(gör.) a. m. kifejtés, kimagyarázás, egyes mondatok, szavak, sőt néha egyes betük értelmének feltüntetése. Tágabb értelemben az irodalmi müvek legnagyobb részénél van helye az E.-nek, mely kivált a régi irásoknál, de kiváló mértékben a bibliánál van alkalmazásban, melynek ugy az ó- mint uj-testamentomi részében számos oly szó s mondat fordul elő, melyeket a keleti s illetőleg a görög nyelv, az ó testamentomi nép történelme, régi szokásai, vallási szertartásai ismeretei nélkül megérteni nem lehet, v. melyek a lemásolások vagy egyéb körülmények következtében megcsonkíttattak vagy toldattak, eredeti értelmükből ki lettek forgatva s igy azok valódi értelmének megállapíthatása végett az irásmagyarázat eszközeihez kell folyamodni. De meg a keresztény felekezetek mindegyike a bibliát ismeri el vallási alapjaként, és ha ezek mégis a tanokban, a vallásos szertartásokban, az egyházszervezet és kormányzat elveiben oly igen eltérnek egymástól, ennek egyik főokát a szentirás egyes helyeinek különböző magyarázatában kell keresni, v. megfordítva, hogy a különböző keresztény felekezetek létjogosultságukat s igazhitüségüket igazolják, az E.-hez fordulnak. Igy p. minden jelentékenyebb keresztény felekezet elfogadja az urvacsora-tanra nézve irányadóul Krisztus eme szavait «Ez az én testem», és mégis mindegyik felekezetnek idevonatkozó tana egymástól eltérő, másképpen alkalmazván mindenik felekezet ezen mondatra nézve az E. szabályait. Az E. egyedül mondatra nézve az E. szabályait. Az E. egyedül helyes módja a grammatiko-historiai (nyelvtani-történelmi), mely abban áll, hogy valamely bibliai mondat értelméhez a nyelvtani szabályok és a történelmi kutatások felhasználásával igyekeznek jutni; hajdanta azonban ezen módszer alkalmazását a hittani elfogultság felettébb akadályozta; mert hiszen mindegyik hittudós s mindegyik felekezet vagy teologiai iskola saját dogmatikus nézeteit, sokszor a bibliától függetlenül megállapított hittételeit a szentirásból is igazolni törekedett. Igy azután a főcél nem az lett, hogy a szentirás egyes mondatainak igazi értelmét megtalálják, hanem hogy a szentirás egyes mondataival dogmatikus tételeiket bizonyíttassák. Igy jött szokásba már a II., még inkább a III. s IV. sz..-ban az allegóriai magyarázat-mód (l. o.), mely a biblia legegyszerübb elbeszéléseiben is a betüszerinti értelem mellett, mélyebb dogmatikus értelmet is keresett. Ehhez képest az ó-alexandriai iskola s főként Origenes szerint minden bibliai mondatnak hármas értelme van: betüszerinti, erkölcsi és szellemi. Ágoston és Nagy-Gergely a nyugati egyházban meghonosították a misztikus E.-t is, de csak mint a lelki építésre szolgálót. Szerintük a bibliában négyféle értelem keresendő: a betüszerinti, a tropologikus v. erkölcsi, az allegorikus vagyis az egyházra és az anagogikus vagyis a tulvilágra vonatkozó. Az antiókiai iskola tudósai, Tarsusi Diodor, Mopovestini Theodor, Chrysosthomus, Efrem stb. határozottan ellenezték az allegoriai E.-t, s a józanabb történelmi irásmagyarázatot gyakorolták.
A középkor teologusai a szentirás önálló tanulmányozásával nem foglalkoznak, hanem az előbbi kor nagy tudósainak irásmagyarázati műveiből készítenek kivonatokat, magyarázó jegyzeteket, u. n. catenakat, scholionokat. Csak a középkor vége felé ébred fel ismét a nyelvészeti kedv; az ó-testamentomra nézve buzdítókul s egyszersmind kalauzokul szolgálnak a XI. és XII. sz.-ban élt hires rabbik, mint Rasi, Aben-Ezra, Kimkhi, Maijmonides; az uj-testamentomra nézve főként a Konstantinápoly elfoglalása után nyugotra menekült görög tudósok. Az ó-testamentomi nyelvészet és az E. terén kimagaslanak Lyra Mikl., Valla Lőr., Renchlin, az uj-testamentom magyarázói között mindenek felett Erasmus és a francia Faber Stapulensis. A reformáció kizárólag a szentirást ismervén el a kereszténység alapjául, nagy buzgalommal karolta fel az E.-t, de itt is csakhamar ismétlődött az az eset, hogy nem annyira a szentirás valódi értelmére, mint inkább a felállított tantételeknek s hitvallásoknak a szentirásból való igazolására törekedtek. Igy a lutheri egyházban Gexhard szerint az egyszerü értelem mellett keresendő a szellemi értelem is (sensus spiritualis), Baier szerint a rejtett értelem is (s.occultus). Általában a lutheri egyház inkább hajlott a régi alexandriai, a kálvini az antiokiai iskolához. A XVII. sz.-ban a kálvin egyházban is Coccejus (l. o.) vezetése mellett fonák irányt vett E. ellenében különösen Grotius Hugó és az arminiánusok képviselik a józanabb történelmi irányt. A mult században Semler és társai a bibliai itészet alapelveit felállítván, majd De Wette, Gesenius és mások nagyszabásu nyelvészeti kutatásokat tévén, az E. tárgyilagosabb álláspontra helyezkedett, és kivált Ernestivel (l. o.), a nyelvészettörténelmi E. mindinkább uralkodóvá lett. Az ujabb időkben az egész bibliát felölelő jelesebb irásmagyarázati müveket adtak ki: Bunsen, Vollst. Bibelwerk für die Gemeinde; Lange, Theol. homilitisches Bibelwerk. Az ó-testamentomra nézve: Kurzgef. Exeget. Handbuch zum Alten Pest, Lipcse 1838-62 (Hitzig, Knobel, Hirzel, Olshausen). Az uj testamentomra: De Wette, Meyer.
(lat.) a. m. ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak. Horátius egy ódájából (III. 3, 1.) vett idézet.
(lat.) a. m. végrehajtás, exekutiv hatalom, végrehajtó hatalom, exekutiv per a német perjogokban oly sommás per, mely okiratokkal bizonyítható követeléseknél a hitelezőt gyors végrehajtás kedvezményeiben részesítette. - Exekutor, végrehajtó.
Renigius József Izidor gr., francia marsall, szül. Bar-le-Duc-ben 1775 nov. 13., megh. Sevresben 1852 jun. 22. Katonai pályáját Oudinot parancsnoksága alatt álló önkéntes zászlóaljnál kezdte meg 1791., s ugy a nápolyi, mint az 1805. osztrák háboruban kitünt mint Murat hadsegéde. Az eylaui ütközet után dandártábornokká nevezték ki s később Muratot Spanyolországba kisérte, hol elfogatván, Angliába vitetett. 1811. onnan megszökött s egy kis bárkán átkelvén a csatornán, mint főistállómester ismét Murat szolgálatába lépett. 1812. résztvett az orosz hadjáratban s 1813. Sebastiani alatt egy lovashadosztály parancsnoka, 1814. pedig hadtestparancsnok lett. Az első restauráció után áttért a Bourbonok pártjára, de I. Napoleon Elbáról való visszatérése után azonnal felajánlotta neki szolgálatát és átvette a második hadtest parancsnokságát. E hadtestet Thielemann tartóztatta fel Wavre mellett, ugy hogy a waterlooi ütközetben nem vehetett részt; mindamellett sikerült E.-nak jul. 1. Versailles közelében két porosz huszárezredet megsemmisítenie. 1816. a Bourbonok számüzték és erre hosszabb ideig Belgiumban és Nassauban tartózkodott, mig 1823. hazájába visszatérhetett. 1831. Lajos Fülöp meghivta a pairek kamrájába, hol a Carrel Armand-féle pör folyamában Ney biráit megbélyegezte és ezáltal nagy népszerüségre tett szert. 1849. a becsületrend főkancellárja lett s 1851. Napoleon Lajos elnök marsallá nevezte ki. 1852. lebukott lováról s halálosan megsérült. Fia József Móric, szül. 1816. ápr. 19., megh. Rochefortban 1875 jul. 25.; a tengerészetnél szolgált. 1851. naszád-kapitány, 1864-ben ellentengernagy, 1874. altengernagy lett.
(la.z) a. m. minta, példány, valamely könyvnek vagy rézmetszetnek első lenyomata, valamely gyüjteménynek egyes darabja.
(lat) a. m. példa, minta, számtani feladvány, intő példa; exempli causa, vagy exempli gratia, rövidítve E. c. v, E. g., például, példának okáért; exempla illustrant, a példák felvilágosítanak; exempla sunt odiosa, a példák utálatosak v. gyülöletesek, azaz, nehogy valakit megsértsünk, nem akarunk példázgatni; exemplifikáció, felvilágosítás, példák által való bizonyítás; exemplificatio documenti, valamely okmánynak hiteles másolata.
(lat.), a rendes hierarkiai felsőség és rendes egyházi előljárók hatósága alóli kivétel, mely a magasabb foku felsőség hatósága alá való rendeléssel áll összeköttetésben. Mint a rendes és szabályszerü egyházi szervezettől való eltérés csak privilégiumon alapulhat, amely privilégium hiánya azonban emlékezetet meghaladó gyakorlat igazolása által pótolható. Az E.-k csak fontos okokból engedélyezhetők s főjogcimük az, hogy bizonyos területek, intézetek és osztályok egységes vezetése lehetővé tétessék, s történelmileg főleg azon alapulnak, hogy az ordinariusok tulkapásai ellen védelembe kellett venni bizonyos szerzetes intézeteket. Létezhetik ily E. az egyházi szervezet minden fokozata alatt, azonban tulajdonképi jelentőséggel csak az bir, mely az isteni jogon alapuló püspöki hatalom alóli kivételt állapítja meg, mert csak ez zavarhatja meg az egyházi szervezetnek az isteni jogon alapuló elemeit s alapjait. Ily, a püspöki hatalom alóli E.-k a legszélesebb mértékben osztattak zárdáknak, szerzeteknek, akik ekként közvetetlenül a pápa alá lettek rendelve. Az E.-k kérdésében a katolikus egyház legutoljára a tridenti zsinaton rendelkezett s habár nem szüntette meg a fennálló E.-kat- mint ezt a német fejedelmek és püspökök javasolták - mindazonáltal a püspöki jurisdictionak az E.-k mellett szélesebb érvényesülési tért biztosított. Igy a passziv E.-val felruházott szerzetesekre nézve megállapította, hogy a püspök különös megerősítése nélkül nem gyóntathatnak s nem prédikálhatnak a zárdatemplomon kivül; kötelesek nyilvános körmenetekben a püspök felhivására résztvenni, s a kolostoron kivül élő szerzetesek vétségeit esetleg a püspök torolja meg. Az E.-k sajátszerü nemét képezi az Ausztria s Magyarországon szervezett tábori papság, amely E. abban áll, hogy az összes mozgó katonaság, a militia vaga s némely esetekben az ugynevezett militia stabilis is ki van véve a rendes püspöki jurisdictio s a lelkészi hatóság alól. A passziv E.-val vannak felruházva nálunk a társas egyházak prépostjai, zárdafőnökök; a fenti 2. pont alatti E. közé tartoznak a székesegyházi prépostok; s a teljes és rendes jurisdictioval is járó E.-val pedig fel van ruházva a pannonhalmi benedekrendi főapát.
vagy E. bulbi (lat.), l. Enucleatio.
(lat.) a. m. a belső részek kiürítése.
(lat.) a. m. végrehajt. l. Exekució.