1. János Konrád, német rézmetsző, szül Giessenben 1766., meghalt Darmstadtban 1819., ahol udvari rézmetsző volt. Művei közül különösen érdekesek topográfiai munkái, igy p. Mainz város katonai tervrajza (1816). - 2. F. János Henrik, az előbbinek fia, szül. Darmstadtban 1800., megh. u. o. 1875. Párisban képezte ki magát és az atyja által alapított nyomdát tökéletesítette. - 3. F. Jakab, az előbbinek öccse, rézmetsző, szül. Darmstadtban 1802., meg. u. o. 1883., Milánóban Longhi vezetése alatt képezte ki magát és az ottani akadémián Dolci-nak Gesu all' orto c. műve nyomán készült metszetével nagy dijat nyert (1828). Későbbi metszetei közül kitünőbbek: Madonna del Trono, Andrea del Sarto (1830); Lo spozalizio Correggio (1831); A hegedüs, Ráfáel (1833); Leányok a kutnál, Bendemann (1835); A szt. család, Overbeck (1836); Genoveva, Steinbrück (1839); a Költészet, Köhler (1840); Salvator mundi, Lionardo da Vinci (1844); Szt. Katalin, Mücke (1845); Hágár és Izmael, Köhler (1848); Mózes kitétele, Köhler (1849); Lorelei, Sohn (1854); Krisztus elfogatása, Hofmann (1861); Szt. Cécilia, Hofmann (1866) nyomán.
1. János zenész, szül. Nagy-Mányokon (Tolna vármegye) 1839 febr. 3., megh. Lugoson 1891 jan. 15. Az első zenei oktatást atyjától kapta s már 10 éves korában nagy ügyességgel és szabatossággal játszott az orgonán; 1855-56. a pesti tanítóképzőben tanult, az összhangzattant és zongorázást a Nemzeti zenedében hallgatta. 1886-1891. Lugoson tanítóskodott s az ottani dalegyesület elnöke volt. Több zenészeti és méhészeti lapnak volt munkatársa és nagy érdemeket szerzett a magyar daloskör-ügy fejlesztése körül. Szerkesztette a Dalárzsebkönyvet (Pest 1865). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
2. F. József, pedagogus, szül. Nagy-Mányokon (Tolna vmegye) 1835 okt. 14-én. A gimnáziumot Pécsett és Lugoson végezte, aztán két évig nevelősködött, 1854-55. a pesti tanitóképezde növendéke volt, 1856-1857. a pesti reáliskolai tanárképző tagja, 1863-64. a pesti egyetemen a bölcseletet hallgatta. 1857. a pécsi reáliskola helyettes, 1858. rendes tanára lett, 1862. a pesti városi főreáliskola választotta meg tanárává s mint ilyen 1871-ig a német nyelvet tanította. 1864. középiskolai tanári képesítést nyert Budán s beutazta Török- és Görögországot és Olaszország egy részét. 1866. Szász-, Porosz- és Bajorországban a drezdai, lipcsei és berlini középiskolákat tanulmányozta. 1871. Pest város közgyülése az ujonnan alapított józsefvárosi községi főreáliskola igazgatójává választotta meg. 1875. a középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagjává nevezték ki. Tevékenyen részt vett a hazai tanügy, de különösen a reáliskolák átalakításában, terjesztésében és megszilárdításában. Számos tanügyi cikket, birálatot, tudósítást irt a különböző lapokba és több önálló munkát, de főkép jó német nyelvi iskolakönyveket szerkesztett. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
harcászatilag a. m. az ellenséget ugy oldalról megtámadni, hogy a hátrálásra kényszerített csapatai nem mehetnek hátra, hanem a csatavonal többi részeire üzetnek, miáltal mindig nagy zavar és közönségesen rendetlen futás támad.
kezdésü magyar helyneveket l. a főszó alatt.
a magyar kártyának egyik figurája, nevezik különben filkó-nak is, mely elnevezéssel egy társasjáték is van. L. Filkó.
(L. a térképet I. kötet Alsó-Ausztria cikknél), főhercegség, a birodalmi tanácsban képviselt tartományok egyike, Bajorország, Csehország, Alsó-Ausztria, Stiria és Salzburg között, 11984 km2 területtel.
Felülete és vizei.
Miként Alsó-Ausztriát, a Duna két részre osztja: a D-i az Alpok vidékéhez, az É-i a Sudet-herciniai hegyrendszerhez tartozik. Az előbbi a Salzbach, Inn, Duna és Enns között a főhercegség nagyobb részét alkotja. Az Alpok nagyobbára mészkőből állanak; Salzkammergut és felső-ausztriai Alpok közös néven nevezik. Legmagasabb részök a tartomány DNy-i szögletében a salzburgi Tauernekkel szomszédos, Salzburgba és Stiriába benyuló Dachstein-csoport, amelynek legnagyobb csúcsa a Dachstein (3002 m.) és a Torstein (2944 m.); itt három glecser van: a Karls-Eisfeld, a Schladmingi és a Gosau-glecser. A hegycsoport K-i részét Kammer-hegységnek hivják. ÉK-en az ausseei mélyedés különíti el a Priel-csoporttól, vagyis Todtes-Gebirgetől. Ebben a Nagy- (2511 m.) és a Kis-Priel a legnagyobb csúcsok. A Todtes-Gebirge előhegyeit, amelyek közt a Kasberg a legmagasabb, az Alm és Steier határolják. A Priel-csoportot a Pyhrn-hágó választja el a Magas Pyrgasban (2241 m.) kulmináló Pyrgas-csoporttól, amely a Steier és Enns között a stiriai határon fekszik; előtte a Hochsengsen nevü tömeges hegység (1963 m.) terül el a Duna felé. Az Atter- és Traun-tó felső végei közt a Höllengebirge és ettől ÉNy-ra a Schafberg fekszik, amelyről a környékre gyönyörü kilátás nyilik. A mészkő-alpok előhegyei vizektől gyakran áttört halmos vidéket alkotnak, amely alakját, valamint alkatát tekintve, a vele szemben elterülő Cseh-erdőre emlékeztet. E vidéken a legnagyobb magaslatok a Hausruckwald (802 m.) és a Kobernauser Wald (767 m.); a közvetetlenül a Dunából kiemelkedő Sauwaldot (876 m.) a Bajor erdőhöz sorolják. A legfontosabb alpi hágók a Gschütt (az Abtenauból a Gosauvölgybe visz), a Pötschen-hágó (a hallstätti-tótól az ausseei tavakhoz) és a Pyhrn (914 m., a Steier és Enns völgye közt). A Cseh-erdőnek csak végső kiágazásai érnek F.-ba és terrasszok alakjában ereszkednek le a Dunához. Az ÉNy-i határon van a Plöckenstein (1383 m.) és a Dreiseeselberg (1336 m.), tölük D-re a hegység gyorsan alacsonyodik. A Mühl partján terül el a Linzer Wald (legmagasabb csúcs a Sternberg) a Dunáig, ahol a szép kilátást nyujtó Pöstlingbergben végződik. A Kirschbaumi-hágó választja el a tulajdonképeni Cseh-erdőt a Greini-erdőtől (950-1000 m.), Alsó- és F.-Ausztria közti természetes határtól. Nagyobb sikság F.-ban nincs; a legjelentékenyebb a 35 km. hosszu Linzi-medence, amelynek D-i részét Welser-Heidennek hivják. Ahol a Duna Passau és Aschach között a szorosból kilép, a kis efferdingi lapály terül el. F. vizekben nagyon gazdag. A folyók mind a Duna vizkörnyékéhez tartoznak; jobbról betorkollik a hajózható Inn, amely a Salzachot, Mattigot, Antiessent és Pramot veszi fel, továbbá az Agerrel, Almmal, Vöcklával és Kremssel bővült Traun és az Enns, amelybe a Steier szakad. Baloldali mellékfolyók: a Kis- és Nagy-Mühl, a Rodel, az Aist és a Naarn. A Moldvába folyik a Maltsch, amely egy darabon át Csehország felől határt alkot. A számos kisebb vizesés közül ismeretesebb a Traunfall. Az alpi vidéken nagy számmal vannak a szép tavak; a jelentékenyebb az Atter- vagy Kammer-tó, a Traun-, v. Gmundeni-tó, a két Langbath-tó, a Hallstätti-, a két Gosau, a Zelli- v. Irr-tó, a Mond- és a St. Wolfgang-tó.
Éghajlat, termékek, állattenyésztés.
F.-ban 3 klimatikus zónát lehet megkülönböztetni; az É-it amely zord, gyakori őszi ködökkel; a salzkammerguti völgyekben a középsőt, amely szelidebb, és a magas hegyekét, amely a leghidegebb. A gabonafélék mind megteremnek, de a bor nem. Linznek évi középhőmérséklete: 8,5°, Ischlé 8,1°; az évi esőmennyiség több, de a zivatarok száma kevesebb, mint Alsó-Ausztriában; a leggyakoribbak a Ny-i szelek, azután az ÉK-i és DK-iek. 1890. 420453 ha. volt szántóföld, 222251 ha. rét, 23791 ha. kert, 22522 ha. legelő és 407758 ha. erdő, a többi terméketlen. A megművelt földből buzatermesztésre volt szánva 51530, rozsnak 95425, árpának 42592, zabnak 79391, hüvelyeseknek 205, burgonyának 16347 és a szénatermelésnek 281270 ha. Az évi átlagos termés: buza 836948, rozs 1728864, árpa 836424, zab 1 millió 919028, burgonya 1875827 hl. és 10264654 mm. széna. Jelentékeny azonkivül a gyümölcstermelés is, amit jó részben borkészítésre használnak. Nagy fontossága van az állattenyésztésnek, különösen virágzó a szarvasmarha-tenyésztés. A lovak száma (1890) 60404, a szarvasmarháké 553074, a juhoké 63310, a kecskéké 31592, a sertéseké 247902 és a méhkasoké 38125. A bányászat csak barnaszenet (1890. közel 4 millió mmázsát a Wolfsegg-traunthali medence) és köveket szolgáltat; jelentékenyek a mauthauseni gránit-, az Ischl és Goisern melletti gipsz-, a pergi malomkőbányák. Sót (évenkint több mint fél millió mmázsát) az ebenseei, ischli és hallstätti nagy sófőzők szolgáltatnak. Az ásványviz-források száma csekély; a legjelentékenyebb a halli jódforrás, Ischlben és Gmundenben sósfürdők, Kreuzenben és Kirschlagban hidegvizgyógyintézetek vannak.
A lakosság, ipar és kereskedelem.
A lakosok száma (1890) 785831 (1 km2-re 66; 1880 óta az évi szaporodás 0,35 %), közülük róm. kat. 766959, protestáns 17272, izraelita 1078, egyéb vallásu 522; a társalgás nyelvére nézve 99,45% német, a többi szláv. Legsürübb a lakosság Linz környékén, leggyérebb a Steier felső völgyében. Az ipar nem jelentékeny, ámbár ujabban nagyon fejlődik; a legfontosabb iparágak a vasipar, Steyr középponttal, a pamutipar, különösen Kleinmünchenben, a vászonszövés Stadlban Lambach mellett, a gép- és hajógyártás Linzben, a sörfőzés (223 sörfőzőben, amelyek közül 18 évenkint 10000 hl.-nél többet készít), a pálinkafőzés (397 pálinkafőző), a dohánygyártás (1 gyár), továbbá a papir-, bőr-, üveggyártás és a malomipar. A kereskedelem, amelyet a Duna, Inn, Enns hajózható folyók, 800544 km. hosszu vasuti vonalak és kitünő országutak mozdítanak elő, elég élénk; a fő kiviteli cikkek a só, vas-, fa- és bőriparcikkek.
Közigazgatás, szellemi műveltség.
A tartományi gyülés 50 tagból (a linzi püspök, 10 nagybirtokos, 17 városi, 3 kereskedelmi és iparkamarai, 19 községi képiselő) áll. A legfőbb közigazgatási hatóság a helytartótanács Linzben, amelynek alá vannak rendelve az egészségügyi tanács, az iskola-tanács, Linz és Steyr városok és a 12 kerületi kapitányság és pedig Branau (1048 km2), Freistadt (1019 km2), Gmunden (1415 km2), Kirchdorf (1185 km2), Linz (823 km2), Perg (811 km2), Ried (743 km2), Rohrbach (829 km2), Schärding (759 km2), Steyr (1226 km2), Vöcklabruck (1105 km2) és Wels (943 km2). A kerületi kapitányságok 46 járásra vannak beosztva. Az igazságszolgáltatás teljesítésére hivatva van a linzi törvényszék, 3 kerületi és összesen 42 járásbiróság. Másod- és harmadfoku biróságok Bécsben székelnek. A legfőbb pénzügyi hatóság a linzi pénzügyigazgatóság, amelynek 45 adóhivatal, 6 pénzügyi felügyelőség és 6 fővámhivatal van alárendelve. A legfőbb egyházi hatóságok a linzi kat. püspökség, az evang. szuperintendencia Schartenben; az izraelitáknak egy hitközségük van Linzben. A tartományi főváros Linz. A népnevelésről és oktatásról gondoskodik (1890) 4 gimnázium, 2 reáliskola, 1 tanitó-, 1 tanítónőképző-intézet, 4 kereskedelmi iskola, 2 teologiai iskola, 14 ipariskola, 8 ének- és zene-iskola, 2 mezőgazdasági és erdésziskola, 56 női kézimunka-iskola és 506 nép- és polgári iskola. Az analfabeták száma 69834 (6,16%) 6 évesnél idősebb férfi és 73306 (6,53%) 6 évesnél idősebb nő.
Történelem.
F. a rómaiak idejében az Innig terjedő Noricum provinciának ÉNy-i része volt; Laureacum (Lorch) volt benne a legfontosabb katonai állomás; egyéb fontosabb helyek voltak: Lentia (Linz) és Ovilabae (Wels). A kereszténység már a IV. században kezdett itt terjedni; ezen időben szenvedett benne Florianus, a tartomány védszentje, mártirhalált. A nyugat-római birodalom megdőlése után F.-nek is sokat kellett a népvándorlás korszakában szenvedni. Nyugalmasabb idők csak akkor következtek be, midőn a bajovarok országa az Ennsig terjedt ki. A főhercegség ez országnak maradt része 1180-ig, midőn Barbarossa Frigyes az Enns fölött Ausztriát VIII. Ottokár steyri határgrófnak adományozta; midőn pedig ennek fiága kihalt, F. a babenbergi hercegre, V. Lipótra szállt és Alsó-Ausztriával egyesíttetett. Az Inn-negyed azonban 1779-ig még Bajorországnál maradt. V. ö. Edlbacher, Landeskunde von Ober-Oesterreich (1883); Grassauer, Das Erzherzogthum Österreich ob der Enns (1880). Zöhrer F., Oberösterreich. Chronik (Bécs 1894).
bajor kerület Felső-Ausztria, Salzburg és Tirol mellett, 6 önálló törvényhatóságot alkotó várossal és 25 járással. Fővárosa: München. L. Bajorország.
rend. tanácsu város (sz. kir. város cimével) Szatmár vmegyében, (1891) 979 házzal és 4816 lakossal (közte 4412 magyar és 379 oláh). Egyike hazánk jelentékenyebb bányavároainak; van kincstári bányaműve, mely évenkint mintegy 300000 q. zuzóércet dolgoz fel s abból (1891) 58,4 kg. aranyat, 1483,96 kg. ezüstöt, 1845 kg. rezet és 602857 kg. ólmot termelt, összesen 294260 frt értékben; a munkások száma 625. Ezenkivül van itt 70 magánbánya, mely leginkább ezüstöt, aranyat és ólmot termel s 480 munkást foglalkoztat. F.-en székel a m. kir. bánya- és kohóhivatal, bányászati iskola, van továbbá takarékpénztár, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Bérces, erdős határa 7164 ha. F. hajdan Középhegynek (Mons medius) neveztetett. II. Lajos király 1523. a várost a királyi bér- és egyéb dijak fizetése alól felmentette s e privilégiumát I. Lipót király 1689. megerősítette.1579. a szepesi kamara megengedte F. lakosainak, hogy Szt. János pataka mellett falut alapíthassanak, mely azután Kis-Bányának neveztetett; ennek birtokában a várost Báthory Gűábor fejedelem 1612, és I. Lipót 1689. megerősítette. Báthory István 1585. vámszabadságiot engedélyezett a városnak, melyet Rudolf (1624) és I. Lipót megerősített. 1689. a város a Nagy- v. Királyi bánya nevü hegyben levő bányáit azon kikötés mellett engedte át a fiskusnak, hogy a jövőben minden adótól mentve legyen. V. ö. Wenzel Gusztáv, Magyarország bányászatának kritikai története, Budapest 1880; Décsényi, F. B. regi pecsétje. (Turul 1889.)
(ásv.). Ritka ásvány; rombos táblácskákból álló gömbös halmazokat képez, vegyi összetétele 2Al2O3SO3 + 10H2O (Al2O3 = 45,5H2O=37,2SO3=16,4Hauer). Szine fehér, néha a vasoxidtól sárgás, felülete érdes, gyöngyfényü. K. 1,5. Töm. 2,3. Eddigi lelőhelyei Felsőbánya (Grossgrubeni hegy), Kapnik.
l. Geometria.