Esera

100 km. hosszu, de vizben aránylag gazdag mellékfolyója a Cincanak, amellyel a Segrebe torkollik; a Maladettán (3404 m.) ered, a Pireneusok egyik legszebb völgyét, a Venasque-t öntözi.

Esernyő

l. Ernyő.

Esés

a testeknek mozgása a föld felé a nehézség következtében. Legjellemzőbb sajátsága az, hogy egyenletesen gyorsuló mozgás, azaz hogy a gyorsulása állandó és függélyesen lefelé irányított. Az esés legegyszerübb esete a szabad E., a szabadon ejtett testnek mozgása függélyesen lefelé, mely egyszersmind az egyenes vonalu, egyenletesen gyorsuló mozgás legtipikusabb esete. Utóbbi kijelentésben eme mozgás összes törvényei bennfoglaltatnak. Hogy a mozgás egyenletesen gyorsuló, az annyit tesz, hogy a test sebessége egyenlő időközökben egyenlően változik. Idevágó mérések alapján a test sebessége egy másodperc alatt 980 cm/mperc-cel növekedik (Budapestre Gruber mérései szerint 980,837 cm/mperc-cel). Tehát ha az elejtés pillanatában a sebesség zérus, 1 mperc mulva a sebesség 980 cm/mperc 2 mperc mulva 2,980 cm/mperc és t mperc mulva t× 980 cm/mperc; ha tehát a sebesség változását 1 mperc alatt g-vel jelöljük, akkor t mpc mulva a sebesség v = gt, mely törvényt szavakkal ugy fejezhetjük ki, hogy a sebesség arányos az idővel. Ezzel azonban az esést még nem irtuk le teljesen; ismernünk kell még az eső test helyzetét bármely időpontban, vagy a mi ugyanaz, bármely idő alatt befutott utat stb. Az idő és a befutott ut közötti összefüggést az előbbi törvényből levezethetjük, mely levezetés egyszersmind a természeti tünemények leirásának jellemző példája. Az előbb tárgyalt törvényből ugyanis kitünik, hogy a sebesség időpontról időpontra változik, azonban elég kicsiny időtartamon belül a sebességgel állandónak vehetjük s a mozgást azon belül egyenletesnek vehetjük. Ezzel hibát követünk el ugyan, mely azonban tetszőleges kicsinnyé tehető az által, hogy elég rövid időtartamot veszünk. Ezzel az egész mozgást csupa egyenletes sebességgel befutott darabokból rakhatjuk össze. A részletes számítás azon eredményre vezet, hogy minél kisebb és minél nagyobb számu ilynemü darabokból rakjuk össze a mozgást, annál inkább közeledik a t idő alatt befutott ut 1/2gt2-hoz s ezen értékhez tetszőleges közel jut, ha csak elég kicsiny darabokat veszünk; ez pedig csak ugy lehetséges, ha a befutott ut s = 1/2gt2. A befutott ut tehát az idő négyzetével arányos. Az eső test 1 mperc alatt 490 cm.-t, 2 mperc alatt 4490 cm.-t, 3 mperc alatt 9490 cm.-t esik.

Kérdezhetjük még, mi lesz a test sebessége, ha s utat esett?

A második törvény szerint az s utat [ÁBRA]2s/g idő alatt teszi, az első törvény szerint pedig sebessége akkor [ÁBRA]

Az előirt pályán való esésnek legegyszerübb esete, melyre minden más eset visszavezethető, a lejtőn való esés. Mivel ez esetben a lejtőre merőleges gyorsulás megsemmisül, csak a lejtővel párhuzamos összetevő marad meg, ha pedig a lejtő hajlás-szöge a, ugy eme összetevő g sina. A lejtőn való esés törvényeit tehát a szabad esés törvényeiből levezethetjük, ha azokban mindenütt g helyébe g sina-t irunk. Ily módon kimutatható, hogy a lejtőn végig eső test sebessége a lejtő alján éppen akkora, mintha ugyanazon mélységre szabadon esett volna, a mi különben az eleven erő elvének egyszerü következménye; valamint kimutatható az is, hogy a kör legmélyebb pontjához huzható hurokon a test egyenlő idők alatt esik, a mit már Galilei is talált. Bármely más görbén való esés a lejtőn való esésre vezethető vissza az által, hogy a görbét csupa elemi lejtőkből összetéve gondoljuk. A körön való esésnek legismeretesebb esése az inga mozgása. Az előbb tárgyalt törvények azonban csak a légüres térben való esetre és azon esetekre vonatkoznak, midőn a surlódástól eltekintünk. A levegőnek befolyása az esésre abban nyilvánul, hogy a levegő ellenállása folytán oly erő származik, mely a mozgó test felületével arányos, a sebességgel növekedik és azzal ellenkező irányu. Hogy a sebességtől miképen függ, az még nincsen teljesen eldöntve. Ezen körülményből magyarázható az, hogy a levegőben a pehely lassabban esik, mint p. a fémgolyó. Légüres térben mindkét test egyformán esik. A lejtőn való esésnél is a surlódás befolyása akként nyilvánul, hogy a mozgó test sebességével ellenkező irányu erő lép fel, mely a sebességgel arányos. A testek esésének oka a gravitációban keresendő; a föld a rajta levő testekre vonzó erőt gyakorol, mely a Föld középpontja felé irányított s mely az esést létrehozza. Az esés törvényeinek helyes megállapítását Galileinek köszönjük, ki erre vonatkozó vizsgálataival a mekanikának s ezzel az egész fizikának alapját megvetette. - E. a vasutépítészetben, l. Emelkedés. - E. a vizépítészetben, l. Vizszinesés.

Eset

(lat. casus), a nyelvtanban valamely hajlítható szó változása a szótőhőz ragasztott rag által. A latin casus (mint egyéb nyelvtani műszók is) a görög ptózisz fordítása, melyet Aristoteles alkalmazott, de ő egész általánosságban csak származott alakokat gondolt a tőszókkal ellentétben, és ezért az igeidőket és vmely tőből eredt összes származékokat e kategóriába sorolta. Csak a stoikusok alkalmazták az eset fogalmát szorosan a főnevek változására. Már a nominativus, mint «egyenes eset» és a többi esetek, mint függő esetek (casus rectus - casus obliquus) közti különbséget is a stoikusok állapították meg, melynél vagy egy, majd egyenesen álló, majd visszahajló küzdőre, vagy egy a sikon álló karónak különböző hajlásaira gondoltak. E kifejezések és az esetek régi nevei a modern grammatikában megmaradtak, egyebekben azonban az esetek mivoltáról, használatáról és számáról való fölfogás az összehasonlító nyelvtudomány fölfedezései folytán lényegesen megváltozott. Nevezetesen fölfedezték, hogy a legtöbb nyelvben sokkal több eset volt, mint a görögben és latinban és hogy az indogermán nyelvekben is eredetileg nyolc eset volt, melyek a szanszkritban és zendben meg is maradtak, még pedig 1. a nominativus v. alanyeset; 2. a genetivus vagy genitivus (gör. geniké), birtokos eset; 3. dativus részes vagy tulajdonító eset; 4. accusativus (a görög aitiatiké, okozó rossz fordítása, mert annyit jelent, mint vádoló) tárgyeset; 5. a vocativus, szólító eset; 6. az ablativus, távolító eset, mely a szanszkrit és zend nyelven kivül csak a latinban van meg; 7. az instrumentalis eszközhatározó eset és 8. a locativus vagy helyi eset; e két utóbbi csak a szanszkritban és zendben maradt meg teljesen. Az utolsó három esetnek maradványai az összes indogermán nyelvekben találhatók, különösen határozókban; értelmüket egyéb esetek vették át. Igy keletkeztek csaknem az összes indogermán nyelvekben u. n. elegyes esetek; igy p. a németben a genitivus az ablativus értelmével is bir, a dativus az instrumentalisével, a locativusével és igy tovább. A dativus a részesnek, az indirekt, távolabbi tárgynak esete; a genitivus a jelzői, «adnominális» főnévvel kapcsolatos eset (de az indogermán nyelvekben itt-ott igével is előfordul). - A magyarban s a rokon nyelvekben nincs külön vocativus, de van e helyett sok más, szorosabb értelmü eset, a mely viszont az indogermán nyelvekben hiányzik s ott prepozicióval vagy másféle körülirással fejeződik ki. Igy p. az u. n. esszivus, a szereplést v. működést meghatározó alak: vitézül halt meg (német: er starb als Held); a változtató eset, mutativus, tranzlativus: kővé meredt (er erstarrte zu Stein); a beható s kiható eset, illativus és elativus: kézbe, kézből; a fölható és leható: sövényre, sövényről stb. L. Ragozás. - Az indogermán nyelvészek az altaji nyelvekben hibáztatják a ragos nominativus hiányát, de ennek kevés alapja van, mert sok indogermán nyelvben sincs különbség a nominativus s a szótő közt s viszont az altaji nyelvekben is sok esetben különbözik egymástól e két szóalak. V. ö. Simonyi, A magyar nyelv I., 97.

Esetlegességi elv

(Eventual maxime, Ev. princip), a polgári perjogban az az elv, mely szerint a peres fél bizonyítékait vagy kifogásait az arra rendelt helyen előterjeszteni tartozik, ellenkező esetben az előterjesztés jogától elesik, vagyis a későbbi előterjesztés figyelembe nem vehető. Az elvnek célja a per elhuzódásának elejét venni. Az E. az irásbeli eljárással fejlődött ki, a szóbeliség elvének hódoló modern perrel ellenben összhangba nem hozható. Szóbeliségnél az ismételt tárgyalások egy egységes tárgyalást képeznek, a bizonyítékok előterjesztése a tárgyalás befejeztéig bármikor történhetik. A késedelem azonban itt is hátrányokkal jár. Nevezetesen a biróság szuverénitásának elvénél fogva a biróság jogosítva van az ellenfél kivánatára a későn előterjesztett indítványt elutasítani, a késedelmeskedő pedig minden esetben köteles a hibája által okozott költséget megtéríteni.

Esher

(ejtsd:isr), falu Surrey angol grófságban, 6 km.-nyire Kingstontól, vasut mellett. Claremont nevü kastélyában halt meg 1850. Lajos Fülöp francia király. A közeli Sandown-parkban lófuttatások (Sandown-Races) vannak.

Eshetőleges szándék

(Doius eventualis), l.Szándék.

Esino

(a rómaiak Aesis-e), 52 km. hosszu folyó a Marche olasz compartimentoban; a római Apennin K-i lejtőjén ered és Anconától Ny-ra az Adriai-tengerbe szakad.

Esino-mész

világos szürke, kövületekben gazdag triasz-mészkövek megnevezése Esino vidékéről a Komo tó mellett.

Esk

több folyó a Brit-szigeteken. A Cumberland grófsági E. Ravenglassnál szakad az Ir-tengerbe. A York-grófsági E. a clevelandi combokon ered és Whitbynél az É-i tengerbe torkollik. Egy másik E. Skóciában az Ettrick Pen-en ered Dumfries grófságban; a Liddle fölvétele után a Solway-öbölben vész el. Az Edinburgh grófsági E. North- és South-E. összefolyásából keletkezik és a Firth of Forth-ba folyik. Irországban Donegal grófságban is van egy E. v. Eask; ez a Bluestack K-i lejtőjén ered, átfolyik egy 4 km2 területü tavon és a Donegali-öbölbe szakad.


Kezdőlap

˙