l. Eső.
a természeti jelenségek okait nem ismerő ókori népek a jótékony v. káros esőnek eredetét is fensőbb hatalomnak tulajdonították; igy a görögök és rómaiak Zeusnak, ill. Jupiternek (pluvius).
(ombrometer, hyetometer, pluviometer), a csapadékmennyiség mérésére szolgáló műszer. A csapadék mennyiséget szokás azzal a magassággal megadni, melyben az esőviz (vagy a megolvasztott hó vize) a talajt borítaná, ha az sem az elpárolgásnak, sem a beszivárgásnak, sem pedig a lefolyásnak kitéve nem volna. A magyar meteorológiai hálózatban alkalmazásban levő E. áll a) a felfogó edényből; b) a gyüjtő palackból és c) a mérőhengerből. A felfogó bádogból készült körhenger alaku edény, mely alul szük csőben végződik. A felfogó felület 1 dm. A gyüjtő palack a felfogó edény alsó végére reá erősíthető. A felfogó edénybe hullott esőviz tehát a gyüjtőpalackban összegyül. Mérés alkalmával az esővizet a gyüjtő-palackból az üveg-mérőhengerbe öntik, melynek skáláján az esőmennyiséget tized mm.-nyi pontossággal le lehet olvasni. Ilyen kis mennyiséget még egészen pontosan leolvashatni azért, mert a mérő-henger kisebb átmérőjü mint a felfogó edény. A skálán egy milliméterrész a valóságos mm.-nél annyiszor nagyobb, a hányszor nagyobb a felfogó sugarának négyzete a mérőhenger sugarának a négyzeténél. Az E. felállításánál arra kell ügyelni, hogy az egészen szabadon álljon; közelben levő épületek, fák, melyek az eső utját állják, a mérési eredményeket igen befolyásolnák. A felfogó edény felszine vizszintes legyen és 1 vagy 11/2 m.-nyire a földtől. Tapasztalás szerint még u. a. helyen is különböző magasságban más a mért esőmennyiség. Az E. a mérés idejéig esett esőmennyiséget adja; hogy azonban azt is lehessen megállapítani, hogy az eső erőssége bizonyos időközökben hogy változott, arra a célra önmüködő E.-t használnak, melyek közül a Hottinger-félét az ábra mutatja.
[ÁBRA] Esőmérő.
A felfogó edény A alól tölcsérben végződik, melyből az esőviz az a nyiláson át a b csészébe jut. A csésze a benne összegyülemlő viz sulya következtében ránehezedik a H rugóra, mely azáltal sülyed és magával viszi az l irótollat is. Ez utóbbi a K hengerre rátekert és beosztással ellátott papirlapra folytonos vonalat rajzol, mely annál jobban tart lefelé, mentől több viz gyül a csészébe. Ha a csésze megtelik - éppen 500 gr. viz fér el benne - akkor az e csavar érintkezik a c emelővel, mely a csészét felbillenti, ugy hogy annak a tartalma a d levezető edénybe folyik. Ha a csésze üres, az l irótoll a papirszalag felsőszélére kerül és ujból megkezdi a regisztrálást. Az m óramű mozgatja a K hengert, mely 24 órában egyszer megfordul tengelye körül. A papirszalagon tiz percnyi időközöket leolvashatni és igy az autogrammból az eső egész lefolyását meg lehet tudni.
l. Esőcsinálás.
természetrajzi neveknél Esper Jenő János Kristóf nevének a rövidítése.
(spanyol, ejtsd: eszpáda), hosszu, keskeny pengéjü, csakis szurásra alkalmas kard. Spanyolországban a bikaviadalokon döfőkarddal a bikát leszuró viadort is E.-nak nevezik. Espadon-nak nevezték a XV. és XVI. sz.-ban azokat a hosszu kétélü pallosokat, amelyeket két kézzel fogva alkalmaztak. Espadilla kis döfő kard.
(franc. ejtsd: eszpany) a. m. Spanyolország; espagnolade, kérkedés és hencegés.
l. Spanyolzár.
(franc., ejtsd: észpályé), lécezet, léckorlát; - en E., lécezeten nevelt fák.
járás és j.-i székhely Aveyron francia départementban 32 km.-nyire Rodeztől, a Lot balpartján, amelyen egy XIII. századbeli hid visz át; szőllőkkel borított domb alján, (1891) 3667 lak., kalap- és bőrgyártással; bor- és gyapjukereskedéssel. A város fölött emelkedő magaslaton a Calmont-d'Olt (XIII. és XV. századbeli) erősség impozáns maradványai láthatók. Közelében egy román izlésü kápolna, az utolsó itéletet ábrázoló, nagy basrelieffel; továbbá egy régi cisztercita apátság, amelyet 1876. a trappistáknak engedték át és a melynek igen érdekes a temploma.