van az oly egyénnek, ki nappal épugy lát, mint a teljesen épszemü ember, de virradatkor és még inkább alkonyatkor semmit sem vagy igen keveset.
(növ., Lycoperdon Tourn., farkasfürt), nagy gömbölyded v. körtealaku, hasas, nyeles v. nyeletlen gomba. Peridiuma bőrnemü, kétrétü; a külső mint pikkely v. szemölcs látszik a belsőn (ez különbözteti meg a Boviskttól), vagy le is válik róla. Fiatal korában kint és bent fehér v. husos, megérve száraz a tetején, szabálytalan módon felnyeilik, s a belseje zöldesbarna porrá (spóra és kapillicium) válik és szóródik ki. Mezőkön és vén fák tövén nő, 30 fajánál többet ismernek. Gyakran, de tévesen, mérgesen tartják. De még a belsejéből kiszálló pora sem veszedelmesebb, mint más por. Érett állapotában nem jó, de amig belseje fehér és husos, valamennyi faját sütve v. főzve meg lehet enni. A L. bovista L. (L. giganteum Bask) fiatal korában, különösen sütve nagyon jóizü, a megvénültet régen vércsillapító, ma állati orvosságnak (fungus chirurgorum, crepitus lupi) használják, mert a pora a vérrel hamar vastag kérget alkot. A nyulszél ((L. coelatuus Bull.) hasonlókép használatos.
[ÁBRA] Farkasszél (Lycoperdon juniforme Rupp.) nevü gomba kisebbítve, a tetején felrepedve.
(növ., (Lycopsis L.), az érdeslevelüek füve, 4 faja az ó-világban terem. Szirmának a csöve felfelé görbül. A L. arvensis L. nálunk kóborló növény, régen officinalis volt. A L. nigricans Lam. Franciaország déli részén nő, gyökerével pirosra festenek. - Farkasszemet nézni valakivel annyit jelent, mint valakivel félig-meddig haragos, ellenséges vagy legalább nem barátságos viszonyban lenni.
gömbölyü megmunkált, haloványan csillogó adulár (l. o.).
(növ., rókaszőllő, cillárfü, párizsfü, négylevelüfü, csillagfü, varjuszem a Mátrában, Paris L.), a liliomfélék többnyári füve, 7 fajjal Európa és Ázsia hegyein. Mint egyszikü növény négyestagu virágszerkezetéről, s örves leveléről nevezetes. Leple 8 levelü, zöldes, himje 8. A levélörvet nálunk gyakran 4, néha öt, de másutt egész 10 levél is alkothatja. Magános virága a levelek közül emelkedik, bogyója gömbölyded, kékes fekete. Hazánk erdős vidékén a P. quadrifolia L. elég gyakori (l. a Mérges növények I. tábláján); 10-25 cm. magas, levele ellipszisalaku v. fordított tojásdad, kihegyezett. Tőkéje (rhizoma s. radix Paridis) csipős szagu, undorító izü és hánytató. Levele dörzsöléskor bódító szagu, különben narkotikus mérges, hashajtó és hánytató. Bogyója is mérges. A középkorban Solanum furiosum (dühös csucsorka) néven officinalis volt; l. Paridin. V. ö. Ledebour Monographia generis Paridum (Dorpat 1828). Néha a békabogót is F.-nek hiják.
[ÁBRA] Farkasszőllő, b ugyanaz öt levéllel, c a him, e a bogyó és hosszmetszete.
l. Disztichiázis.
l. Scheelit.
(növ., farkaslábfü Baumgartennál, Lycopus Tourn.), az ajakosok kéthimes füve, de a szirma a tipusétól eltérő, négy metszésü, nem ajakos szabásu. Mintegy 11 faja (hazánkban négy) az ó-világ mérsékelt vidékein s Észak-Amerikában terem. A L. Europaeus L. (vizi peszérc v. peszerce) vizes helyen, árok mentén elég gyakori. Levele tojásdad, az alján szárnyasan hasogatott; nedvében sok csersav van, a vásznat barnára festi. Azt is állítják róla, hogy a cigányok a lopott gyermek testét ezzel barnítják, azért cigányfü-nek is nevezik. Az olaszok kinafü-nek hiják s hideglelés ellen használják. Keletibb faj a L. exaltatus L. fil., melynek hazánkban Baranya és Temes vármegyében épp oly gyapjas parallel formája van, ((L. Hungaricus) mint a zágrábi L. mollisnak Kern. F.-nek a Balaton mellékén a Tussilagó-t is hiják.
l. Magyar táncok.
(növ.), l. Kutyatej.