(növ.), tavaszkor a nyirfa, juhar, gyertyán meg a szőllő hajtásainak v. fatestének metszéséből vagy megsértéséből kiszivárgó v. kibugyogó, gyakran édes, tehát cukortartalmu viz (faviz), tavaszi viz, v. nedv. A tavaszkor kivágott fa derekát egészen elboríthatja. Ha a sebet nyitva hagyjuk, a nedv egész nap, sőt hét hosszat is folyik, azért nagyobb mennyiségben is gyüjthető, p. a nyirfából (nyirviz, l. o.). A cukorjuharfa vizéből É.-Amerikában cukrot gyártanak. A szőllő vizét a magyar nép babonaságból szeplővesztőnek (szeplőviz) gyüjti. A F. néhány nappal a belombosodás előtt kezdődik s végződik. Ha a nedv vöröses, favérzésnek is mondják. A F. oka az, hogy tavaszkor a gyökér bőségben szija fel a nedvet, ez a fatest edényeibe szorul.
(építészet), fából való szerkezeteknél az egyes faalkatrészeknek a találkozási pontokon vagy érintkezési lapokon egymással való összekötése, hogy azok lehetőleg egy szilárd és elmozdíthatlan szerves egészet képezzenek. Az összekötendő fák: gerendák, padlók, vagy deszkák, feküdhetnek egymás fölött vagy egymás mellett, keresztezhetik egymást merőlegesen vagy ferdén, lehetnek egy sikban vagy különböző sikokban, és igy helyzetök szerint, melyben egymáshoz állanak, megkülönböztetünk: 1. összetoldásokat, 2. keresztezéseket, 3. szélesbítéseket és 4. vastagításokat. Az összetoldások vagy összeillesztések a gerendák meghosszabbításánál fordulnak elő és a következők: az egyszerü, a kapcsos és a vaspántos összeillesztés, a rálapolásoknak különböző nemei, mint p. a teljes, a ferde, a fogas stb. rálapolás és az iszkábás kötés. A keresztezések szintén többnyire gerendáknál fordulnak elő és kötéseik egy sikban fekvő gerendáknál a csapos kötések és a rálapolások; különböző síkokban fekvő gerendáknál a rovások vagy rárovások és a hornyolások vagy ráhornyolások. A szélesbítések inkább deszkáknál és padlóknál fordulnak elő és kötéseik az ugynevezett szádalások. A vastagításokat vagy erősbítéseket legtöbbször gerendáknál használják, ha azokat teherbiróbbakká akarják tenni.
l. Facsimile.
(lat.), a házilag üzött nagyipar mellett azon közvetítő, ki a munkát, a nyersanyagot a munkások között kiosztja és a készítményeket tőlük átveszi. Ezen rendszer nagy hasonlatosságot mutat az ugynevezett Sweating-Systemmel.
(Faktorei), idegen országokban alapított kereskedelmi telepek, melyek már némileg a gyarmat jellegével birnak. Különösen fejletlenebb kereskedelmi viszonyok mellett birnak fontossággal, igy p. a középkorban játszanak nagy szerepet. Első sorban a velenceiek, a genuaiak, a hanza-városbeliek alapítottak sokfelé ilyen telepeket, melyek az illető fejedelmek által a kereskedelem érdekben számos kiváltsággal voltak ellátva. Ezen kereskedelmi telepek többnyire szigoru szervezettel birtak, exterritoriálitást élveztek és külön nagy telepen laktak, mely néha erődítésekkel volt ellátva. Nagyon hiresek e tekintetben a németek társházai Velencében («Fondaco dei Tedeschi»), Londonban (acéludvar), Nowgorodban, Bergenben stb.
(factorielle, szorzatos). Az első n egész szám szorzatát n F.-ának nevezzük és számára e rövid jelzést használjuk: n! (olv. n F.-a, vagy n fölkiáltó jellel). E szám megadja, hogy n elemnek hány permutációja van, vagyis, hogy n elem hány sorrendben irható fel. P. 3! = 1. 2. 3. = 6, s csakugyan három elemnek a következő hat permutációja van:
|
123 |
213 |
312 |
|
132 |
231 |
321 |
(lat.), oly egyén, ki valakinek egy személyben mindenese, s minden ügyeiben teljes bizalmát birja.
l. Számla.
(lat. facultas), képesség, tehetség, valaminek a végrehajtására; hatalom. - F.-nak nevezik aztán azt a négy (néha öt vagy hat) osztályt, kart, melynél az egyetem a tudományok fő ágai szerint (teologia, jogtudomány, orvostan, filozofia, illetőleg matematika és természettudományok s államtudományok) feloszlik; továbbá egy ilyen karhoz tartozó rendes, rendkivüli és magántanárok összességét. L. Facultas.
(lat.) a. m. lehető, saját tetszése, belátása szerint; a jogban ellentéte a kötelezőnek (obligatorius); igy megkülönböztetik p. a kötelező és a F. polgári házasságot aszerint, amint a házasság feltétlenül a polgári hatóság előtt megkötendő, v. pedig a felek a polgári s egyházi házassági kötés között szabadon választhatnak.