Jakab Fülöp, német történetiró, etnograf és utazó, szül. a Pamgarten majorban (Brixen közelében) 1790 dec. 10., megh. 1861 ápril 26. Atyja szegény napszámos volt. Tanulmányait Brixenben, Salzburgban és Landshutban végezte és eleinte teologiával, sémi nyelvekkel és történelemmel, utóbb pedig jogtudományokkal, s klasszikus nyelvekkel foglalkozott. Részt vett mint önkéntes, majd mint bajor hadnagy az 1813. hadjáratban a franciák ellen s vitézül harcolt Hanau mellett. A második párisi béke után Lindauban állomásozott, ahol ismét tanulmányainak kezdett élni. 1818. kilépett a bajor hadsereg kötelékéből s eleinte az augsburgi és landshuti gimnáziumnál, 1826 óta pedig u. o. az ujonnan alapított landshuti liceumnál működött mint tanár. 1831. hosszabb utra indult keletre, meglátogatta nevezetesen Ostermann-Tolstoi orosz tábornok kiséretében Egyiptomot, Nubiát, a Szent földet és Sziriát, a Sporadokat, a Kykladokat, Görögország klasszikus helyeit s hosszabb ideig tartózkodott Konstantinápolyban is. Visszatértekor (1835) kinevezték a müncheni tudomnányos akadémia történeti osztályának rendes tagjává, egyetemi előadások tartására azonban nem adtak neki engedélyt. Erre aztán déli Franciaország és Olaszország tanulmányozására indult (1836); meglátogatta nevezetesen Firenzét, Rómát, Pizát s négy évig tartózkodott Genfben, Ostermann-Tolstoi gr. házánál. 1840. másodszor indult keletre, lehajózott a Dunán a Fekete-tengerig, azután Trapezuntban és Konstaninápolyban időzött és meglátogatta az Athos hegy regényes kolostorait; beutazta továbbá Macedoniát, Thesszaliát és Görögország nagy részét. Harmadik keleti utjára 1847. kelt. Ez alkalommal Konstantinápolyból Brusszába ment, és megmászta az Olimpuszt; azután pedig Palesztinát, Sziriát és Kis-Ázsiát járta be. Innen hivták meg Münchenbe Görres helyébe a történelem tanárává. Néhány hónap mulva azonban Münchenben a frankfurti parlamentbe választották, hol a szabadelvü ellenzékkel szavazott, és 1849. Stuttgartba is követte a csonka parlamentet, amiért azután a reakció egyetemi tanszékétől megfosztotta. Az 1849/50-iki telet, mint politikai szökevény, Appenzellben és St. Gallenben töltötte, ahonnan azonban a közbocsánat kihirdetése után, 1850. ápril havában visszatért ugyan Münchenbe, de politikai szerepet többé nem játszott. Számos jeles, sok tekintetben uttörő művei közül megemlítendők: Geschichte der Halbinsel Morea im Mittelalter (Stuttg. 1830-36, 2 rész); Abhandlung über die Entstehung der Neugriechen (1835); Fragmente aus dem Orient (1845. 2 köt., uj kiad. Thomastól 1877); Geschichte des Kaisertums Trapezunt; Originalfragmente, Chroniken etc. zur Geschichte des Kasiertums Trapezunt (1843-44, 2 rész); Das albanesische Element in Griechenland (1857-60, 3 rész). Görögországról szóló műveiben azt bizonyítgatta, hogy a mai görögök (az uj-görögök) nem egyebek elgörögösödött, elfajult szlávoknál, akik nem érdemesek arra, hogy a művelt világ bennök a klasszikus ókor unokáit tisztelje. Ezen tanaival vihart támasztott maga ellen. Eme nagyobb munkáin kivül számos kisebb művet is irt (Golgotha, Das Heilige Grab, Das Todte Meer stb.) és az Allgemeine Zeitungnak is szorgalmas munkatársa volt. Irodalmi hagyatékát Thomas rendezte sajtó alá, mely az irónak életrajzával ellátva, Gesammelte Werke cim alatt jelent meg (Lipcse 1861, 3 köt.). F. a magyar tud. akadémiának is kültagja volt. V. ö. Trefort Ágost, Emlékbeszéd F. felett. (Akadem. Értes. X. 12).
Gábor, olasz anatomus, szül. Modenában 1523., megh. 1562. Tanulmányait Ferrarában és Pádovában Vesalius alatt végezte; 1548. a bonctani tanszéket nyerte el Ferrarában, majd Pizában, később Pádovában tanította a boncolástant és sebészetet. Számos fölfedezést tett a boncolástan terén, az emberi testnek több része tőle viseli nevét; legnevezetesebb a Fallop-féle csatorna a halántékcsontban. Egyedüli műve, mit életében irt: Observationes anatomicae (Velence 1561), halála után jelent meg: Opera genuina omnia, tam practica quam therapeutica etc. cimü munkája 1584. Velencében, majd Frankfurtban több kiadásban.
(gör.) a. m. a férfi nemzőszerve; majd neve egy hosszukás fadarabnak, melyre a férfi nemzőszerveinek veres bőrből készült utánzata volt akasztva a természet teremtő erejének jelképeül, mely a természeti vallásokban mindenkor tisztelet tárgya volt. Az egyiptomiak: Osirisra, a görögök Dionysosra, a feniciaiak Adonisra, a frigiaiak Atysra viszik vissza. A F.-kultusz valamennyi mitosza megegyezik abban, hogy egy istenségről emlékeznek, mely megfosztatik nemzőképességétől, jelképezvén ezáltal a télben termékenyítő erejét elvesztő napot. A F.-t Görögországban, különösen Dionysos és Bakhos ünnepeikor dal kiséretében (falikon) köröskörül szokták vinni (fallagogia). Azokat, akik (köztük nők is) a F.-t vitték, falloforoknak nevezték. A F. attributuma volt Pannak, Priaposnak és Hermesnek. A F.-kultusz Görögországban és Olaszországban egészen a kereszténység elterjedéseig divatozott. V. ö. Jahn: Archäologische Beiträge (Berlin 1847).
(ejtsd: falu) Alfréd Frigyes Péter gróf, francia történetiró és konzervativ államférfiu, szül. Angersben 1811 máj. 7., megh. u. o. 1886 jan. 6. E családot a Bourbonok iránt tanusított ragaszkodásáért előbb nemesi, 1830. pedig grófi rangra emelték. Maga F. szigoruan legitimista-klerikális légkörben nevelkedett és a nagy befolyásu Swetchine konvertita nőnek pártfogoltja volt. A Histoire de Louis XVI. (1840, 6. kiad. 1881) c. művében hüséges királypártinak, a Histoire de Saint Pie V. (1844. 4 kiad. 1869; ném. Regensb. 1873) c. munkájában és az Annales de la charité lapjain a katolikus egyház meleg barátjának mutatkozott. Mint képviselő (1846 óta) védelmére kelt az u. n. tanítási szabadságnak; az egyház érdekében elismerte az 1848-iki uj kormányt, s mint az alkotmányozó gyülés tagja a nemzeti műhelyekről referált. A véres juniusi mozgalmak leveretése után fennen hangoztatta, hogy Cavaignac tábornok érdemeket szerzett magának a haza körül, s egyre sürgette a római expediciót. Napoleon Lajos elnöksége alatt közoktatásügyi miniszter lett (1848 decemb.), s ekkor szerkesztette az emlékezetes klerikális tanügyi törvényjavaslatot, állásáról azonban még 1849 okt. havában leköszönt. Az államcsiny óta csendes visszavonultságban élt Anjou-ban birtokain s kizárólag gazdaságával foglalkozott. Az Akadémia 1856., Molé elhalálozása után választotta tagjává. A második császárság bukása után az 1871. nemzetgyülésbe választották, amelyen klerikális és legitimistikus elveiért sikra szállott; mindazonáltal a királypártiakkal meghasonlott, miután ezeknek egy abszolutisztikus monarchia alapítására irányuló terveit nem helyeselte, különösen pedig azért, mert Chambord gróftól a tricolore zászlónak elismerését követelte (1872). Művei közül megemlítendők még: Souvenirs de charité (Tours 1857, uj kiad. 1884); Madame Swetchine, sa vie et ses oevres (1859, 2 köt., 15. kiad. 1884; ném. Hahn, Regensb. 1860); Madame Swetchine, Journal de sa conversion, etc. (1863); Dix ans d'agriculture (1863); La conventien du 15 sept. (1864); Itinéraire de Turin a Rome (1865); Questions monarchiques (1873); Augustin Cochin (1874. 4. kiad. 1884); Études et souvenirs (1885); Discours et mélanges politiques (2. kiad. 1883, 2 köt.). Kiadta Swetchine asszony leveleit (Lettres inédites de Madame Swetchine 5. kiad. 1881, 3 köt.). V. ö. Du Saussois, La comte de F. (Par. 1886); Veuillot E., Le comte de F. et ses mémoires (1888). Testvére, F. Frigyes bibornok volt (megh. 1884).
város Massachusetts É.-amerikai államban, 85 km.-nyire Bostontól, a Taunton jobb partján, ahol a Mount Hope-öbölbe torkollik, vasut mellett, (1890) 74398 lak. A széles, fákkal szegélyezett, egyenes utcákból álló város jólétét főképen a Fall-Rivernek, a Watuppa nevü tó kifolyásának köszönheti, amely 800 m. hosszu folyásában legalább 40 m.-t esik; ereje számos pamutszövő-, gép- és gyertyagyárat hajt. Ipartermékeinek értéke 1890. 31335000 dollár, amelyből pamutcikkekre 4/5 esik. A Tauntonban levő kikötőjébe a legnagyobb hajók is beevezhetnek.
county Texas É.-amerikai államban, 2450 km2 területtel, 10600 lak., Martin székhellyel.
régi mineralógiákban a. m. salétrom.
(növ., Parietales), l. Ibolyaképüek.
(ejtsd: felmöth), 1. Kikötőváros Cornwallis angol grófságban, 43 km.-nyire Bodmintól, a Fal torkolatának egyik ágánál, amelynek bejáratát Pendennis és S. Mawes erősségek védik, vasut mellett, (1891) 7500 lak., tengeri fürdővel. A 8 km. hosszu és 1/2 km. széles F.-i kikötő hadihajó-állomás, forgalma már kevésbbé élénk mint volt nehány évtized előtt; réz, cin, gyapjuáruk és halak a fő kiviteli cikkei. - 2. Város Jamaika angol sziget É-i partján, Cornwallis grófságban a Martha-Bra torkolatánál, 3050 lak., jó kikötővel.
l. Erdei lopás.