Eugubiumi táblák

(tabulae Eugubinae v. Iguvinae), az umber nyelv emlékeit, több mint ezer szót tartalmazó 7 réztábla, igy nevezve Eugubium v. Iguvium (ma Gubbio) városától, a hol 1444. födözték fel s maig őrzik őket. Tartalmuk liturgikus, t. i. imádságokat és az áldozás módjára vonatkozó utasításokat közölnek; kettőn közülük latin fölirat van. Keletkezésök idejére nézve legvalóbbszinü vélemény az, mely szerint a Kr. e. IV-III. sz. különböző éveiben készültek, ámbár Bréal, francia tudós, aki ujabban (1875-78.) adta ki rólok jeles művét (Les tables Eugubines), a Kr. e. I. és II. századból eredettnek tartja őket. V. ö. még Bücheler, Umbrica (Bonn 1883).

Euhemeros

és euhemerizmus, l. Euemeros.

Eukairit

(ásv.), szelénrézezüst (Ag Cu)2 Se, csakis vaskos, finoman szemcsés halmazokban ismeretes, fémfényü, ólomszürke, puha, faragható. K. 2,5. Fs. 7,5. Svédország, Strikerum; Atakama sivatag, Tres-Puntos vidéke és Chile több helyén. Berzelius nevezte meg (1818) s a név arra vonatkozik, hogy épp jókor akadtak reá, t. i. a szelén felfedezésének idejében.

Eukaliptusfa

(növ., Eucalyptus L'Hérit.), a mirtuszfélék ausztráliai gyantásfáju neme, ifjan átellenes, vén korában váltakozó kékeszöld, bőrnemü maradandó levelekkel, bojtos-himü, zsufolt, összekuszálódó virágokkal és sokmagvu tokterméssel. Kérge gyakran ugy vedlik, mint a boglárfáé. Vagy 100 s többnyire óriás faja Ausztrália és Taszmánia erdeiben gyakori. Az E. amygdalina Labili. 140 m. magasságu és dereka tövén oly vastag, hogy odvában három lovas kényelmesen meghuzódhatik. A kékgummis E. (E. globulus Labill.) 110 m. magas és tövén 30 m. kerületü és gyors növekedésü fáját zamatos kipárolgásáért Európa délibb tájékain a mocsaras vidék egészségesen tartására ültették. Nálunk csak Fiume telét birja ki, egyébütt p. 1880., 30 éves fája is elfagyott. Ellenben Angolország déli részén jól diszlik. Haszna többféle. Fáját vasuti küszöbgerendákra és bánya béllelésére, hajók építésére keresik. Kérgét és levelét cserzésre használják. Az óriási E. (E. gigantea Hook. fil.) az ismeretes ausztráliai mahonyafát szolgáltatja, taplós kérgéből pedig papiros készül. A gyantás E.-ból (E. resinifera Sm.) a vörös, a borsos E.-ból (E. pipirita Sm.) a kék gummifa deszkája lesz; más fajait hajóépítésre használják. Némelyik, p. az E. viminalis A. Cunningh. bogárszurta helyén mannát izzad, mely csemegéül jó. A legtöbb E. kérge cserzésre használható, majd valamennyiből vörös nedv buzog, amely megszáradva ausztráliai kino néven ismeretes.

Az eukaliptus-leveleknek leghathatósabb része a bennük levő illatos olaj (6 %), mely különböző alkotórészek mellett egy kámforszagu folyékony részből, eukalipból, is áll. Ezen olajnak kiváló fertőztelenítő és poshadásellenes tulajdonságai vannak, de legelső sorban a váltóláz elleni jótékony hatását dicsérik. Belsőleg leginkább a tinkturáját adják (1/2-2 kávéskanállal) váltóláz ellen; külsőleg ugyanezt, vagy az eukaliptólt rosszul gyógyuló, üszkös sebekre mint dezinficienst; s bár némelyek szerint az eukaliptól utóbbi alkalmazásában még a jodoformmal, szublimáttal és karbollal is fölér, - használata mindazonáltal korlátolt maradt.

Eukamptit

(ásv.), kloritcsillám, a biotitnak elváltozási terméke a Pozsony s Récse közt levő apró szemü gránitból.

Eukarisztia

(gör.) a. m. hálaadás. A legősibb időkig visszanyuló elnevezése a sz. misének és az oltári szentségnek, s mig egyéb nevei (dominica, solemnia, dominicum, fractio panis, synaxis stb.) idő folytán eltünedeznek, az E., mint amely különösen alkalmas az áldozat jellegét kifejezni, állandóvá lett. L. Mise és Oltári szentség.

Eukeleon

(gör.) a. m. az ima olaja, l. Utolsó kenet.

Euklasz

egyhajlásu rendszerü berilltimszilikát (H2O.2BeO.Al2O3Si.O2). Keménysége 7,5. Tömöttsége 3,1. Üvegfényü, átlátszó vagy áttetsző, zöldes, égkék szinü. Kitünően hasad, mely tulajdonságánál fogva, továbbá, hogy nagyon ritka, ott találjuk a drágakövek között. Brazilia (Villa Rica) quarc és topázzal. Oroszországban az Ural melletti Sanarka folyó aranytartalmu homokjában találták mint szabad kristályt, melyből egy diszpéldány a budapesti egyetemi ásványtani intézet gyüjteményét ékíti.

Eukleides

1. görög filozofus, a megarai iskola alapítója. Életéről kevés biztos adat maradt fönn. Szül. Megarában 450 és 440 között Kr. e. Sokrates lelkes tanítványa volt, s midőn az athéniek halálbüntetés terhe alatt tiltották meg a megaraiaknak a városukba lépést, esténként nőnek öltözve lopódzott a városba, hogy Sokrates tanítását élvezhesse. A mester halálánál ő is jelen volt s a tanítványok azután nagyobbrészt ő hozzá menekültek Megarába, ahol E. ugy látszik még pár évtizedig iskolájának vezetőjeként élt. Tana eleai és a sokratesi elemekből áll; csak egy változatlan lét van, de az nem pusztán az Egy, sem pusztán az Ész, hanem a jó, s ezt különböző névvel jelöljük aszerint, hogy micsoda szempontból nézzük: némelykor bölcseség, máskor ész vagy isten; ez az egy jó az egyetlen lét; ami vele ellenkezik, az mind muló létezéssel bir csak. Ezt indirekt bizonyításokkal próbálja erősíteni s ennyiben E. iskolájának módszere dialektikus, szőrszálhasogató s mig tanának tartalma inkább sokretesi, a módszere eleai. Sem az indukció szerinti következtetést, sem az analogia utján való bizonyítást nem fogadta el. Műveiből nem maradt fel semmi; róla irnak: Deycks, de Megaricorum doctrina 1827. V. ö. Mallet, Histoire de l'école de Megare 1845.; Hartenstein, Über die Bedeutung d. Megar. Schule 1848.

2. E., a 30 zsarnok elüzetése után (Kr. e. 403) az első archon (Eponymos) Athénben; alatta vették általános felülvizsgálás alá a törvényeket és juttatták érvényre az ion abécét, melyet utána E.-i abécének is neveznek.

3. E., görög matematikus, a Kr. e. III. sz. kezdetén. Életéről csak annyit tudunk bizonyosan, hogy I. Ptolemaios idejében Alexandriában tanított. Legismertebb műve a Stoicheia (elemek, magyarra fordította Brassai 1866) 15 könyvben, melyek közül azonban az utolsó kettő alighanem alexandriai Hypsiklestől való. Ez a matematika elemeinek legrégibb ránk maradt rendszeres összefoglalása, melyet már az ó-korban nagyra becsültek, s mely tekintélyéből még ma sem veszített. Egyéb fontosabb művei: Data, a geometriai analizis elemei; Phaenomena, a csillagok mozgásáról; De divisionibus, a felületek beosztásáról (csak latin fordításban maradt ránk); Porisma (elveszett s tartalma csak Pappus adataiból ismeretes).

Eukleides-féle geometria

(Klein szerint parabotikus geometria), az a rendszere a geometriának, mely az Euklides-féle XI. axiomával (egyes kiadásokban V. post.) egyenlő értékü feltevésen épül fel, hogy t. i. egy adott ponton keresztül egy adott egyeneshez csak egy párhuzamos egyenes huzható (l. Abszolut geometria és Egyenes vonal). Vajjon a geometriának ez a rendszere megfelel-e a valóságnak, a priori nem dönthető el, a mennyire azonban a tapasztalat igazolja, azon körön belül, melyre az észlelések eddig kiterjeszkedhettek, az E. a valóság legnagyobb foku megközelítésének tekinthető, ugy hogy ott, ahol a matematika mint a természetben végbemenő mozgások leirására szolgáló eszköz szerepel, a geometriának ezt a rendszerét fogadhatjuk el alapul.


Kezdőlap

˙