(ejtsd: esztavaje, németül stäfflis am See), város és Broye járás székhelye Fribourg svájci kantonban, a Neuchatel-tó K-i partján, 469 m. magasban, vasut- és gőzhajó-állomás, (1888) 1566 lak., posztókészítéssel; Chilnaux nevü soktornyu gót kastéllyal.
(lat.) a. m. Isten van bennünk, az ő lelkesítésén hevülünk (Ovidius).
1. 53 km. hosszu mellékvize az Elbének Hannovera porosz kerületben; Welle közelében ered, Buxtehude mellett hajózhatóvá válik és Estebrüggénél torkollik.
2. város és járási székhely Padova olasz tartományban, 23 km.-nyire Padovától, a csatornázott Frassine és vasut mellett, püspöki székhely, (1881) 8612 lak., porcellán és fayence-készítéssel; régi, Ubertino Carrara által épített kastéllyal, szép székesegyházzal, amelyben Cima da Conegliano egy madonnaképe látható. E. eredetileg a Marca Veronensis et Aquileiensishez tartozott s Attila földulta; a XII. században Padovához és 1405. Velencéhez került, melynek sorsában osztozott, mig Olaszország egységét meg nem alapították. Az E.-család származási helye.
régi fejedelmi család Olaszországban, melynek első ismertebb tagja Hugó őrgróf volt a XI. század elején. Fia: II. Azzo jelen volt VII. Gergely pápa diadalánál Canossában (1077) és nőül birta III. Welf hugát, Kunigundát. Az ő két fiával: Welf és Fucoval a család két ágra oszlott, a német vagy Welf-estei és az olasz vagy Fulco-estei ágra. A német ágból származnak a braunschweigi és hannoveri uralkodó családok (l. Welfek), az olasz ág pedig előbb Ferrara és Ancona, majd Modena és Reggio fölött szerezte meg az uralmat. Ez utóbbinak tagjai a XV. és XVI. században mint az uj életre kelt klasszikus irodalom, művészetek és tudományok pártfogói tüntek ki. III. Miklós érdeme, hogy az atyja, Albert által alapított ferrarai egyetem felvirágzott. (Megh.1441.) Fia: Lionel, maga is tudós volt (megh. 1450.) Öccse, Borso, III. Frigyestől megszerezte (1452) a modenai és reggioi hercegi cimet, II. Pál pápa pedig Ferrara hercegévé nevezte ki. (Megh. 1471 aug. 20.) Herkules herceg a renaissance egyik legkitünőbb fejedelme volt, udvarába gyüjtötte a tudósokat meg művészeket. I. Alfonz egyaránt kitünt mint hadvezér és államférfiu és a költők pártfogója, kit különösen Ariosto dicsőített verseiben. 1509. mint a cambray-i liga tagja és a római egyház gonfalionereje szerencsésen harcolt a velenceiek ellen, de mivel a ligából kilépni később vonakodott, II. Gyula pápa átokkal sujtotta s megfosztotta összes pápai hübéreitől, nevezetesen elvette tőle Modenát és Reggiót. X. Leo még Ferrarát is el akarta tőle ragadni s csak 1527. kapta vissza Alfonz V. Károlytól ősi birtokait. (Meghalt 1535 okt. 31.) Fia, II. Herkules, Renata francia hercegnő férje, szintén V. Károlyhoz szított. Öccse, Hippolyt biboros (a Tivoliban épült villa gazdája) sok érdemet szerzett a művészet körül. Utóda II. Alfonz, mint elődei, szintén a tudomány és művészetnek élt, de még inkább pompakedvelő és pazarló fejedelem volt. A lengyel koronát azonban nem sikerült elnyernie. Ő volt az, aki Tassot hét évig fogságban tartotta. (Megh. 1597 okt. 27). Gyermeke nem lévén, unokatestvére, Cäsar, I. Alfonznak természetes fia lett utóda, kit a császár Modena és Reggio birtokában meghagyott; Ferrarát azonban VIII. Kelemen pápa mint megüresedett pápai hübért az egyházi államhoz csatolta. (Megh. 1628.) Cäsar fia és utóda, III. Alfonz rövid uralkodás után egy tiroli kapucinus zárdába vonult vissza. Utódai: I. Ferenc, IV. Alfonz és II. Ferenc minden tekintetben jelentéktelen uralkodók voltak. Rinaldo herceg, ki 1695., az idősb ág kihalta után lépett a modenai trónra. a braunschweigi herceg leányát, Sarolta Felicitást vette nőül s e házasság révén egyesült megint az Este-családnak 1070 óta egymástól elvált két ága. Fia, III. Ferenc, Mária Terézia kortársa, tudományszeretete által vált ki. Udvarában éltek Muratori és Tiraboschi. (Megh. 1780.) Utóda, III. Herkules Rinaldo (szül. 1727 nov. 22.) megszerezte Massát és Carrarát, de a campoformioi békében (1797.) Modenát és Reggiot elveszítette. Benne kihalt az olasz Este-család férfiága (1803). Leányát, Mária Beatrix Ricciardát I. Ferenc osztrák császár és magyar király harmadik fia Ferdinánd vette nőül s ez alapította meg az osztrákház Este-ágát, mely 1801. a lunevillei békében kárpótlásul Modenáért Breisgaut és Ortenaut kapta, de 1805., a pozsonyi békében ezeket megint elveszítette. Ferdinád fia, IV. Ferenc 1814. az olasz királyság megszüntetése után visszakapta Modenát, 1829. pedig Massát és Carrarát is. (Megh. 1846. jan. 21.) Fia, V. Ferenc kénytelen volt az olasz nemzeti mozgalom elől Bécsbe menekülni és hercegségét Viktor Emanuelnek átengedni (1859), s midőn 1875 okt. 20. elhalt, kihalt az Este-család osztrák ága is. V. ö. Campori és Salerti, Luigi, Lucrezia e Leonora d'Este. Studi. (Torino 188.) - E. Beatrix, l. Beatrix (II. kötet 772.). - E., angol család, l. D' Este.
l. Calderon (Szerafin IV. köt. 98.).
Hippolit, estei I. Herculesnek, Ferrara uralkodó hercegének nápolyi Eleonorától született fia, kinek révén Hunyadi Mátyás magyar király második nejének, Beatrixnak unokaöccse. Megh. 1520. Mátyás király E.-t már hat éves korában kinevezte esztergomi érsekké. VIII. Ince pápa azonban vonakodott az érseki széken megerősíteni a kis gyermeket s a királyhoz 1486 junius 6. intézett brevejében az egyház és az ország méltóságára hivatkozván, a gyermek helyett egy érdemes embert hozott szóba. Ez azonban hirtelen meghalt, miről E. apja budai követét Valentini Caesart 1486 nov 23. azzal a megjegyzéssel értesítette, hogy «jó barátunknak, az orvosnak köszönd meg nevünkben, hogy ezen s más tudósításokkal szokott nekünk szolgálni». Az akadályok elháríttatván, a nyolcadfél éves E.-nek az esztergomi érseki székbe emelése a realista kor nepotizmusának legsötétebb tényeként 1487. megtörtént. Ez időről irja fra Paolo da Lignano (Cronica Estense), hogy a magyar királyné Magyarország primásával (t. i. Beatrix 71/2 éves unokaöccsével) egy ágyban szokott hálni (insieme in letto dormire). E. Mátyás halála után, II. Ulászló koronázási idején is Beatrixszal együtt az esztergomi várban tartózkodott, mialatt helyette, a gyermek helyett, II. Ulászlót a zágrábi püspök, mint legidősb magyar főpap kente föl Magyarország királyává. Helyzete az országban, Beatrixszal együtt, az Ulászló trónraléptét követő politikai bonyodalmak idején tarthatatlanná vált, ugy hogy Ulászló engedelmével hazautazott Olaszországba. Pár évi távollét után azonban, miután 14 éves korában biborossá lett, 1494. visszatért érseki székhelyére, honnét első dolga volt elmozdítani helytartóját, Ibafalvi Tamást, kinek helyét egy egészen ismeretlen olasz emberrel töltötte be. Kora, életmódja, távolléte az országból, járatlansága az egyházi dolgokban, közvetetlen oka volt a II. Ulászló király II. dekrétumában foglalt XXX. és XXXI. törvénycikkek hozatalának, melyek szerint egyházi javadalmak külföldieknek és idegeneknek ne adományoztassanak, azokat pedig, kiknek már adományoztattak, a királyi Felség bizonyos határnapra székhelyükre szólítsa és ha vonakodnának visszajönni, javadalmaikat joga legyen Ő Felségének érdemes honfiaknak adományozni. S első sorban E. mint több olasz benificium tulajdonosa ellen szól a prelatusok és egyháziak ellenmondásával megalkotott s törvénybe iktatott: 1495 XXXI. t.-c., mely szerint, ha nem belföldiek másoktól mint a királyi felségtől vagy azoktól, kiknek ezen országban bármily egyházi javadalom felett patronusi joguk van: egyházi javadalmakat szereznének s azokba letelepedni bátorkodnának, mint az ország szabadságának háborgatói, vizbe vettessenek. A nemzet közelégületlensége ily frappans módon nyilatkozván, a Curia végre is beleegyezett a botránykő eltávolításába.VI. Sándor pápa 1497. megerősítette a magyar egyháztörténelemben páratlanul álló cserét, mely szerint E. biboros, esztergomi érsek primási méltóságát az esztergomi érsekséggel együtt elcserélte az egri püspökséggel, melynek akkori javadalmasa, Bakóc Tamás lépett a primásság és esztergomi érsekség birtokába. II. Ulászló 1498 jan. 20. Budán kelt oklevelében erősítette meg a cserét, egyuttal helybenhagyván azt is, hogy az egri püspökké lett E. ezentul Olaszországban tartózkodjék. A leggazdagabb magyar püspökség, melynek számadásai az estei család összes irataival együtt Modenában őriztetnek (ismertette Nyáry Albert br., Századok, 1867. 1868. évf. ), valamint az egymásután E. birtokába került milanói és capuai érsekség, a ferrarai és modenai püspökség, meg még hat zsiros olasz apátság rengeteg javadalma busásan kárpótolták az elvesztett primási javadalmakat.
szürkületi lepkékl (Crepuscularia), az izeltlábuak rovarok osztályának a pikkelyes szárnyuak rendjébe tartozó nagy lepkék egyik csoportja. Testök nyulánk, szemeik nagyok és oldalt kiállók, pödörnyelvök igen hosszu, csápjaik orsó- v. bunkóalakuak; aránylag keskeny és hosszu mellső szárnyakkal, a hátsók rövidebbek és szélesebbek. A szárnyakat nyugvás közben tetőalakuan hajtják össze és többnyire naplemente előtt nyilsebesen röpülnek. Testök vastag, potrohuk kupalaku. Hernyóik élénkszinüek, tizlábuak, a test hátsó végén többnyire farkszarvval diszítettek. Földben bábozzák be magukat. 400 fajuk ismeretes, melyek leginkább Északamerikában élnek. Európából 192, Magyarországból pedig 75 faj ismeretes. Egyesek, mint a fenyőszender s halálfejülepke, kártékonyak. 6 családra oszlanak, u. m.: 1. szenderfélék (Sphingidae), melyeknek pödörnyelve fejöknél sokkal hosszabb; csápjaik rövidek, testök igen vastag. Nagy lepkék. Ilyenek Acherontia, Sphinx, Macroglossa, Smerinthus stb. (l. szenderfélék.). 2. Üvegszárnyuak (Sesiidae), melyeknek szárnyai pikkelyhiány folytán üvegszerüen átlátszók, hernyóik fákban élnek és ott is bábozzák be magukat. (Sesia, Trochilium, Sciapteron). 3. Thyrididák, igen kis, verőfényes időben repülő és szegletesen ivelt szárnyu lepkék, Thyris. 4. Igácfélék (Zygaenidae) tompa bunkos csápokkal. Lomhán röpülnek nappal. Bábjaik erős pergamentszerü, fénylő fonadékban nyugosznak. (Aglaope, Zygaena.) 5. Syntomidae, csápjaik fonalalakuak, középen kissé vastagok. Bábozás ritkás fonadékban történik. (Syntomis, Naclia). 6. Heterogynidák, ahova az Olasz- és Spanyolországban előjövő Heterogynis tartozik.
é- Krizolit.
l. Hemeralopia.
(ejtsd: -elya), város és járási székhely Navarra spanyol tartományban, az Egának terraszos dombokkal környékezett völgyében, 41 km.-nyire Pamplonától, (1887) 5974 lak. A rómaiak korában alapított városnak még mindig megvan a középkorból eredő erőssége, s mivel több természeti ut találkozásánál fekszik, nagy a sztrategiai fontossága; nagy szerepet is játszott a karlista háborukban. 1872-76-ig Don Carlos főhadiszállása volt. Concha generális, dueroi marquis, 1874 jun. 27. a város ostrománál elesett; az 1875. ellene intézett támadás szintén sikertelen maradt; csak 1876 sikerült Primo de Rivera generálisnak hosszabb, ostrom után a várost megadásra kényszeríteni.