(Askalonból), görög matematikus, ki Justinianus császár alatt időszámításunk VI. sz.-ában élt (540 körül). Tanítójával, Isidorossal az Archimedes-féle műveknek még meglevő ismertetését irta, mely görög és latin szöveggel Baselben jelent meg 1544. (ujabb kiadás Torellitől, Oxford 1792), azonkivül Archimedes és Apollonios műveihez magyarázatot irt.
l. Lipcse.
(gör.) a. m. jóltápláltság, az élelmi szerek tápláló tulajdonsága.
1. Flavius, római történetiró; Nagy Konstantin titoknoka (magister memoriale), elkisérte Juliánt a persák elleni háboruba (363); meghalt 370 táján. Egy római történelmet irt, mely (Breviarum ab urbe condita) Róma alapításától kezdve Jovinian császár haláláig (384) adja elő az eseményeket tiz könyvben; a művet a későbbi történetirók felhasználták, görögre fordították és különböző szerzők egész a IX. sz.-ig folytatták. Folytatásaival együtt Historia miscella cimmel Eyssenhardt (Berlin 1869) adta ki. Megjelent még Havercamp (Lejda 1729); Verbeyk (u. o. 1762 és 1770., 2 köt.); Dietsch (Lipcse 1871) és Droisen Monumenta Germaniae historica (Berlin 1879) kiadásában is. (Peanios görög fordítását Kaltwasser adta ki Gotha 1780). V. ö. Pirogoff, De Eutropii indole ac fontibus (1 köt., Berlin 1873.).
2. E. Arkadius, keletrómai császár eunukja és kegyence; eredetileg rabszolga volt; 395. a tőle elbuktatott Rufinus helyébe lépett. Gyáva, kegyetlen, erőszakos és megvesztegethető ember, Stilichos barátja volt, Eudoxia császárné, Tribigild és Gainas gót vezérek közös fáradozásai végre megbuktatták (339). E. Cipruszba került számkivetésbe s rövid idő mulva meggyilkoltatott.
egy Konstantinápolyhoz közel fekvő kolostor apátja volt az V. sz.-ban. A Nestorius-féle hitviszályban mint ennek ellenfele működött, azonban heve által elragadtatva, másik tulzásba esett s azt tanította, hogy Krisztusban csak egy, isteni természet van (l. Monofiziták). 448. Konstantinápolyban tartott zsinaton megfosztották papi és kolostori hivatalától. E. erre tiltakozást nyujtott be II. Theodosiushoz, kérvényt irt I. Leo pápához s egy levélben Dioskur alexandriai patriárka pártfogását is kérte. A szenvedélyes Dioskur a viszályba vonta a császárt és Eudoxia császárnét is és anélkül, hogy joghatósága lett volna rá, 449. Efesosba az u. n. rablók zsinatát hivta össze, hogy E. ellenfelein boszut álljon. A zsinaton, melyen a császár elnökölt, nem engedték a pápa levelét (Epistola ad Flavianum) felolvastatni s az egybecsődített fanatizált szerzetesek oly módon tüntettek E. és Dioskuros mellett, hogy ezek ellenfeleit láncokkal és botokkal megtámadták, sokakat megsebesítettek, ugy hogy maga Flávián patriárka a kapott sebekben három nap mulva meghalt. A hitviszálynak 451. a kalcedoni egyetemes zsinaton vetettek véget; az efezusi határozatokat megsemmisítették s kimagyarázták a tant, hogy Krisztusban két természet, u. m. isteni és emberi vagyon. E. számkivetésben halt meg, követői az eutichianusok v. monofiziták sokáig fenmaradtak Egyiptomban és Palesztinában.
(ásv.), tantalo-niobát, mely tartalmaz titánsavat, niobsavat, tantáloxidot, ytterföldet, erbiumföldet, uránoxidot, ceriumföldet, vasoxidot meg vizet s egy kevés germániumot. Rombos rendszerbeli kristályokban igen ritka, leginkább csak vaskosan terem. Barnásfekete; k. 6,5; fajsulya 4,6-4,9 Norvégia: Hitteroë, Tromoë, Jölster, Naskilen. Scheerer nevezte el (1841) attól a tulajdonságától, hogy sokféle alkatrészt fogadott magába; euxenos a. m. vendégszerető.
Ferdinánd bolgár fejedelem nyaralója, Burgasz és a Fekete-tenger közelében, a Balkán lejtőjén.
(ásv.) a. m. stilbit, illetőleg heulandit, Massachusettsből (Deerfield).
(Eusee). Anonymus szerint Usubuval együtt E. volt azon magyar sereg vezére, mely Pannóniát a német határig meghóditotta, Veszprémet és Vasvárt elfoglalta. E. fiát a Névtelen Urkunnak vagy Irkundnak nevezi, aki a X. sz. második felében élt, Szabolcsnak volt a kortársa s igy E. is nem annyira Árpád korában, mint a X. sz. első felében szerepelhetett. A név minden valószinüség szerint kun-kabar (török) eredetü s alighanem összefügg Usubuu (Usu-Buu) vezér nevével, ámbár az sem lehetetlen, hogy a mai «ős» szónak felel meg, mely az Árpádkorban «ise» (üse) volt.
ispán az Almási-nemzetségből. Előkelő magyar vitéz volt a XI. sz. utolsó tizedeiben. Részt vett Kálmán királynak oroszországi hadjáratában, mely alkalommal az oroszokat segitő kunok egy izben kora reggel megtámadván a magyar sereget. E. ispánt több más vitézzel együtt megölték.