a zongorák ama gépezetének használata, minélfogva az egyik lábitó (pedál) segítségével lehetővé válik az egész billentyüzetnek balról jobbra való félretolása, midőn a kalapácsok nem három, hanem két vagy csak egy hurt érintebnek s igy a zongora hangját lágyabbá, fedetté s főleg a pianó-hangok kihozatalára alkalmasabbá teszik. A zongoraművekben az ily félretolást a zeneirók rendesen a due, a due corde szókkal szokták jelezni. Ahol pedig már nem óhajtják a használatát: a tre corde-t irnak.
(Hemiptera, Rhynchoita), az izeltlábuak állatkörébe, a rovarok osztályába tartozó rovarrend, melybe tartozó állatok szivó és szuró izelt csőrrel, különböző, vagy hasonló szárnyakkal - ritkán szárnyatlanok - birnak és tökéletlen vagy éppen nem átalakulók. Ilyenek p. a kabócák, tetvek, poloskák stb. L. Félfödeles szárnyuak.
Lénárt, I. Ferdinánd magyar király hadvezére. Szapolyai János ellenkirály vezéreivel szerencsésen harcolt. 1537. visszafoglalta Regécet és Tályát, miután pedig Perényi és Bebek támadását Tiszamelléki táborából visszaverte, Tokajt is hatalmába kerítette. 1538. a lundeni érsek társaságában részt vett azokban az alkudozásokban, melyek a nagyváradi béke megkötésére vezettek. 1540 őszén Ferdinánd parancsára Buda ostromára készült. Utközben megvevén Visegrádnak alsó erődítvényeit, Ó-Buda mellett táborba szállt. Magát Budavárát okt. 20-tól nov. 16.-ig ostromolta, de részben betegeskedése, részben a császári és magyar vezérek és hadak viszálykodása miatt nem ért célhoz. Nov. tehát felhagyván az ostrommal, visszaindult és elfoglalván Visegrádot, Tata és Pápa vidékére vonult téli szállásra. Az 1542. eredménytelen hadjáratban is volt része.
a marha felső combjából való hus, melyet egy darabban párolnak v. szeletekben frissen sütnek, minthogy rendkívül vérdus igen tápláló, de durva rostu levén, csak ugy emészthető, ha erősen megverve legalább egy óráig sóban áll, s aztán fokhagymával bő zsiros lében 2-3 óráig párolják.
a latin Maiestas-szal egyértelemben mint legmagasabb világi cim, a császárok, királyok és nejeik cime. Eredetét tekintve, már a rómaiaknál használatban volt és pedig magára az állami közületre vonatkozólag, hogy kifejezzék vele annak magas méltóságát, legfelsőbb tekintélyét és hatalmát. Igy olvassuk a római jogban: maiestas reipulicae, maiestas populi, és azt tartotta a közfelfogás, hogy az állami organumok (konzul. szenátus stb.) annak részeseivé lesznek, midőn a nép nevében eljárnak. A köztársaság megszüntével a császárokra szállt át, akikről ismét a Nagy Károly által alapított római sz. birodalomra, illetve ennek császáraira, még pedig kizárólagosan. És csak jóval később, különösen a XVI. századtól fogva válik használata általánossá a királyokat illetőleg is, ami ellen kezdetben a császárok titltakoztak. A szokás azonban megerősíti és a vesztfáliai béke (1648) óta azt, hogy a F. cim a királyokat is megilleti, többé kétségbe nem vonták. A fejedelmek, nagyhercegek, hercegek, habár független államok uralkodói is, a F, cimmel nem élhetnek; de az állam felségiségéből folyó tiszteleti és hatalmi jogok, reájok is, mint államfőkre, az állam megszemélyesítőire egyaránt kiterjednek (l. Felségjogok) A magyar királyok a F. (maiestas) cimet, ugy látszik, az Anjouk korától használják; előzőleg cimük serenissimus, illustrissimus, néha christianissimus rex volt, Máriáé excellentissima.
(souverainitas). Az államnak, mint legfőbb politikai közületnek természetében rejlik már, hogy kifelé minden idegen hatalomtól független, bent pedig hatalmának minden alárendelt. Szoros értelemben ezt nevezzük F.-nek, amely tehát kettős irányban nyilvánul: negativ, kizáró más hatalommal szemben és pozitiv az államot alkotó elemek irányában. Nem mondhatnánk ugyan, hogy F. maga az államhatalom, hanem annak jellemvonása, tulajdonsága, vele elválaszthatatlanul összekötött. A F. fogalmát egész teljében a francia Bodin fejtette ki először (De la Républice 1577) és csakhamar általános elfogadásra talál, épp ugy mint megjelölésére az általa használt souverain és souverainetecute kifejezések, melyek az államtudományokban ma is műszókat képeznek (a különböző nyelvekben: suverenitás, sovranita, sovereignty, souveränität). A F., mint már nagy vonásokban Bodin is jelzi, egyetemleges és általános, az állam egész területére és összes tagjaira kiható; független és kizárólagos, felelőtlen; egységes és oszthatatlan; örök időhöz nem köthető: korlátlan vagyis saját életkörében a természeti lehetőség korlátozza csak és a törvényben, nemzetközi szerződésben stb. kifejezett saját akarata. A középkor a F. fogalmát szabatos meghatározásban nem ismerte; minden hatóság, melytől már fölebbezésnek nem volt helye, szuverénnek mondatott, ami az akkori partikulárizmus mellett sok zavarra szolgáltatott okot. Nagy haladást képez tehát Bodin elmélete, midőn a közhatalmi életnek, legalább egyik oldalát kellő világításba helyzte. De már az uralkodók hatalmi körét az államhatalomban nem tudja megkülönböztetni, illetve elválasztani és ez okozta, hogy tanaiban az abszolutizmus, a korlátlan monarkia leli támaszát. Az államhatalomnak Bodin által felismert tulajdonságait (szerinte már puissance absolue) u.i. az uralkodó tényleges hatalmának jellemvonásaként magyarázzák, azt minden fölé helyezve. Ez iránynak mintegy reakcióját képezik a XVIII. sz. állambölcselői, de különösen Rousseau által kifejtett népfelségiség elmélete. Szerinte a F. a nép atomisztikus tömegénél van és gyakorlására annak többsége hivatott. Ez elveket a francia nemzetgyülés már 1792 ápr. 20. hadüzenetében hivatalosan proklamálja és később a konvent megvonni törekedik következményeit, ami nagy tévedéseknek lett szülőanyjává. Mert a felségiségnek Rousseau-féle magyarázata, ha azt szószoros értelemben vesszük, felbontja az államot; midőn a nép egyedeinek akaratát hajlandó szuverén természetünek elismerni, a társas együttélést a szervezetlenség állapotára viszi vissza és azért egyik alkatban sem valósítható meg. Még a legradikálisabb demokráciában sem gondolható, hogy a többség mindig felmondhassa engedelmességét a fennálló renddel szemben, a legfőbb hatalmat itt is valamely állami organum, a nép- vagy nemzetgyülés gyakorolja. A népfelségiség elmélete tehát csak szükebb értelemben jogosult. A F. forrása és alanya se nem az államfő, ki az államnak bár legfőbb, de mégis csak egy tagja, se nem a nép atomisztikus tömege, hanem az állam, a maga egészében, vagy, mint szintén mondják, a közhatalmi szervezetben élő nemzet (nemzetfelségiség). Az államot illeti meg a legfőbb tekintély, tisztelet, hatalomtelj, függetlenség, az akarásnak és cselekvésnek szabadsága, a felelőtlenség, pedig ezek képezik a F.-et. Ez nem létezik az állam előtt, sem kivüle, és vele enyészik el. Monarkiákban a felségiségnek személyesítői a fejedelmek, akik azért szintén szuverénnek tekintetnek. L. még Államhatalom.
általában azok a jogok, melyekkel az állam felségisége, tehát legfőbb hatalma és méltósága jut kifejezésre. Ilyen értelemben minden állam, a köztársaság is bir F.-kal. De monarkiákban szorosabban a fejedelmet, mint az állam fejét, felségiségének megszemélyesítőjét megillető jogokat nevezzük F.-nak és tiszteleti, valamint politikai jogokra osztják. A politikai F. a közhatalom kezelésére vonatkoznak és az alkotmányok szerint igen különbözőek lehetnek, a tiszteletiek pedig nyilvánulnak az uralkodó cimében (császár, király, felség, fenség, isten kegyelméből uralkodó stb.), s hogy születése, névnapja hivatalból ünnepeltetik, elhalálozásakor az ország gyászt ölt, uralkodói szimbolumokat (korona, jogar stb.) használ; fényes udvartartással és magas állásának megfelelő jövedelemmel bir; továbbá ő az egyedüli, aki nem alattvaló az államban; személye szent és sérthetetlen, ellene bünvádi eljárásnak helye nincsen, személyében biróság elé nem idézhető, politikai cselekedeteiért is felelőtlen és különös büntetőjogi oltalomban részesül. A F.-at többfélekép osztályozzák még. Igy magasabbakra, lényegesebbekre (regalia majora, essentialia), vagy alsóbbakra (regalia minora, accidentalia); továbbá alakiakra és anyagiakra, aszerint, amint az állam főfunkciói köreiben, tehát a törvényhozásnál, kormányzásnál és igazságszolgáltatásnál érvényesülnek, v. tekintettel a cselekvőség tárgyaira: törvénykezési, kegyelmezési, hivatali kitüntetési, főfelügyeleti, pénzügyi, vallásfelekezetek, egyházak körüli, közművelődésügyi, hadügyi, katonai, külügyi F.; lehetnek az állam belső életében, vagy más államokkal való érintkezéseknél nyilvánulók. A régi, rendi monarkiákban pedig szokásos volt a F.-at fentartottakra és közlöttekre (iura reservata maiestatica és iura communicata v. comitalia) osztani el, amint azoknak gyakorlása a fejedelmet kizárólag, vagy csak a rendekkel, az országgyüléssel együtt illette meg. Nálunk már Werbőcy tesz említést bizonyos jogokról, melyek a fejedelem részére fentartattak legfőbb hatalma jeléül. (H.k. Előb. X. 6.§.); érti tehát alattok a F.at általában. A későbbi magyar irók azonban egészen az előző megkülönböztetést vették alapul, de tiszta fogalomra, az egyes jogok hová tartozását illetőleg, egyetértésre jutni nem tudtak. Az 1848. törvények óta pedig e megkülönböztetés, ebben az értelemben, elvesztette jogosultságát, miután a felség jogait minisztériuma által gyakorolja, mely az országgyülésnek felelős. De az 1848. törvények alapján ismét megkülönböztetik a fentartott és fenn nem tartott F.-at, csakhogy egészen más értelemben. A III. t.-cikk bizonyos F. gyakorlására a nádort hatalmazza föl, ha a király az országon kivül tartózkodik, mig másokat (a zászlósok, a főpapok kinevezését, a nemességi kitüntetések osztogatását, a kegyelmezést stb.) ez esetre is a királynak tart fenn. Az 1867. VII. t.-c. azonban e különböztetést is megszüntette, midőn kimondja, hogy ő Felsége a végrehajtó hatalmat minisztériuma által mindig személyesen gyakorolja. V. ö. Aschenbried, A kath. egyház autonómiájáról 4. §. (1893); Boncz. A vallás körüli felségjogok (Budapest 1894.)
II. Rudolf császár által 1609 julius 11. a cseh protestáns rendeknek adott kegyelemlevél, melyben számukra szabad vallásgyakorlatot, a katolikusokkal egyenlőséget és jogaik oltalmára külön védőket (Defensoren) biztosít. E F.-nek Mátyás császár által 1618. történt felfüggesztése képezte a harmincéves háboru egyik okát.
Régi hazai jogunk szerint az államkötelék elleni büntettek köréhez tartoznak: 1. a F. v. felségárulás v. pártütés, crimen laesae Majestatis seu perdriellonis; 2. a hütelenség, nota infidelitatis. A magyar btkv. az elnevezést (F. és hütelenség) megtartotta, azonban lényegesen eltérő tartalommal. Régibb jogunk szerint a F.-nek esetei a következők voltak: a) összeesküvés az ország (Conspiratio in regnum); b) összeesküvés a király, nevezetesen épsége és méltósága ellen (C. contra regis salutem aut dignitatem); c) ennek megkisérlése (si quis conspirare aliquid tentaverit); d) ily merényletben közremüködés, egyetértés (aut tentanti scienter consenserit); e) a F. feljelentésének elmulasztása biztos tudomás és bizonyíthatás esetében (vel siquis hujusmodi aliquem noverit et probare valens non indicaverit); f) a király élete elleni törekvés; g) személyének tettleges bántalmazása; h) tartózkodási helyének erőszakos megtámadása; i) belháboru támasztása. Az 1715. XLIX. t.c. az i.p. alapján a belháboru fejeit, Rákóczit és Bercsényit F.-ben (in nefando atrocis Perduellionis Crimine) bünösöknek mondta ki. A többi esetek az 1715. VII. t.c. (de Casibus Criminis laesae Majestatis) s az abban idézett régibb törvények (Szt. István II.35. 51., Kálmán II.6.) alapján. A F. büntetése a halál volt, s a bünös osztályrészére eső, valóságos tulajdonában levő ingó s ingatlan javainak elkobzása. Sőt az 1715. IX. t.c. a vagyon elkobzást még az ártatlan gyermekek részére is kiterjesztette, a törvény indokai szerint azért: «quo vero a crimine laesae Majestatis, patres, metu poenae, etiam in filios ex amissione Portionum suarum redundantis, magis, quam propriae intitu, absterreantur; hocque execrandum et abominabile malum eo magis vitetur», mely szigort csak az 1781. LVI. t.c. szüntette meg. A halálbüntetést régebben kerékbetöréssel s nem ritkán más sulyosbításokkal hajtották végre s tagadhatatlan, hogy a büntetés nem egyszer jellegéből kivetkőzve, a bünös ártatlan hozzátartozóit sem kimélő bosszuvá fajult.
A magyar btkv. szerint a F. az állam, illetőleg ennek leglényegesebb alkatrészei megsemmisítésére irányult erőszakos merénylet. Ezek a leglényegesebb alkatrészek: I. az uralkodó, II. az alkotmány, III. a terület. I. A F.-t, melynek tárgya az uralkodó, az követi el: 1. aki a királyt meggyilkolja, szándékosan megöli v. ezeknek a cselekményeknek valamelyikét megkisérli; 2. aki a király testi épségét megsérti v. őt az uralkodásra képtelenné teszi; 3. aki a királyt az ellenség hatalmába adja, az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza, v. személyes szabadságától megfosztja; 4. az előbbi 2 pontban meghatározott cselekmények valamelyikét megkisérli. Büntetés az 1. pont esetében a halál, a 2. és 3. pont esetében életfogytig tartó, a 4. pont esetében 10-15 évig terjedhető fegyház. II. Az alkotmány védelmében F.-t képez: 1. a trónöröklés törvényes rendjének; 2. a magyar állam alkotmányának, a magyar államot képező országok közt fennálló államközösségnek, a magyar állam és az osztrák-magyar monarkia másik állama között fennálló kapcsolat erőszakos megváltoztatására közvetlenül irányzott merénylet. Büntetése 10-15 évig terjedhető államfogház. III. A terület védelmében F. minden oly merénylet, mely közvetlenül arra van irányozva, hogy a magyar államnak v. a monarkia másik államának területe erőszakkal idegen uralom alá jusson, v. azon államtól, amelyhez tartozik erőszakkal elszakíttassék. Büntetése életfogytig tartó fegyház. Büntetés tárgyát képezik továbbá a F. ekövetésére irányzott szövetség, amely létrejött, mihelyt két v. több személy a F. elkövetését közös egyetértéssel elhatározza, sulyosabb büntetési tétellel arra az esetre, ha a szövetségen felül előkészületi cselekmény is elkövettetett; 2. az I. alatti F. elkövetésére szövetkezés nékül tett előkészület; 3. F. elkövetésére intézett egyenes és nyilvános felhivás. A nyilvánosság alatt irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése v. közszemlére kiállítása is értetvén; 4. a F. feljelentésének elmulasztása, kivéve ha a célba vett büntett abbanhagyatott. De valamint a büntetendőség határai a F.-nél tovább terjednek mint más büncselekményeknél (a szövetség, s az előkészületi cselekményeknek büntetendősége), ugy tágasabbak a büntetlenség határai is. A F. büntethetősége megszünik a cselekmény felfedezése előtti önkényes elállás s a káros következményeknek önerejéből v. a hatóságnak történt feljelentése folytán történt elhárítása esetében. A főbüntetésen felül a hivatalvesztés s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is megállapítandó. A király iránt tartozó tiszteletnek megsértése nem F., hanem királysértés; a királynak tettleges bántalmazása, amennyiben I. szerint nem képez F.-t, mint királybántalmazás büntettetik. L. Királysértés.
Selyem s pamut-fonálból készült bordás kötésü, több fonalas sávoly, avagy fénylő (atlasz) kötésü szövet. Ezen kötéseknél ugyanis a vetülékfonalak legnagyobb része el van fedve, s ezért a szövet árának csökkentése céljából pamutvetüléket használnak.