félkézzel kezelhető fabunkó, mellyel a vésőnek, vagy hasítóéknek eleven erőt kölcsönzünk.
(lat. exclamatio), gondolatalakzat, a szónoki vagy költői beszédben egy-egy mondat, mely a rendes kijelentő alaktól eltérve (mint a kérdés is eltér), felkiáltó alakot vesz föl, csodálkozást, intést, rettegést, fohászkodást, buzdítást, fájdalmat, haragot és más indulatokat fejez ki a megfelelő hangsulyozással és rendszerint indulatszókkal jár. P. Óh mi szépen leng a zászló! óh mi szépen fénylik a kard! stb. Igen szokott és hatásos alakzat. Rokonai: esdeklés (obsecratio) és a megszólítás (aposztrofé).
ez a jel: ! Ezt tesszük az irásban minden felkiáltás mellé, akár csodálkozást v. általában meglepődést, akár felszólítást v. óhajtást fejez ki a mondat; p. Mennyi elmésség! Minő nagylelküség! Takarodj innen! Bár nálatok maradtam volna! Néha csupa indulatszó mellett, p. jaj! ejnye! Olykor zárójelbe tesszük, hogy valamely gondolatnak föltünő v. nevetséges voltára figyelmeztessük az olvasót: (!). Kérdőjellel is használjuk (?!, ritkábban!?), s akkor csodálkozó kérdést jelöl, p. Hogy-hogy?! Mit akarsz te itt?! Lehet-e őrültebb dolgot képzelni?!
l. Klórsavak. - Felklórsavas kálium, l. Kálium hiperklorát.
l. Fül.
l. Üveg.
v. Felláhim (arab) a. m. szántóemberek; igy nevezik a mai Egyiptom szántó-vető lakosságát. A felláhok nem egyebek, mint a régi Egyiptom lakóinak a régi arabokkal való keverék-ivadékai. Arabok már Amra uralkodása előtt vándoroltak be Egyiptomba, s igy ez a vérkeverődés már igen régi. A régi egyiptomi emlékeken ábrázolt benlakók tipusa felette hasonló a mai felláhokéval, főleg pedig a koptokéval. Legtisztábban fenmaradt a régi egyiptomiak tipusa Felső-Egyiptomban, mig Alsó-Egyiptomban a felláhok már a szemita tipust árulják el. Bőrük vörösesbarna, néha piszkos, fehér és sárgabarna, fekete hajuk göndör, szakálluk igen gyér vagy teljesen hiányzik, szemrésük kajla (mandolaalaku), szemsugaruk sötétbarna, szemöldökeik bozontosak, orrgyökük erősen bemélyedő, orruk inkább kicsiny és laposabb, pofacsontjaik erősen kiállók, szájuk nagy, ajkaik duzzadtak, fogazatuk ép és tündöklő fehér, kezük-lábuk kicsiny. Homlokuk alacsony, állcsontjuk előrenyult (prognat). Bőrük párája igen átható szagu. Termetök közép. Mig a piciny gyermekek felette élénk észjárásuak, a fanosodás idején tul (fiuknál 13-16, lányoknál 9-13 év között) a szellemi tehetségek aláhanyatlanak. Korán vénülnek, a férfiak közt a 35-ik életéven tul már sok az őszhaju, a nők 23 éves koruk után nagyon elpetyhüdnek, bőrük erősen elráncosodott. A nők könnyen szülnek és termékenyek. Hartmann dr. szerint a F. nagyon hasonlítanak az abissziniaiakra és gallákra (l. e szókat). A felláhok földművelők, kézművesek és napszámosok, cselédek; felette gyávák, katonáknak teljesen alkalmatlanok; de igen takarékosak és pénzszerzők. V. ö. Jankó Jánosnak a F.-ról szóló tanulmányát (Budapesti Szemle 1893).
l. Fuláh.
Viktor, miniszteri oszt. tanácsos, zenészeti műkedvelő, szül. Rozsnyón (Gömör vmegyében) 1840. Korán nyert zenei oktatást. 1855. Rozsnyón papnövendékek közé állt, onnan Bécsbe a Pázmáneumba került. Az egyetemen három évig hallgatta a teologiát. 1860. elhagyta a papi pályát s 1861-65. a pesti egyetemen a jogot hallgatta s jogtudorrá avattatott. Emellett a nemzeti zenedében tökéletesítette magát, a zongorajáték és zeneszerzésben Thern Károly, Zapf Antal és Feigler Viktor tanárok vezetése alatt, majd Ábrányi Kornél vezetése alatt tanulmányozta a zeneszerzést és a magyar zenét. Ugyanez időben államszolgálatba lépett a pénzügyminisztériumban, hol ma mint miniszteri osztálytanácsos működik. A 70-es évek elején, mint kiadó és szerkesztő Apolló cimen zenemű-folyóiratot alapított, mely közel tiz éven át virágzott, csoportosítván maga körül a legnevesebb magyar zeneirókat. 1873. külön mellékletül Zenelapot is adott, melyben a közönség mindenről kellő tájékozást nyert, ami a hazai s általános zenevilágban felmerült. Mint miniszteri hivatalnok a pénzügyi közigazgatás terén szinte tevékeny működést fejtett ki. 1888. az egyenes adókra vonatkozó törvények és szabályoknak hivatalos kiadását ujra átdolgozván, rendszeresebb alakba öntötte; 1893. a magy. kir. adóhivatalok szolgálatára vonatkozó szabályrendeletek gyüjteményét szerkesztette.
erődített helyek belsejébe, vagy szélére épített, a főgát elfoglalása után a várőrségnek menedékhelyül szolgáló erődítés. Régi várak és városokban védelemre alkalmas tornyok (befroi, donjon) szolgáltak fellegvárul. L. még Akropolisz.