(Eudon, Eudes, Odo), 1. Aquitania hercege, a Merovingek családjából, uralkodott 688-735. Segítségére volt II. Chilperich királynak Martell Károly ellen, ki őt 718. Soissons mellett megverte. Szerencsésen harcolt az arabokkal, kiket 721. Toulouse mellett legyőzött. De 732. Abd ur Rahman kalifa Dordogne mellett visszaadta neki a kölcsönt, mire E. Martell Károllyal kibékült s vele együtt harcolt a mórok ellen a tours-i és poitiers-i győzelmes csatában. Halála után (735) két fia, Hunold és Hatto osztozott Aquitania uralmán.
2. E. a hős, párisi gróf, Franciaország hercege, Erős Róbert fia. Párisnak a normannok által 885. történt ostromakor oly példás vitézséget tanusított, hogy Vastag Károly halála után 887. az országos rendek többsége királlyá választotta, mig némelyek Együgyü Károlyt emelték a trónra, kivel később (896) ugy egyezett meg, hogy E. a Szajna és Rajna közötti tartományokat tartá meg a maga számára. A normannokat Montfaucon mellett leigázta és hübéreseivé tette. Megh. 898. V. ö. Favre Ed., Eudes, comte de Paris et roi de France. 822-898 (Paris 1894).
3. E. (III), Hugó fia, 1190. Burgundiát kormányozta. Harcolt az albigensek ellen s részt vett Fülöp Ágost oldalán a flandriai háboruban. A halál 1218 jul. 6. Lyonban keresztes hadjáratra készülődései közben lepte meg.
1. Makrembolitissza, VIII. Konstantin bizanci császár leánya, X. (Dukas) Konstantin neje, kinek halála után a trónbitorló IV. (Diogenes) Románushoz ment nőül. Ez 1071. megbukott, E.-t pedig fia, VII-ik Mihály kolostorba záratta. Itt tudományos foglalkozással töltötte idejét. Neki tulajdonítottak egy Jonia (Violarium) cimü hitregei, történeti és régiségtani jegyzetekből és elbeszélésekből összeállított szótárt, melyről ujabban kiderült, hogy XIV. sz.-beli görög kompiláció. V. ö. Black, Die Kaiserin E. 1876. és Untersuch. über E. 1879; - 2. E., l. Athenáis.
(gör.), jó hirnév, helyes nézet, helyes itélet; E. mint női név viselői közül nevezetesebbek:
1. E. Elia, egy frank főnök, Bauto leánya, ki I. Theodosius római császár tábornoka volt, megh. 405. E. 395. Arkádius keletrómai császár neje lett s midőn nemsokára ezután a császár mindenható minisztere, Rufinus megöletett, a gyámoltalan uralkodó egészen uralomravágyó neje befolyása alá jutott. Az udvar ledérsége és kicsapongása nem kerülte el figyelmét a szigoru erkölcsbiró, Chrisostomos (Aranyszáju szt.) János pátriárkának, ki oly hevesen kelt ki prédikációiban a császárné ellen, hogy ez a félelmes embert 403. számüzette. A nép azonban e miatt fellázadt és erélyesen követelte a pátriárkának visszahivását, amibe E. is kénytelen volt beleegyezni. Visszatérvén, a pátriárka még szigorubb birálatot gyakorolt, ezért 404. a császárné haragja elől ujólag menekülni kényszerült. V. ö. Thierry, St. Jean Chrysost, et l'impératrice A. Magy. ford. Öreg János. (Akadémia) Guldenpenning, Gesch. d. oström. Reichs unt. Orcad. und Theodosius II. (1885); Godgkin, The dynastie of Theodosius. 1889.
2. E. Licinia, II. Theodosius római császár leánya, III. Valentiniánus nyugatrómai császár neje. Férjét 455. Maximus meggyilkolván, E.-t hozzá nőül menni kényszerítette. E. Genzerik vandal királyhoz fordult segítségért, ki Maximust legyőzte, Rómát bevette és elpusztította, sőt E.-t is Placida leányával Afrikába fogságba vitte, honnan csk 7 év mulva szabadult ki. Megh. Konstantinápolyban. Hasonló nevü leánya Genzerik fiával, Hunerikkel lépett kényszerházasságra, de attól később megszökött és szintén Konstantinápolyban halt meg.
3. E. Ingerina, I. Basilius bizanci császár neje, elődjének, III. Mihálynak kedvese. Ettől született fia, VI. Leó császár.
4. E. Fjedorovna, orosz cárné, Lopuhin Fjeodor bojár leánya, Nagy Péter cár első neje, kitől a trónörököst Alexei cárevicset szülte. Házasságtörés miatt 1698. Nagy Péter kolostorba záratta, de ledérségével ott sem hagyott fel s Gljebom őrnaggyal folytatott szerelmi viszonyt. Politikai fondorkodás gyanuja miatt Alexei fölavatásakor 1718. Moszkvába vitetett és kihallgattatott, de semmi sem bizonyosodván reá, ismét kolostorba zárták, honnan 10 év mulva, unokája, II. Péter trónraléptével szabadult meg és ment Moszkvába, hol 1731 aug. 27 (szept. 7.) meghalt.
(knidosi), görög csillagász és matematikus, kit Cicero a csillagászok fejedelmének nevez, szül. Knidosban Kisázsiában, Kr. e. az V. sz. vége felé. Életéről csak kevés és bizonytalan adatunk van. 23 éves korában Athénbe ment, hogy ott végezze tanulmányait. Itt két hónapig Platont is hallgatta. Chrysippos orvossal Egyiptomba utazott, ahol hosszabb időt töltött, mely időt tanulmányai gyarapítására fordította. Visszajövet Kyzikosban egy iskolát alapított: később innen sok tanitvánnyal Athénbe ment. Végre Athénből ismét hazájába tért vissza, hol haláláig nagy tiszteletben élt. Laertei Diogenés azt irja róla, hogy E. hazája egyik törvénykönyvének szerkezstője, és hogy nemcsak filozofus, csillagász és geometria volt, hanem orvos is. E. kiválóan a geometria és csillagásztat terén működött. A geometria neki több stereometriai tantételt köszön. Ő tökéletesítette az aránylatok tanát, továbbá a Platón-féle metszés tanát (valószinüleg az aranymetszést). Nagy érdemeket szerzett magának a görbe vonalak tanában és foglalkozott a kocka kétszerezésével is. Ezenkivül tanulmányai tárgyát képezte több test köbtartalmának meghatározása. Többek között E.-től való azon fontos tétel is, hogy a piramis és a kup harmadrésze az ugyanazon alappal és magassággal biró hasábnak és hengernek. Még nagyobb érdemeket mint a geometriában, szerzett magának E. a csillagászat terén. Az előtte levő görög filozofusok közül sokan akartak oly világnézetet fölállítani, amely általánosságban megmagyarázná a természettüneményeket; de eredményre nem jutottak. E.-nek sikerült egy, habár nem helyes, de legalább olyan világnézetet felállítani, a melynek az ó-korban egyedül volt kilátása elismerésre; ez a homocentrikus szferák elmélete. E. t. i., hogy az égi testek mozgását és a bolygók sokszorosan egymásba kuszált pályáit egyenletes körmozgásra vezethesse vissza, föltételezte, hogy az álló csillagok egy üres gömb belső felületére vannak erősítve, a melyek keletről nyugatra 24 óra alatt fordulnak tengelyük (a világtengely) körül; hogy továbbá a Nap, Hold és minden bolygó egy-egy szfera egyenlítőjén van elhelyezve, amely saját tengelye körül egyformán forog; de ezek tengelyei nem szilárdak, mint a világtengely, hanem polusaik ismét más egyenlően forgó gömbökön fekszenek stb. A Napnál és a Holdnál a megfigyelések ábrázolására három szfera elég volt, az öt bolygónál azonban kénytelen volt E. négy-négy szferát fölvenni. Igy az általa felvett szferák összege 27. Ezen nézetet kyzikosi Kallippos és Aristotelés tovább fejlesztették. Iratai közül nem maradt ránk semmi, csak néhány ó-kori irónál találunk E. irataiból idézeteket. Mindenekelőtt neki tulajdonítják egy Oktaëteris cimü kronologiai mű megirását. Laërtei Diogenes említést tesz csillagászati és geometriai iratokról is, de ezek cimét nem említi. Neki tulajdonítanak egy csillagászati tankölteményt is. A homocentrikus szferák elmélete a Sebességekről (Peri twn tacuthtwn) cimü művében volt leirva. Hogy E., mint némelyek mondják, egy rendszeres geometriát irt volna, nem valószinü.
(Ödö). Anonymus szerint Etu kun vezér fia, ki Baranya vmegyében Szekcsőt szállta meg. A név az Árpádok korában főleg az alsóbb néposztálynál volt elterjedve, igy p. egy 1237. oklevél egy bokodi és szamárdi szabadost említ Eubreved, Eubreveda (azaz Eubrevedä néven. Mivel ezen a vidéken Ketel kun vezérnek és fiának, Olubrevep-Tubrevelmának volt a szállása, az említett szabadosok is a régi kun-kabar eredetü elemhez tartozhattak. A név továbbképzése (v. ö. Zubrevelta-Zoltán, Taks-Takson, Kubreverz-Kubreverzán: Eubrevedubreven vagyis a mai Ödön név, melyet, midőn a negyvenes években fölélesztettek, egész önkényesen majd az Eugén, majd az Edmund névvel azonosítottak.
(Euhemeros), gör. filozofus, a cirenei iskolába tartozó Theodorus tanítványa, élt Kr. e. 300 körül Kassander macedóni király udvarán. Nagy elterjedést nyert abbeli fejtegetése, mely az istenekben való hitet kitünő emberek tiszteletéből magyarázza; az istenek csakugy mint a heroszok kiváló emberek, kiket haláluk után isteni tiszteletben részesítenek. Állításának bizonyítását abban is látja, hogy Kreta szigetén mutogatják Zeus sirját; pedig ha Zeus csakugyan isten volna, nem lehetne sehol sem eltemetve. A középkori egyházatyák is sürün idézik Euemeros nézeteit, hogy velök a sok istenben való hitet cáfolják. A mitologiának az emberek istenítéséből való ez egyoldalu magyarázatát euemerizmusnak v. euhemerizmusnak mondják. Művéből fenmaradt töredékeket Wesseling adta ki 1747-ben; ujabban Némethy Géza: Euhemeri reliquiae (Budapest 1889), latin nyelvü költői átdolgozásuk Enniustól maradt fenn. V. ö. Sieroka, de Euhemero 1869; Block, Euhémere, son livre et sa doctr. 1876.
(gör.) a. m. jótevő. III. Ptolemaios egyiptomi király mellékneve.
(ejtsd: jufale), város Alabama É. amerikai államban, 129 km.-nyire Montgomerytől, a Chattaboochee jobb partján, Georgetownnal szemben, vasuti csomópont, (1890) 4394 lak., jelentékeny pamutkereskedéssel.
két magyar királyné neve az Árpádok korában. 1. E. v. csehül Ofka, I. Béla és Rixa 3. leánya, I. v. Szép Ottó morva hg. felesége, kinek halála után 1087-1090-ig ő kormányozta Morvaországot. Öt gyermeke közül Szvatopluk olmüci hg. 1107-9. közt a csehek hercege volt. A királyné számos kegyes alapítványt tett Morvaországban s részben ő alapította az Olmüc mellett levő hradsini kolostort is, hová 1111 ápr. 2. történt halála után temették. - 2. E. (Volodimerna Efimja). II. Vladimir szmolenszki fejedelem, utóbb kijevi nagy fejedelem s Gytha királynénak, II. Harald angol király leányának gyermeke. 1112. ment férjhez Kálmán magyar királyhoz. (Nesztor krónikájának félremagyarázásával rendesen Predszlavát mondják Kálmán második feleségének.) E.-t azonban a király házasságtöréssel vádolva, már a következő évben eltaszította s nem ösmerte el Kijevben még azon évben szült fiát, Boricsot v. Borist (l. o.). E. azonban még megérte azt az elégtételt, hogy Magyarországban egy tekintélyes párt törvényesnek tartotta s királyává akarta tenni az ő fiát. Mint apáca halt meg Kijevben 1139 ápril 4. V. ö. Wertner, Árpádok tört. 222-225. Hodinka, Tört. Tár, 1889, 421-3.
l. Masszalianusok.