(lat.) a. m. kiszárítás; Exsiccator, a. m. szárító. A kémikus használta E. legegyszerübb alakjában felül leköszörült vastagfalu üvegpohár, amelyre tükörüveglap illik. Az E. aljára erősen vizszivó anyagot (leggyakrabban likacsos v. megolvasztott klórkálciumot) teszünk és kis állványkát, amelyre a kiszárítandó anyagot helyezzük. A kémikus e készüléket igen gyakran használja; ebben szárítja meg ugyanis a bomlékony anyagot, amelyet melegíteni nem lehet. Igen gyakran használja a sulyszerinti analizisek végzésekor. Ilyenkor tudvalevőleg a kémikus különféle, gyakran igen finoman eloszlott csapadékokat mér meg, az ilyen testek pedig a levegőből nedvességet sziva, sulyukat megváltoztatják; ezt elkerülendő, a felhevített anyagot edényestől az E.-ba teszi s itt hagyja lehülni. Használatosak olyan E.-ok is, amelyeket levegőüressé lehet tenni oly anyag megszárítására, amely már a levegőn is bomlik. - Exsiccatornak neveznek még egy dohányszárításra szolgáló gerebent, Láng Ferenc dohánybeváltási felügyelő találmányát. 3 méter hosszu, rendes vastagságu lécekre 1-2 cm.távolságra meggörbült és lapos éllel ellátott szögek vannak beverve, melyekre aggatják a dohányleveleket, szinével befelé vagy oldalt, minek előnye, hogy 1. az aggatás gyorsabban megy végbe s könnyebben eszközölhető, mint a füzés; 2. a levél főbordáját a levegő minden oldalról érvén, a levél gyorsan szárad, meg nem fülled, s nem kap zsinórégést; 3. a lopás könnyebben ellenőrizhető; 4. a villaalaku ágasokra helyezett gerebenek a szárító helyiség méreteihez képest könnyü szerrel alkalmazhatók. Utánzása azon hollandus felfüzési módnak, melynél a dohályleveleket kettesével előbb 8-10 centimeter hosszu meghegyesített vesszőre tüzik, azután szárítóbotokra aggatják.
(lat.), tág értelemben véve: a hazán kivül való tartózkodás. A görögöknél részint törvényes büntetéskép szabták ki, s ha az állam közvetlen nem volt érdekelt fél, még bünügyben is szabadságában állt a vádlottnak az első törvényszéki tárgyalás után számkivetésbe menni, részint politikai rendszabály volt, nevezetesen politikai zavaroknál. Az előbbi esetben mindig atimiával és vagyonelkobzással volt összekötve, utóbbi esetben csak eshetőleg; az osztrakizmosz esetében azonban, mely semmikép sem volt büntetésnek tekinthető, soha; ezzel ugyanis oly férfiakat távolítottak el, kiknek jelenléte az államra veszélyesnek látszott. Törvényes visszatérés a számkivetésből csak néphatározattal volt lehetséges, amennyiben vagy megszünt a számkivetés oka, vagy az illető jóvátette vétkét s ekkor visszanyerte korábbi jogait és vagyonát. A rómaiaknál szintén megkülönböztetünk önkéntes és kénytelen számkivetést. Eredetileg nem volt valóságos kiutasítás, hosszu időn át a törvény nem büntetett egyetlen vétket sem exsiliummal; a köztársaság vége felé (63) a lex Tulla 10 évi E.-ot szabott büntetésül az ambitusra. Volt azonban egy faja a kiátkozásnak, az u. n. aqua et igni interdictio, vagyis a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbolumától való eltiltás. Ez átok lehetetlenné tette a bünösnek a Rómában való megélhetést s kivándorlásra kényszeríté, mert római területen megszünt reá nézve a törvény oltalma, senki be nem fogadhatta, senki sem védelmezhette s bárki szabadon megölhette. Ez átkot a centuriák szerint rendezett comitiumok, később pedig a questiones perpetuae nevü esküdtszékek mondották ki sulyosabb vétségekre, mint p. felségsértés (crimen maiestatis), gyujtogatás (incendium), mérgezés (veneficium), erőszak (vis publica) s az illető elvesztette polgári jogait. A leges Porciae (Kr. e. 200 körül) óta bárkinek szabadságában állt az itélethozatal előtt önkéntes számkivetéssel kivonni magát a főbenjáró büntetés alól; utólag azonban az aqua et igni interdictio rendesen kimondatott, bár nem tudjuk mily alakban. Az E.-ba menő római bármely szomszédos városban tartózkodhatott, mint p. Tiburban, Praenestében egész a szövetséges háboruig; ez idő óta azonban el kellett hagyniok Itáliát s kényelmes volta miatt leginkább Massiliában és Athénben tartózkodtak. A számkivetésben élők egyébként teljesen szabadok voltak, akár más állam kötelékébe is beléphettek, csakis a római terület volt tőlük megtagadva s igy még a legnagyobb gonosztevőnek sem volt oka panaszkodni a törvény szigorusága miatt. A császárság három első századában az E. a deportáció és relegáció formájában valóságos számkivetéssé lőn. V. ö Mommsen, Handbuch der röm. Altert., 3. köt. 48. s köv., 140., 636. l., 698. l. 3. jegyz. (1888). Hartmann, De exilio apud Romanos ad Severi Alexandri principatum (1887).
(lat.) a. m. fölmentés, föloldás.
(lat.) a. m. különös kegyességből; Ex speciali mandato, különös meghagyásból.
(lat.) a. m. várományos; exspectativ módszer, l. Elváró módszer.
(lat.) a. m. várakozási kegyelmek; az egyházjogban a még meg nem üresedett hivatalra való igénynek adományozása, amit azonban az azzal járt visszaélések folytán a tridenti zsinat eltörölt. Az evangelika egyházban E. alatt értik egyrészt a lelkészi vizsgát sikerrel letett lelkészjelölteknek várakozását alkalmazásra, másrészt a lelkészhelyetteseknek kilátásba helyezett utódlási reményt (spes succedendi).
(lat.) a. m. kilélekzés, a lélekzőmozgások azon szakasza, mely alatt a mell fala és tüdők, saját ruganyosságuknál fogva, esetleg más befolyások alatt is, a lélekzés szünete alatt birt térfogatukat, melyből a belélekzés következtében kimozdultak, visszanyerik és az előbb belehelt levegőt a tüdőkből kiszorítják.
(lat.) a. m. kirablás, kifosztás.
(lat.) a. m. kioltás, megsemmisítés.
(lat.) a. m. kiirtás. Sebészeti műtétel, mellyel kóros kinövéseket, daganatokat vagy egyes szerveket a testből vagy testről eltávolítanak. Ez végezhető véres uton: metsző eszközökkel, vagy vértelen uton, izzó platinsodronnyal (galvanokausztikus mód), zuzás által (écraseur-rel, l. o.) vagy lekötéssel. A kóros kinövések (szemölcsök, polipusok, aranyeres csomók) és a daganatok kiirtása gyakran szükséges. Egész szervek kiirtása csak akkor válik szükségessé, ha a betegség olyan kiterjedést vett, hogy a kóros rész kiirtásával célt nem érhetünk. Igy rák vagy más rossztermészetü daganat miatt kiirtják az egész emlőmirigyet, a szemgolyót, sőt a méhet, herét, végbél egyrészét stb. Ujabban az epehólyagot, vesét is sikeresen kiirtják, ha a betegség azt szükségessé teszi. L. Excisio. - Exstirpálás, a talajnak exstirpátorral való megmivelése; célja részint gyomok irtása, részint a talajnak erélyesebb megporhanyítása; e szerint alkalmaztatik az E. ugy gyomos tarlók feltörésénél és ismételt szántásoknál, vmint a korai tavaszi vetemények (zab, árpa, zabosbükköny stb.) előtt, vetőszántás helyett. Az E. előnye a szántással szemben főkép abban áll, hogy a talaj gyorsabban s olcsóbban készíthető elő, a vetés tehát korábban eszközölhető, s hogy az E.-nál csak porhanyított, de meg nem fordított talaj a téli nedvességet jobban megőrzi. L. Ekeszerü gépek.