keresett, leleményes, ellentétekkel teljes és édeskés neme az élcelésnek, melyet Lily John Euphues, or anatomy of wit (1580) c. regényével hozott be Angliába és egy ideig sokan utánoztak. Az akkori drámairók is hódoltak e divatnak s főleg szerelmes társalgásokban alkalmazták. Magának Shakespearenek Sok hűhó semmiért c. vígjátékában is ily módon társalog Beatrice Benedettóval. Erzsébet királyné udvarában sokáig uralkodott az E. Hasonló volt a style précieux Franciaországban. V. ö. Greguss Á., Shakespeare pályája.
mintegy 15 km. hosszu, izolált, a sikságból kiemelkedő hegylánc É.-Olaszországban a Frasina és Bacchiglione közt, DNy-ra Padovától; plutonikus eredetü, a trachit benne a tulnyomó. Két csoportra oszlik; az egyikben a Venda (586 m.), a másikban a Cero (387 m.) a legmagasabb csúcs. Nevöket az etruszkokkal rokon ugyanily nevü néptörzstől kapták. Az euganiek Európa egyik legrégibb, még az árják benyomulása előtti időkből való nép volt. Igen valószinü, hogy a Ptolemaiostól említett u. n. bechunoi alatt ők értendők. V. ö. Dr. Reyer, Bau u. Gesch. eines Vulkans, Bécs 1877.
l. Jenő.
(ejtsd: Judsen szitti), Lane county székhelye Oregon É.-amerikai államban, 180 km.-nyire Portlandtól, a Villamette partján, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 3000 lak.
(ásv.) l. Polibazit.
(növ., meggymirtus; Euegenia Michelli), a mirtuszfélék fája v. cserjéje, télizöld, jobbadán bőrnemü levelekkel s ezek tövéből fakadó ál-ernyős, néha fürtös virágzatban álló v. magános virágokkal. Gyérmagu bogyós, sőt csonthéjas gyümölcsüket a kehely levelei koronázzák. Vagy 500 fajának hazája tropikus Ázsia és Amerika, melynek szubtropikus övébe is átnyulik. Dél-Amerika északi tartományaiban, valamint Közép-Amerikában az E. Michelii Lam. 6 m. magas fájának zamatos és jóizü bogyóját eszik, sőt belőle szirupot, bort és ecetet is gyártanak. Az E. pseudocaryophyllus DC. braziliai; szegfüszeg-illatu fáját orvosszerül, gyümölcsét pedig eledelül használják. Az E. australis DC. 12 m.-es fájának violaszinü, somnál nagyobb gyümölcséből bornemü italt erjesztenek. Az E. acris W. et A. fáját mirtusfának hivják. Néhány fajt üvegházainkban diszül termesztenek.
(franc. Eugénie), Guzman E. Mária, III. Napoleon francia császár neje, szül. Granadában 1826 máj. 5. Atyja Montijo és Teba grófja, Peneranda hercege és spanyol grand, anyja pedig a katolikus skót családból származó closeburni Kirkpatrick Mária Manuela volt. E. ifjuságának legnagyobb részét Teba grófnő neve alatt, anyjával együtt külföldön töltötte. 1851. megjelent Párisban, Lajos Napoleon köztársasági elnöknek elyséei ünnepélyein s szépségével általános föltünést keltett. Miután az államcsiny révén császárrá lett Napoleon császár a régi legitim uralkodó családok női tagjai sorában hiában keresett volt hitvestársat, 1853 jan. 29. E.-vel kelt egybe a Notre-Dame templomban. 1856 márc. 16. fia született, aki a «prince impérial» cimet kapta. E. eleintén csak a párisi divat dolgában játszott szerepet, nemsokára azonban politikai befolyásra is emelkedett s ábrándos és ingatag férjére mind nagyobb hatást gyakorolt. A távollevő császárt (1859. és 1865.) ő helyettesítette az államtanácsban, szintugy a suezi csatorna megnyitásakor, hol Izmael alkirály pazar fénnyel költséges ünnepélyeket rendezett tiszteletére. Mint buzgó kat. nő az egyházi állam helyreállítását sürgette és ellenezte az olasz nemzeti egység végleges megvalósulását. A német kérdésben ő sem vette számba jókor Poroszország harcias előkészületeinek jelentőségét és épp oly kevéssé az 1866. háborunak fontosságát. Csak a bécsi béke megkötése után ébredt ő is férjével és a közvéleménnyel együtt annak tudatára, hogy Franciaország passziv magatartásával végzetes hibát követett el, és azóta ő is azokkal tartott, kik Sadováért minduntalan revanche-t követeltek. Azon arányban, melyben a liberális s köztársasági ellenzék a törvényhozó testület termében szaporodott, az udvari s hadi párt E.-val egyetértve alkalmat keresett, hogy valami szerencsés háboru által az ellenzéket elnémíthassák. Midőn tehát 1870. tavaszán a Hohenzollern-i herceg jelöltsége a spanyol trónra meghozta az alkalmat a háborura, E. teljes erővel szította a tüzet és megelégedéssel fogadta a háboruizenetet, melynek gyors és szerencsés befejezéséről («ma petite guerre») meg volt győződve. Midőn a császár a keleti határra indult, ő vette át ideiglenesen a kormányt és jul. 24. Cherbourgban a hajóhad fölött ő tartott szemlét. Az aug. 6. vereségek hirét Palikao az ő parancsára titkolta, aug. 7. pedig buzdító proklamációt intézett a francia néphez. Palikaóval egyetértve, határozottan ellenezte Napoleonnak és Mac-Mahonnak Párisba tervezett visszavonulását, s ezáltal siettette a szedáni katasztrófát. Midőn ennek hirére Párisban szept. 4. kitört a forradalom: E. Metternich hercegnő és Evas fogorvos oltalma alatt Párisból álruhában megszökött s szept. 8. Deauvilleből Angliába kelt át. Ott fiával találkozott, akivel szept. 24. Chiselhurstben, London közelében, telepedett le. Követte őt később trónvesztett férje is, miután a poroszok 1871 márc. 20. Wilhelmshöhe kastélyból szabadon bocsátották. E. már 1873 jan. 9. özvegységre jutott. Egy ideig sok pénzt költött a Bonapartista-párt üzelmeire, de mióta fiát, 1879 junius 1-én a zulukafferek Dél-Afrikában megölték, mély gyászba borult élete. 1880. fölkereste azt a helyet, amelyen fia elvérzett és meglátogatta Szent Ilona szigetét is. Azóta Pierrefonds grófnő név alatt visszavonultságban él, részben Angol-, részben Olaszországban. V. ö. Ebeling, Napoleon III. u. sein Hof (1880-81 2. köt.); de Lano, Le Secret d'un empire. L'impératrice Eugénie (Páris 1891). Nauray, Les secrets des Bonapartes (Páris 1889), szerint Krisztina spanyol királyné lett volna E. anyja.
Mill. Kövült állat. Kihalt Crinoidea. Ezen tegeri liliomnak, miként a többinek is, csak egyes részei fordulnak elő a föld rétegeiben, vagy a kevés, de hosszu, kürtő- vagy hordóalaku izekből álló kocsánya, vagy pedig a kelyhei. Az egész kelyhet a rajta elhelyezett karokkal együtt még soha sem találtak. A jurakor végétől a krétakor elejéig élt, legnagyobb mennyiségben a mai Dél-Németország és Svájc területén. Leggyakoribb faja az E. Caryophyllatus Mill, mely a jura kor végén élt.
C10H11O2. A benzol származékai közé tartozó szénvegyület, amely egyvegyértékü fenolnak tekintendő. Főalkotó része a szegfüszegolajnak (Oleum Caryophyllorum), amelyből ugy készül, hogy a szegfüszegolajat káliluggal összerázzák, amidőn vizben oldható eugenolkálium képződik. E lugos oldatból az E. sósavval való megsavanyításkor kiválik. A klórkalciummal való megszárítás után széndioxidáramban ledesztillálandó. Szintelen, olajszerü, erősen fénytörő, kellemes szegfüszegolaj szagu folyadék, f. s. 1,063; f. p. 247° 5 C. Vizben alig, éterben igen jól oldódik. A káliumpermanganát vanilinné alakítja. Alkoholos oldata ferriklóridtól ibolyaszinüvé válik.
szerzetes, latin egyh. iró, élt az V. sz. végén s a VI. sz. elején, megh. 560. Előbb Faviánában, a szt. Szeverin-féle kolostorban lakott, majd 488 után apát lett a Nápoly és Puzzuoli közt fekvő Lucullanumban. Kortársa lévén szt. Szeverinusnak, megirta ennek egyháztörténeti szempontból fontos életrajzát, és egy gyüjteményt készített szt. Ágoston velős mondataiból. Az előbbit kiadta Welser az Aug. Vindel. 1595 c. munkában, az utóbbi pedig Thesaurus Augustinianeus cim alatt Baselben 1542. jelent meg.