v. Felmentés (absolutorium, decharge), azon okirat, mely kiadatik akkor, ha a számvizsgáló valamely számadást minden tételében helyesnek elismer. A F. által az illetőt további felelősség alól felmentik.
Márton, erdélyi szász történetiró, szül. Nagyszebenben 1720 nov. 1., megh. u. o. 1767 márc. 28. Szülővárosábasn és Halleban tanult, azután gimnáziumi tanár lett Nagyszebenben, 1766. pedig városi lelkész. Számos munkát irt Erdély történetéről és érmeiről, igy: Primae linae principatus Transylvaniae historiam illustrantes (1780); Geschichte von Siebenbürgen (kézirat); Catalogus Woyvodorum Transylvaniae: Episcopi Transylvaniae; Folytatta Schmeizelnek: Bibliotheca hungarica és Soternek: Transylvania celebris cimü művét. Fiának, F. János Mihálynak, ki egy ideig nagyszebeni, később szent-erzsébeti lelkész volt (meghalt 1817 márc. 30.), kéziratban maradt hátra ily cimü munkája: Inscriptones monumentorum in Templo Cibiniensi Parochiali 1781.
nagyközség Nagy-Küküllő vmegye kőhalmi j.-ában, a hasonnevü patak mellett, (1891) 1116 oláh és német lak., nagy, erdős határral s borral. 1534 aug. 10. itt gyilkolta meg Dóczy az ármányos Gritti parancsára Czibak Imre püspököt s erdélyi vajdát.
l. Felvétel.
Lajos, egyetemi tanár, szül. Székely-Udvarhelyt 1840 szept. 29., megh. Kolozsvárott 1894 máj. 22. A gimnáziumot szülővárosában végezte. 1862. Sárospatakra ment, hogy a bölcsészetet Erdélyi Jánostól hallgassa. 1863. a budapesti ref. teol. intézetbe iratkozott be. 1866 őszén külföldi egyetemekre ment s Angliát beutazván, Edinburgban töltött fél évet; 1867-68. a nyári félévet Heidelbergben s Tübingában töltötte. 1868. a sárospataki főiskola bölcseleti tanszékére hivták meg. 1871. u. o. esztetikai muzeumot szervezett. A kolozsvári egyetem felállításakor 1872. u. o. a neveléstudomány tanárának nevezték ki. 1879-1880. a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbizásában az angol közoktatásügyi viszonyok tanulmányozása végett Angliát utazta be. Tanári működése mellett tevékeny részt vett az Erdélyi Közművelődési Egyesület megalkotásában. 1886. az Erdélyi Muzeum bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztálya alelnöknek választotta meg, az erdélyi irodalmi társaságnak szintén alelnöke s több tanító-egyesület tiszteletbeli tagja volt. 1894 máj. 20. rektorrá választotta a kolozsvári egyetem. Mint iró, számos értekezést és sok tartalmas cikket irt különféle lapokba és folyóiratokba. Önálló művei: Uti levelek Skóciából (Sárospatak 1870); Az iskolázás jelene Angolországban (Budapest 1881, két kötet), akadémiai nagy jutalomnra érdemesített mű. Nőnevelésünk bajai és társas életünk (Kolozsvár 1883); A neveléstudomány kézikönyve (U. o. 1890. Harmadik kiadás 1891.) V. ö. Szinnyei, Magyar Irók
valamely jogügylettől való visszalépésnek kijelentése. A határozott időtartamra kötött jogügylet F. nélkül az idő lejártával szünik meg. A határozatlan időre kötött jogügylet azonban szerződésileg - néha a törvény is - felmondási határidőt állapít meg, mely a F. megtörténtétől számíttatik, s melynek lejártáig a szerződés még érvényes. A F.-i határidőt néha a helyi szokás szabályozza, p. bérleteknél. Nemzetközi szerződéseket is szokás akként kötni, hogy amennyiben a kikötött időben F. nem történik, azok bizonyos meghatározott további időre érvényben maradnak.
a tüzérségnél a. m. a lövegtalpot a löveg mozdonyára akasztani.
(v. féligmult idő), elavult nyelvtani műszó, a német Halbvergangenheit fordítása. A történeti mult vagyis elbeszélő igealak neve volt. L. Igeidők.
Erdélyben. A fogarasvidéki bástyásokat és ujabb boérokat nevezték F.-nek, mivel Fogaras várának és vidékének védelméhez járulni tartoztak s e cimen kiváltságos osztályt képeztek, jogaik azonban csak a nemesek jogainak mintájára voltak szerkesztve, de a nemesség teljességét nem birták. Privilégiumaikat boeralis leveleknek nevezik. A Fogaras vidékén lakó eme előkelő oláhokat (boyerones nobiles) régi, eredeti (antiquiores seu originarii) és ujabb boérok elnevezéssel különböztettek meg. A régiek már ősidőktől fogva boeronatus cimen Fogaras vidékén és havasain bizonyos birtokállományokat és havasi legelőket birtak haszonélvezetül, urbéri szolgálmányok teljesítésének kötelezettsége nélkül. Az ujabbak 1588-tól kezdve a fejedelmektől az udvar körül teljesített szolgálataikért (p. vadászok, szakácsok, kulcsárok stb.) u.n. boér-levelek által a jobbágyi állapotból kiemelve a boérok sorába vétettek fel, oly feltétel mellett, hogy öltözék, fegyver és lóval felszerelve a fejedelem kiséretére mindig készen legyenek. A félnemesek a szolgabirák, esküdtek, illetve a várnagy s végül a fogarasszéki kapitány hatósága alatt állottak.
nagyközség Heves vmegye egri j.-ában, (1891) 1537 magyar lak., postahivatal- és postatakarékpénztárral. Régi község, már IV. Béla királynak 1261-iki adománylevelében említtetik mint püspöki birtok, mely Szt. István által az egri püspökségnek adományoztatott, később mezőváros lett, majd az egri vár birtokaihoz foglaltatott. A törökök elpusztították.