azon szövetséges állam, melyben a régi német szövetségnek az 1866. háboru következtében történt felbomlása után 1866 aug. 18. a következő államok egyesültek: Poroszország, Szász-Weimár, Oldenburg, Braunschweig, Szász-Altenburg, Szász-Koburg-Gotha, Anhalt, a két Schwarzburg, a fiatalabb águ Reuss, Waldeck, Schaumburg-Lippe, Lippe, továbbá Lübeck, Hamburg és Brema szabad birod. városok. Ugyanezen év folytán a szövetséghez csatlakoztak még: a két Mecklenburg, Hessen a Majnától északra eső területe után, az idősebb águ Reuss, Szász-Meiningen és Szászország. Igy a szövetség 415150 kilom. területet foglalt magában, csaknem 30 milló lakossal. 1867 febr. 24. nyitotta meg a porosz király az alkotmánythozó birodalmi gyülést, mely az elébe terjesztett alkotmányt april 16. elfogadta s 1867 julius 1-től életbe léptette. A szövetségnek első és egyetlen birodalmi gyülését Vilmos porosz király, mint a szövetség elnöke, 1867 szept. 10. nyitotta meg. Miután 1870 novemberben Baden, Hessen, Bajorország és Württemberg is a szövetséghez csatlakoztak, az északi német szövetség 1870 dec. 31. véget ért és német birodalommá változott át.
Indiában, lásd North Western Provinces.
igy nevezik Kanadának territoriumait, amelyek az Egyesült-Államoktól északra az Északi-jeges-tengerig és a Hudson-öböltől Brit-Kolumbiáig és Alaszkáig nyulnak. Ezek részint organizált területek 764000 km2 területtel, (1891) 66791, egy harmadában indus és eszkimo lak., és nem organizált területek 5558430 km2 (ebből a sarkvidéki szigetekre 777000 km2 jut) (1891) 32170 lak. L. Kanada.
(állat, Colymbus arcticus L. ), az uszók rendjébe, a fészekhagyó farlábuak csoportjába, a buvárfélék családjába tartozó madárfaj. Nyáron: fejbubja és nyaktöve hamuszürke, arca és torka fekete, háta fekete, válla fehéren foltos, hasa fehér. Télen és fiatalon háta barnafekete, hasa fehér. 77 cm. nagy, szárnyhossza 38 cm; farkhossza 6 cm. Az északi tengerek körül tartózkodik, télen azonban gyakran elvetődik hozzánk. L. még Búvárok.
Tamás, első megindítója a Rákóczi-féle szabadságharcnak, kit Kolinovics Ťcsaták pajzsánakť nevezett. Mint sókereskedő sokat forgott a Tiszaháton, Szigettől Tokajig a nép között, s tudott annak nyelvén beszélni. Igy történt, hogy midőn 1703. Kis Alberttel, Thököly egykori hadnagyával szövetkezve, az egymást érő alkotmánysértések megtorlására, fegyveres támadásra hivta fel az elégedetleneket: csoportosan sereglettek hozzájok. A beregi erdőkből - ahol bujdostak - E. és Kis Albert két társukat küldték követségbe Rákóczihoz és Bercsényihez a közeli Lengyelországba, hogy álljanak élükre v. legalább is küldjenek zászlókat s fegyverfogásra hivó szózatot. Rákóczi hires manifesztuma e felhivás folytán készült 1703 máj. 12.; zászlait pedig máj. 22. bontotta ki E. és tábora Beregszász városában. A bujdosók onnét a Tisza vonalán felfelé huzódva, Dolháig jutottak, hol Károlyi Sándor szatmári főispán, megyéje és a szomszéd megyék népével, valamint egy kevés császári katonával jun. 7. rajtok ütvén, 5 zászlójukat elvette, a gyülevész hadat pedig szétverte. E. és Kis a harcból, hol 150-en estek el, megmenekülve, a Vereckéhez közelgető fejedelem elébe mentek; Vereckén tul Kliemiec galiciai hegységnél találkozott a nehány fegyveres lengyeltől kisért Rákóczi E. és Kis Albert 200 rossz puskáju paraszt-gyalog és 50 lovasból álló csapatával. Amint azonban Rákóczi a hazába ért, seregestől tódult hozzá legelőbb Bereg és Ung ruthén lakossága, majd a tiszaháti magyarság, ugy hogy p. Eszének Tisza-Becsnél, Rákóczi első csatájában, már egész gyalog ezrede volt. E. azután részt vett Kálló, Szatmár, Tokaj és Medgyes ostromában, mig végre Zsibónál 1705. hajduezredét teljesen szétverte Herbeville. E. azonban Beregbe menvén ott csakhamar, részint a megmaradt hajduiból, részint ujonnan toborzottakból, ismét teljes ezredet állított ki, mely Erdélyben, majd onnét a Szepességen áthaladva, a Vág vonalán vitézkedett. 1708. pünkösd napján Nyitrán a tábori istenitisztelet után Rákóczi hadának reformátusai és katolikusai (ezen egyetlen alkalommal az egész szabadságharc alatt!) összeverekedtek. E., kit nagyfoku önzetlenség és kötelességtudás jellemzett, a verekedők közé rohant, hogy szétválassza őket. Ez azonban nem sikerült. Azalatt a többi vezér rendeletére két seregbontó-ágyut hoztak elő, melyekkel a fölzendült csapat közé lőttek. Az elesettek közt volt E. is. Rákóczi hű emberének emléke iránt egyebek közt azzal fejezte ki kegyeletét, hogy nyomban annak eleste után, megemlékezve az ő hüségéről, beregmegyei Mező-Tarpa lakosait minden jobbágyi terhektől fölmenté s a hajdukéval egyenlő szabadalmakkal ruházta fel, a tarpai kapitányságot pedig az Esze-familia részére adta mindaddig, miglen arra alkalmatos személy azon nemzetségben találtatik. Emlékét számos históriás ének sok ideig fentartotta, melyeket Thaly adott ki. Ugyanő közölte a tarpai Esze Ferenc birtokában volt szinezett kép után E. arcképét is: Vasárnapi Ujság, 1868. 27.
(ném. Esseg, Essek, horv. Osjek), sz. k. város és Horvát-Szlavonországnak nagyságra nézve második városa, Verőce vármegyében, a Dráva jobb partján, sikságon fekszik. A város 4 részből áll: belváros vagy várból, felső-, alsó- és ujvárosból vagy majorságból. A vár 1712-19. épült 30000 katona befogadására, többszörös bástyák veszik körül, melyeken kivül szép sétányok terülnek el. A katonai hatóságokon kivül 90 magánház, a ferenciek kolostora, a főgimnázium, főreáliskola, kat. plébánia, posta- és táviróhivatal a várban van. A felsővárosban székelnek a többi hivatalok s ez a kereskedelmi élet központja; az alsó várost leginkább kisiparosok és mezőgazdák lakják. A Dráva balpartján (magyar területen) szintén vannak erődítmények s a folyón átvezető 2 hid magyar hidfői is erődítve vannak. E. egészben véve csinosan s szabályosan épült; van (1891) 2471 háza és 19778 lakosa, közte 1378 magyar, 10657 német és 7118 horvát-szerb. E. Szlavoniának legjelentékenyebb városa; itt székel Verőce vármegye törvényhatósága, az eszéki járás szolgabirói hivatala, továbbá kir. törvényszék, járásbiróság, pénzügyigazgatóság és pénzügyőrség, államépítészeti hivatal, kir. törvényszék és járásbiróság, kir. közjegyzői és ügyvédi kamara, a 78. hadkiegészítő kerület parancsnoksága, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság, tér- és várparancsnokság, csendőrszárny- és szakaszparancsnokság, folyammérnöki hivatal, selyemtenyésztési főfelügyelőség, keresk. és iparkamara, stb. A városban 3 kat. és egy gör.-kel. templom, ferencrendi (1687) és kapucinus kolostor (1702), szép zsinagóga, nagy országos kórház, szinház, kaszinó, stb. Iskolái közül a főgimnázium (1766), főreáliskola, 2 tanítóképzőintézet, keresk. iskola, árvaház említendő. Ipara és kereskedelme élénk, a dunai nagy gőzhajók a Dráván E.-ig járnak, feljebb kisebb gőzösök közvetítik a forgalmat. Kereskedelmének főcikkei: gabona, marha, méz, lekvár, pálinka, gyümölcs, nyers bőrök és fa. Iparvállalatai a gép-, vasöntő-, üveg-, bőr-, szeszgyár; van 3 takarékpénztára, zálogkölcsönintézete; az osztr.-magy. banknak fiókja van itt. E.-en találkozik a magy. kir. államvasutak alföldi vonala az E.-villányi vonallal; készülő félben van a már engedélyezett, 121 km. hosszu Eszék-Nasic-bátrinai vasut; van posta- és táviróhivatala s postatakarékpénztára. A városban lóvasut közvetíti a közlekedést.
E. helyén a rómaiak idejében Mursia vagy Mursa major állott; Pannoniának ezen nevezetes városát Augustus császár K. u. 8-ban alapította, Hadrian pedig falakkal erősítette meg. 350. Constantius itt győzte le Vetranius társcsászárt s 351. másik győzelmet aratott. A kereszténység korán honosodott meg E-en; 351. már püspöki székhely volt, amidőn egyuttal a dunai hajóhad egyik főállomásaként szerepel. Mursiát valószinüleg az avarok pusztították el s helyén csak 1091. építették a horvátok Osjek várát; a XV. sz. vége felé E. már nagyobb város volt. 1526. megszállták a törökök s 161 évig birták. Ez idő alatt sok véres harc szinhelye volt; 1532. II. Szulejman, ütötte itt fel táborát, 1537. I. Ferdinánd vezérét, Katziánert itt verték meg a törökök. A törökök 1560. 20000 keresztény rabszolgával hidat verettek a 8 km. széles mocsáron át, de Zrinyi Miklós (a költő) 1664. lerombolta művüket. A törökök ujra felépítették a várat. 1683. Thököli Imre itt szövetkezett a törökkel; 1685. Leslei Jakab osztrák tábornok leverte a törököket s a hidat felgyujtotta. Véglegesen azonban csak 1687 szept. 29. került E. ismét Ausztria uralma alá s 1712. erősséggé alakíttatott át, 1809. pedig kir. várossá emeltetett. Az 1848-49-iki szabadságharcban is szerepet játszott s eleinte magyar kézben volt, de mig gr. Batthyányi Kázmér főispán Debrecenben járt a vár iránti utasításokért, a város megadta magát s a császáriak kezébe került.
István, ref. lelkész, szül. Szatmáron 1642., megh. Dézsen 1707. Tanulását szülőföldjén kezdte s 1659-től Sárospatakon folytatta, hol 1662 aug. 11-étől 1663 tavaszáig szenior volt. Azután külföldre ment s eleinte Utrechtben, 1665 okt. 26-tól pedig Lejdában tanulmányozta a teologiát. Hazatérve, a nagybányai iskola vezetője, 1670 körül pedig székelyudvarhelyi lelkész, majd esperes, 1673. egyuttal a gimnázium gondnoka lett. 1686 körül Kézidvásárhelyre ment, honnan később Dézsre távozott s mint odavaló lelkész 1696 nov-től haláláig itt is vitte az esperesi tisztet. Tekintélyes alapítványt tett a lelkészi özvegyek és árvák részére; könyvtárának 2/3-át a sárospataki, 1/3-át a kolozsvári kollégiumnak hagyta. Nagy ellenfele volt a coccejanismusnak. Munkái: Quae et quanta sit authoritas Sacrae- Scripturae in versionibus vulgaribus (Utrecht 1665). Problemata de justificationa (I-III. r., u. o. 1665); Prima veritas defensa (u. o.1666); Necessaria responsio. (Amsterdam 1666); Halotti magyar oratio gr. Rhédei Ferenc felett. (Sárospatak 1668); Rythmusokkal való szent beszélgetés (Kolozsvár 1669); Diarium theologicum (u. o. 1675); Csuzi Cseh Jakabhoz üdvözlő verset irt Franeker (1665).
l. Szlavoniai h. é. vasut.
(állat, Rhynchites Herbst.), az izeltlábu rovarok osztályába, a fedelesszárnyuak rendjébe a rejtett öt lábtőizesek csoportjába és az egyenes csápu orrmányos bogarak családjába tartozó bogárnem. Csápjuk 11-izü, szárnyfedőik egyeseknél végükön lekerekítettek és ritkán hosszabbak, mint szélesek. Az ide tartozó fajok mindnyájan lombfákon és cserfákon élnek és élénk bronz, zöld, kékes fémfényük, valamint kártékonyságuk által tünnek ki. Legtöbb faj nősténye a levelet tonna, szivar vagy kürt alakban összegöngyölíti és epidermise alá rakja petéit, mások ismét fiatal hajtásokba, ismét mások gyümölcsökbe helyezik. Körülbelül 80 faja ismeretes. Európában 32, Magyarországban 25 faj található. Legnevezetesebb fajok: a szőllő-E. (Rh. betuleti F.) egészen kék, fémfényü, néha aranyzöld, mintegy 6 mm. nagyságu bogárka, melynek szárnyfedői finoman pontozottak. Tavasszal a juhar-, hárs-, mogyoró-, nyár- és körtefát, később pedig a szőllőt lepi el és némely években érzékeny kárt okoz. Petéit ugyanis egyes növényeken a szivaralaku tokokká összegöngyölődött levelekbe rakja (l. ábra).
[ÁBRA] Eszelény.
Egybe-egybe 5-6-ot. Az ilyen levelek hamarább esnek le mint az egészségesek. A petéből 10-12 nap mulva kikelő. lábatlan álcák a levélből táplálkoznak és később a tekerccsel együtt a földre esnek, ahol 3-4 cm. mélyen a földben bebábozzák magukat. Az egész kifejlődés mintegy 2 hónapig tart. Az ősszel kibujt bogár rendesen a földben telel ki és csak a jövő év tavaszán jelenik meg. A növény leveleinek lehullása a termés fejlődését és érését hátráltatja. Irtására a levéltekercsek összeszedése és megsemmisítése ajánlható. Hazánkban többszörösen okoztak károkat. Igy 1885. Budapest határában kivált a budai kincstári erdővel szomszédos, továbbá a budafoki szőllőkön oly tömegesen jelentek meg, hogy némely szőllőtőn az összes levelek meg voltak támadva. Hasonlóan 1884. a Fertő mellékén garázdálkodott. Az aranyos E. (R. auratus Scop.), melynek álcája 1885. a Reine-Claude és más szilvafák gyümölcsében élve, 1885. Német-Sztamora temesi községben a termés 40-60 % tönkre tette. A nyirfán gyakori a Rh. betulae L., a nyárfán a Rh. populi L. stb.
l. Bolondság.