(növ.), l. Baltacim és Varjuborsó.
fürdőhely Barcelona spanyol tartományban 30 km.-nyire Igualadatól, a hires Monserrat lábánál, a Llobragat jobb partja közelében, (1887) 4188 lak. Kéntartalmu, 29° -os vizét az «Aguas de la Puda»-t fürdésre és ivóvizül használják.
Baldomero, don, De la Vittoria hercege, szül. Granatulában (La Mancha) 1792 febr. 27., megh. Logronoban 1879 jan. 9. Atyja, a ki cselédközvetítő volt, a gyenge testalkotásu fiut papi pályára szánta. E. azonban 1808. önkéntes lett és vitézül harcolt a franciák ellen. Azután a leoni katonaintézetbe került s 1812. tiszthelyettes lett a Cadixban állomásozó mérnöki csapatban. 1815-25-ig Délamerikában harcolt Morillo Pablo alatt, a fölkelt gyarmatok ellen s itt anyira kitünt, hogy 1822. ezredessé, 1823. pedig dandárparancsnokká nevezték ki. Az ayacucho mellett szenvedett vereség után Spanyolországba ment vissza, hol Logrono városában egy gazdag földbirtokosnak leányát vette nőül. Izabella trónraléptekor (1833) azonnal az ifju királynő pártját fogta, mire Viscaya tartomány főparancsnokává nevezték ki. Ez állásban eleintén szerencsétlenül harcolt Zumalacarreguy ellen, de 1836. mint ideiglenes fővezér, ő menté meg Madridot a karlistáktól s jutalmul Navarra alkirálya s a baszk tartományok főkapitánya lett. Don Carlost erre visszaszorítá az Ebrón, győzött Lluchana mellett (1836), a miért Lluchana grófjává tették; fölmentette továbbá Bilbaót s megsemmisítette a karlisták seregeit Burgos-nál (1838 áprlis 27-én) és Penacerrada mellett. Győzedelmeit azonban nem tudta kellőképen kiaknázni. 1839. Izabella királynő első osztályu granddá s De la Vittoria hercegévé tette. 1839 aug. 31. Maroto-t megadásra kényszerítette Vergarában, mire Don Carlos Franciaországba menekült.
A polgárháboru szerencsés befejezése után, 1837-ben a cortes-be választották, hol az exaltados pártjára állott. Midőn Krisztina királynő 1840. azt a törvényt szentesítette, mely a községek autonom jogait (Ayuntamientos) megszorítá, E. szept. 7. manifesztumot bocsátott ki, melyben a királynőtől a törvénynek eltörlését, a cortes föloszlatását és a miniszterium elbocsáttatását követelte. És Krisztina meghökkenve E. szavain és a kataloniai zavargásokon, nemcsak követeléseit teljesíté, hanem miniszterelnökké is megtette. Mituán fényes bevonulást tartott Madridba, minisztertársaival Valenciába ment Krisztinához. Hosszas tanácskozások dacára sem jutván eredményre, a királynő okt. 10. leköszönt, E. pedig 1841 máj. 18. Spanyolország kormányzójává választatott. Okosan, erélyesen és ügyesen uralkodott; féken tartotta a republikánusokat, elnyomta az O'Donnellnek Krisztina érdekében szervezett pampelonai fölkelést, s a madridi katonai összeesküvést (okt. 7.); legyőzte a baszk lázadókat s nov. 30. diadalmasan vonult be megint Madridba. Azonban Barcelonában ujabb forradalom tört ki, minek folytán E. e várost megbombázta (1842). E kegyetlen intézkedés nagy elkeseredést szült; hozzájárult azon körülmény, hogy E. 1843 máj. 26. a cortest föloszlatta, mely hasztalan sürgette volt a gyülölt Linage tábornok eltávolítását. Erre barátjainak zöme is elfordult tőle, s midőn a májusban kihirdetett közbocsánat alapján a moderados (Krisztina hivei) is visszatértek, az egész ellenzék szövetkezett E. megbuktatására. A forradalom kitört, Narvaez, E. régi személyes ellensége győzött s 1843 jul. 22. bevonult Madridba, E. pedig Cadixba s onnan Angolországba menekült. Csak 1848. tért vissza hazájába, amidőn visszakapta méltóságait, de az udvarral feszült viszonyban lévén, Logronoba vonult vissza. Az 1854-iki mozgalmak idején a királynő meghivta a kormány élére s jul. 19. miniszterelnökké nevezte ki. Ünnepélyesen bevonult Madridba, de a szabadelvü párttöredékeket nem tudván egy párttá tömöríteni, állásáról 1856 jul. 14. megint lemondott s ujra Logronoba vonult vissza. Nyugalmát még az zavarta, hogy a cortes Izabella elüzetése után (1868) Spanyolország koronájával akarták megkinálni. V. ö. Florez E., historia de su vida militar y politica (Madr.1843-45. 4 köt.); Mariano, La regencia de B. E. (1870). Vasárnapi Ujság (1879).
(növ.), Sparto és Esparto déli Európában, Alfa (l. o.) és Halfa északi Afrikában, a Macrochloa v. Stipa tenacissima Kunth nevü pázsitfaj levele. Ez 30-50 cm. hosszu; száradva megsárgul és hengeresen göngyölödik össze. Ebben az állapotban használják nálunk a virzsinia-szivarba, hazájában pedig fonatokra, tilón összezuzottan hegyi-cipőre, kötelekre vagy derékalj töltelékeül. Különös kiáztatással finom papiros gyártására alkalmas. Erre a spanyol fajta jobb mint az afrikai, abból 42-50. emebből csak 40-45 % a rost, a többi pozdorja. Afrika fönsikjai oly mennyiséget szolgáltatnak, hogy Spanyolország elmarad mögötte, kivált mivel öntöző-csatornákat ástak és mezei vasutakat rendeztek be. V. ö. Charnier, L'alfa des hauts plateaux (1873); Bastide, L'alfa, végétation, exploitation, etc. (Oran 1877); Jus, Histoire d'une botte d’alfa (1878).
(ejtsd: eszpész), a. m. faj, nem különösen pénznem; en especes ércpénzben.
Jenő János Kristóf, német zoologus, szül. Wunsiedelben 1742 jun. 2., megh. Erlangenben, 1810. febr. 27., hol a természetrajz tanára s a természetrajzi gyüjtemények igazgatója volt. Nando az ő emlékére egy szivacs - nemet Esperia-nak nevezett el; tanulmányait Erlangenben kezdette, hol teologiát és természettudományokat hallgatott, majd házitanító lett, 1771. ugyancsak Erlangenben a természetrajzra habilitáltatta magát s azután 1782. elnyerte a tanszéket és az igazgatói állást. Művei közül fontosabbak, Die europäischen Schmetterlinge (Erlangen 1775-1805); Die ausländischen Schmetterlinge; Die Pflanzenthiere (Nürnberg 1788-1809.) stb.
v. esperest. Hazánkban a katolika egyházban fő- és al-E.-ek vannak. Minden káptalannál van egy székes és több kerületbeli fő-E. (archidiacon), kiket a kanonokok sorából rendesen fokozatos előléptetés utján Ő Felsége nevez ki. Feladatukhoz tartozik: Kerületeket meglátogatni, az észlelt csekélyebb hiányokat rövid uton orvosolni, a kerületet látogató püspököt kisérni, az alespereseket hivatalukba iktatni; a számadásokat megvizsgálni; a reájok bizott ügyekben a püspöki hatóságot a polgári hatóságok előtt képviselni stb. Némely püspöki megyében a káptalan kebelén kivüli fő-E.-ek is vannak (archidiacona surales). Az al-E.-k (vice archidiaconi) a kerületben vagy járásban (districtus), melynek élén állanak, a püspöknek közegei, a püspöki rendeletek végrehajtására és a felügyelet gyakorlására. Jogaik és kötelességeik részletes szabályozásánál ez a két szempont az irányadó. Kitüntetéskép vörös, néhol violaszinü övet (cingulus) viselnek; főtisztelendő (admodum Reverendi) cimmel élnek, s bizonyos jövedelemben részesülnek.
A magyar protestáns egyház mindjárt a reformáció kezdetén átvette a kat. egyház kormányzati rendszeréből az E.-i intézményt. Amint egy-egy vidéken több protest. egyház keletkezett és ezekben több lelkész nyert alkalmazást, ezek azonnal maguk közül egy felügyelőt választottak, akit ők is, kivált a kálvinirányuak és az unitáriusok E.-nek neveztek és mai napság is igy neveznek; az evangelikusoknál az ilyet néhol szeniornak, archidiakonusnak, egykor a Vág mentén prépostoknak, inspektoroknak nevezték, illetőleg nevezik, az erdélyi reformátusok egy pár egyházmegyéjében dékánnak. A Királyhábón inneni és tuli reformátusoknál, valamint az erdélyi szász evangelikusok, és unitáriusoknál az E.-i kormányalak mellett a XVI. sz. közepe körül kifejlődött a püspöki vagy szuperintendensi kormányalak is; de a Királyhágón innen levő evangelikus egyházak egészen 1610., illetőleg 1614-ig (a dunántuliak kivételével), csupán esperesi kormány alatt állottak s igy itt a püspöki jogokat is az esperesek vagy szeniorok gyakorolták (l. Dunáninneni ev. kerület); valamint a Borsod, Zemplén, Abauj s a szomszéd vármegyékben levő ref. egyházak is, a papuralom iránt táplált idegenkedésüknél fogva, vonakodtak püspököt választani egészen 1734-ig, hanem csak esperesek által kormányoztattak. A E.-ek teendője manapság az egyházmegyéjökbeli lelkészek s felekezeti tanítók vallás-erkölcsi életére, a gyülekezetek vallási és anyagi ügyeire való felügyelés; az egyházi törvények, szabályrendeletek s az egyházi fensőbb hatóságok rendeleteinek végrehajtása felől való gondoskodás; az egyházak és hivatalnokaik között felmerülő surlódások, viszálykodások elintézése v. legalább annak megkisérlése; ezekre való tekintetből a hatósága alatt lévő egyházaknak évenként meglátogatása; az egyházmegyei közgyülésnek és törvényszéknek világi elnöktársával összehivása s az egyik elnöki szék elfoglalása és a lelkészeknek a püspökkel együttesen felavatása, sőt a tiszai református kerületekben a XIX. sz. közepéig az E.-ek avatták v. szentelték fel a püspököt is. Az esperesi hivatal is, mint általában a hazai protest. egyháznak minden más hivatala is, vagyis oly tekintélyesebb városi egyházak, melyek nincsenek a rendes egyházmegyei esperesek hatósága alá rendelve, hanem olyanforma viszonyban vannak az egyházmegyével, mint a törvényhatósági joggal biró városok az illető vármegyével szemben. Az E. szót rendesen a presbiter vagy magyarosan kiejtett peresbiter szóból származtatják, mely szó már az ős ker. egyházban ismeretes volt, igy neveztetvén a ker. gyülekezetek előljárói és lelkészei; de a mondott szóból, betücsere mellett is csak erőszakkal magyarázható ki az E. szó; azért némelyek messze keleten, a persa vallásban keresik a szó eredetét. A persa, valamint a héber nyelvben es a. m. tüz; piter, priester, préter a. m. apa, pap; E. tehát a. m. tüz-papja.
község Cordova spanyol tartományban, 38 km.-nyire Fuente Ovejunától, a Guadiato és vasut mellett (1887) 3702 lak., gazdag vas- és rézércbányák mellett fekvő nagy széntelepekkel, amelyekről azt hiszik, hogy egyrészt a Guadalquivir völgyéig, másrészt Estremadura fensikjáig nyulnak.
(ejtsd: eszpinasz), 1. Esprit Károly Mária, francia tábornok, szül. Saissac-ban 1815 ápril 2. és elesett a magentai csatában, 1859 jun. 3. A saint-cyr-i katonai iskolát végezte s 1837. mint hadnagy kezdette meg katonai pályáját az algériai idegen-légióban. Az algériai háborukban több izben kitünt s ezredesi rangra emelkedett. 1851 dec. 2. Napeleon Lajos elnök parancsára szétverte a nemzetgyülést s a Párisban kitört mozgalmak elfojtásánál a legnagyobb szigorral járt el. 1852. dandártábornokká neveztetvén ki, részt vett a krimi hadjáratban is s küzdött a Csernaja melletti csatában és a Malakov bástya ellen intézett ostromnál. Az 1858. januári merénylet után Napoleon belügyminiszterré nevezte ki, de kiméletet nem ismerő szigora oly elégedetlenséget keltett fel, hogy a császár még ugyanazon év jun. 15. elbocsátotta. Az 1859. olasz háboruban Mac Mahon alatt, mint osztálytábornok küzdött. Csiszolatlan, de szókimondó katona hirében állott, aki még Eugénie császárnő beavatkozását is rosszalni merte.
2. E. Julia Janka Eleonora, l. L'Espinasse.
Vince, spanyol költő és zenész, szül. Rondaban (Granada) 1551 dec. 28., megh. Madridban 1624 febr. 4. Tanulmányait Salamancában elvégezvén, előbb katona, majd pap lett. Róla nevezték el espinelák-nak azokat a tiz, nyolc szótagu sorból álló vers-strófákat, u. n. decimákat, amelyeknek szabályosabb formát ő adott. Mint zenész avval szerzett magának különös érdemet, hogy a gitárhoz ötödik hurt csatolt hozzá. Hadi élményeit Relaciones de la vida y aventuras del Escudero Marcos de Obregon c. tréfás regényében irta meg, melyet Lesage Gil Blas de Santillana c. könyve megirásánál sokszor felhasznált. E regény először 1618. Madridban, utóbb u. o. a Novelistas posteriores á Cervantes cimü gyüjteményben jelent meg. E.-nek Arte poetica espanola y varias rimas (Madrid 1591) c. könyve költeményeit és Horatius Epistola ad Pisones fordítását foglalja magában.