oszlop, mely nem áll szabadon, hanem a falhoz van építve s igy annak felszinén kiugrást képez; F.-nak hivják, bár rendesen törzse átmérőjének 2/3-ával áll ki a falból.
(lat. divisio, partitio), a retorikában: a szónoki beszéd szerkezetében az a rész, melyben a szóló a tétel felállítása után röviden vázolja beszéde tervét, eleve is tájékozván a hallgatóságot afelől, hány részre osztja anyagát s minő sorrendben fog haladni. A tétel és a közvetlenül rákövetkező F. együtt alkotja az előterjesztést (expositio), melyet némelyek még a bevezetéshez, mások a tárgyaláshoz számítanak, voltakép azonban átmenet a kettő közt, az igazi tárgyalás bevezetése. A F. azonban mint külön rész nincs meg minden szónoki beszédben, mert nincs rá szükség, olykor igen pedáns szinezetet adna a beszédnek. Igen fontos azonban az oktató és népszerü beszédekben, p. az egyházi szónoklatokban; de képzettebb hallgatóság előtt is és egyébféle beszédekben is szükséges, ha a tárgy nagyon bonyolult. Parlamenti beszédekben csak rövid pár vonással érintik, vagy elburkolják a F.-t.
előfordul a törvénykezési eljárásban, valahányszor bizonyos pénzösszegre v. még künn levő követelésre többen tarthatnak igényt, ugy hogy mindegyiket annak egy hányada illeti, vagy ugy, hogy a sorrendben hátrább állók csak az előállók kielégítése után részesülnek kielégítésben. Az első esetben a hányadok nagysága, az utóbbi esetben a kialégítési sorrend képezi a megállapítás tárgyát. A F. felmerül főleg a csődeljárásban (l. Csőd) és a készpénzbeli követelés megvétele végett folytatott végrehajtásnál. Amott a tömeggondnok által készített felosztási terv képezi az eljárás alapját. A tervet a csődbiztos megvizsgálja, a csődhitelezők az ellen észrevételeket tehetnek, és ezek fölött a csődbiróság határoz. A végrehajtási eljárásban az érdekeltek meghallgatása után a kielégítési sorrendet a végrehajtást foganatosító biróság állapítja meg. 1881: XVI. t.-c. 178-198. §§., 1881: LX. t.-c. 118., 119., 188-202. §§.
l. Százalékadók.
az, melynek tárgya a több kötelezett között felosztható, ilyenek jelesül a kötelmek, melyeknek tárgyát készpénz képezi. Ellenkező esetben a kötelem feloszthatatlan. A hitelezőnek, ha követeléstárgya felosztható, jogában áll azt felosztva érvényesíteni anélkül, hogy e miatt jogát az egész követeléshez az ellen az adós ellen elveszítené, aki ellen azt csak részben érvényesítette. Igy kifejezetten a kereskedelmi törvény 259. §-a.
(ném. Anschlagen, ol. Fiorire, ang. To bend), a vitorlákat, a. m. vitorláknak felső szegélyzőjét kötelek (vitorlafa és vég-kötelék) által a vitorlafához (ennek taréjához) kötni.
Malmokban a kőjáratoknál alkalmazott azon szerkezet, mely a felaprításra vagy megőrlésre szánt gabonát, darát v. dercét egyenletes mennyiségben s jól elosztva vezeti a malomkövek közé. A F.-kel egyszersmind a kövek közé való felöntést szabályozni is lehet. A régibb kőjáratoknál a felöntést a rázó saru eszközli. Ez egy közvetlenül a garat alatt lejtősen felfüggesztett kis favályu, melyet a felső kő nyilásán kiérő kőtengely a végén levő excenterrel, forgattyuval, vagy bordás hasábbal ide-oda ráz. Ezáltal a saru a garat fenéknyilásán kiömlő terméket egyenletesen a kövek közé rázza. Ha a rázósarunak a lejtősségét nagyobbítjuk, akkor a garat fenéknyilása s a saru feneke közötti távolság nagyobbodik, miáltal több termék rázódik a kövek közé. Az ujabb kőjáratoknál a tökéletesebb centrifugális F.-et alkalmazzák. Ez utóbbinál a garat feneke vastölcsérrel van ellátva, melyből a termék közvetlenül a felöntő csőbe ömlik. Ez a cső a felső kő nyilásába központosan nyulik s a kőtengely felső végén megerősített szóró tányér fölé ér. A kőtengellyel gyorsan forgó szóró tányér a rája ömlő terméket a centrifugális erő folytán egyenletesen szórja a kövek közé. A felöntő csövet kézi kerékkel forgatható csavaremelő vagy emeltyüs szerkezettel feljebb, lejebb lehet állítani s ezáltal a cső vége és a szórótányér közötti távolság változtatható. Nagyobb távolság mellett több, kisebb távolság mellett kevesebb szóródik a kövek közé. Nagyobb malmokban, a hol a garat az illető helyiség mennyezetéhez van erősítve, a garat alatti vastölcsér és a felöntőcső közötti összeköttetést rendesen egy tömlő eszközli. L. még Garat.
(növ.), l. Alörv.
(növ.), l. Feslő gyümölcs.
az, melynél a lövedék a kemény tárgynak találása után ismét felszökik és tovább repül.