(evangelical alliance). Különböző felekezetekhez tartozó evangelikusoknak közös vallási célokra való egyesülése. Ezen szövetség eszméje a skótok között keletkezett, egy felhivás bocsáttatván innen világgá (1845 aug. 5.) a protestánsokhoz, hogy egyesítsék erejüket a pápaság és a Puseysmus (l. o.) tulkapásai ellen. 1845 okt. 1-3. Liverpoolban előleges tanácskozás végett értekezletre gyült össze 216 egyén, 20 különböző egyházi társulat részéről, 1846 aug. 19-től szept. 2-ig pedig megtartatott Londonban az első főgyülés, melyben a szövetség megalakult. E szövetség nem a különböző neveket viselő evangeliomi vagy protestáns felekezeteket akarja egy egyházzá egyesíteni, nem uniót akar, hanem ezen felekezetek tagjai között béke- és szeretetteljes testvéries viszonyt kiván eszközölni, hogy egyesített erővel küzdhessenek a közös ellenség és közös veszélyek ellen. E cél elérését az egyesület nem az evangeliomi egyháztestületek hivatalos képviseltetése utján óhajtja elérni, nem a testületek, hanem az egyének egyesítését célozza. Az alaptanokat 9 pontban állapították meg Bickersteth Eduard javaslatai értelmében. Ezen alaptanok főbbjei: a sz. irás isteni eredete, tekintélye, az irás szabad vizsgálatának joga, sz. háromság, Isten fiának emberré létele és váltsághozatala, hit által való megigazulás, a lélek halhatatlansága, a test feltámadása. Ezen tanokat a «Societatis evangelicae constitutionis et statutorum expositio brevis» cimü okmány tárta a világ elé, valamint a szövetség célját is. A tagok kötelezik magukat, hogy minden hétfőn reggel és januárius 1-7 napjain közös imákat mondanak s a felekezetek között válaszfalakat képező tanok megvitatásánál keresztényi óvatossággal járnak el. A szept. 2-án tartott ülésben szervezték a szövetséget; 7 fiókegyesületet állítottak fel; az első területe Nagy-Britannia és Irland, a 2-iké az észak-amerikai Egyesült-Államok, a 3-iké Franciaország, francia Svájc és Belgium, a 4-iké Észak-Németország, 5-iké Dél-Németország és német Svájc, a 6-iké az észak-amerikai angol birtokok, a 7-iké Ny.-India. Közgyüléseit a világ hol egyik, hol másik nagyobb városaiban tartja, igy 1851. Londonban, 1855. a világkiállítás alkalmával Párisban, 1857. Berlinben, 1867. Amsterdamban, 1872. Filadelfiában.
a keresztény tökéletesség azon három föltétele, melyeket Krisztus nem parancsolt meg, de ajánlott mindazoknak, kik az ő követői akarnak lenni. (Mát. ev. 19, 16, 20. Márk. ev. 10, 17. Luk. ev. 18, 18, 30. Mát. ev. 19, 9, 12. Mat. 19, 21, 28, 29. Kor. lev. 7, 7, 32, 38. János ev. 10, 27). Ezek a szüziesség, a szegénység és az engedelmesség. Az elsőben önként lemond az ember a testi javakról, a másodikban a világ javairól, a harmadikban pedig a szellemi javakról, miket t. i. az értelem- és akaratnak független használata igér.Az elsőben gyökeresen szakít az ember azon veszélyekkel, melyek a test részéről, másodikban azokkal, melyek a világ részéről, a haramdikban azokkal, melyek a kevélység részéről támadnak a tökéletességre irányuló törekvésben; a szent irás szerint u. is minden bün és minden tökéletlenség forrását és gyökerét a testnek és a szemeknek kivánságában, valamint az élet kevélységében birja. (Szt. János I. lev. 2.) Ezen három E. képezi tárgyát a szerzetesi három (szüziesség, szegénység és engedelmesség) fogadalomnak.
(gör.) voltak az apostolok idejében azok a réfriak, akik anélkül, hogy kijelölt állomáshoz voltak volna köttetve, mindenütt hirdették az evangeliumot, ahol csak arra alkalmuk nyilt. Igy nevezik azonban különösen a négy evangéliom iróját, u. m. Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost.
a. m. Evangeliarum (l. o.).
alatt az evangeliomnak, vagyis a kereszténységnek s főként a protestantizmusnak való megnyerést, meghódítást értik. Tágabb értelemben tehát E. az is, midőn a protestáns hittérítők a különböző pogány népek között a keresztény vallást hirdetik, azokat az evangeliommal megismertetik. Szorosabb és használtabb értelemben az E. a belmisszió körébe esik. Ma már ugyanis mindegyik ker. felekezet nagyon is érzi, hogy számosan vannak kebelében olyanok, akik csak névleg keresztények, akik csak éppen hogy meg vannak keresztelve, de az illető felekezet vallásos tanaiból, erkölcsi törvényeiből mit sem ismernek, hagyján, hogy azok szerint élnének. Innen ered azon sokoldalu tevékenység, kivált a nagy városokban, hol az elzüllött vagy elzüllésre hajló férfiak és nők száma oly nagy, az evangeliomnak terjesztésére, a keresztény valláserkölcsi eszméknek, mesterséges uton és módon is, a társadalom legalsó rétegeibe való leszivárogtatására. - L. Belmisszió.
(ejtsd: evensz), 1. György de Lacy, sir, angol tábornok, szül. Moirában Irországban, 1787., meghalt Londonban 1870 jan. 9. Kiképeztetését a highwycombi hadiskolában nyerte; 1807. a keletindiai társulat szolgálatába állott; 1810. jelen volt Mauritius sziget ostrománál, később kitüntette magát a spanyol hadjáratban s 1814. Északamerikában mint táborkari tiszt. A waterlooi csata után, melyben mint Ponsanby tábornok segédje vett részt, alezredessé nevezték ki s a békekötés után mint radikális, a politikai pályára lépett s 1831. a ryei, 1833. a westminsteri kerület képviselője lett. 1834. a Krisztina spanyol királyné segélyére küldött angol csapatok parancsnokává nevezték ki s nemsokára spanyol tábornok lett. Változó szerencsével harcolt San-Sebastian, Bilbao, Bassages mellett, továbbá az Amozagana bércein, Oriamendi és Hernáninál s 1837. junius havában az erősen védett Irun város bevételével befejezte hadjáratát. Ezután visszatért Angliába, hol ezredessé nevezték ki, s Westminster ujból beválasztotta őt a parlamentbe, hol a wigh-miniszterium pártjához szegődött. 1845. a gabnavám eltörlése mellett szónokolt s 1847. az általános választásoknál ismét Westminstertől nyert megbizó levelet s most teljesen a szabadelvü párthoz csatlakozott. Erősen megtámadta a Derby-miniszteriumot, de a katonai törvény ellen 1852 ápr. 23. tett indítványával, mely bizalmatlansági szavazat akart lenni a kormány ellen, megbukott. Tábornokká való kineveztetése után részt vett a krimi hadjáratban; harcolt Alma, Balaklava és Inkjerman mellett. De nem értett egyet a szövetségesek haditerveivel s ezért még a háboru befejezése előtt elhagyta a harctért s visszatért hazájába, hol ismét elfoglalta helyét a parlamentben. Az alsóház köszönetet szavazott neki s megkinálták a hadastyánok intézete parancsnokságával, mit azonban el nem fogadott. A képviselőházban tevékenységét leginkább az angol hadseregben észlelt hiányok megszüntetésére irányozta.
2. E. János Arthur, angol archeologus, szül. 1823. Burnhamban, az angol archeologiai és a londoni numizmatikai társulat elnöke, egyuttal az oxfordi Ashmolean-muzeum gondnoka. Tanulmányainak tárgya leginkább a régi angol és a sziciliai még görög érmészet. 1885. Tarent vidékén kutatott régiségek után. Főbb művei: Album de l'age de bronze de la Grande Bretagne (1876); The coms of the ancient britons (1. köt. és pótkötet 1890); Recent discoveries of Tarantine terra cottas (Journal of hellen. studies 1886); Te coins of Tarent (Athenaeum 1888. 702 l.); Stonehenge (Archeol. Rev. 1889); The horsemen of Tarentum (Numismatic chronicle 1889. 1-128 l.); The text of the Bruts of the reed book of Hergest (Oxford 1890. Ezt a szövegkiadást Rhys társaságában rendezte); Sicilian coins (Num. Chronicle 1890. 40. szám); Rare romans medaillons (u. ott 1891, 42. sz.).
3. E. Olivér, amerikai mekanikus, született Newportban (Delaware) 1755., megh. Pittsburgban 1819 ápr. 19. Eleinte egy kerékgyártónál tanult, de alig végezte be tanuló éveit, máris egy részben saját találmányu, részben tőle javított szövőgép- és malomszerkezettel lépett föl; 1772. gőzkocsit készített; 1804. a filadelfiai kikötő kotrását kisérlette meg egy gőzhajóval, de fáradságát siker nem koronázta. Művei: The young mill wright and millers guide (Nex-York 1795), és Guide for the mechanical engineers etc. (1805).
4. E. Mary Anna, l. Eliot.
(ejtsd: evvensztn), 1. több város az É.-amerikai Egyesült-Államokban; a jelentékenyebbek: 1. Illinois Cook countyjában, 19 km.-nyire Chicagotól, a Michigan-tó partján, vasut mellett, (1890) 13059 lak., a North-Western Universityvel, egy methodista iskolával, amelynek mintegy 1000 tanítványa van. - 2. Uinta county székhelye Wyomingban 2060 m. magasban, vasut mellett, (1890) 1995 lak., szénbányákkal.
(ejtsd: evvenszvill), Vanderburgh county székhelye Indiana É.-amerikai államban, az Ohio jobb partján, több vasuti vonal találkozásánál (1890) 50756 lak., élénk szén-, gabona-, fa-, dohány- és sertéshus kereskedeéssel. Ipartelepei mintegy 11000 munkást foglalkoztatnak.
(lat.) a. m. kigőzölög, kipárolog. - Evaporométer, l. Atmométer.
(Evaristes, Aristus), szent, zsidó származásu görög, 101-től körülbelül 109-ig volt I. Clemens után a kat. egyház feje, mint Szt.-Péter 4-ik utódja. Vértanui halállal mult ki Traján alatt 109 körül. A neki tulajdonított jogi határozatok és rendelvények, amelyekről Pseudo Izidor említést tesz, nem tőle valók. Emléknapja okt. 26.