Miksa, német gépészmérnök és iró, szül. Kirchheimban 1836 máj. 6. A karlsruhei és stuttgarti politeknikumon tanult, 1858-60. egy Stuttgart közelében lévő bergi gépgyárban dolgozott, 1861. munkásnak állt be Fowler leedsi és londoni gyárába, hol a gőzekén tett lényeges javításai s a kötél által vont hajó és több gőzgép feltalálása révén fokról-fokra főmérnökségig emelkedett. Gyára megbizásából beutazta Európát, 1863-ban Egyiptomot, 1866-ig az akkor egyiptomi trónörökösnek, Halim pasának főmérnöke volt Kairóban, és beutazta Afrikát, Amerikát, majd ismét Európát, mig végre 1882. megvált az angol gyár kötelékéből s Bonnban, később Berlinben telepedett le és a német gazdasági-egyesületet alapította meg. Művei: Volkmar, tört. regényes költemény (3. kiad. Heidelberga 1876); Wanderbuch eines Ingenieurs. In Briefen (2. kiadás. Heidelberga 1876-84, 6 köt.); Das Agrikulturmaschinen wesen in Aegypten (Stuttg. 1867); Der Waldteufel, vigjáték (2. kiad., Heilbronn 1878), Mönch und Landsknecht, elbeszélés (Hiedelberga 1881); Die kgl. landwirtschaftliche Gesellschaft in England (Heidelberga 1883. 2. kiad. 1886).
(arab), imára hivás, melyet az e célra alkalmazott muezzin a mecsetek mináretjeiről az öt törvényes ima idejét közvetlenül megelőzőleg hangoztat. Az E. hallatára minden mohammedán ember az imához szükséges előkészületekhez fog. Az E.-t, mint minden kánoni szöveget, az iszlám egész területén arab nyelven ejtik; fordításban körülbelül ekkép hangzik: Alláh nagy! (négyszer); Tanuskodom, hogy nincsen istenség, csak Alláh (kétszer); Tanuskodom, hogy Mohammed Alláh követe (kétszer); Fel az imára! (kétszer); Fel az üdvözülésre (kétszer); Az imádság jobb az alvásnál (ezt csakis a hajnali ima E.-ja alkalmával toldják e helyre), Alláh nagy (kétszer); Nincs istenség, csak Alláh.
Keresztély, német tájképfestő, szül. Pösneckben (Meiningen hercegségben) 1801 február 28., megh. Münchenben 1851 dec. 18. Művészi kiképzését a müncheni akadémián nyerte. Főképen az északi természetet tudta hiven visszatükröztetni, melyet 1821. Skandináviában fel is keresett s különösen sötét hangulatu képeken érvényesített. Izlandot és Angolországot is beutazta. Utóbbi helyen festette legkitünőbb képeit, minők a Vaskalapács Svédországban (1835. a müncheni uj képtárban), Magerő sziget sziklapartja (1836. a lipcsei muzeumban), Norvég vidék (a stuttgarti muzeumban).
(héb. Jechezkél), zsidó próféta, Buzinak fia. Papi nemzetségből származott. Midőn II. Nebukadnezár babiloni király Jójáchint, Juda királyát a nép előkelőivel együtt 597-ben Kr. e. fogságba vitte, ezek között volt E. is, akit Tél Abib nevü helységben, Mezopotámiában telepítettek le. 592. és 570. között tartotta beszédeit, amelyek a róla nevezett szentirási könyvben foglaltatnak. V. ö. Smend, Der Prophet E. (1880); Cornill, Das Buch d. Proph. E. (1886).
(ejtsd: izikiel) Mózes Jakab, északamerikai szobrász, szül. Richmondban (Virginia) 1844-ben, a déli államok seregében, részt vett a háboruban, azután szobrász lett. Berlinben az akadémián és Wolff Albert műtermében, majd Olaszországban képezte ki magát, ahol főképen Michel Angelo műveit tanulmányozta. Művei, igy a Vallásszabadság-csoportozat (Filadelfia), Izráel, Éva, Pán és Ámor, A vértanu, Washington, Liszt stb. mellszobrai, Goethe és Schiller domborművü képmásai mély érzésre és egészséges naturalizmusra vallanak.
Biborban született Konstantin szerint Árpád egyik unokája, második fiától, Jelekhtől. Néhány sorral alább azonban, midőn ismét Áprád unokáiról beszél, E. helyett egy Tas (Tases) nevüt említ. Ugy látszik tehát, hogy E. és Tas ugyanazon egy személy volt s a zavart az idézhette elő, hogy Konstantin a neveket kétféle följegyzésből vette s a későbbi másolatokban valamelyiket eltorzítva irták le. Tas neve a magyar hagyományból is ismeretes s mint helynév is előfordul az Árpádház birtokterületén; azt kell tehát hinnünk, hogy az E. név van rosszul irva. Az eredeti kéziratban Tazelekh (Tazelec) lehetett s ezt olvashatta valamelyik másoló Ezelekhnek (Ezelec). A török-tatár tas szó a. m. kő, «lik» képzővel (taslik) gyüjtőnév s ez esetben a névhez kötött hasonlat fokozottabb mértékét jelentené.
tiznek a harmadik hatványa, vagyis = 10 × 10 × 10.
(arabul Alif leila va leila), a leghiresebb és legnépszerübb mesegyüjtemények egyikének cime. Ez arab nyelven szerkesztett gyüjtemény egyes részei különféle országokból és különféle időkből származnak, de egy keretben feldolgozva egységes egésszé alakultak. Ámbár csak részben gyökerezett mohammedán talajban, az E. elbeszélései a mohammedán népélet változatos képét nyujtják és annak legkülönfélébb vonatkozásaival ismertetnek meg bennünket. Különsen pedig a nagy khalifának, Hárun-al-Rasidnak (l. o.), székvárosa, Bagdad és a Nilus völgyének ragyogó fővárosa, Kairó, képezik az E. elbeszéléseinek szinhelyét. Egyuttal a mohammedán nép babonás világnézletébe és képzeleti világába is bepillantást nyerünk. A hősök kalandos terveibe és cselekvéseibe lépten-nyomon természetfölötti lények avatkoznak, démonok, perik stb. Itt van egyuttal kutforrása az európai népeknél divó számos elbeszélésnek és mesének is, e körülmény adja meg az E.-nek nagy becsét az összehasonlító mondatudományra nézve. Az E. legrégibb alkotórészeit az eredetükre nézve ind elbeszélésekre visszavezethető Hezár efszáne (ezer elbeszélések) cimü persa mesék képezik, melyek már a X. században arab fordításban el voltak terjedve és fokozatosan egyéb persa elbeszélésekkel bővültek. Ez arab feldolgozásban a persa mesék mohammedán szinezetet öltöttek, és különösen a khalifa székvárosának, Bagdadnak, viszonyaihoz alkalmazkodtak. A mesemondók az iszlám világ különböző vidékein mindinkább ujabb elbeszéléseket illesztettek a IX. század óta megalkotott keretbe, mig végre előállt az E. teljes anyaga, mely azonban mind tartalomra, mind pedig elrendezésre nézve különönféleképen van hagyományozva. Midőn az E. anyagát irásba foglalták, az ujabb járulékok a különféle reviziók szerint egymástól eltértek. Csak a persa irodalomból eredt alaprészekre nézve egyeznek össze. Az E. azon helyei, melyek biztos évszámot mutatnak fel, v. félreismerhetetlen históriai viszonyokra vonatkoznak, azt mutatják, hogy az elbeszélések általán elterjedt gyüjteménye legkorább a XV. század második felében, még pedig Egyiptomban nyerte befejezeti szerkezetét. De szüntelenül a nyilvános mesemondók ajkain fordulván meg, még a XVI. század után is bővült és elváltozott; ujabb recenziókban oly epizódokkal találkozunk, melyek a XV. századbeli általán érvényre jutott gyüjteményből hiányoznak; sőt még ez utóbbiak különféle kiadásai is sokban eltérnek egymástól. V. ö Zotenberg, Histoire d'Ala al-dîn ou la lampe merweilleuse, Páris, 1888. Leginkább el vannak terjedve az első kalkuttai (2 köt., 1814-18. nem teljes); egy tuniszi kéziraton alapuló Habicht-Fleischer-féle (12 köt., Boroszló 1825-43); a Macnaghten-féle kalkuttai (4 köt., 1839-42); a búláki kiadások (2 köt., 1251 hidsra, 4 köt., 1279. hidsra). Ujabban a beiruti jezsuiták nyomdájában is megjelent az E. (5 köt. 1888-91).
Nyugaton csak a XVIII. század óta ismerik az E.-t, midőn Galland Ant., ki a francia dipolomácia szolgálatában sok ideig tartózkodott Keleten, a gyüjtemény egy arab példányát magával hozta Euzrópába és francia nyelvre lefordította (Les mille et une nuits, 12 köt., Páris 1704). Német fordítások: a Habicht-Hagen-Scholl-féle (15 köt., Boroszló 1824 és kk., azóta ujab kiadások) és a Weil-féle (4 köt., legujabban Stuttgart 1866). Számos tárgyi felvilágosító jegyzetei miatt nagyon becses Edw. Lane legelőször 1839. megjelent angol fordítása (3 köt., legujabb kiadása London 1883); a jegyzetek külön kiadásban is megjelentek (Arabian Society in the Middle Ages, London 1883). Az E. keretében a különféle recenziókban található összes elbeszéléseket ujabb időben John Payne (9 köt., London 1882-84) és Burton Rikárd (16 köt., Benares 1885-88) angol fordításai egyesítették; a Burton munkája, melyet az előző fordításokban, tekintettel az olvasók izlésére, gondosan kikerült szószerintiség jellemez, legelső teljes gyüjteménye annak, ami a X. századtól a legkésőbbi időkig az E. cimén valaha feljegyzés tárgya volt. V. ö. Arbuthnot, Arabic Authors (London 1890) IV. fejezetét. - Irodalmunkba az E.-t legelőször Vörösmarty ültette át. Ezeregy éjszaka (18 füzet Pest, 1829-34). U. a., Arab regék. 2 köt. (Pest 1866). Hoffmann Ferenc, A napkeleti regék legszebb gyöngyei. Fordította Hohenauer Ignác. 2 köt. (Pest 1863). Ezeregy éj. Az ifjuság számára átdolgozva (Buda 1872). Ezeregy éjszaka. Arab regék. Galland, Habicht. Vörösmarty és többek kiadásai után. 4 kötet (Bpest 1884-85).
kisk. Krassó-Szörény vmegye resicai j.-ban, (1891) 1661 oláh lak.
l. Chiliasmus.