A többszólamu zenében egyenes mozgásban nemcsak a tiszta ötödközök egymásutánja van tiltva, hanem az u. n. F.-é is. Az előbbieket könnye fel lehet ismerni, mig az utóbbiak sokszor éles szemet igényelnek, kivált polifonikus tételekben. A gyakorlati példa mindjárt világosabban megmutatja a kettő közötti különbséget: Tiszta ötödmenetek: kétszólamulag
többszólamulag:
Fedett ötödmenetek. kétszólamulag:
Ha e két példában az alhangok közti ürt a skála fokozatos zöngéivel betöltjük, a fedett ötödök azonnal feltünőkké válnak, u. m.:
Hogy miért vannak e menetek tiltva, annak oka még máig sincsen határozottan eldöntve. Sőt ellene szól a korábbi századok gyakorlata s izlése, mert tudjuk, hogy ugy a régi görögöknél mint későbben, a keresztény zenénél sok századon keresztül nem hogy tiltva lett volna, hanem az ének és zene szólmai csak tiszta negyed-, ötöd- és nyolcadközökben tették meg az egyenes mozgásokat. E tilalom megállapítása a harmonia fokozatos kifejlődésével, a hangzatok megfordításainak törvényesítésével s főleg a széthangzó hangzatok feloldási szabályainak meghatározásával esik össze, melyet egy pár századdal ezelőtt a diatoniko-kromatikus zenerendszer elfogadása jelez, mely szerint kellemetlen, izléstelen harmoniai hatást okoz az olyan törzshangzatok egyenes mozgásu egybekötése, hol az alapzöngék alsó v. felső nagy, vagy kis másodlépést tesznek, mint a c-cis, c-d vagy c-h, c-bé stb. A jó hangzás, a tisztultabb izlés mindenesetre a legfőbb szerepet játszta és játsza manapság is e tilalommal szemben. Az ujabb zeneiskola azonban, mint sok másban, ugy e tekintetben is nagy szabadságokat enged magának s kivált a fedett ötöd- és nyolcadmenetekkel való harmoniai összekötéseket széltében használja s az erre vonatkozó pedánsabb szabályok alul magát minden nagyobb skrupulus nélkül szokta emancipálni.
az orgona (l. o.) ama ajksipjai, melyek légmentesen záródó födeleik által visszanyomják a betóduló légoszlopot s csak bizonyos korlátolt nyiláson át engedik kiömleni. Az ily sipok menzura, vastagsága és nyilás tekintetében különböző osztályokba esnek. Vannak 32, 16, 8 és 4 láb hosszu F. Kisebbek: 2 és 1 lábasok csak régi orgonáknál fordulnak elő. Miután a fedett sipok egy nyolcaddal mélyebb hangokat adnak mint a nyitottak, költségkimélés tekintetéből igen gyakran használtatnak az orgonaépítésnél mély regiszterekkel szemben. De hangjuk tompább s nem is birnak oly kiható intenzivitással, mint a nyitott sipok.
(növ., Angiosporae, zártspórák). Schleiden igy nevezte azokat a spórás növényeket, melyeknek spórái az anyasejtbe takarva maradtak.
a katonaságnál, oly tereprész vagy terepágy, mely a mögötte álló harcost, csapatot vagy löveget ugy eltakarja, hogy az ellenség nem látja s az ellenséges lövedék nem találhatja. Némely F. csak az első feltételnek felel meg, amennyiben azon az ellenséges lövedékek áthatnak s az ily F.-ek következőleg csakis a célbavevést teszik lehetetlenné. Annak megbirálására, vajjon valamely F. a lövedékektől is megóv-e, szükséges az ellenséges lövőfegyverek (puska, ágyu stb.) lőhatását ismerni.
a tőzsdén oly vásárlások, melyek arra szolgálnak, hogy a contremine-ben eladott papirok vagy áruk beszereztessenek. A contremine-eladások rendesen abban a föltevésben történnek, hogy a most eladott értékpapirok v. áruk később olcsóbban lesznek visszavásárolhatók. E visszavásárlásokat nevezik F.-nak.
a hitelező biztosítása az adós részéről váltók, értékpapirok stb. által; továbbá a tőzsdei forgalomban a tőzsdén kivül álló egyén, ha spekulációba kezd, annak, akit az ügylettel megbiz, biztosítékot tartozik adni akár készpénzben, akár értékpapirokban, amely biztosítékot F.-nek neveznek. E F. nem képezi a spekuláció tárgyává választott papirok vételárát, hanem csupán az előfordulható árfolyamveszteség ellen való biztosítékot. Ezért az árfolyamok nagyobbmérvü csökkenésénél a F. megfelelően kiegészítendő, pótlandó. Az ügylet lebonyolítása után a F. a megbizónak visszaadatik.
A jegybankoknál (l. o.) F. alatt a forgalomban levő bankjegyek biztosítására szánt ércalapot értjük. Az osztrák-magyar banknak az 1887. XXVI. t.-cikkbe iktatott alapszabályai 84-ik cikke értelmében a forgalomban levő bankjegyek teljes összegének legalább két ötödrészben az érckészlet által, ezüstben v. aranyban, vert pénzben v. rudakban, a bankjegyforgalom maradékának pedig, hozzászámítva az elismervény mellett vagy folyószámlára átvett rögtön visszafizetendő idegen pénzeket, bankszerüleg fedezve kell lennie. Bankszerü F. gyanánt szolgálhatnak a leszámítolt váltók és értékpapirok, zálogul elfogadott nemesércek, értékpapirok és váltók, beváltott lejárt értékpapirok és szelvények, és külföldi piacokra szóló váltók. Ha a forgalomban levő bankjegyek összege az érckészletet (arany és ezüst) 200 millió frton tulmenő összeggel haladja meg, a bank e többlet után évi 5% adót fizet a két államkormánynak, miből 70% az osztrák, 30% a magyar államkormányt illeti meg. Az osztrák-magyar bank, alapszabályainak 110. §-a értelmében, ameddig az államjegyek kényszerforgalma fennáll, köteles a monárkia két részének közös adósságát képező ez államjegyeket fizetésül elfogadni, de a birtokába levő államjegyeket szintén beszámíthatja a F.-be, végül a 111-ik §. értelmében amig az államjegyek kényszerforgalma meg nem szüntettetik, a bank birtokában levő külföldi piacokra szóló ércértékben fizetendő váltók legfeljebb 30 millió frt erejéig szintén beszámíthatók a F.-be. Igy az osztrák-magyar bank 1894 ápr. 15-iki kimutatása szerint volt a banknak aranykészlete 103,5 millió frt, külföldi piacokra szóló aranyváltója 13,6 millió frt, ezüstkészlete 163,3 millió frt, államjegye 2,7 millió frt, ennek alapján összesen kibocsáttatott volna 703,9 millió forintnyi bankjegyet: tényleg azonban csak 438 millió frtnyi bankjegy volt forgalomban, amiből érccel fedezve volt 280,5 millió frt, államjegyekkel 2,7 millió frt, fedezetlen, illetőleg bankszerüen fedezve 154,8 millió frt, de miután a bank 200 millió frtért van jogosítva fedezetlen bankjegyeket kibocsátani, még 45,2 millió frt adómentes bankjegytartaléka volt. A megengedett bankjegy-kibocsátás maximális összege 703,9 millió frt volt, miből azonban 220,7 millió frt 5%-os adó esett volna, ha a bank jegykibocsátásával a végső határig elmegy vala.
F. a katonaságnál személyeknek vagy szállítmányok ellenség általi megtámadtatás elleni biztosítására vezényelt csapat (l. Őrkiséret és Ütegfedezet). -A vivásnál F. alatt azt az állást és kard- vagy tőrtartást értik, amelyből a vivó legkönnyebben háríthatja el ellenfele vágásait vagy döféseit.
l. Jegybank.
(franc. chemin couvert, ném. Gedeckter Weg), erődítéseken a külső árokszél és a sikamnak az erődítés felé hajló lejtje között készített ut, melyen a csapatok az ellenség általi közvetlen lődöztetés ellen biztosítva vannak. Ha csak járó őröknek cirkálására szolgál, akkor keskeny (1,5-2 m.) s Ronde-utnak nevezik; ha ellenben védővonalnak van berendezve, akkor 3-6 m. széles. F.-akat csakis a XVI. sz. óta építettek, és pedig többnyire csakis várak elé, tábori erődítéseknél igen ritkán alkalmazták. A F.-nak két rendeltetése volt: először, hogy arról a sikamot lövedékekkel lehessen pásztázni és másdszor, hogy kirohanásra rendelt csapatok azokon gyülekezhessenek, harcra rendeztethessenek s a kirohanás után az erődítés bármely pontjának F.-jára visszavonulhassanak s ne legyenek ilyenkor kénytelenek csakis az erődítés kevés kapui felé tartani. Az erődítés be- és kiszögellő részein a F. kis tereket képez, amelyek gyülekező helyekül szolgálnak s amelyekre ezelőtt kis menedékerődöket (reduits) építettek. Hogy az ellenség a F. egyes vonalait (ágait) hosszában végig ne lődöztethesse, azokon harántgátakat (traverses) hányattak fel. A jelenkori tüzérség nagy hatásképességénél fogva a F. fontossága csökket és szükség sincsen már reá, mert az erődítéseket most már nem szakadatlanul összefüggő védővonalak, hanem egyes erődök és ágyusáncok közötti térközökön történnek.
az, amelynek, a lövegek elől teljesebb biztosítása végett, a mellvédet képező gát előtt még egy fedező gátat is hánynak fel, melyből a hátul levő gát lőréseinek meghosszabbításában szintén lőréseket vának ki. Csak kivételesen alkalmazzák a várharcban oly esetben, amikor a F.-ba állított lövegeket csakis egy bizonyos irányban kell működtetni.
A magyar kormány az állami ménesekben (l. o.) ménlovakat nevel, s a tenyésztőktől jobb ménlovakat vásárol is, és a méntelepeken összpontosítja őket, de márciusban a F.-okra küldi, s juliusig ott hagyja. Ugyanis minden vármegyében néhány nagyobb község 2 vagy több mént kap a fedeztetési idényre, melyek katonai felügyelet alatt maradnak. E méneket a környékbeli tenyésztők egy-egy kanca után fizetendő 1-15 frt hágatási dij mellett kancáik fedeztetésére használhatják, s a dij lefizetése a tenyésztőt 4 utóhágatásra jogosítja fel azon esetben, ha a kanca előbb nem fogamzik. A F.-ok száma s részben helye évről-évre változik, de kerek számban 600-ra tehetők.