Mont-, (ejtsd: foszij), hegyek, illetőleg alacsony fensikok és dombok láncolata Haute-Marne és Vosgesranc, départementokban, a Langres-fensik és Vosges-hegység közt. Vizválasztóul szolgál az Atlanti-oceán és a Földközi-tenger közt, amennyiben rajta erednek egyik oldalán a Mouzon, Vaire és Madon, a Mosel és Maas mellékfolyói, másik oldalán a Saône és ennek mellékvize, a Coney. A triaszból és mészkő sziklákból álló, részben sürü erdőkkel borított hegység legmagasabb csúcsa alig 600 m. magas.
természettudományi neveknél Faujas de Saint Fond Bertalan nevének rövidítése, szül. Montélimartban 1741 máj. 5., megh. Sorielben Valence mellett 1819 jul. 19. Geologiai kutatások céljából egész Európát beutazta és a forradalom óta a Musée d'histoire naturelle-en a geologia tanára volt. Művei: Rechersches sur les volcans éteints de Vivarais et Velay (Páris, 1778); Histoire naturelle de la Dauphinée (u. o. 1781-82, 4 kötet); Voyage en Angleterre, en Écosse et auxîles Hébrides (u. o. 1797, 2 köt.); Essai de géologie (Páris, 1808-9, 3 köt.).
Spiez községhez tartozó falu és fürdő Bern svájci kantonban a Thuni-tó mellett 580 m. magasban. A fürdő 800 m. magasban 1 km.-nyire a falutól egy gyógyintézetből és nehány melléképületből áll; ásványvizét, amelyet 1585 óta ismernek, krónikus reumatizmus és a légzőszervek bajai ellen használják.
(ném.) a. m. lustálkodó; sorvezető papir.
2683 m. magas és nagyobbára mészkőből álló hegycsúcs a Berni Alpokban, a Brienzitótól D.-re. A F.-ról, amelyre nagyobbára Grindelwald felől (43/4 óra alatt) szoktak fölmászni, gyönyörü kilátás esik a Berni Alpok hegyóriásaira, glecsereire, a lábánál elterülő tóra és a svájci középhegységre a Juráig.
Károly, német iró, szül. Halléban 1835 jun. 24., előbb szedő volt, de serény buzgalommal fáradozott önművelésén, mig 1854. a bécsi államnyomdába került, hol főleg gyorsirással (s megfelelő szedéssel) foglalkozott. Van saját gyorsirászati rendszere (melyet fonografiának nevezett, mert a fonetikán alapszik), melyet 1860 óta tanít és önálló munkában is kidolgozott: System d. deutschen Stenographie auf phonetischer Grundlage in acht Lektionen (1878), melynek kiegészítésére: Die Phonographie in ihrem Verhältnis zur Kurrentschrift und Stenographie (1879). Egyéb, legnagyobbrészt népszerüsitő jellegü munkái: Buch der Schrift (1878, 2 kiadás 1880); Illustrirte Geschichte der Schrift aller Völker der Erde (1879); Illustrirte Kulturgeschichte (1880); Illustrirte Geschichte der Buchdruckerkunst (1882); Handbuch der Buchdruckerkunst (1884); Historische Gramatik der Stenographie (1887); Die Erfindung der Buchdruckerkunst (1891); Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache (1892); Die Reiche des Wissens (1894) stb. Jelenleg a bécsi egyetemen a gyorsirászat tanára.
(Faunus, az erdők s mezők istene után, valamely terület állatfajainak összesége, állat.). A földrajzi fekvés szerint megkülönböztetünk sarki, mérsékelt övi, forró övi; a földrészek szerint európai, ázsiai stb., kontinentális és szigeti F.-t továbbá egyes országok F.-ját; az állatok tartózkodó helye szerint vizi (édesvizi, folyami, tavi, sósvizi, tengeri, parti, fenéki s viztükri vagy pelagikus) és szárazföldi (siksági, hegyi, havasi, sivatagi, pusztai, erdei stb.) F.-t, az egyes állatcsoportok szerint pedig p. madár-, rovar-F.-t stb. A F.-ra nemcsak az éghajlati és helyrajzi viszonyok és a növényzet, melyen az állatélet alapszik, hanem és főképen az illető hely geologiai multja is befolyással van; Ausztráliának p. épen e miatt egészen már a F.-ja, mint Afrika vagy Amerika ugyanazon földrajzi szélesség alatt fekvő helyeinek. A földet a területein élő állatok F.-ja szerint több F.-területre osztjuk (l. Állatország és Állatföldrajz). A jelenleg élő állatok F.-ján kivül még megkülönböztetjük a kihalt állatok F.-ját, melyet a kihalt állatokkal foglalkozó paleontologia a geologiai korszakok és a földkéreg rétegei szerint osztályoz.
(állat), oly állatbuvár (zoologus), aki a fauna (l. o.) tanulmányozásával foglalkozik.
(állat), az a tudomány, mely a faunával foglalkozik. L. Fauna.
Picus (Mars) fia, Saturnus unokája, a mitoszokat történelmi eseményeknek magyarázni szerető irók szerint laurentumi király, épp ugy mint Mars (Picus) és Saturnus (Stercutius) s mint ilyen vallási intézményekkel gazdagította országát s alattvalóit földmüvelésre és baromtenyésztésre oktatta. Ősrégi istenség, tulajdonkép a kerületnek, a városnak és államelőző kulturának képviselője, mindenekelőtt azonban a mezei élet különféle foglalkozásainak, a földmüvelésnek, vadászatnak és különösen a baromtenyésztésnek istene. Ő oltalmazza a nyájat s ügyel szaporodására, ezért specialis neve Inuus, de kétes, hogy Lupercus neve állatvédőnek mondja-e, Faunus neve (faveo-tól) egyjelentésü Euandros-szal, mint a határ jóságos védőjét jelzi. miként a vele rokon Mars és Silvanus jóslás adományával bir; ily minőségben Fatuus vagy Fatuclus névvel jóslatait álomban, vagy rémes hangokban adja, igy a rómaiaknak hangjával szokta megjelenteni a győzelmet. Kárörvendő erdei szellem, állatot s embert ijeszteget, nevezetesen éjjel megnyom s ezért Incubus a neve. Női pendantja Faune, kit Fatua, Maia és Bona Dea névvel is jelölnek. F.-nak ősrégi kultusza volt, melyet első szentélyével, a palatinusi Lupercallal együtt, állítólag Euandros alapított. A Lupercalban képe is volt; itt tartották febr. 15. a lupercalia ünnepet, melynek szokásai pásztor-község primitiv engesztelő ünnepére mutatnak. Kecskebőrrel övedzett papok (luperci) körülfutották a platinusi régi várost s e közben a nőkre termékenység emelése végett az áldozati bakokból hasított szijjakkal rávagdostak, majd a véres áldozó-késsel két ifjunak homlokát megérinték s tejbe mártott gyapjuval mindjárt meg is törölték, mire az ifjaknak hangosan fel kellett kacagniok. 194. készült el egy másik temploma a Tiberis szigetén, melynek alapító-ünnepét febr. 13-án ülték; egyép ünnepei nem voltak államiak. Papjai a lupercusok, kiknek két s Jul. Caesar tiszteletére egy ideig három collegiumuk volt: Lup Fabiani, Cuinctiales és Julii. A római költők, különösen a köztársaság utolsó százada s körülbelül Lucretius óta görög behatások alatt lassanként lényegében s külalakjában majdnem teljesen azonosították F.-t Pán-nal. F.-okról is beszélnek a szatiroknak megfelelőleg (F.-okat egyébként Ennius is említ, de nem mint szatirokat). Emiatt a tudósok F. képét is Pan- v. szatiralakban vélték feltalálni; de ujabban találtak egy tipust, mely a lupercalbeli kép leirásának s F. lényének teljesen megfelel (két bronz-szobrocska). E szerint az istenség vaskos alak, Jupiterszerü fővel, melyek koszoru v. korona van szalaggal diszítve, felső testét kecskebőr takarja, jobbjában ivótülköt, baljában bőség-szarut tart.