alatt az ásványok felületén gyakran látható s a kohézió (összetartás) viszonyok szerint magyarázható rajzokat értjük. Ha a kristály egy bizonyos folyadék vagy gőz hatásának volt kitéve, akkor a lapok felületén szabályos elhelyezkedésü mélyedések és dombok keletkeznek, melyek helyzetükre nézve az illető kristályalak szimmetriai viszonyainak hódolnak. Az É. (lehetnek mesterségesek és természetesek) előállításával a kristályrendszer, sőt a kristályalakok kiképződési neme is kipuhatolható. Az É. kivül keletkeznek ezen behatások alatt étetési dombok, melyek a mélyedések egymáshoz való csatlakozása által lépnek előtérbe (Becke); továbbá étetési lapok, melyek a kristály élén az anyag behatása által tompítás utján keletkeznek. Legszebb példát a meteorvasak szolgáltatják, melyeken csiszolás után salétromsav- és kevés kénsavval étetve, kitünik, hogy összetevő lemezkék az oktaéder lapjával egyközes elhelyezkedésüek (Widmannstätten-féle rajzok). Amorf ásványoknál ez uton a szövetről meggyőződhetni.
(caustica, cauteria), oly vegyi anyagok, melyek a behatás helyén a velök érintkező szöveteket elroncsolják. Az É. az elroncsolt szövetekkel egy masszát képeznek, melyet étetési v. étetett pörknek nevezhetünk (Aetzschorf). Ez a pörk azonban már maximális következménye az étetés okozta behatásnak. Kisebb foku, rövidebb ideig tartó behatás után, a szöveteknek szenszibilis izgalmával jár, mely hiperémiával (vérbőség) járhat s egy gyuladásos folyamathoz vezethet, esetleg azután gyógyítási szempontból szövetroncsolással is végződhetik. Mindazon anyagok, melyek erős vegyi rokonságban állanak a szövetképző elemekkel, étető hatással is birnak; tehát ide fogjuk sorolhatni az összes halogen elemeket, oxidáló szereinket, a savakat, lugokat és a nehéz fémsókat is. Praktikus szempontból két csoportba különítjük őket; az egyik csoportba azok fognak tartozni, amelyek a fehérjéket megolvasztják, mig a másik csoportot azok fogják adni, melyek a fehérjéket feloldják. Első esetben a pörk, mely a behatás helyén támadt, szilárd, s mintegy maga fogja a további behatás utját állani, innen hogy éles határu és kevéssé kiterjedt. Utóbbi esetben a képződött pörk sikos, szétmálló, elfolyósodó, s igy a maró hatás sem marad majd az alkalmazási helyre korlátozva, de a szövet mélyebb rétegeibe is hatol. A pörk közvetlen szomszédságában, hová a szer már jóval kisebb higításban jut el, a maró hatás két első stádiuma fog kifejlődni, a hiperémia és esetleges lob, mely a pörköt a normális szövetrészektől elválasztja, s a sebet elvégre is hegképződéssel gyógyuláshoz vezeti. Az É. azelőtti gyakori, széltében-hosszában divott használatát ma már a sebészi műtevés teljesen háttérbe szorította. Ma alkalmazásuk egyedül apró tályogok megnyitására és apróbb, ujképletek kiirtására szoritkozik a műtő késétől félő egyéneknél, azonfelül állati mérgek és bakteriumok által inficált sebeknél is itt-ott számításba jöhet használata. Maga az étetési művelet, mint ilyen, igen heves fájdalmakkal jár; ezt előzetes kokain-használat vagy éter-szétporlasztás által csökkenthetjük. Az étető szerhez való keverését azonban bármily anesztetikumnak a leghatározottabban rosszalnunk kell, mert hiszen az érzéstelenítő hatás rendesen később szokott beállani, mint a marás okozta nagy fájdalom.
Antal, francia szobrász, festő, építész és iró, szül. Párisban 1808 márc., megh. Chavilleban Páris mellett 1888. Dupaty, Pradier, Ingres és Duban tanítványa; beutazta Olasz-, Német-, Spanyol- és Angolországot, Korzikát és Algeriát, 1833. Kain és nemzetsége c. nagy szoborcsoportozatával roppant sikert aratott, azután a párisi Arc de l’Étoile számára elkészítette a francia népnek az egyesült hadakkal szemben 1814. kifejtett ellenállását és az 1815-ki békekötést ábrázoló domboru műveket, 1841. Garicault gyönyörü siremlékét. Kitünő művei: Hero és Leander (a kaeni muzeumban) Kasztiliai Blanka (a versaillesi muzeumban), Nagy Károly (a Luxembourg-muzeumban), sz. Ágoston (a párisi Ste. Madeleine-templomban), sz. Benedek, Herakles, Ingres emlékszobra Montaubanban; de Vigny Alfréd, Antonelli bibornok, Blanc Lajos, Cavaignac, Proudhon stb. mellszobrai. Ilyen termékenység mellett sokoldaluságra is törekedett: történeti arcképeket és képmásokat festett, siremlékeket épített. Irodalmi művei: Essai sur le beau (Páris 1851); Cours élémentaire de dessin (3. kiad. 1859); I. Pradier (1859), Ary Scheffer (1859); Beaux-Arts. Dix leçons sur le dessin, appliqué aux arts et a l’industrie (1861).
(gör.), a Közép-tengeren nyár idejében uralkodó észak-nyugati szelek.
szent, kenti király, uralkod. 586-616-ig, hét tartományt egy hübérállamban egyesített s a közigazgatást elsőben fekteté irott törvényekre. Nőül vette Berta francia királyleányt, kinek befolyására 597. számos alattvalóival együtt fölvette a keresztyénséget, hittérítőt kért nagy Gergely pápától, ki a buzgó Ágostont küldötte. Ő volt az első canterbury érsek. Később szentté avatták.
1. E. (I), 866-871. Anglia királya, meghalt 871 ápril 23. Szerencsétlen háborut folytatott a dánokkal, kik Yorkot és Nottinghamot hatalmukba kerítvén, az egész királyságot leigázással fenyegették. Öccse, Nagy Alfréd, lett utóda.
2. E. (II), melléknéven «ügyefogyott», 978-1016-ig ült Anglia trónján. I. Rikárd normann hg. leányával, Emmával kötött házassága után egy ideig Normandiában tartózkodott, honnan visszaérve, elrendelte, hogy 1002 nov. 13. éjjel az összes Wesseben tartózkodó dánokat lemészárolják. E rendelettel azonban nem ért célt és csak alkalmat szolgáltatott Sveno dán királynak arra, hogy Angliába törjön és azt elfoglalja, amidőn azután E. Normandiába menekült. Sveno halála után 1014 ugyan visszatért Angliába, ahonnan Sveno fiát, Kanut-ot elüzte, de az 1016. megujult harc folyamában E. megh., mire Kanut lett Anglia királya.
l. Athelstan (II. köt. 271.).
(Athelwulf), angol király, Egbert fia, uralkodott 836-858. Eleinte (839) szerencsétlenül harcolt az országát pusztító dánokkal, később (851) azonban Okley mellett annyira megtörte őket, hogy azok többé nem merészeltek az angol partokon kikötni. Hü fia volt a pápának és az egyháznak, mindkettőt gazdag ajándékaival halmozta el. Ő gyüjtött és küldött először Rómába péterfilléreket. Fiát, Alfrédet IV. Leó pápával kenette föl s 855. maga is elzarándokolt Rómába, honnan visszatérve, nőül vette másodizben Kopasz Károly leányát, Juditot. Megh. 858.
l. Erkölcstan és Filozofia.
(Aethicus), görög geográfus Isztriából, Kr. u. a IV. században egy gyarló, zavaros világtörténelmet irt, amely latin fordításban a középkor nagyon használt könyve volt. A munkát Wuttke (Lipcse, 1854) és D'Avezac (Páris, 1852) adták ki.