(erdészet), célja, hogy a még teljesen ki nem használt vágásterületen természetes uton, avagy mesterséges alátelepítés utján keletkezett fiatalos, a területen még álló korosabb fák nyomása, illetve beárnyalása alól ezeknek fokozatos kivágásával az erőteljesebb növekvés és jobb fejlődés érdekében lassankint felszabadíttatnak s fokonkint szoktattatnak az erősebb világosság élvezetéhez s az időjárás viszontagságaihoz.
l. Dsigettaj.
(lat. liquidatio), a feloszlott kereskedelmi társaság ügyeinek lebonyolítása, csőd és egyesülés esetét kivéve. A F. módját a kereskedelmi törvény részletesen szabályozza (1875. XXXVII. t.-c. 108-120., 146., 203-206., 250-252. §§.).
Szálfák és fürészrönkök havas pályán való szállítására nálunk a F.-t használják (l. ábra) melyre a törzs vastagabb részét ráfektetik és lánccal s csaptatófával odaerősítik; a fa többi része a földön vonszolódik. Minthogy a F. sokkal keskenyebb mint a félszekér, azért a vontató utak is valamivel keskenyebbek lehetnek, mint a rendes erdei utak.
[ÁBRA] Félszán
valamely szerszám akkor, midőn éle egyoldalu köszörülés folytán keletkezett, mint p. a lapos egyenes élü vésőnél, a lukasztónál, gyaluvasnál, baltánál stb. Midőn két oldalu köszörülés van, akkor a szerszám kétszántu.
(ném. Anschlagleik, ol. Gratiel d'inferitura, ang. Head rope), l. Szegélyző.
(növ., Pleurotus), a kalapos gombák génusza, majd a galóca alneme, Kalapja lábatlan v. a nyélre a központon kivül illeszkedik. Az Agaricus v Pleurotus ostreatus Jacq. 2,5-16 cm. széles, 2,5 cm. vastag, feketebarna v. olajbarna, a lába kurta, fehér. Vén, lombos fák hasadékaiban bokrosan nő, nem ritka, ehető.
(növ. viaszvirág a Balaton mellékén, Begonia Tourn. Begon Mihály, Szent-Domingó intendánsa nevéről), a róla elnevezett családnak génusza 420 fajjal, mint a két világrésznek tropikus részein. Többnyári, ritkán egynyári kövér növények. Száruk bütykös, levelök nagyon különböző alaku, részben csinos szinezetü, rendesen nagyon ferde. A virág egyivaru, a levél tövében álló álernyőt alkot, tokgyümölcse szintén ferde, háromrekeszü, s az élein zászlója van. Gyökere fanyar, keserü, hazájokban orvosságnak használatos. Szárában meg a levelében oxalsav van, azért főzelékül ehetők. Szaporaságuk rendkivüli. Gyorsan növekednek, a dugvány is jól tenyészik. Ha a lemetszett levelet nedves földbe tesszük s a levéleret több helyen megsebesítjük, mindegyik sebből uj növényke sarjadzik. Több faját üvegházban és termekben, majd mint lombot, majd mint virágot ápolják. A diszfélszeglomb levele nagy, tarka és csinos. Legkiválóbb faja a B. rex Putz. (lásd a Diszlomb képmelléklet I. képén), keletindiai: nagy és sötétzöld levelét széles ezüst öv diszíti, a visszája pirosló. A B. smaragdina Ch. Lem. lombja szép smaragdzöld, a felszinén kupalaku emelkedései vannak, melyek egy-egy szőrszállal végződnek. A B. discolor R. Br. szép piros virágu. Levele zöld, visszája vérpiros. A B. rex más fajokkal hibridálódik, a származékot az ötvenes esztendőktől általában kedvelik, a piacra töméntelent nevelnek. Teremdisznek a F. levelét a virágkereskedők mesterségesen is utánozzák. A virág- v. gumó-begoniák az utóbbi esztendőkben lettek kapósak, hatásra, virágjok pompájára és tartósságára nézve a piros Pelargoniumok-kal vetélkednek. Nincs kerti virág, amely rövid idő alatt oly hatalmasan és kedvesen átalakult volna, mint ezek. A virágok szine, alakja és nagysága mind megváltozott. Ezek törzse a B. Boliviensis DC. (l. a Teremnövények I. képén) csillámló piros virágokkal, Boliviából; a B. Veitchii Hook., és B. rosaeflora Hook., mind a kettő Peruból. Ezeknek a fajvegyülékei a fehér szintől egészen a legsötétebb pirosig változnak, sőt teljes virágu alakjai is vannak.
Az örökzöld, cserjés v. félcserjés F. fajai közül több, mint a B. Weltoniensis Hort., B, semperflorens Link et Otto, a B. incarnata Link et Otto, a B. Schmidti Rgl. stb. hónapokon keresztül nyiló, s télen többször ismétlődő virága kedveért gyakori disz. A gumós F. nem csak szép cserépbeli növény, hanem szabadba is csoportokba illeszthető. Az első nevezetesebb F. fajtát Lemoine Ch. Nancyban hozta létre (gloire de Nancy). Ennek virága a kamellia-alaku nenyulj-hozzámhoz hasonlít, sötét pipacsszin. 1867 óta ujabb meg ujabb formákat termeltek, különösen Van Houtte Lajos Gentben, Henderson Londonban és Benary E. Erfurtban. Csaknem ugy teleltetik ki, mint a georginát. Fagy bekövetkezte előtt a gumót a földből kiássák, kissé megszikkasztják,. a szárát levágják, azután száraz földbe olyan helyre teszik, ahol meg nem fagyhat. Márciusban v. áprilisban kis cserépbe ültetik, melynek földje jól meg van trágyázva s mérsékelt melegágyba teszik, hogy hajtásnak indulhasson. Ha már a fagytól félni nem lehet, saját földjével együtt óvatosan a szabadba ültetik. Mintegy 5 dm. mélyre kell neki ásni a fészket, a 2/3 részét friss lótrágyával töltik meg, azután letapossák, a tetejére pedig lomb-, erika-, trágyaföld és homok keverékét öntik. A F.-ot egynyári növény módjára is lehet nevelni. Ekkor a magvát, mely +12.15° R. hőfokban néhány hét mulva csirázni kezd, február végén elvetjük s a fiatal növénykét mind gyengéd egynyárit neveljük. A F. leveles diszeit melegházban v. lakószobában kell tartani. Cserepükbe jó kerti földet és tökéletesen elkorhadt lombföldet kell tenni. Dugványokról is szaporítják, néha gyökérhajtásról is. Nagy edényt és sok nedvességet nem kedvelnek. Nyáron jó szellős, mikor pedig meleg van, árnyékos helyet kedvelnek.
(növ. Begoniaceae), kétszikü, mintegy 422 fajt számláló, forró tartományi növénycsalád. Szisztematikai helyzete kétes, a kaktuszok mellé állítják. Bélyegök a ferde szivalaku levél, meg az egyivaru különös virág. A himvirágnak kétszirmu leple és sok himje van, a termős virágnak a 3 szirmu leplen kivül háromrekeszü magrejtője és három bibeszála van, de mindegyik kétmetszetü. A magrejtő külső, a belseje falán a placenta számos petével van tele. Tokgyümölcse zászlós (de nem egyenlő) élü, sokmagu. Kövér füvek, félcserjék v. cserjék, kuszó v. merev egyenes törzzsel, váltakozó nyeles levelekkel. Bőven van bennük oxalsav, azért hüsítő, skorbutellenes, részben hashajtó orvosságnak használják. Levelöket hazájokban főzelékül eszik. Szép piros v. fehér virágjok, valamint nagy és csinosan szinezett levelök kedvéért kedvelt cserépbeli virágok. A levélnyél dugványairól is könnyen lehet szaporítani. A Begonián kivül a Hillebrandia Oliv. (egy faj a Sandvich szigeteken) meg a Begoniella Oliv. (egy faj Uj-Granadában) tartozik ide.
(állat, Pleuronectidae) a lágyparáshalak rendjének egyik családja. Magos, összenyomott, egyik oldalával aláfelé, másik oldalával felfelé tekintő testtel; ugy hogy tulajdonképpeni hát- és hasoldala a jobb- és baloldalt teszi. A fej és testnek egyrésze részaránytalan. A test felső része szines, alsó része ellenben szintelen. A szemek a fej felső részén feküsznek, a jobboldali szem a baloldalra huzódott. A hátuszók igen hosszuak. A kibuvó fiatalok még egészen részarányosak s az egyik szem lassanként vándorol át a test másik oldalára, a szemeket viselő oldal izmai erősebben fejlődnek ki, s a koponyacsontok részaránytalanná lesznek. Jellemző tulajdonsága az ide tartozó halaknak, hogy testük felületének szinével a csalódásig utánozhatják a környezet szinét; valamennyien husevők; ívás idején a nagyobb mélységekből csapatosan vándorolnak a sekélyebb vizekbe s a nyarat is itt töltik. A halászat tekintetében igen fontosak. Ez idő szerint mintegy 34 nembe tartozó csaknem 200 faj ismeretes. A legnagyobb a Hippoglossus vulgaris Elem. az északi Atlanti-oceánban, mely 1-3 m. hosszura nő. Ezzel vetekedik a Földközi-tengertől a 70° északi szél. tenyésző Rhombus maximus Cav., amely 30-200 cm. hosszura is megnő. A közönségesebb és gyakoribb fajok a Pleuronectes L. genusba tartoznak; ilyenek p. a P. platessa L., mely 30-90 cm. hosszu s az Északi- és Keleti-tengerben honos. A Solea Günth. genusnak S. vulgaris Onensel faja (Pleuronectes solea L.), a Földközi-tengertől a 62-ik északi szél. fokig él, sőt még a folyók torkolatánál - a tengerbe való szakadásuknál - is található.