az emberi testnek, illetőleg felső végtagnak azon része, mely a váll és könyök között fekszik. Vázát a felkarcsont (humerus) teszi, egyike a test nagy csöves csontjainak, amely fenn a lapockacsonttal és izülő fejjel (caput humeri) van ellátva; utána következik a csont nyaka (collum h.), rajta két gumóval (tuberculum majus et minus), majd a háromoldalu teste (corpus h.), alól a bütyöki végdarab a görgével (trochlea h.) és a fejecskés kiemelkedéssel (eminentia capitata); amaz a singcsonttal, ez az orsócsonttal izesül. A csontnak ezen alsó végdarabja széles és oldalfelé bütykökkel (condyli) van ellátva, az előkarra haladó izmok eredéseire ragpontokat szolgáltatva. A felkar izmai két csoportra oszolnak: elől vannak az előkar hajlítói, hátul a feszítői. A hajlítók között felületesen fekszik a kétfejü karizom (m. biceps brachii), atlétáknál jól kiemelkedő duzzanatot képezve. A feszítők hátul a háromfejü karizommá (m. triceps brachii) egyesültek. - F., az állat vállának alsó fele a vállizülettől a könyökig. Az emberi F.-tól abban tér el, hogy az állatnál izmok által egész hosszában a törzshöz van kötve.
a felkarcsontnak törése. Előfordul a felkarcsont minden részén u.m. 1. a felkarcsont vállizületi végén, 2. a felkarcsont középső részén, 3. a felkarcsont könyökizületi végén. Az első csoportba tartozó törések helye, vagy a felkarcsont fejecse u.n. anatomiai nyak helyén vagy a felkarcsont gumói, vagy a felkarcsont egész felső vége az u.n. sebészeti nyak helyén, (azaz a musc. pectoralis major és musc. latissimus dorsi tapadása helyének felső szélén). Az anatomiai nyak törései rendesen az izületi tokszalagján belül vannak s igy gyógyulásra alig képesek. A többi törés izületen kivüli. Ezen törések közül csak a sebészeti nyak törései ismerhetők fel könnyen; a többi nehezen és csak nagy gyakorlottság mellett ismerhető fel. A második csoportba tartozó törések aránylag leggyakoribbak felnőtt egyéneken. A harmadik csoportba tartozó törések helye a felkarbütyök felett harántirányban leggyakoribb gyermekeknél; továbbá az egyik vagy másik bütyök letöráse, mely utóbbi törések az izületbe hatolók, nehezen gyógyulók s többnyire a könyökizület merevségével végződnek. A felkartörések majdnem kivétel nélkül közvetlen erőszak eredménye és azon tüneteket mutatják, melyek általában a csonttöréseket jellemzik (l. Csonttörés). Gyógyításukra legcélszerübb a gyorsan megkeményedő kötés, minő a gipszkötés, melynek itt be kell foglalnia a vállizületet és könyökizületet, hogy mindkét törésdarab teljesen rögzítve és nyugalomban legyen. Gyögyulásának ideje 6-8 hét.
a. m. együgyü, hülye.
az ülő helyből való felemelkedés ősrégi idők óta, a leborulás és lehajlás mellett, a tisztelet jele volt, s manapság is nemcsak feljebbvaló egyén üdvözlésénél szokásos a F., hanem a templomban is gyakorolják szent cselekmények alkalmával. A polgári s parlamenti gyülekezetekben szokásos az elhalt tagok emlékét az ülőhelyből való F.-sel megtisztelni. A katonaságnál a F. mint a tisztelgés egyik neme szigoru gyakorlatban van.
F. (insurrectio). A nemesi birtokhoz eleitől fogva hozzáfüződött a honvédelmi kötelezettség. Régen, ha a haza veszélyben volt, a véres kard szertehordozására indultak a nemesek a hadba; első királyaink alatt még a régi törzs-zászló alá gyülve, később már egyik-másik főtiszt zászlója alá, s pedig ekkor már rendszerint az országgyülés rendeletére. A F. lehetett egyetemes vagy részleges aszerint, amint az egész ország vagy annak valamely része szólíttatott fegyverre. Különbözött ettől az u.n. banderium (l.o.), mert a felkelésben minden nemes személyesen, a nádor mint az ország főkapitánya vezérlete alatt vett részt, holott a bandériumot az ország zászlós urai s más főurak s főpapok is, kiki saját vezetése s zászlója alatt, összetoborzott harcosokból állították ki, az országgyülés megbizása szerint. Ezt a megkülönböztetést világosan kifejezi az 1492. évi XVIII. t.c., midőn azt mondja: hogy a király mindaddig nem hirdethet egyetemes felkelést (exercitus generalis), mig a király és az országzászlósok csapatai (banderiati) elégségesek lehetnek az ellenség ellen.Az ország határain kivül sem a felkelő nemesség, sem a bandériumok nem tartoznak menni. A nemesség saját költségén szerelte fel magát és viselte a fölkelés kiadásait. A birtokos nemességet még, a jobbágyok számához viszonyítva, az u.n. portalis insurrectio is terhelte. Betegek, öregek, több kiskoru gyermekkel birók, egyetlen fiak, egyháziak, köztisztviselők, tanárok, orvosok, sebészek, özvegyek, kiskoru árvák s a rendes katonák nem tartoztak fölkelni. A nemesi F. katonailag volt szervezve és fegyelmezve. A F. tisztjeit, és pedig a lovasságot kivétel nélkül a megye, a gyalogságot pedig kapitánytól lefelé a megye, a törzstiszteket már a nádor, de a megye ajánlatára nevezte ki. A katonai fegyelmet az 1808. XI. t.c. részletesen szabályozta. Az utolsó F. 1809. a francia háboru alatt volt. A F.-re vonatkozó különösen említendő törvényeink: az 1454. IV.; 1481. IV., 1492. XIX.; 1498. XVII.; 1523. XLI.; 1542. XLII.; 1553., 1554. X.; 1556. XXII.; 1557. II.; 1574. XI.; 1578. X.; 1659. XXVIII.; ujabban 1805. I.; 1808. XI. t.c. - F. csillagászati értelemben, l. Csillagok felkelése.
A zsidóknál a főpapot hivatalba igtatása alkalmával vallásos szertartások mellett olajjal megkenték, ez által történt a papszentelés; ugyszintén a királyok is - Dávid, Salamon és a többi - koronázás helyett megkenettek. Innen F. annyit jelent, mint mai nyelven felszentelt pap vagy megkoronázott király. Minthogy később a keresztények Jézust ugy tekintették, mint hiveinek főpapját, prófétáját és királyát, azért ezen a néven vagy görögösen Krisztusnak is nevezték és nevezik.
(Vinerea), nagyközség Hunyad vm. szászvárosi j.-ában, a Kudsir patak mellett, (1891) 1904 oláh lak.
A régi johannita-rend (l.o.) azon tagjai, kik a világiak sorából kerültek ki, és a rendnek csak hüséget és segélyt fogadtak, azonban a rendből bármikor kiléphettek.
(Muthung). Az 1854. évi bányatörvény előtt a bányatulajdon keletkezésének alapintézete volt. Lényegéhez a felfedezett ásvány jelkövének (Wahrzeichen) tartozott. Az uj törvény az F.-et, mint ilyet, egészen mellőzte, s az ahhoz tartozó cselekvényeket részint szabad kutatássá alakította, részint a bányaadományozás előkészítésének köréhez csatolta.
(Aufbereitung), a bányatermékektől az idegen földrészeknek mekánikus uton - jelesen viz segítségével - elválasztása, az ércnek tisztítása (l. Előkészítő eljárás és Ércelőkészítés). A F.-i és kidolgozási műhelyeket a miksai bányarendelet szerint a bányahatóság adományozta s engedélyezte, a most érvényes bányatörvény szerint ellenben a bányászati momentum mellett az iránynak nagyobbmérvü érvényesülése folytán a F.-i és kidolgozási műhelyek bányahatósági adományozás alá nem tartoznak, hanem azoknak ugy felállítását mind üzletét az általános ipartörvények szabályozzák.
(bány.), bányász szerszám, melyet egykézbe fogva a furó ütésére, vagy a kőzet széttörésére használ a munkás.