1. (Vaiszkova) Lopérhoz tartozó m. kir. vasgyártelep Zólyom vmegye breznóbányai j.-ban. - 2. F., Kászon-Altizhoz tartozó borviztelep, Csik vmegye kászon-alcsiki j.-ban.
István, kinevezett esztergomi érsek, szül. 1522., megh. 1596 nov. 20. Életének első szakáról nem birunk tudomással. 1567. a pannonhalmi főapátságot nyerte el, majd 1571. tinnini, 1573. veszprémi és 1587. nyitrai püspökké nevezték ki. 1594. a huszonegy év óta üresedésben levő esztergomi érseki székre emelte őt a királyi kegy, azonban kinevezése után négy hónappal elhalálozván, azt el nem foglalhatta. Politikai téren nevezetes szerepet játszott s 1588-tól haláláig Magyarország helytartója volt.
Zay Mineralogiájában igy nevezi az ónt, szemben az ólommal, mely nála fekete ón.
1. László, hisztorikus és oklevéltani iró, szül. Eperjesen 1857 aug. 17. Kiképeztetését a budapesti egyetemen és a bécsi cs. kir. történeti intézetben nyerte. Jelenleg a m. n. muzeum könyvtárának igazgató-őre s a budapesti egyetemen az oklevéltan magántanára. Az országos heraldiai és genealogiai társaság titkára, a Turul c. szaklap szerkesztője. A m. tud. akadémiának 1884 óta levelező, 1893 óta rendes tagja, valamint a történelmi bizottság előadója. A Mon. Vaticana 1885. megjelent kötetét Gentilis bibornok követségi iratait ő adta ki, a pápai tizedszedők számadásait tartalmazó kötetet is ő szerkesztette 1887-ben. Művei közül nevezetesebbek: A pannonhalmi apátság alapító oklevele (Budapest 1878); A királyi kancellária az Árpádok korában (u. o. 1885); Magyarországi városok régi számadási könyvei (Budapest 1885); Magyar Nemzetségi Zsebkönyv (Budapest 1888. Szinnyei Józseffel közösen); Kálmán király oklevelei (Budapest 1892); Béla király névtelen jegyzőjének hasonmás-kiadása (Budapest, 1892). - Bátyja 2. F. Kálmán, jog- és államtudományi doktor, ügyvéd, szül. Eperjesen, 1852 szept. 11. Kiképeztetését a budapesti egyetemen nyerte; a m. földhitelintézet ügyésze, 1888. óta a m. tud. akadémia buzgó ügyvédje.
Fejér vagy angol zsoldos társaság neve alatt jön elő N. Lajos király idejében egy angolok s magyarokból álló hadcsapat. Főkapitánya az angol Mortimer Hugó, másodkapitánya a meseszerü hős, Toldi Miklós volt. Magyar hadnagyai voltak: Szalai Mihály, Szamosi Lanc, Zagoriai Miklós és Petrus de Marchio (?). - Valószinü, hogy Lajos király kivánságára, kinek többnyire voltak zsoldosai is, - hozott be Toldi Miklós angolokat, kik végül Lajos király oláhországi hadjárata után Brassó vidékén Törcs fellegvárát kapták nyugalmasabb állomásként. V. ö. Pór, N. Lajos kir. 405. l.
l. Székes-Fejérvár.
1873. alakult; célja a megye s város multjának földerítése; a történelem s régészet támogatása irodalmi téren. Van régiségtára. Az egylet több kisebb körü régészeti s történelmi kiállítást és felolvasást rendezett; legutóbb, a város s megye közreműködésével, az országos embertani s régészeti egylet megbizásából, a megye s város területén ásatásokat rendezett. Két terjedelmes Évkönyvet adott ki 1885. és 1893. Hattyuffy Dezső titkár dr. szerkesztése mellett. Jelenlegi elnöke Fiáth Miklós báró, főispán, alelnökök: Károly János, apátkanonok, Sárközy Aurél, alispán. Az egylet vagyona volt 1893 végén alapítványi tőkében: 1250 frt; kamatok s tagdijakban: 399 frt 73 kr. Tagok száma 1894. év elején volt: alapító tag 20; rendes tag 174. Tagdij: alapító 50 frt, rendes tag 1 frt. Az említett Évkönyveken kivül az egylet kiadásában megjelentek: «Érd és Batta községek történeti vázlata» Kereskényi Gyulától; «Jegyzék azon éremgyüjteményről, melyet Pauer János püspök a régiségtárnak adományozott» Czobor Béla dr.-tól; «Moha község történelmi vázlata» Hattyuffy Dezső dr.-tól.
-család (komlós-keresztesi). Régi magyar család, melynek első ismert őse Nekes István, ki Nándor-Fejérvárnál 1521. elesett. Nemeslevelet a család 1558. jun. 4., Komlós-Keresztesre királyi adományt 1570 máj. 25. kapott. A mult század közepén élt László, ki a hétéves háboruban mint kapitány szolgált, György, Károly, József nevü fiukat hagyott hátra. Józsefnek hat gyermeke volt, kik közül egy, ugyancsak József nevü cs. kir. tábornok volt. Ennek a fia F. Géza, a jelenlegi honvédelmi miniszter (l. o.). F. Gézának négy gyermeke van.
1. F. Gábor, archeologus, Pulszky Ferenc anyai nagybátyja, Fejérváry Károly régiséggyüjtő fia, ki Pulszky F.-nek az archeologiában irányt adott, szül. 1780., megh. Budapesten 1851 nov. 2. Elvégezte a jogot, ügyvéd lett s báró Brudern Józsefnek teljhatalmu megbizottja volt. Megválván ettől, utazást tett Német-, Olasz- és Franciaországban, 1834. Pulszky Ferenccel együtt Ausztriát, Németországot, Belgiumot, Angliát, Hollandiát utazta be, a müemlékeket tanulmányozva. A kormánytól a vörösvágási opalbányákat birta bérbe. Markó K. festőt is ő képeztette a külföldön. A külföld archeologusaival ismeretségben volt. Gazdag régészeti könyvtárát Pulszky F. örökölte, ki azt még saját vételeivel is gyarapította. Az emigráció alatt annak egyrészét, t. i. az elefántcsont-faragványokat eladta a liverpooli muzeumnak, másrészét 1870. nyilvános árverésen Párisban adta el, mivel a m. n. muzeum igazgatójává neveztetett ki, s ezen állásában megkövetelte a muzeumi szabályzat, hogy saját gyüjteménnyel ne birjon.
2. F. (komlós-keresztesi) Géza báró, tábornok s magyar királyi honvédelmi miniszter, született 1833 márc. 15. Josefstadtaban, atyja tábornagy volt. 1851-ig a bécsujhelyi katonai növeldében tanult, honnan mint alhadnagy lépett ki s beosztatott a Károly Ferenc-ezredbe, 1852. Strasoldó ezrednél főhadnagy lett, 1853. a főszállásmesteri hivatalhoz osztatott be szolgálattételre; 1855-57. végezte a hadi tiszti iskolát s a katonai térképészettel foglalkozott; 1859. a háboru kiütése előtt, századossá lett előléptetve. Az olasz hadjáratban részt vett s a szolferinói csata alkalmával különösen kitüntette magát, miért az uralkodó a Mária Terézia-rend lovagkeresztjével diszítette fel. 1860. királyi kamarási s 1862. osztrák bárói méltóságra emeltetett. Ezután a Coronini-ezredbe tétetett át s ezredével részt vett a dán hadjáratban. 1865. a hadjárat befejezése után, őrnaggyá s ő felsége szárnysegédévé neveztetett ki s mint ilyen az 1866-i hadjárat alkalmával többizben fontos kiküldéseket nyert az uralkodótól, melyeknek mindig pontosan eleget tett. 1868. az Este-ezredben alezredes, 1870. a Ramming-ezred tartalékezredénél parancsnok, 1872. pedig ezredes lett a magyar királyi honvédségnél s átvette a 15. honvéddandár parancsnokságát. Néhány héttel ezután a honvédelmi miniszteriumhoz neveztetett ki államtitkárnak, hol mai napig működik. A magyar honvédség szervezése s a honvédügy vezetése körül szerzett érdemeinek elismeréséül a király a Sz. István-rend kiskeresztjével diszítette fel, egyszersmind a magyarországi bárói rangot adta neki, s ezáltal a főrendiház tagja is lett. 1878. tábornokká neveztetett ki. F. a Mária Terézia- és Sz. István-rendeken kivül birja a hadi érmet, a slezvigholsteini emlékérmet, az I. oszt. tiszti jelvényt, a szász Albert-rend keresztjét, a württembergi Frigyes-rend középkeresztjét, és tisztje a francia becsület-rendnek. Katonai ismeretei a tábornoki kar egyik legkitünőbb tagjává, szervezési és igazgatási képessége pedig a honvédelmi miniszteriumban nélkülözhetlenné tevé őt; honvédelmi miniszternek 1884. nov. havában neveztetett ki. Az országgyülésen a budapesti I. kerületet (Vár) képviselte. Erős megtámadásoknak volt kitéve különösen a fegyvergyár ügyében és a véderőtörvény tárgyalásakor, de katonás egyenes modora és ügyes vitatkozása, méginkább pedig a honvédségnek, különösen a lovasságnak nagy haladása és kifejtése ott is kiváló helyzetet biztosítottak részére. Miniszteriumát megtartotta Szapáry és Wekerle kormányában és 1892. elején Budán ujra megválasztatott ugyan, de visszalépett, mire a király a felsőház tagjává nevezte ki. 1893 nyarán, Bauer közös hadügyminiszter halála után, komolyan szó volt arról, hogy F. nyerje el e méltóságot; a kőszegi hadgyakorlat alkalmából a vörös sas-rend nagykeresztjét kapta a német császártól. 1890. táborszernagy lett, 1887 óta pedig tulajdonosa a 46. (szegedi) gyalogezrednek.
1. István, ref. lelkész, szül. 1838 jan. 22. Legenyén (Zemplénm.). Eleinte Ladmócon, 1847-től pedig Sárospatakon tanult. A teol. tanfolyamot 1857. félbeszakítva, Fehérgyarmatra ment rektornak. Innen két év multával Pestre ment bevégezni a teologiát. Csakhamar azután Csurgóra választották tanárnak, de kevéssel utóbb Hódmezővásárhelyre szintén meghivatván, 1860 ápr. ez utóbbi helyen foglalt el tanári állást. 1865 okt. sátoralja-ujhelyi lelkész lett s azóta ott működik. Egyházi algondnoka a sárospataki főiskolának, tanácsbirája a tiszáninneni egyházkerületnek, elnöke az egyetemes énekügyi bizottságnak, tagja az egyetemes konventnek és tagja volt ugy a debreceni, mint a budapesti zsinatnak, melyeken, főleg az utóbbin, valamint a konventen egyik legéberebb vezére az autonomiához és a presbyteri irányhoz szigoruan ragaszkodó pártnak. A Prot. egylet kecskeméti közgyülésén (1876) és a debreceni zsinat megnyitásakor (1881) nagyhatásu alkalmi beszédeket tartott. A szépirodalmi lapokban 1857-től kezdve számtalan költeménye jelent meg, melyek külön kötetekben is ki vannak adva, összegyüjtve pedig 2 nagyobb kötetben 1894. jelentek meg. Legjelentékenyebb költői műve az Egy szép asszony cimü, mely a Kisfaludy-társaság 1876. évi költői beszély pályázatán 50 arany jutalmat nyert. Magyarra fordította a Shakspere Troilus és Kressidá-ját. A világtörténet időrendi átnézése és Magyarország történetének időrendi átnézése cimen Kerényi Ede álnév alatt jól használható kézikönyveket adott ki. Becsesek az Egyházi beszédei (2 kötet 1874-1876.) és a Temetési beszédei (1 kötet 1876). Megirta még A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház történetét (1889) és A magyarországi református egyház énekeskönyve megujitásának programmját (1890), melynek alapján az erre vonatkozó előmunkálatokból öt füzetet egyuttal közzé is tett.
2. F. János, gömörvármegyei törvényszéki ülnök és cseh-tót iró. Szül. 1764., megh. 1813. Mint kishonti ág. ev. esperességi felügyelő, a papokat és tanítókat tudományos egyletbe gyüjtötte össze, melyben a tagok évi összejöveteleik alkalmával tanulmányaikat olvasták fel. (1809-től 1830-ig állott fenn). Művei: Hlas volajuci k sedlakom (Hivó szó a parasztsághoz, Pozsony 1808); Nezemanum, zemanstva žadujucim (Nemességre vágyódó nem nemeseknek, Vác 1812); De lingua genere et de hungarica in specie (1807).
azon mivelet, mellyel a tejmirigyből a tejet eltávolítják. Leginkább a tehenet, bivalyt, juhot és kecskét, Oroszországban helyenként a kancát is fejik. A tehenet naponként 2-3-szor fejik; háromszori fejés által 5-15 százalékkal több tejet nyernek, s a tej 10-20 százalékkal értékesebb (zsirosabb) is, de a gyakori fejés több munkát okoz. A kétszeri fejést 12 órai időközkben reggel és este, a háromszorit 8 órai időközökben kell eszközölni. A F. kézzel v. géppel történik. Kézzel előnyösebb az állatot fejni, mert a tőgyet jobban ki lehet fejni; a fejőgépek nemcsak tökéletlen szerkezetük miatt nem váltak be, de a jövőre is kétes értéküeknek tartatnak. A F.-nél különösen három dologra kell sulyt fektetni, 1. hogy a tőgyet teljesen kifejjék, 2. hogy az állattal jól bánjanak és 3. hogy fejéskor ugy a fejést eszközlőnek keze, valamint az állat tőgye tiszta legyen.