l. Eukleides.
(gör.) a. m. jó igazgatás v. jó kormányzat.
(gör.) a. m. jó keverék, elavult orvosi műkifejezés, a diszkrazia ellentéte s jó vérvegyüléket, tehát egészséges, szivós testalkatot jelent.
(G. Rose, ásv.), augit és anortit szemcsés elegye, mihez néha olivin, amfiból, epidot és pirrhotit járul. A karbonos üledékekben Karlingfors (Irország) mellett telért alkotólag fordul elő. Igy találtak még eukritet Stannern (Morvaország), Juvinas (Franciaország) mellett is. Ha fémvasat is tartalmaz, akkor a meteoriteknek kondritek osztályába sorozza Tschermak.
a liter török neve.
(csehül Jilové), város Csehországban, Karolinenthal kerületi kapitányságban, a Sázava és Moldva összefolyása közelében, (1890) 2611 lak., régi városházzal. Egykoron jelentékeny volt aranybányászata, amely még IV. Károly idejében évenkint 1,5 millió aranyat szolgáltatott, ma már alig érdemel említést.
Ármin, német orvos, szül. Rajnai-Mülheimban 1814 jul. 20. Bonnban, Berlinben, Bécsben, Londonban, Párisban tanult, 1836. orvos-doktorrá avatták, aztán 10 évig Lennepben orvoskodott; 1848. körorvos és magántanár lett Bonnban; 1850. Koblenz körorvosa volt s 1860. Kölnben egészségügyi tanácsossá tették. 1870-1887. Berlinben a közoktatásügyi miniszteriumban előadó tanácsos és titkos orvosi tanácsos volt. Művei: Anatomisch-pathologische Untersuchungen über die Schilddrüse (Göttinga 1856); Zur pathologischen Anatomie des Kretinismus (Marfels-szel együtt, 1857); Lehre von den schädlichen und giftigen Gasen (Vohl-lal együtt, Braunschweig 1865); Das Medizinalwesen in Preussen (Berlin 1874); Handbuch der Gewebehygienie (u. o. 1876); Handbuch des öffentlichen Gesundheits-Wesens (u. o. 1881-82, 2 köt.). Schulgesundheitslehre (1890). Orvosi szakfolyóiratokat is szerkesztett s adott ki.
régi porosz család, 1. E. Botho Henrik gróf, porosz államférfiu, szül. 1804 dec. 27., megh. 1879 ápril. 17. Porosz állami szolgálatban Königsberg, Stettin és Marienwerderben működött. 1855-58-ig a porosz képviselőház elnöke volt. 1864. az urakházába lépett s 1867. a német birodalmi gyülésbe. - 2. E. Frigyes Albert gróf, porosz államférfiu, szül. 1815 jun. 29., meghalt Schönebergben 1878 márc. 30. A porosz közigazgatás terén kezdette meg pályáját, de 1851. diplomáciai pályára lépett s mint főkonzul Antwerpenbe ment. 1859. a porosz keletázsiai expedicióval Kinába, Japánba és Sziamba utazott s mint meghatalmazott miniszter Japánnal és Kinával kereskedelmi szerződéseket kötött. Visszatérve Európába, 1862 dec. 9. Bismarck elnöklete alatt átvette a belügyminiszteri tárcát, melyet 15 éven keresztül megtartott. A Bismarck által a parlament és a kormány között felidézett küzdelemben erélyesen, sőt tulságos buzgósággal támogatta Bismarckot, mi a parlamentben és az országban népszerütlenné tette. Nagy feladat várt rá 1866 után, midőn a bekebelezett uj tartományokat Slezvig-Holsteint, Hannoverát, Hesszent és Nasszaut közigazgatási tekintetben ujra kellett szervezni. Feladatát általában szerencsésen oldotta meg. Azután hozzáfogott 1872 óta Poroszország közigazgatásának régóta óhajtott reformjához konzervativ alapon és a községek, kerületek és tartományok önkormányzatának lehető kimélésével. Az önkormányzat kiterjesztése a nyugati tartományokra azonban az időközben kitört kulturharc miatt nagy nehézségekbe ütközött, s midőn E. igéretéhez hiven a keleti tartományokban megkezdett reformot egy uj városi szabályrendelet által tovább fejleszteni akarta, Bismarck megtagadta hozzájárulását, mire E. 1878 márc. 31. beadta lemondását. Beszédei össze vannak gyüjtve a Zehn Jahre innerer Politik 1862-72 (Berlin 1872) c. műben. - 3. E. Botho gr., porosz miniszter, szül. 1831 jul. 31. Jogi tanulmányokat folytatott s 1865. a porosz képviselőház, 1867. az északnémet birodalmi gyülés tagja lett. A konzervativ párthoz tartozott, de szeretetreméltó modorával az összes pártok becsülését vivta ki a maga számára s egyideig a ház alelnökének méltóságát is viselte. Miután több magas állami hivatalt viselt, 1878 márc. 31. porosz belügyminiszterré neveztetett ki. Ő dolgozta ki és védelmezte 1878 okt. a birodalmi gyülésben a szocialista törvényt, de a közigazgatás reformjánál Bismarckal összeütközésbe jövén, 1881 februárban beadta lemondását és Nasszau tartományi helytartója lett. midőn 1892 elején a Zedtwitz közoktatásügyi miniszter által kidolgozott klerikális népiskolai törvényjavaslat a Caprivi miniszterium állását nagyon megingatta, s Caprivi a miniszterelnökségről lemondott, II. Vilmos E.-t nevezte ki a porosz miniszterelnökké (1892 márc. 23.). Öt nappal később az említett javaslatot visszavonták. Herfurth miniszter lemondása után E. a belügyi tárcát is elvállalta. Nagyon mérsékelt szabadelvü politikának a szószólója. Jellemzi e tekintetben, hogy az 1882 jan. 4-iki rendeletet, mely az állami tisztviselőknek megparancsolta, hogy a kormánypárt jelöltjeire szavazzanak, Caprivi kivánságára 1893 dec. megujította.
(alnémetül Ulenspegel) Till vagy Tyll, egy igen elterjedt német népkönyvnek rendkivül népszerü hőse, kit a külföld is jól ismer. Ez adoma-gyüjtemény központja E., a jókedvü kópé, kinek tréfái és kalandjai azonban részben régibb keletüek és csak utólag ruháztattak reá. A hős történeti alak: Kneitlingenben (Braunschweig vidékén) született a XIII. század vége felé, sokat bolyongott, bejárva nemcsak a német földet, hanem Olasz- és Lengyeországot is, hol Nagy Kázmér király udvari bolondjával versenye volt, és meghalt 1350-ben Mölln faluban (Lübeck közelében), hol még ma is mutogatják egy hársfa alatt sirkövét (ez csak a XVII. században készült, de meglehet, hogy a régi sirkőnek megujítása), melyen egy bagoly (ném. Eule) és egy tükör (ném. Spiegel) látható. De találtak ily sirkövet Damme belga faluban is, mely szerint E. 1301-ben halt volna meg. Az ujabb kutatások az adomák és tréfás kalandok hősét a Möllnben eltemetett Eulenspiegellel azonosítják, mig a Damméban nyugvóban amannak rokonát látják. E. tehát történeti egyéniség, aki azonban tipussá lett, a mennyiben minden régi hasonló anyagu és irányu tréfa és kaland reáruháztatott. A népkönyv első izben alnémet nyelven jelent meg (1483-ban?), de e legrégibb alakja elveszett; reánk csak felnémet átdolgozásban maradt (Strassburg 1515, ujra kiadta Knust 1885), mely talán Murner Tamás (l. o.) műve s igen sok kiadást ért. Verses alakban Fischart János (l. o.) dolgozta föl (1571), szinművé Sachs János. A népkönyvnek ismerjük cseh, lengyel, olasz, angol, németalföldi, dán, francia, latin és zsidónémet fordítását. E. neve a kópéság bizonyos fajtájának megjelölésére szolgál (franc. l'espieglerie) s ily értelemben ujabb költők is fölhasználták a népszerü hősnek nevét és alakját, p. Böttger Adolf, Till E., modernes Heldengedicht (1850), Wolf Gyula, Till E. Redivivus, ein Schelmenlied (1875) és Schultes Károly, Uhlenspeegel II. (1867). Rokon alakok: a német Markalf, az olasz Bertoldó (Croce), a török Nassreddin Chodja stb. Nálunk Kónyi János Demokritus-ában (1785-86) Tillinkó néven szerepelteti és elmondja nehány csinyjét. V. ö. Prudentius van Duyse, Etude littéraire sur Tiel l'Espiegle (Genf 1858).
1. Károly Fülöp, ném. iró és tornatanító, szül. Kirchbollenbach faluban (Trier mellett) 1828 febr. 8., 1877 óta a berlini tornatanítóképző főnöke, 1892 óta iskolai tanácsos. A tornatanítás emelése és fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett férfiu. Igen sokat irt. Ide tartozó főművei: Verordnungen und amtliche Bekanntmachungen das Turnwesen in Preussen betreffend (1869); Lehrbuch der Schwimmkunst (1870); Turngeräthe und Turneinrichtungen (1872); Der Unterricht im Turnen (1878); Geschichte des Turnunterrichtes (1880); Das Leben Jahns (1880); Jahn munkáit is ő adta ki (1884-87, 2 köt.), valamint a Monatschrift für das Turnwesen (1882 óta) c. szakfolyóiratnak egyik szerkesztője, 1893 óta szerkeszti az Encyclopäd. Handbuch des ges. Turnwesens c. nagy lexikont.
2. E. Leonhard, német matematikus és fizikus, szül. Bázelben 1707 ápr. 15., megh. Sz.-Pétervárott 1783 szept. 18. Szülei kivánságára előbb teologiával foglalkozott, de Bernoulli Jakab vezetése alatt csakhamar matematikai tanulmányokra adta magát. Szülővárosában nem kapván állást, a két fiatal Bernoullit követte Sz.-Pétervárra, ahol 1727. az akadémián adjunktus, 1730. pedig tanár lett. 1735. fél szemére megvakult és 1741. II. Frigyes hivására Berlinbe ment, ahol l766-ig maradt, amikor visszatért Sz.-Pétervárra és nemsokára teljesen elvesztette szeme világát, de azért szorgalmasan tovább dolgozott haláláig. E. egyike volt a legtevékenyebb matematikusoknak. Összegyüjtött művein kivül életében megjelent 473 értekezése, többnyire a sz.-pétervári és berlini akadémia kiadványaiban és 61 kiadatlan maradt halála után. Legfontosabb művei: Mechanica sive motus scientia analytice exporita (1736, 2 köt.); Einleitung in die Arithmetik (1742); Methodus inveniendi lineas curvas maximi minimive proprietate gaudentes (1744); Introductio in analysin infinitorum (1748); Institutiones calculi diff- et integralis (1755, 1768). V. ö. Guss, Éloge de E. (1783). Rudio, L. E. (Öffentliche Vorträge, 1884). E. fia János (szül. 1734., megh. Sz.-Pétervárott 1800 szept. 18.), szintén jeles matematikus; csillagászati műveket irt. V. ö. Bernoulli, D. u. L. Euler (Basel 1884).