igazság szerint nem szín, hanem a test oly tulajdonsága, melynélfogva a fényt sem át nem bocsátja, sem vissza nem veri, hanem teljesen elnyeli.
Árpádkori magyar személynév, mely főleg a várjobbágyoknál s alsóbbrendü várnépségnél volt használatban. Feketeydi alakban 1086., Feketeu alakban 1211. fordul elő a név.
-család (galánthai báró és nemes), pozsonymegyei régi nemes család, F. Márton, a XVI. sz. elején házasság utján jutott Galantha egy részéhez, melyre 1540 nov. 21. a család uj adományt nyert. A család tagjai közül kivált György, ki 1711. született, közügyvédből lett kir. ügyvéd, 1780. helytartó tanácsos, 1752. kir. személynök, 1785. Aradmegye főispánja volt, 1759. január 9. pedig grófi rangot nyert; 1770. alkancellár, 1773-1783. országbíró volt. Ő volt megbizva az ujabb tudományos rendszer életbeléptetésével s az 1270. megnyitandó nagyszombati főiskola igazgatásával. Később, 1777. ez iskolát, F. ellenzése dacára, a királyné meghagyásából Budára helyezték át. Meghalt 1788 október 18. Ága unokájában, Ferencben halt ki (1814). A család egy másik ágából való F. Mihály (megh. 1866 december) novi vál. püspök és nagyprépost, ki unokaöccsével, Jánossal együtt 1859 máj. 21. birodalmi báróságot kapott. F. Jánosnak öt gyermeke maradt.
1. F. Endre, a kegyesrend kormánysegéde, iró, szül. 1844 nov. 20. Több városban működött mint tanár, legutóbb Budapesten, ahol jelenleg a rend kormánysegédje, tanügyi biztosa és a rendi fiatalok tanulmányi ügyvezetője. Több figyelemre méltó pedag. és filozófiai munkát és értekezést irt: A költészeti subjectivizmus, Philosophiai propaedeutica, Tapasztalati lélektan, Tiszta gondolkodástan, Lélektan a gymn. ifjuság használatára, A társadalmi élet befolyása a nevelésügyre és iskolára stb. V. ö. Zelliger Alajos (Esztergom vármegyei irók koszoruja.)
2. F. György nevü házi papját küldte Géza herceg öccséhez, Lászlóhoz, hogy őt a Tisza mellett 1074. szenvedett vereségéről értesítse.
3. F. Gyula (nagyiványi), jogtudományi iró, szül. Varjufalván (Sáros vm.) 1840 jul. 26. Az eperjesi ág. ev. kollégiumban végezte a gimnáziumot, a jogot Pesten és az eperjesi jogakadémián hallgatta. 1866. ügyvéd, 1875. jogi doktor lett, 1867. a rendőri élet titkainak tanulmányozása céljából Párisban és Londonban járt; 1869. az eperjesi kollégium jogtanárává választották meg, 1878. az aranyos-maróti kir. törvényszék birájává nevezték ki, 1893. a budapesti kir. törvényszékhez helyezték át. Számos, a rendészet, rendőri jog körébe vágó cikke a különböző jogi szaklapokban jelent meg. Önálló munkái: Az iszákosság és annak befolyása a társadalom életrendjére, stb. (a m. tud. akadémiától jutalmazott pályamű, Budapest 1891., egyes, e munkába vágó cikkek az angol Temperance Cronicleban jelentek meg); A dologház és lakói (u. o. 1891); Az elhagyott gyermekek és a fiatalkori büntettesek gondozása (u. o. 1893). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
4. F. Ignác, hirlapiró és ügyvéd, szül. Nagy-Kállóban 1858 okt. 18. Jogtudori diplomáját a budapesti egyetemen kapta s később ügyvéd lett. 1881. rendes dolgozótársa lett az Ellenőr-nek s mikor ez a lap a Hon-nal egyesülve, beleolvadt a Nemzet-be, ide is átlépett s 1882-86. segédszerkesztő volt. Már előbb is dolgozott mezőgazdasági és technikai lapokban, s 1880-tól fogva kiválóképpen közgazdasági téren működött, s jelenleg is a Nemzet közgazdasági rovatát vezeti s mezőgazdasági mellékletét szerkeszti. Számos közgazdasági tanulmányt irt a folyóiratokba is. Önállóan két munkája jelent meg: a Szabadalmi jogunk reformja és A szabadkőmüvesség története.
5. F. István (Szenci), hitéthagyó ág. ev. szuperintendens, szül. Szempcen (Pozsonymegyében.). A wittenbergai egyetem hallgatói közé 1658 szept. 18. iratkozott be. Innen visszatérvén, Kőszegen iskolaigazgató, majd diakonus (második lelkész), végre első pap lett. Az 1669 jun. 28. tartott bükki zsinat a dunántuli ev. egyházkerület szuperintendensévé választotta. A gyásztized kezdetén önkéntes számüzetésbe ment, s bevándorolta Dán-, Svéd- és Szászországot, valamint Thüringiát, ahol főleg Naumburg nevü városban több ideig tartózkodott. 1679. hazajött s Asszonyfalván tanított és prédikálgatott. Ezért elfogták és Pozsonyba hurcolták, hol sok zaklatás után 1681 márc. 23. áttért katolikussá, s mint ilyen Kőszegen előbb tanácsos, később pedig biró lett. Munkái: Symbolum gratianimi seu par concionum sacrarum civitatis Naumburgensis collegio sacrarum. (Jena 1676). Trifolium Sacrum...das ist Geistliches Kleeblatt. (U. o. 1677, magyar ajánlással kőszegi volt hallgatóihoz). Speculum Lacrymarum Christi et axcidii Hierosolymitani. (U. o. 1679). Lelki nyugosztaló órák (Müller H. után németből fordítva) Lőcse, év n. (Eddig a legterjedelmesebb magyar nyelvü imakönyv.)
6. F. János (galanthai), költő és novellairó, szül. Kápolnás-Nyéken, Fejérmegyében, 1817 dec. 11., megh. Székesfehérvárott 1877 ápr. 3. Középiskolai tanulmányait 1829-től Gyönkön, Kecskeméten, Pápán befejezvén, az akkori szokás szerint Neszmélyre ment három éves rektoriára. 1843. ügyvédi vizsgát tett s 1848-ig Székesfehérvárott ügyvédkedett, 1848. megyei alügyész, 1849. megyei főjegyző lett, s mint ilyen, ő szerkesztette a kormányhoz intézett függetlenségi nyilatkozatot. A szabadságharc után 1852-ig bujdosott, azután egy évig ügyvédkedett. 1854-től 1861-ig gazdálkodással foglalkozott, ekkor ismét megválasztották megyei főjegyzővé, de az alkotmányos viszonyok ujabb rosszrafordultával tisztéről még ebben az évben leköszönt és visszavonult a magánéletbe. 1865-1871. ujra főjegyzősködött, 1862-től kezdve a dunántuli ev. ref. egyházkerületnek is világi aljegyzője volt. Költeményei és humoros elbeszélései, levelei és apró közleményei a korabeli szépirodalmi lapokban jelentek meg, ugymint a Jácint (1836), Athenaeum (1841), Nemzeti Almanach (1841), Tavasz, Pesti Divatlap (1844-46), Hazánk (1847-48), Hölgyfutár, Vasárnapi Ujság és egyéb lapokban. Életében egy tanító irányu verses müve jelent meg 1858-ban, Pesten, Életiskola a magyar nép számára c. alatt.
7. F. József, hirlapiró és szerkesztő, szül. Kecskeméten 1854 nov. 19. A gimnáziumot Kecskeméten kezdte és a pesti evang. iskolában végezte. Egyetemre Berlinbe ment 1872-ben, majd Lipcsébe, ahol jogot, államtudományokat és bölcseletet hallgatott 1877-ig. Itt egyik alapítója volt a lipcsei magyar egyesületnek, s 1874-ben Deutsche Reichslaterne c. kritikai folyóiratot adta ki. 1878. hazatérvén, szülővárosában a Kecskeméti Lapok szerkesztője lett, irodalmi és társadalmi téren működött, irt szindarabokat és létesítette a Katona-emléktáblát. 1884. Budapestre költözvén, megalapította a Magyar Salont, melyet egy ideig Hevesi Józseffel, 1891 óta egyedül szerkeszt. Önállóan is megjelent nehány irodalmi, társadalmi és nemzetgazdasági tanulmánya: Az esküdtszéki intézményről(1884); A magyar nemzet gazdasági története (1887); Három vigjáték (1889); A vallástalanságról (Budapest 1890); Halandó Istenek (1890); Magyar festők műtermeiben (1894). Sajtó alatt: Cselédügyi reform. Egyik alapítója az «Otthon» irók és hirlapirók körének és a Mártha-egyletnek.
8. F. Károly (Schwarzer), pedagogus, szül. Vácon 1822., megh. 1889 jan. 11. Atyja a siketnéma-oktatás terén nagy hirnevü Schwarzer Antal volt. 1841. nevezték ki a váci siketnéma intézet tanárává; 1873. az intézet igazgatója lett s mint ilyen a német módszer (l.o.) meghonosítása tekintetében kiváló érdemeket szerzett. Irt e tárgyban több értekezést, melyet az évi értesítőkben tett közzé.
9. F. Lajos, tanár és erdészeti iró, szül. Tordán, Torda-Aranyos vmegyében 1837 jun. 18., hol atyja kamarai orvos volt. A gimnáziumot Tordán és Kolozsvárt az unitáriusoknál, erdészeti tanulmányait pedig 1856-59. a selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémián végezte. 1859 nov. 19-től a kolozsvári bánya- és erdőigazgatóság kerületében mint gyakornokjelölt alkalmaztatott s mint ilyen az erdészeti államvizsgát 1862. Kolozsvárt tette le. 1867 őszén a megmagyarosítandó selmecbányai erdészeti akadémiához segédtanári helyettesnek neveztetett ki. 1869. ideiglenes erdésszé neveztetett ki, ugy azonban, hogy tanári szolgálattétel végett az akadémiánál maradt beosztva. 1873. rendkivüli tanárrá, 1878. II. oszt. rendes tanárrá léptettetett elő. 1881. erdőtanácsossá nevezték ki, 1889. első osztályu rendes tanár lett. 1891-92. az akadémián aligazgatóvá s az erdészeti szak elnökévé választatott meg, a minisztérium által pedig az erdőrendezés, erdőbecslés, erdőértékszámítástannak, az erdészet statisztikájának, történetének és irodalmának előadásával bizatott meg. 1894. főerdőtanácsos lett. Irodalmi tevékenységét s termékenységét az Erdészeti Lapokban, a Közgazdasági Közlönyben és az Erdélyi Gazdában megjelent számos cikkén és értekezésén kivül, nagyobb munkái bizonyítják. Ezek a következők: A közerdész (Budapest 1873. Illés Nándorral együtt. Az orsz. erd. egyesül. által 200 frt pályadíjjal jutalmaztatott); Erdőértékszámítástan (Selmecbánya 1874, teljesen átdolg. 2. kiad. U.ott 1892); A mezőség kopárainak befásítása (Kolozsvár 1876. Az erdélyi gazd. egylet által 50 arannyal jutalmazott pályamunka); Az erdővédelem körvonalai (Selmecbánya 1877); Erdészeti rovartan (u. ott 1878); Beszélgetés az uj erdőtörvényről (Kolozsvár 1880); Az emberi trágya a mezőgazdaságban. Az erdélyi gazdasági egyesület által jutalmazott pályamunka (u. o. 1881. Nickel Zsigmonddal együtt); Erdészeti talajtan (Selmecbánya 1882, 2. teljesen átdolg. kiadás, u.ott 1891); Az erdőbecsléstan kézikönyve (u. o. 1882. Sóltz Gyulával együtt; az orsz. erd. egyesület által 100 arany pályadijjal jutalmazott munka. 2. átdolg. kiadás u. o. 1883). A tölgy és tenyésztése (Budapest 1888. Az orsz. erd. egyesület által a Deák Ferenc alapítványából 100 arannyal jutalmazott pályamű); A Magyarországon előforduló főbb fanemek csemetéinek termesztése és ültetése (u. o. 1889). Erdészeti növénytan (u. o. 1891. Mágócsy Dietz Sándorral együtt és Rejtő Adolf közreműködésével; az orsz. erd. egyesület Deaák Ferenc alapítványából 200 arannyal jut. pályamű); Az erdei vetésről és ültetésről (u. o. 1893. Az orsz. erd. egy. által a Deák Ferenc alapítványából 40 arannyal jutalmazott pályamű). Szerkeszti és részben irja e Lexikon erdészeti cikkeit.V. ö. Szinnyey, Magyar irók élete és munkái.
10. F. Mihály, tanár és iró, szól. Bálványos-Váralján 1820., megh. Kolozsvárt 1871 jul. 3. Tanulmányait Dézsen, Kolozsvárt, Nagyenyeden végezte s 1843. a költészeti osztály tanítója lett. Aztán mint ifju Bethlen János gróf gyermekeinek nevelője, 1847. a berlini egyetemre ment. 1860. a Korunk szerkesztőjének hivták meg, majd a Pestre távozott Gyulai Pál helyére. a kolozsvári ev. ref. főiskola tanárává választották meg. Számos verset irt az Aurorába, Athenaemba, Emlénybe, a kolozsvári Reménybe, s különösen az ifjusági irodalom művelése által szerzett érdemeket. Foglalkozott az erdélyi protestántizmus történetével, a magyar nemzet őskori történetével s költeményei közül (Hölgyfutár, Csokonai Lapok, M. Emléklapok, M. Irók Füzetei, Kopasz László néven) különösen a humorosokkal tünt ki. Számos cikken kivül irt egy Szép Ilonka c. regényes operát (Vörösmarty után, zenéje Mosonyi Mihálytól, Pest 1862; hatszor elő is adták); A kolozsvári ev. ref. főtanoda történetét (Kolozsvár 1876); Olvasó könyvecskét (Pest, é.n.Ö. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
11. F. Zsigmond, műszaki tanácsos és iró, szól. Alsó-Lugoson (Bihar vm.) 1847 okt. 14. Tanulmányait a József-műegyetemen elvégezvén, 1874. állami mérnök lett; 1875. a Temes-Bégavölgyi vizszabályozó társulatnál működött 1881-ig, mikor országgyülési képviselővé választották. 1884. ismét államszolgálatba képett s műszaki tanácsos lett. A Felső-Dunai szakasz szabályozási munkálatait ő vezeti. Művei: Okszerü vizművelettan (I. köt., Budapest 1881); A viz mozgása csövekben (U. o. 1882); Magyarország vizei, stb. (U. o. 1882); A magyar faj és művelődés eredete (U. o. 1888-90, 3 köt. Névtelenül). Több műszaki lap munkatársa.
község, l. Ardó.
folyó, l. Árva.
község, l. Balog.
l. Bande noire.
kisközség Bihar vmegye tenkei j-ában, (1891) 1748 oláh és magy. lak. Közvetlenül a Körös partján, a templom mellett állott Toldi Miklós vára, melynek ma már nyoma sincsen.
Igy nevezik némely vidéken a tulságosan sötét szinü vörös borokat; ilyenek az amerikai szöllökből készült vörös borok, némely dalmátborok stb. A fehér bor is gyakran megfeketedik (fekete törés, megfeketülés), minek oka abban keresendő, hogy a borban levő csersav valami uton vasat, vasoxidot talált s ezzel vegyülvén, egy nehezen leülepedő fekete szinü csapadékot alkotott. A megfeketedett bor gyakran magától is megtisztul, de emellett valószinü, hogy ha levegővel érintkezik, ujra fekete lesz. Legcélszerübb eljárás ennél fogva a bort szellőztetni, hogy a benne levő vasoxidul vasoxiddá változzék és teljesen megtörjön, azután vizahólyag v. gelatinnal deríteni, mely a képződött csapadékot a fenékre viszi és róla a bort pár hét mulva tisztán lefejthetjük.
nem más mint bitumennel teleszivódott barna szén, vagyis az u.n. gagát. A Fekete-tenger Kaukázuson tuli partvidékéről hozzák. Igen szép szivarszpókákat esztergályoznak belőle.