a seb azon betegsége, midőn az addig rendes lefolyásu seb üszkössé lesz és evet választ el. L. o. és Uszök.
(ejtsd: ivsem), város Worcester angol grófságban, 23 km.-nyire Worcestertől, az Avon partján, több vasuti vonal találkozásánál, (1891) 5836 lak., harisnya- és szalagkészítéssel, kertészettel; VIII. Henrik korából való szép toronnyal, amely egy VIII. sz.-beli apátság maradványa. Közelében, Battlewellnél győzte le 1265. Eduard herceg Montfort Simont. A legenda szerint azon a helyen csodálatos módon forrás fakadt, amelyhez az emberek századokon át zarándokoltak, hogy betegségöket vizével gyógyítsák.
középkori jogfogalom, mely onnan ered, hogy az évhez, mint határidőhöz, a helyi szokásnak megfelelőleg még nehány napot toldottak.
folyó Livoniában, l. Evszt.
(állat), l. Mókus.
(növ., bibak, Diósz., nőszőfü Baumg., Epipactis Rich.), az orchideák gumótlan génusza, 10 (hazánkban 4-5) faja terem Európában, Ázsiában meg É.-Amerikában. Erdei csinos füvek, az E. atrorubens Schult., E. rubiginosa Gaud., szép sötétpiros virágával kerti virágnak beillik, az E. longifolia L. pedig ingoványos rétjeink jellemző füve.
a csónaknak az evezők által akként eszközölt előre hajtása, hogy az evező egyén, aki arccal a csónak hátulja felé ül, előre hajol, kinyujtott karokkal az evezőt a levegőben hátratolja, a lap élével a vizbe mártja és hátradülve az evező nyelét egész a melléig huzza. Tengeri csónakokon az evezőt, midőn az a vizből kiemeltetik, egészen uj vizbemártatásának pillanatáig vizszintesen fektetett lappal kell tartani, és e végből minden evező-csapásnál kétszer kell hossztengelye körül forgatni, hogy a felcsapó hullámok az evező lapjához ütődve, a csónak előrefutását ne gyöngítsék. Az E. ütemben történi és irányadóul azon evezős szolgál, ki a kormányoshoz legközelebb ül. Sokszor, legkivált ha aránylag kevés evezős van, állva is szoktak evezni, mely esetben az evezősök arccal a csónak eleje felé vannak fordulva. Jó E. az, midőn valamennyi evezős egyszerre mártja be és veszi ki evezőjét a vizből és az evezőcsapásnál az E. lapját, amennyire csak lehet, előre tolva, hosszasan huz rajta. Általában azt lehet mondani, hogy az E.-nél kifejtett erőnek csak 1/3-része szolgál a járművek előmozdítására, mig a többi 2/3-részt az evezőnek kezelése igényli. Az evezőkkel simítani annyi, mint hátrafelé evezni, a mindkét oldalon eszközölt simítás által a csónak megállíttatik, az egyik oldalon való simítás a másikon való evezés által pedig gyorsan megfordíttatik. Az E. a testgyakorlatok egyik leghatásosabb módja. A versenyevezésre ma használt csónakok, hogy a vizen minél könnyebben jussanak előre, oly keskenyekre készülnek, hogy éppen csak az ülésre legyen hely. De igy nagyon hosszuakká is válnak. A csónak keskenysége mellett a hosszu evezők csak ugy használhatók, ha az ezelőtt az oldalakon nyugvó villák vasrudakon kitámasztatnak. Az ily csónakot külső villás (külvillás)-nak nevezik (l. 1. ábrát).
[ÁBRA] 1. ábra. Külső villa a versenycsónakon.
Ezen kihajlított villák által az evező erőkarja tetemesen meghosszabbodván, sokkal könnyebben evezünk. Hasonló erőnyereséget érünk el az u. n. mozgó-üléssel. A versenycsónakokban ugyanis az ülésre szánt lap előre és hátra csuszhatik. Az evezős a talpa alatt levő deszka szijába dugja lába fejét, s mikor evezőjét előre löki, a lábait is összehuzván, ülésével előre csuszik. Ez által evezőjének lapátos vége messze hátra nyul, s mikor megfeszíti evezőjét, előbb lábát nyujtja ki s törzsét hajlítja hátra, majd karjait hajlítja be. A versenycsónakok mélysége a legcsekélyebb, csak éppen annyi áll ki az oldalakból, hogy a kisebb hullám be ne csapjon. A feneke ovális (l. a 2. ábrát).
[ÁBRA] 2. ábra. A versenycsónak keresztmetszete.
A csónakokat az evezőlapátok száma után nevezzük négyes, hatos, nyolcasnak. Az oly csónakokat, melyekben egy-egy ember két evezővel dolgozik, párevezősöknek nevezik. Az egy emberre való párevezős a skiff (sajka).
Közös neve azoknak a különféle eszközöknek, melyeket a hajók, ladikok stb. kézierővel való mozgásba hozására használnak. Az evező hosszabb-rövidebb kerek rúdból; az evezőszárból és a lapátból áll. A lapát rendszerint a szárral egy darabból van faragva, nagyobb méretü evezőknél azonban - amilyeneket a dereglyék és tutajok használnak, - az evezőszárra erősített deszkából van alkotva. E. készítéséhez legjobb fanem a tölgy és a kőris; a mi tengerpartunkon azonban olcsóbb voltánál fogva legnagyobb mennyiségben mégis csak a bükkfát használják. E célra csak teljesen egészséges, nem vén, a legegyenesebb és tiszta rostu törzsek választandók, mert csak ilyenek adnak elég szilárd és nem vetemedő E.-ket. Az E. rendeltetését illetőleg kétféle, u. m. vágó- és kormányevező; előbbi hajtásra, utóbbi irányításra szolgál. Van egy összetett faja is az evezőnek, melyet kormányzásra s egyuttal hajtásra is használnak; ezt attól a mankótól, mely könnyebb kezelhetés végett a szár felső végén van: mankós evezőnek nevezik. A vágó- és a kormányevező hosszabb, s előbbi a hajó vagy ladik oldalán, utóbbi annak végén a perembe elhelyezett fa-, vagy vasorsóban jár; a mankós evező rövidebb és szabadon kezeltetik. - E. a botanikában, l. Ala és Vitorlás virág.
(állat, Steganopodes), 1. a madarak egyik rendje, különböző szerkezetü csőrrel, hosszu, egymástól távol álló, és csupasz bőrhártyával összekötött alsó állkapcsokkal; kis, néha alig látható orrnyilásokkal; egészen tollas csűdökkel; hátrafelé álló belső lábujjal, amelyet uszóhártya köt a többihez; fészeklakók; hatalmas farcsikmiriggyel. Szárnyaik hosszuak, hegyesek, 10 kéz és 26-30 kar-evezőtollal. Kormánytollaik száma különböző, a pelikánnál 20-24, a többi fajoknál 12-14 van. Gerincoszlopuk 12-18 nyakcsigolyából, 6-10 hát-, 9-13 kereszt- és 7-9 farkcsigolyából áll. Nyelvük igen megrövidült, különösen a gödényé. Valódi begyük nincs, zuzógyomruk igen vékonyfalu. Mintegy 60 élő fajt ismerünk a melyek legnagyobb részben forróöviek. Halakkal táplálkoznak, a földön vagy fákon fészkelnek 1-2, ritkábban 3-4 tojást tojnak. Több családba osztják, s ezek a következők: Pelecanidae (Gödényfélék); Sulidae, Tachypetidae, Phalacrocoracidae, Plotidae, Phaëthontidae, mely családok közül hazánkban csupán a Pelecanidae és Phalacrocoracidae családoknak vannak fajai.
2. E. (Copepoda) a Rákok (Crustacea) osztályának egyik rendje, kissé megnyult, leggyakrabban határozottan izelt, páncélnélküli testtel; két pár csáppal, melyek közül az első ostorforma. Szájszerveik rágók, szurók v. szivók; van egy felső és egy alsó állkapocspárjuk, 1-2 állkapcsi lábpárjuk és 4-5 kétágu, izelt, lapátforma, tollas sörtékkel fegyverzett evezőforma evezőlábpárjuk; potrohuk villásan végződik s a villák hegyén tollas sörték emelkednek. Mintegy ezer faj ismeretes, a melyeknek 9/10-ed része tengerekben és 1/10-ed része édes vizben él; felük szabadon, felük ellenben élődi módon él. Hazánk vizeiből ez idő szerint mintegy 60 faj ismeretes s alig van oly állóviz, tó, tócsa, pocsolya vagy lassan folyó viz, amelyben egy-két faj ne tenyészne; néha nagy tömegekre szaporodnak s a halaknak bő táplálékot szolgáltatnak. Egy részük a partokon és növények között, más részük a vizek nyilt és szabad tükörén tartózkodik. Növényi hulladékot v. apró állatkákat fogyasztanak, mig az élődiek vért vagy állati nedvet szivnak; két alrendre osztatnak: Az Eucopepoda és Branchiura. Az Eucopepodák két csoportba sorakoznak: Gnathostomata rágó szájszervekkel és Siphonostomata szivó szájszervekkel.
Az első csoportba a szabadon élők tartoznak, amelyek közül a Cyclopidae, Harpactidae és Calanidae családoknak vannak édesvizi képviselői csupán s ezekből hazánk vizeiben is több faj él. A Cyclops-fajokat két petezacskójukról könnyen felismerhetjük. A Harpactida és Calanida-féléknek csak egy a petezacskójuk, de az elsők nagyon kicsinyek, az utóbbiak ellenben nagyok s az elsőknél a himnek mindkét csápja ölelővé módosult, amig az utolsóknál csupán a jobboldali. A szivó vagy élősködő Evezőlábuak közül az Ergasilus Sieboldii v. Norm. a pontyok, csukák és durdák kopoltyuin igen gyakori a mi vizeinkben is; a Lernacocera-fajok a mi pontyaink és kárászaink husában élősködnek; mig az Achtheres percarum v. Nordm. a sügérek kopoltyuin tartózkodnak. A Branchiurák-nak a mi vizeinkben élő legközönségesebb faja az Argulus foliaceus L., s ez a halak bőrén él és vérüket szivja, de a peterakás idején elhagyja a gazdaállatot. A hazai szabadon élő Evezőlábuakat illetőleg, v. ö. Daday J.: A Magyarországban eddig talált szabadon élő Evezőlábu rákok magánrajza cimü dolgozatát. (M. tud. Akad. Math. term. tud. közlemények s a Természetrajzi füzetekben megjelent dolgozatait.) L. még Rákok.
Az evezést mint mulatságos testgyakorlatot üzik. Magyarországon 1860. alakult az első, a Budapesti hajósegylet, mely azonba 67-ben feloszlott. Jelenleg a vőfárosban három evezős egyesület működik; az 1865. alakult Nemzeti hajós-egylet, a Hunnia csónakázó egyesület (1882) és a Neptun (1884). A vidéken Pozsonyban, Győrött, Szegeden, Temesvárt van evezős-egylet.