Czuczor Gergely irói álneve.
kisközség Udvarhely vármegye székelykereszturi j.-ban, (1891) 1610 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. E. egy része az udvarhelyi várhoz tartozott hajdan és mint ilyent adta Báthori Zsigmond 1591 jul. 29. radnóti Kendi Ferenc tanácsosának. 1595. ellenben Báthori ennek jószágát Apaffi Mihály tanácsos és Küküllő vmegyei főispánnak és családjának adományozta. Az Apaffiak kihaltával a szomszédok örökölték. E.-et igen szép nép lakja; a nők szépségétől ered ez az erdélyi közmondás: oly szép, mint az E.-i menyecskék. E.-en látta Orbán Balázs a timbora nevü, addig sehol sem látott ős hangszert. Jakab Elek tanusága szerint E.-en, Siménfalván és Kis- meg Nagy-Kadácsban alakultak meg a legrégibb magyar «népolvasó társulatok» (kaszinók). Az E.-i 1837. keletkezett. V. ö. Orbán Balázs, A Székelyföld leirása, I. köt. 145. lap.
(Sós) Márton, verselő a mult század végén, Erdélyből származott és bugyii jegyző volt Pest vmegyében. Irodalmunk felujulása korában a magyaros irányhoz csatlakozván, két epikai munkával tette nevét emlékezetessé; ezek: Magyar gyász, Pest 1792., a mohácsi veszedelem éposza, mely Zrinyi és Gyöngyösi irányának kikerülésével a régibb históriai énekek, valamint Listius László modorában, történetirói józansággal, a machina helyett Voltaire álomképeivel adja elő tárgyát, jó messziről kezdve és kronologiai rend szerint haladva; sokáig kapós könyv volt és több kiadást ért. A másik egy verses regény volt, Scytha király, vagyis Záton hercegnek különb különbféle változásokon forgott története, Buda 1796, szintén a népiesek modorában; saját leleményü meséje a magyar őstörténet akkor divatba jött mezején játszik. Önállóan jelent meg két alkalmi költeménye is, melyeket József nádor üdvözletére irt (Örömre változott sirhalom, 1795, és Kettős öröm, 1797).
l. Et in Arcadia ego.
királyi, l. Asztalnok.
l. Étrend és Ebéd.
Magyar alakja a hunn Attila névnek (l. o.), melynek ezen változata a keleteurópai népeknél jött létre, kiknek ajkán az Attila (Volga) folyam neve is Etil, Edil, Idillé idomult. Az E.-forma nálunk nemcsak a mondákban jön elő, de közhasználatban levő középkori személynévnek is feltalálható. Igy 1826. a sári föld birtokosát, János fiát nevezték Etelének. (Árp. Uj Okl. XII. 448.). 1329. Kartali Ethele, pestmegyei nemes fordul elő (Anj. Okl. II. 401.). 1333. egy Márton nevü nemes apját említik Ethelének. Végre egy 1516-iki oklvélben néh. Sywli Ethele Miklós fiairól van szó. (Haz. Okl. II. 402.)
1. a szent, II. Rudolf burgundi király leánya, szül. 933., megh. 999 dec. 16. Első férje volt Lothár olasz király, Hugó fia, kinek 950. bekövetkezett halála után trónbitorló fia, Adalbert ostromolta szerelmével, mit visszautasítván, börtönre vettetett. Innen udvari papja segélyével Canossába menekült, és Ottó német királyt hivta segítségül. A lovagias király nemcsak kiszabadította, hanem nőül is vette. E méltóságában nem zárkózott el a közügyektől, s nagy befolyással volt Németországra és Itáliára nemcsak férje, hanem II. és III. Ottó idejében is. Élete végső éveit Burgundiában ájtatosság és jótékonyság gyakorlásában töltötte.
2. E. (Bourbon) Eugénia Lujza, orleánsi Fülöp Lajos király nővére, szül. 1777 aug. 23., megh. 1847 dec. 31. Kiváló szelleme és szivjósága által tündökölt. A francia forradalom alatt Angliába menekült s mint ilyet az 1792 okt. 20. kelt, a kibujdosottakra vonatkozó törvény hazájából kitiltotta. Erre Svájcba vonult s ott Stuart kisasszony név alatt egy évet töltött a bremgarteni kolostorban, azután Freiburgban, majd Bajorországban, Magyarországban, Maltában és több helyeken bujdosott. A restuaráció alkalmával, 1814. végre visszatérhetett Franciaországba. Lajos Fülöp alatt nagy szerepet játszott az állam életében, s mint a király legbensőbb tanácsosa, reá érezhető befolyást gyakorolt.
(Atelcuzu, Atelköz), körülbelül 887-895. közt a magyarok hazája. Lebediából a bessenyőktől kiszoríttatva jutott a magyarság a krónikákban nem említett, s az egykoru görök irótól Atelkum-nak nevezett területre, melyet történetiróink - minden alap nélkül, csupán a magyarosabb hangzás kedvéért - Etelköznek mondanak. E. alatt Podolia délkeleti s Kiev vidékének délnyugati, Moldvának a Szerettől keletre eső lapályos részét, Besszarábiát és Cherson vidékét értjük. Egészen a Dnjeperig aligha terjeszkedtek a magyarok, mert nem akarhatták, hogy a bessenyőkkel ismét szomszédságba jussanak. Az uj hazát a dubnicai krónika szerint még Nagy Lajos korában is Etelnek nevezett Dnjeszter v. Neszter hasította ketté. Az E.-ben való tartózkodás három dolog miatt lett nevezetes: 1. mert ide indulva választották meg a magyarok első fejedelmüket, és pedig a kazarok ösztönzésére; 2. mert itt csatlakozott hozzájuk a kazarok közt kiütött polgárháboruban földönfutóvá lett kabarok törzse, mely rövid időn beolvadt a magyarságba; s 3. mert VI. León görög császár hivására 893 táján innen indultak Simon bolgár király ellen. Rajta Árpád fia, Liuntin vezetése alatt három nagyobb győzelmet nyertek s nagy zsákmánnyal tértek haza Bolgárországból, melyet egészen a Balkánig bekalandoztak. Ez a hadjárat adott alkalmat León császárnak, hogy taktikájába fölvegye a magyarok hadakozása módjának leirását. Simon most a Dnjeperig előnyomult bessenyőket szólította fel, hogy északról támadjanak a magyarokra, miközben ők délről ütnek rájuk. A magyarok - a bolgár-görög békealku sikerében bizva - a szlávok ellen működő törzsek segítéségre küldötték most már fölszabadult haderejöket s otthon csak az öregek, nők és gyermekek maradtak. Ezekről kétfelől támadt s nagy részét - Liuntinnal s talán az ősz Álmossal együtt- lekaszabolta az ellenség. A csapás nagy volt, de éppen nem bomlasztotta meg a nemzet erejét, mert magát a sereget voltakép még csak támadás sem érte, s az ellenség is gyorsan visszahuzódott E.-ből, midőn a veszedelem hallatára a magyar sereg hazasietett. Látván, hogy ezt a két elkeseredett ellenség közt fekvő hazát csak véres háboruk árán tarthatnák meg, Elhatározták, hogy a már ismert szláv törzseken át a mai Magyarországnak kikémlelt területén keresnek uj hazát, hová az északfelé nyitva álló uton elindulva, körülbelül még 895 őszén eljutottak. Maguk a bessenyők beszállingóztak ugyan utánuk E.-be, a Duna mellett azonban csak 914. jelentek meg. V. ö. León Taktikája s Konstantinos, A birod. korm.; Szabó, A bolgár-magyar háboru, szerinte 888-ban. Kisebb tört. munkái, I.; Botka, Millenarium, Századok 1878., kivált 245-266. és 326-346; Pauler, Lebedia, Etelköz, Millennium, u. o. 1880; Borovszky, Etelköz, Egyet. Philol. Közl. 1889.
Csaplár B. irói álneve.