v. Phalarika (lat.), a régiek gyujtólövedéke, a könnyüfából készített nyél és a körülbelül 1 méter hosszu négyszögletes vascsúcs közt csipkézet volt, melyre kénnel és szurokkal itatott kócot csavartak. A F.-át tábori hajítógéppel - katapultával - hajították az ostromlott városba.
egy, a Hamita népcsaládhoz tartozó törzs Abissziniában. Saját nyelvök, az u. n. Huaraza vagy Kuara, kiveszőfélben van; magok közt is különböző belföldi nyelveket használnak, különösen az amharit. Testalkatukra és arcvonásaikra nézve az abissziniaktól nem különböznek. Vallásuk ó-keresztény és zsidó szertartások keveréke. Főpapjuk, az Abuna, Kuarában lakik, kinek az ország összes F.-templomai, papjai, barátai, apácái, de még prófétái és büvészei is alá vannak rendelve. A szombatot megtartják, ünnepek alkalmával áldozatokat mutatnak be; saját nyelvükön készült szertartásos imákkal birnak s a tisztasági törvényhez szigoruan alkalmazkodnak. A F.-k is, mint a mohammedánok, a városok és faluk elkülönített részében laknak; földmiveléssel, kovácssággal, fazekassággal foglalkoznak; mint építőmesterek nagy hirnek örvendenek. A IX-X. sz.-ban nagy hatalomra vergődtek és az ország uralma is sok ideig kezökben volt, a keresztények által azonban lassanként elnyomatva, idővel még az utolsó, a Semen hegyek közt fennálló községüket is elvesztették, s most az egész országban szétszórva élnek. Számuk mintegy 200000. Ők magukat Jeruzsálemből származottaknak mondják, miért is Falasá-nak (számüzötteknek) hivják magokat; mások pedig abissziniai zsidóknak tartják, kiket asszir vagy római hódítók Palesztinából elüztek. De ők héberül nem tudnak és csak vallásos szertartásaiban különböznek a benszülöttektől; valószinübb az a vélemény, hogy a zsidó vallásra áttért vagy belföldi törzs maradékai.
Julián, lengyel festő, szül. Tuliglovyban (Galicia) 1853 jul. 30. Münchenben, Rómában tanult s 1889. Berlinben telepedett le. Nevezetesebb festményei: Hamvazó szerda, II. Vilmos császár megjön a Radziwill hercegnél lefolyt 1888. nieswiezi vadászatról (a német császár birtokában), Jávorszarvas-vadászat, Lándzsás vadászok medvevadászaton, stb. 1892 a berlini műkiállításon a nagy aranyérmet nyerte el.
a falaknak kötésbe rakása, azoknak szabályszerinti megszerkesztése, megépítése.
egy és ugyanazon épület falainak az összessége.
Rudolf, német természettudós, szül. Oddachban (Stiriában) 1838 ápr. 13. Tanulmányainak befejezése után a piarista rendbe lépett be s 1870. Bécsben lett tanár. A szerzetes rendből azonban kilépett s mint világi pap élt Bécsben s Oppolzer Tivadar csillagász házában lakván, csillagászattal kezdett foglalkozni s a «Sirius» nevü népszerü havi folyóiratot alapította s azt mintaszerüen szerkesztette. Később elkezdett a vulkánok elméletével foglalkozni s a földrengések okát kutatni, s ezen a téren igen szép munkákkal gazdagította az irodalmat. Nemsokára a földrengésekről s ezekkel oly szoros kapcsolatban álló vulkánizmusról népszerü előadásokat tartott, melyekkel különösen Németországban kiváló közönségre talált. Minden előadásán kijelentette, hogy nem gazdagodási vágyból tart előadásokat, hanem azért, mert nagyobb pénzösszegre van szüksége, hogy tanulmányait Délamerikában a Cordillerák és Andes hegyláncolat vulkánjainál folytathassa. Ezen kijelentése Falbnak még vonzóbbá tette különben is vonzó és szép előadásait. Midőn a kellő pénzösszeg együtt volt, valóban elutazott Dél-Amerikába s ott 2 álló esztendeig járt a Cordillerák és Los-Andes hegyláncolatok vulkánjai között a legnagyobb testi fáradalmak és nélkülözések között. Ezután ujból előadásokat tartott, melyeket különösen Amerikában nagy anyagi siker koronázott, ugy hogy ujabb tanulmányutakra ment, mig később megtelepedett Berlinben s az időjóslatra adta magát. Szakemberek Falb jóslatairól egészen más nézeten vannak mint a laikus közönség. Barátai és ismerősei sajnálják, hogy Falb odahagyta a vulkanizmus elméletét, mely téren oly szép sikert aratott. Nevezetesebb művei: Sterne und Menschen (Bécs 1882); Von den Umwälzungen im Weltall (u. o. 1881; 3. kiad. 1890) Das Land der Inka in seiner Bedeutung für die Urgeschichte der Sprache und Schrift (Lipcse 1883); Wetterbriefe (Bécs 1883); Das Wetter und der Mond (2 kiad., u. o. 1892). Ő adja ki a Kalender der kritischen Tage mit Bezug auf Witterungserscheinungen, Erdbeben und Schlagwetter (Bécs) c. naptárt. V. ö. Tarnuzzer, F. und die Erdbeben (Hamburg 1892); Pernter, F.-s kritische Tage (Berlin 1892).
v. falvért (lambreria), a lakóhelyiségek belsejében a falnak faburkolata. Célja a lakásnak melegebbé és szebbé tétele. Néha csak korlátmagasságig, néha a fal középmagasságáig, ritkán a mennyezetig terjed. Alakítása rendesen építészetileg történik és néha nagy dísznek kifejtésére szolgáltat alkalmat. Faragványok, intarziák,bronzékítmények, selyemszövet-, bőr- v. gobelinkárpitok és olajfestmények képezik gyakran diszítésük segédeszközeit. A középkorban és a renaissance korában igen gyakran alkalmazták ezeket és az abból az időből fönmaradt F.-ok méltó tanulmánytárgyai a műiparosoknak. Ujabban a F.-t is gyakrabban alkalmazzák.
a. m. horony (l. o.).
(ejtsd: falkaun) Kristóf, a XVI. század elején élt portugál költő; főműve Crisfal cimü eklogája, mellyel az uj izlés irányának egyik megalapítója és ezáltal a XV. századbeli régies spanyolizáló iskola és az uj, olaszosító: a renaissance költői iskolájának közvetítőjévé lett. A portugál nemzeti jellem lágysága és az epedően sóvárgó melankólia sehol sem jut oly közvetetlen módon és meghatóan kifejezésre, mint e költeményben. Nem csoda, ha széltében el volt terjedve és mindenütt szeretettel fogadták. A Trovas de Crisfalt később Ribeiro Bernát Menina e moçajához (Köln, 1559) csatolták hozzá s 1619, 1639 és 1721. külön kiadások jelentek meg belőle. F. néhány ifjukori költeménye Garcia de Resende dalkönyvében van meg. Műveinek ujabb kiadása (életrajzával) Braga Teofiltól való (Portó, 1871). A legujabb kritikai és jegyzetes kiadást A. Epiphanio da Silva Dias adta ki (Portó, 1892).
(lat.), régi spanyol kard, melynek sarló alaku pengéje a hegye felé szélesedik és belső széle van élesre köszörülve. A régi rómaiaknál egy hadihajónak neve, mely hajó sarlóalaku eszközökkel volt ellátva, hogy ezekkel az ellenséges hajónak kötélzetét elvághassák; a sarlókat falces navales vagy falx navalis-nak nevezték, l. Falces.