(állat, Pyrrhocorax alpinus V.), az énelkő verébalkatuak rendjébe, a nagycsőrüek csoportjába és a varjufélék családjába tartozó madárfaj. Fekete, csőre sárga, lába vörös; fiatalon barna. Csőre fejénél rövidebb; orrnyilásai hosszukás ovalisak, farka lekerekített. Nagysága 40 cméter; szárnyhossza 27 cm.; farkhossza 15 cm. Dél-Európa hegyes vidékein él, ritkán hazánkba is ellátogat. Igy Petényi Salamon szerint Zólyomból, Csató szerint Hunyad vmegyéből és Visnyák szerint Feketevárosból ismeretes.
Zay Mineralógiájában igy nevezi az ólmot; fehér ón nála az ón. Ásványfeketeón-nak mondja a galenitot.
köznyelven az a fekete vizfesték, mellyel a fát feketére festik, «pácolják». Sokféleképen készülhet. A legjobb F.-ok közül ime egynehány: Készítnek 5 százalékos kékfa-extraktum oldatot, ugy hogy a kékfa-extraktumot vászonba bekötve fél órán át vizben kifőzik és ezt még legalább fél napon át levegőn hagyják állani. Ezzel a sima fafelületet kétszer-háromszor bekenik. Megszáradása után pedig bekenik a fát a tulajdonképeni páccal v. csávával, mely lehet savas faecetsavas vagy salétromsavas vasoxidul. Utóbbiak ugy készülnek, hogy a vasreszeléket vagy vasforgácsot faecettel avagy higabb salétromsavval hidegen leöntjük. Ezt a csávát lehetőleg mindig frissen kell készíteni és ha egy ideig akarják eltartani, ajánlatos ezt selti vizkorsóban jól eldugaszolva hüvös és sötét helyen tartani. Ha a fa nagyon kemény, a csávát és kékfaoldatot váltakozva többször is alkalmazni kell, mert a festék csak ily módon hatol mélyebbre a fába. Kékfaoldat helyett cserhaj v. gubacskivonatot is lehet használni.
(franc. points noirs), a politikai szemhatáron mutatkozó, sötét, aggodalomra okot szolgáltató bonyodalmak jelei. E történelmi nevezetességre jutott kifejezést III-ik Napoleon császár használta először 1867., Lillében tartott hiressé vált beszédében.
l. Réz.
(Turdus merula L.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrüek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárfaj, melynek himje, aranysárga csőrét és szemgyürüjét kivéve, egészen fekete; nősténye barna, a fiatalok barnák és hasukon pettyesek. Csőre egyenes, vége kissé hajlott. Szárnyai farka felénél többet fednek be. Nagysága 25 cm., szárnyhossza 11 cm., farkhossza 12 cm. Egész Európában el van terjedve, lomb és fenyőerdők homályában a földön vagy az alacsony bokrok sürüjében szeret tartózkodni, rovarokkal, pondrókkal, férgekkel és bogyókkal táplálkozik. Télen belátogat a falvak közelébe eső kertekbe is. Tanulékony, éneke erős és kellemes, amiért házaknál szokták fogságban tartani. Szép kerek fészket készít, melynek belsejét ki is tapasztja. A nőstény 4-5 kékeszöld, kissé barnásan pettyezett tojást rak. Évenkint négyszer is költ. Fészekrakó. L. Rigófélék.
(Oidemia nigra Gray), az uszók rendjébe, a lemezes-csőrüek csoportjába és a Fuligulidák családjába tartozó madárfaj. Tolltükre nincs. Csőre fekete, lába feketés, olajzöldbe hajló, a him nászruhája egészen fekete, feje és nyaka acélkék. Különben barna-fekete, hasa szürkésfehér, sötétbarna foltokkal tarkázva. Hossza 52 cm., szárnyhossza 25 cm., farkhossza 9 cm. Az Ó- és Ujvilág legészakibb részében él, nagy hidegek alkalmával ritkán hazánkba is ellátogat (Fonyód, Fertő tó). L. Kacsafélék.
E szin voltakép a régi középkori római császárság (vagyis mint a német történet nevezi: heilige römische Reich deutscher Nation) szine volt. Midőn Ferenc császár 1806. aug. 14. a «római szent birodalom császárja» cimet letette, s helyébe az osztrák császári cimet vette föl, a F. szin osztrák császári szinné lett, ezalatt azt értve, hogy a F. szin mindig az uralkodó szine, de nem az uralkodó házé. A mig tehát a császári udvartartás e szint használja, addig a Habsburg-ház többi tagjai a tulajdonképeni családi szineket, a vörös-fehért használják.
l. Sasrend.
(legio nigra), Mátyás király állandó gyalog-katonasága, mely VII. Károly és XI. Lajos szabad-lövész (franc-archer) gyalogságával együtt, a legelső kisérlet volt állandó hadsereg szervezésére. Mátyás már 1459. szolgálatába fogadta Nankelreiter Nabugodonozor, Karaszki János és Korbel Márton cseh kapitányok gyalogcsapatait, évnegyedenkénti 4000 aranyforint fizetéssel. Majd 1462. a felvidéki csehek fővezérének, Giskra Jánosnak hadait vette zsoldjába, abban a reményben, hogy a husz esztendei állandó csatározásban megedzett csapatokkal sikeresen szállhat szembe a törökök kitünő janicsárságával. S 1462. ugyancsak hasonló szerződésre lépett Nagysarlón Komorovszki cseh vezérrel és társaival. Mátyás tehát épp ugy járt el ezen első állandó sereg alapításánál, mint VII-ik Károly Franciaországban, ki a nagy hadjáratok befejezése után rablóbandákká átalakult zsoldos katona-csapatok javarészét kiszemelte, zsoldjába vette, fegyelmezte, ezekkel a hitványabbját megrohanta, megsemmisítette s ekkép a közbiztonságot az ország belsejében helyreállította. Midőn Mátyás 1465. több mint 20000 főnyi állandó hadseregét szervezte, annak mintegy centrumává tette a már akkor mintegy 6000 cseh és rác zsoldosból álló F.t. Mig Mátyás király élt, a rendesen fizetett F. kitünő szolgálatokat tett háboruban, béke idején pedig megbecsülte magát. De a nagy király halála után a F. fentartására szükséges évenkénti 400000 aranyforintot képtelen volt előteremteni II. Ulászló kiürült kincstára. E miatt a fizetetlen zsoldosok 1492. Szegeden és vidékén a lakosok vagyona, becsülete és élete ellen hallatlan kihágásokat követtek el. Az országos csapássá vált zsoldos had megfékezése végett Kinizsi Pál, a F. főparancsnoka, a török elleni hadjárat alatt, Dél-Magyarország minden hadban jártas emberét összeszedve, 1492. hirtelen meglepte a Halas mellett táborozó F.-et, s ádáz küzdelem után erőt vett rajta. A legyőzött csehek közül 4-500-an estek el, a többiek fogságba kerültek. Kinizsi a főkolomposokat fölakasztatta v. kerékbe törette. Kevéssel ezután a F.-et egy külön királyi rendelettel feloszlatották. Tagjai közül a jobb katonákat a király, a nádor, az erdélyi vajda vették át seregükbe. Megmaradt része Ausztriában és Morvaországban kezdett a maga kezére vitézkedni, mig végre 1493. ott is szétverettek s F. név alatt többé nem verődtek össze. Sokan francia zsoldba szegődtek és a «hommes d'armes» és a «bandes noires» soraiban küzdöttek. Nevét a F. fekete ruhájáról és fegyverzetéről kapta.