egy athéni jós és hasbeszélő neve, később a hasból beszélők közös neve.
Odysseus társa és rokona. Midőn Odysseus Aiaié szigetén Kirké nimfához követséget küldött, a küldöttek közül egyedül ő maradt meg emberi alakban, mert nem lépett be a nimfa lakásába, mig a többiek sertésekké változtak. Az alvilágba is elkisérte Odysseust s ő készítette el a halotti áldozatot, de egyszersmind ő volt az, a ki társait Trinakia szigetén Hélios marháinak levágására rávette s ezzel a maga és társainak vesztét okozta.
Homéros Odysseiájában Pénelopének egyik kérője.
1. Minós és Pariá fia (Apollod. 2, 5, 9.). - 2. E. Héphaistos és Kabiró nimfa fia (Nonn. 14, 22-39). - 3. E. a gigászok népének gonosz királya, Peribolia atyja, kit az istenek népestül kiirtottak. (Hom. od. 7, 56 kk.). - 4. E. Agammemnón kocsisa, kit Aigisthos megölt (Hom. II. 4, 228.). - 5. E. Thuklés fia, athéni hadvezér a peloponnésosi háboru idejében. 427- és 25-ben Kerkyrában a néppártot támogatta hajóhadával, 426-ban győz a tanagraiakon, 425-ben Sziciliában vezérkedik Sophoklésszel, de siker nélkül tér vissza s emiatt a nép pénzbirságra itéli; 414. ismét Sziciliába megy s ott a Szirakuza előtt vivott tengeri csatában 413 aug. 31. elesik. (Thuk. 3, 80. 91. 4, 65-7, 52-ig több helyen).
Okeanos leánya, ki Zeustól a három charist szülte; ő fogta fel a kis Héphaistost is, midőn Héra az Olimpusról ledobta. Egy régibb korban Ophión titánnal uralkodott az Olimpuson, de Kronos és Rhea levetették a Tartarosba; Phigaleia mellett volt ősrégi temploma szobrával, mely csipőig asszony s azon alul halalakja volt.
egy alvilági démon, ki az eltemetettek husát a csontokról lerágja, tehát a rothadásnak személyesítése.
Dekay. Kövült állat. A Merostomata Woodward csoportjában a Gigantostraca Haeckel. (Eurypteridae Burmeister) alrendjébe tartozó ráknem, amely kizárólag a paleozói, tehát a legrégibb korban élt.
Héraklés fiának, Hyllosnak harmadunokája, Aristodémos fia, ki testvérével Proklésszel a Peloponnézus elfoglalása után Lakedaimont kapta és az Agidák törzsatyja lőn.
Mikéne, Tirinsz és Midea királya, Sthenelos és Nikippé fia Perseus családjából s igy Héraklésnek közeli rokona. Zeus Héraklést akarta az argosi birodalom uralkodójának, de Héra cselszövényei az elsőszülöttségi joga alapján E.-t tették a perseidák fejévé. Ő 12 veszedelmes munkát rótt Héraklésre s ennek halála után még gyermekeit is üldözte, kik végtére Théseusnál, vagy fiánál Démophónnál találtak menedéket. Ezért E. betört Attikába, de a csatában fiaival együtt életét vesztette; őt magát Hyllos vagy Ioláos ölte meg s fejét Alkménének, Héraklés anyjának vitte. Mások szerint élve jutott Alkméné kezébe, ki megölette.
Melaneus fia, Oichalia királya, Iphitos és a szép Jolé apja. Azt igérte, hogy leányát annak adja nőül, ki őt a nyilazásban legyőzi; midőn azonban Héraklés legyőzte, gunyosan elutasítá. Héraklés megharagudván, megölte őt fiaival együtt; városát feldulta s a szép Jolét hadifogolykép elhurcolta. Más monda szerint Apollón ölte meg elbizakododottsága maitt. Hires iját ekkor fiára, Iphitosra hagyta, ki azt Odysseusnak adta vendégbaráti ajándékul; ez volt az az ij, melyet Odysseus Pénelópé kérőinek megölésénél használt.