1. Poseidon és Pitane leánya, ki Apollóntól Iamos hires jóst szülte. - 2. Iphis leánya, ki férjének, Kapaneusnak halotti ünnepénél a máglya lángjai közé vetette magát.
a ciprusi Szalamisz királya (Kr. e. 410-374), kit Isokrates rétor hires halotti beszédében az uralkodók mintaképe gyanánt dicsőít. Ősrégi uralkodó családból származott, Nikokles királynak volt a fia; de már gyermekkorában Kilikiába kellett menekülnie, ahonnan 410. visszatérve, a persáktól rendelt tirannoszt elüzte s ősi trónját elfoglalta. Hatalmát lassankint egész Ciprusra kiterjesztette, sőt egyiptomi s athéni segítséggel a persa támadást oly sikerrel verte vissza, hogy Fenicia- és Kilikiában is tett hódításokat. Az antalkidasi béke ellenére (387) a persák fenhatóságát Ciprus felett nem ismerte el s miután Kittionnál vereséget szenvedett, Szalamiszban oly hősiesen védekezett, hogy végre 376. a persák békét hagytak neki. Herélt szolga ölte meg őt 374-ben.
bizanci történetiró, szül. 536. v. 537. évben Epifaniában (Sziria). Megh. 600 körül. A nyelvtanban, ékesszólásban való kiváló jártassága és ügyvédi pályája miatt Skolasztikusnak is nevezik. Fő és egyetlen reánk maradt műve: egyháztörténelme, mely 431-594-ig terjed hat kötetben. Művét nyomtatásban először a párisi könyvtár kézirata után görögül Stephanus adta ki (1544).
(gör.), különösen a bacchansnők ujjongása, Hésychios szerint a Dionysos szent borotyánának neve az indusoknál.
a tegeai Echemos árkádiai király és Rimandra fia, mások szerint Hermésnek (és Themis-, Nikosztra-, Tiburtis- vagy Carmentának( gyermeke, ki apját megölvén, 60 évvel Trója pusztulása előtt néplázadás következtében elhagyta hazáját, az arkádiai Pallantiont s pelazg gyarmatot vezetett Latiumba és a Tiberis mellett, a későbbi Róma helyén, Pallantium (Palatium) városát alapította. Ő az ország durva népét irásra, zenére s egyéb művészetekre megtanította, több istenségnek (p. Démétér, Poseidón) kultuszát behozta, a lupercalia ünnepet megalapította. Aeneas bejövetelkor ennek szövetségese lesz s fia, Pallas is Aeneas mellett harcolva, Turnus kezétől esik el. Rómában honi heroszkép tisztelték, bár az egész monda csak görög tudósok koholmánya.
(Euboea, uj görögül Evvia, a középkorban Negroponte), Görögországhoz tartozó legnagyobb szigete az Egei-tengernek. A hosszukás, szabálytalan alaku sziget ÉNy-ról DK-i irányban huzódik el Görögország keleti partja mellett, a melytől 10-12 km. közepes szélességü csatorna választja el; ezt É-i részében Atalantii, D-i részében pedig Egriposzi-csatornának hivják s legkeskenyebb részében, a hol azelőtt hid vezetett át rajta, 65 méter széles. ÉNy-on a sziget a Litada, DK-en pedig a Mantelo fokban végződik; e két pont egymástól 195 km. távolságban fekszik; ez a sziget legnagyobb hossza; a szélessége 5 és 52 km. közt váltakozik. E.-t É-on az Oreii és a Trikerii, D.-en Androsz szigetétől az Oroi-csatorna választja el. Területe 3775 km2 E. igen hegyes és igen termékeny. Csaknem mindenütt hegyek és dombok szép és gazdag völgyeket zárnak körül. A főbb hegycsoportok: ÉNy-on a Litada (945 m.) és a Plakovuno (a régiek Telethriusa), középen a Dipszo-Kandili (1341 m.) és a Delfi-hegy (1745 m.) D-en pedig a Hagiosz Eliász (a régi Ocha, 1205 m.). A legnagyobb sikság a lelanthei középen Khalkisz közelében van; rajta meleg források fakadnak. A nagyobbára őskőzetekből álló szigeten különböző szinü márványt bányásznak Kariszto városa közelében; e márványnak hire már az ókorban is megvolt. Bujább és gazdagabb növényzetet Görögország egyik részében sem találhatni mint E. szigetén. Gabonanemüeken kivül különböző gyümölcsöket, olajfát és szőllőt terem, legelőin pedig juhok vannak nagy számmal, a melyeknek gyapjuját exportálják; az utak hiánya és a lakosság indolenciája a sziget jelentékenyebb fölvirágzásának utját állja. E. egykoron nemcsak márvány-, de réz- és vasbányáiról is hires volt. Magnezitet a sziget É-i részében Aszpri-Vrakhi közelében ma is jelentékeny mennyiségben bányásznak; ellenben a Kumi mellett lévő Karvuno nevü széntelepeket nem aknázzák ki. E. lakóit a IV. században Kr. e. már a jóni törzshöz számították. Miként Görögország többi részei, ezen sziget is korán oszlott fel apróbb köztársaságokra.
Legnagyobb jelentőségre Khalkisz és Eretria jutottak. 506. Kr. e. Khalkiszt és a sziget nagyobb részét az athéniek elfoglalták, később pedig az egész sziget az uralmuk alá került. 446-ban megkisérlették ugyan e sziget lakói függetlenségök kivivását, de eredmény nélkül; 411. végre sikerült a spártaiak segítségével önállóságukat kiviniok. A Kheroneia melletti ütközet után, a többi göröggel együtt makedóniai uralom alá jutott; ennek bukása után pedig 194 római birtokká lett és eleinte Makedónia, később Achája provinciához tartozott. A bizanci birodalom bomladozása közben, 1205. lombardiai nagyok kormányozták; 1351. velencei és 1470. török uralom alá került, a mely alól csak a görög szabadságharc mentette föl 1829. Jelenleg Szkirosz, Szkiatosz, Szkopelosz és Halonezosz szigetekkel együtt külön nomoszt (kerületet) alkot 4200 km2 területtel, (1889) 103442 lak., 4 járásra (Khalkisz, Xerokhori, Karisztia és Szkopelosz) van fölosztva. A nomosz székhelye: Khalkisz. V. ö. Baumeister, Topogr. Skizze der Insel E. 1864; J. Gírard, Memoire sur l'île d'E. az Arch. des Missions scientifiquesban 1851.
(gör.) a. m. életrend.
(gör.) a. m. jó tanács; belátás, okosság, okos cselekvés.
1. Bachosnak, néha Zeusnak, de különösen Hádésnak mellékneve, a. m. jóakaró; később alvilági istennek személyesítették. Egy 1885. Eleuzisban talált szoborfő, mely fürtös fejü mélabus ifjut ábrázol, alvilági istennek felel meg; mivel pedig egy római felirat szerint Praxitelés alkotott egy szobrot s e fő a művész stilusával egyezik, neki tulajdonították. Ez volt még neve 2. egy disznópásztornak, kinek nyájából egy rész a föld alá sülyedt, mikor Hádés Persephonéval az alvilágba szállt. A tezmoforia ünnepén ezért E.-nak földalatti üregekbe malacokat dobtak áldozatul Athénében.
1. a dialektikus milétosi származásu görög bölcselő és vigjátékiró, ki mesterének, Eukleidésnek tanait továbbfejlesztette s tulzó törekvéseiben az athéni vigjátékirók gunyjának célpontja volt. Állítólag ő tanította meg Demosthenést az r helyes kiejtésére. Művei elvesztek, csak néhánynak cimét és kisszámu töredékét ismerjük. - 2. E., a római korba tartozó athéni szobrász Krópeia démoszból; egyebek közt 13 szoborból álló emléket készített. Nevével több athéni feliraton találkozunk. Ilyen nevü unokája szintén szobrász volt. Paus. 1, 2, 5, 8, 14, 10. Plin. 34, 8, 19.