(os coccygis), a gerincoszlop alsó végét záró csontocska, maradványa az emlős-állatok farkcsigolyáinak. Az emberben 4, ritkábban 3 vagy 5 csenevészes és egymással összeforradt csigolyamaradványból áll, melyeken a csigolyák ivrészei és nyujtványai nagyobbára hiányoznak. Az első farkcsonti csigolya a legszélesebb, rajta csenevészes izületi nyujtványok emelkednek ki (u. n. farkcsonti szarvak), melyek a keresztcsont hasonnevü nyujványai ellenébe kiemelkednek. A következő farkcsigolyák mekkorasága lefelé fokozatosan csökken, s egyszerü gömbölyded vagy négyszögletes csontdarabból állnak. Középkoru egyéneknél a három alsó farkcsigolya egymással többnyire csontosan összeforrad; aggoknál az 1-ső farkcsigolya az utolsó keresztcsonti csigolyával is egyesül s akkor a farkcsont látszólag csak 3 csigolyából, ellenben a keresztcsont 6 csigolyából áll. Nagyobbszámu farkcsigolyák egy jávai néptörzsnél fordulnak elő, s maradványait teszik az ébrényben nagyobb számban jelenlevő farkcsigolyáknak. Az ébrényben ugyanis eleinte rendszerint 37 csigolyaszelvény van, ezek 3 hetes emberi ébrényben a farknyujtványban feküsznek, az utolsó farkszelvények elcsenevészésével a farknyujtvány is megkurtul, de néha a 34-ik szelvény megmarad, s igy 5-ik farkcsigolyává lesz.
(Glandula uropighii, állat), egy pár babszem alaku mirigy, mely a madarak farkcsikjának (az u. n. püspökfalatnak) hátoldalán, a fark- v. kormánytollak alapja előtt fekszik, s azt az olajszerü zsiradékot szolgáltatja, amellyel a madarak tollait bezsirozzák s vizhatlanokká teszik.
a turnürnek régibb neve, p. Pázmánynál is: «Az papi öltözetekből szoknyákat és F.-okat csinálnak». Magyar összetételnek látszik: far-dagály, de ez csak utólag keletkezett népetimologia, mert eredetileg verdigály volt; p. még Orczynál: «Lais verdigálya, Phryne kenőcsei» és Mikesnél: «Volnának csak itt valamely bóbitás foglyok v. verdigályos nyulak, ugy derék vadászok volnánk» itt tilalmas dolog az asszonyokra nézni». Ez a verdigály pedig francia eredetü divatszó, mert a francia szótárak szerint a turnürnek azelőtt vertugadin és vertugade volt a neve (ez pedig spanyol eredetü: vertugado, verdugado, mely a verdugo szóból származik, s tkp. zsenge hajtást zöld vesszőt jelent).
(ném. Heckdavid, ol. grue di poppa, ang. stern-davit). Azon négyszögletes hajlított fák vagy erős vasrudak, melyek a hajónak farához erősítve, rézsut a viz felett kinyulnak és a csónakoknak felhuzására, illetve azoknak a vizből való kiemelésére használtatnak. E célból felső végükön egy vagy két csigakoronggal vannak ellátva, melyeken a felhuzó kötélnek szálai futnak. L. Daruk.
(olasz) a. m. podgyász, teher; Délnémetországban azelőtt mérték, amely = 45 darab posztóval vagy barchettel a 24 rőf; Angliában a. m. farthingdeal.
(ejtsd: feremm), kikötő város Hants angol grófságban, 26 km.-nyire Winchestertől, a Portsmouth-öböl ÉNy-i szögletében, vasut mellett, (1891) 7934 lak., kötél- és zsákgyártással, agyagiparral, gabona- és szénkereskedéssel; tengeri fürdőkkel.
Vilmos, svájci reformátor, szül. a francia Dauphinében, Gapban 1489-ben, megh. Neuchatelben 1565 szept. 13. Tanult Párisban, később evangelikus nézetei miatt Briçonnet Meauxba hivta. A kitört üldözés Bázelbe hajtotta őt Oekolampadiushoz, 13 tételt tüzött ki, melyeket 1524 febr. 15. nyilvánosan megvitatták, nagyban előmozdítván ezzel a reformáció ügyét. Tartózkodott Strasszburgban, majd oda közel a mömpelgardi evangelikus gyülekezetnek lett hitszónoka. 1525. elüzetvén onnan, Bernbe menekült, itt és ezen város vidékén hirdetvén az evangéliomot. Igy jutott el Neuchatelbe a valdensekhez, valamint Genfbe. Sok támadás és veszély között sikerült neki létrehozni az 1534 jan. 26. vallásos beszélgetést és kieszközölni az 1535 aug. 27-ki vallási ediktumot, melynek alapján rendszeresíttetett az evangélikus istentisztelet berendezése Genfben. Ezen időben bilincselte ő Kalvint Genfhez, átengedvén neki a reformáció munkájának vezetését. Az egyházi fegyelem szigoru fentartása miatt 1538. Kálvinnal együtt kiüzetvén Genfből, ujra Neuchatelbe ment. Innen többször felkereste Genfet, hogy részt vegyen a református egyház megalapításában; evangélizálta Metzet és általában, mint a reformációnak egyik vezéralakja, erőteljes munkát vitt véghez az ifju egyház megalapításában és vezetésében. Mint iró, bár sokat irt, nem hagyott maga után nagy nevet, s tevékenységének jelentősége mindenekelőtt az ő, sokszor csaknem szenvedélyes lánghevében, s azon rettenthetetlen bátorságában állott, mellyel minden támadásnak szemébe nézett. Dogmatikai kérdésekben szelid és egységesítő irányu volt, de a gyülekezet beléletében a legszigorubb erkölcsi fegyelmet követelte. V. ö. Kirchhofer, Leben W. Farel's 3. 1831; Schmidt, Etudes sur Farel 1834; Chenevieere, Farel, Froment, Viret, 1835; Schmidt, Farel und Viret 1860.
Jürgen, livoniai hadvezér, szül. 1550 körül, megh. 1602 máj. 17. Előbb a livoniai lovagrend soraiban szolgált, 1570. azonban Rettenetes Iván orosz cár szolgálatába szegődött és 1572. diadalt aratott a mongolok fölött. Nemsokára a dán, majd a lengyel seregbe lépett át és III. Zsigmondot segítette a lengyel trónra, amiért ez F.-ot lengyel szenátorra tette. Midőn Zsigmond parancsára Károly svéd király ellen vonult, csatát vesztett (1592). Utóbb Rigát védte a svédek ellen. 1602. Fellin vár ellen intézett rohamot, miközben elesett. V. ö. Schiemann, Charakterköpfe aus d. baltischen Gesch. (1885).
faszövet v. faréteg (növ. Xylema), az edénynyalábuak belső, kemény, fás rétege. Az edénynyaláb külső részétől vagyis a háncstól azért különböző, mert sejtjeinek fala hálósan, spirálisan, gyürüsen vagy gödrösen vastagodott. A kétsziküek edénynyalábja körbeli helyzetü, azért a faréteg a bél felé, a háncsréteg pedig a kéreg oldalán van, s a faréteg többé-kevésbbé összefüggő fahengert (l. Évgyürü) alkot, mely a belet zárja körül. A fünemü szár rendesen abban az esztendőben elpusztul, a melyikben képződött, azért nem is vastagodik. Ellenben a fák meg a cserjék fája és háncsa között a kambiumnak egy része tevékenységben marad, s évenként fa- és háncsréteget alkot, vagyis a fát vastagítja. Igy jönnek létre a fatest hengeralaku rétegei. Az egysziküek fái csak a pálmák, de évenként ezek sem vastagodnak. A F.-et hosszura nyult, orsóalaku, vastagfalu sejtek alkotják (rostsejtek, prosenchymasejtek), melyek szorosan egymáshoz szorulnak, köztük sejthézag nem marad, s a hosszaságuk átmérője a fa- v. a növénytag hosszirányába esik.
Az elemi részeknek ettől a helyzetétől hasad a fa hosszaságában. A F. alkotó elemei, melyek a lombos fákban többnyire mind jelen vannak a következők: 1. a légvezető v. trachealis elemek, melyeknek sejtfala relativ vékony, spirálisan, hálózatosan v. odusan szokott megvastagodni s rendes tartalmuk csak levegő. Ide tartoznak az igazi edények, melyek egymás fölött átlyukgatott keresztfalon közlekednek (l. 1. ábra g és 2. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra. A bálványfa fájának hosszmetszése, g az edény, t áledény, lf a háncsrostalaku fasejt, p faparenchyma, st a bélsugár átmetszése.
Ez a F. legtágasabb eleme, gyakran a fa keresztmetszetén mint apró likacsokat már szabad szemmel is megláthatni. (tölgy, 6. ábra). Azonban ugyanabban a fában a tágas nyilásuaktól kezdve a legszükebbekig minden formáját láthatni az edényeknek, ugy, hogy a legszükebb edények az igazi fasejteknél alig valamivel vastagabbak. Gyakran a keresztfal sincs átlyukgatva. Ha a trachealis csövek alakja olyan, mint a rendes faprosenchymáé, de a fala spiralisan v. hálózatosan, de mindenkor odusan (udvaros gödrösen) vastagodik, trancheidának (edényalaku fasejt, áledény, l. o.) hivjuk (l. és 4. ábrán t, 5 ábra) 2. A háncsrostalaku fasejtek (cellulae xylematis libriformes) mindig szük prosenchyma sejtek, sejtfaluk relative vastag, a sejt belseje pedig szük, spirálisan, hálózatosan v. odusan többnyire nem szokott vastagodni, hanem egyszerüen csak gödrös vastagodása van (1. ábra lf, 3. ábra l). Ez alkotja a kétszikü fás növények fajának nagyobb részét. 3. A faparenchyma kurta parenchyma sejt, kevésbbé vastagfalu, szintén gödörkésen vastagodik. Eredete az, hogy a fiatal, még meg nem fásodott fasejtek vizszintes irányban ismételten egész sor, egymás fölött levő parenchyma sejtre osztódnak, de az anyasejtnek prosechymás alakját általában többnyire felismerni rajtok (1. ábra p, 3. ábra hp). Télen keresztül keményitő van bennök, de ez tavasz elején feloldódik, s a rügyekbe szivárog. Ezen elemeken kivül a fában még bélsugár v. fasugár (tükörrost, a fa tükre) is van. Ez a béltől a kéreg felé egyenes vonalban és a sugár irányában futó szövet. A fa keresztmetszetén, mint finom vonásokat v. sugarakat gyakran már szabad szemmel is megláthatni.
[ÁBRA] 2. ábra. Az ölyvharasztból különválasztott edény alsó része lépcsős vagyisfogas vastagodással.
[ÁBRA] 3. ábra. A Rhododendron fájának különválasztott elemei, t az áledény, l a háncsrostalaku fasejt, hp a faparenchyma, m a bélsugár sejtje.
[ÁBRA] 4. ábra. Különválasztott áledény odús vastagodással, m.-nél a vastagodás egyszerü gödörkés.
A bélsugarat is parenchyma sejtek alkotják (1. ábrán st, a 3. ábrán m), de a sejtfaluk meglehetős vastag, szintén megfásodott és gödrösen vastagodott, télen pedig szintén keményítő tartalmu. A fatestnek évenként és periodusonként való vastagodásából lett az évgyürü v. fagyürü, melyeket mint koncentrikus vonalakat a fa keresztmetszésén gyakran könnyen észrevehetünk. Őszkor csupa szük és vastag falu sejtek keletkeznek (5. ábra g), a rákövetkező tavaszkor pedig számos tágas sejt támad (5. ábra v).
[ÁBRA] 5. ábra. A kutyafa fájának keresztmetszése, g az őszi fa, v. a tavaszi fa edényei.
Ez az élénk változás oka a fa évgyürüjének. Ezért a tavaszi fa szélesebb, likacsosabb és puhább (grobjährig), mint az őszi gyürü (feinjährig). Különben az évréteg szélessége ugyanabban a fában is változik a kor szerint v. valami hirtelen változás szerint, a fa más-más termő helyén, de ugyanaz az évgyürü a fának egyik oldalán keskenyebb szokott lenni, mint a másikon. A fa keresztmetszetén még a fának kora szerint is felötlő különbség mutatkozik. A régibb fa (faszine, fakeménye, geszt, szinfa, duramen, Kernholz) keményebb, a nedvtartalma kevesebb, s nem ritkán még sötétebb szinével is eltér a fiatalabb F.-től, melyet a fa fehérjének (alburnum, szijács, Splint) nevezünk. A határ azonban gyakran elmosódik köztük, máskor meg éles, de mindig éppen nem felel meg az évgyürü határának, hanem keresztmetszetén excentrikus, néha még csillagalaku szokott lenni. A fa keménye ellenállóbb, mint a fa fehére, némelykor meg a szin a bomlás kezdetének a jele, p. az ezüstös nyárfáén. Az anatómiai szerkezet szerint az egyes fát még a forgácsáról is meg lehet határozni. A tülevelüek fája (6. ábra) a lombos fákétól azért eltérő, hogy edényök nincs, a keresztmetszésök tehát csupa egyenlő sejtekből alakul (l. az évgyürü képét). Ezek az áledények, melyeknek nagy odui szoktak lenni (4. ábra).
Erről még a megkövesedett tülevelü fát is fel lehet ismerni. A lombos fák fájában tágas edények vannak (6. ábra).
[ÁBRA] 6. ábra. A tölgy fája keresztben vágva, F a tavaszi fa, H az őszi fa, J az esztendei határ. A fekete hely a léggel telt edényt jelenti.
Ezeket mikroskopiummal az edények tágasságán meg a megvastagodás sajátságán kivül főkép a fentebb elősorolt elemek eloszlása nyomán lehet megkülönböztetni.
(növ.), l. Évgyürü és Farészlet.