E szó a keresztény vallási fogalmak szerint nem a lélek halhatatlanságát, hanem a meghalt testnek Isten által eszközlendő fölélesztését és a lélekkel örökre való egyesítését jelenti. Az ős keresztény atyák külön apologiákban védik e tant egyrészt a pogány bölcselet, másrészt egyes eretnekek ellenében. Igy Szt. Justin (Dialog. contra Tryph.), Athenagoras (De resurrectione mortuorum); Tertullian (De resurrectione carnis); Szt. Efrém (De resurrection mortuorum), veronai Zeno (De resurrectione) stb. A legrégibb szimbolumokban ugy az apostoli, valamint az Athanasius-féle szimbolumban világos kifejezést nyer a test feltámadásában vetett hit. Az ó-kereszténység eretnekein kivül (Simon mágusz, Saturnin, Cerdon, Basilides, Marcion, ofiták) tagadták a test feltámadását a gnosztikusok és manicheusok, a priscillianusok és albigensek; tagadják a svedenborgianok, a materialisták, deisták, racionalisták. A katolikus egyház a test feltámadásáról a következőket tanítja: 1. a test fetámadása általános lesz, minden ember fel fog támadni; 2. ugyanazon test fog feltámadni; 3. a bünösök teste szenvedni fog; 4. az igazak teste megdicsőült állapotban lesz és pedig annál nagyobb lesz a test dicsősége is, minél nagyobb volt a földön az ember érdeme. Már Szt. Pál apostol (I. Korinth. 15. fej.) rámutatott azonban arra, hogy habár ugyanazon test fog is feltámadni, ez az isteni mindenhatóság alatt oly változásokon fog keresztül menni, hogy nem lesz többé a romlandóságnak alávetve, és igy a test ösztönei (evés, ivás, nemzés stb.) sem fognak jelentkezhetni. Az általa felhozott hasonlat a földbe vetett magról és az ebből fejlődő növényről legjobban illusztrálja a test feltámadásának dogmáját. A kat. teologusok a megdicsőült testnek négy tulajdonságát szokták fölemlíteni: impassibilitas, claritas, agilitas, subtilitas. V. ö. a dogmatikus kézikönyveken kivül a következő monografiákat: Seisenberger, Die Lehre von d. Auferstehung des Fleisches (Regensburg 1867). Bautz, Die Lehre vom Auferstehungsleibe nach ihrer posit. u. speculativ. Seite dargestellt. (Paderborn, 1877). Ochaba, a test feltámadása. (Budapest, 1891).
a latin egyházban: Husvét előestéjén, azaz nagyszombaton délután a pap fehérbe öltözve, a szt. nők példája szerint, illatszerekkel járul az ur sirjához és ott az Oltári szentséget tömjénnel megfüstöli és a feltámadásra vonatkozó szentirási mondatokat az énekkarral felváltva elénekli, azután anyanyelven: «Feltámadt Krisztus e napon» c. éneket kezdi, melyet a nép folytatván, a nagy örömnek jelzéseül, a néppel együtt a templomból kilép. Erre meghatározott utirányban körmenet tartatik. E körmenetnél a feltámadott üdvözítő szobra és a husvéti gyertya vitetnek, mint a feltámadt Jézus jelvényei. A szentséget szövétnekek környezik. A harangok hangzanak és a nép az Alleluját énekli. A körmenet, miután a szentséggel többször (rendesen 4.) áldás adatik, a templomba visszatér, ahol a b. szüz Mária tiszteletére mondott karvers és a Te Deum elmondása után, a szentséggel adott utolsó áldással véget ér. Ezen körmenet Rómában és általában a keleten ismeretlen. Az északi részekben a XII. sz.-ban akadunk eredetének nyomaira. A görög egyházban: Nagyszombatról husvét vasárnapra virradó éjszakának felén a pap teljes templomi diszbe öltözve, az éjféli istentisztelet végén, miután a szent sirt megfüstölte, vállaira veszi a sirban fekvő Jézust ábrázoló képet az u.n. plascsenicát (mnagyarul gyolcslepel) és azt az ikonosztász (l.o.) északi ajtaján az oltárba viszi. E tény jelenti Jézus feltámadását. Elhelyezvén a gyolcsleplet az oltáron, megkezdi azon éneket, melyben mondatik, hogy az ur feltámadását az angyalok a mennyben és az emberek a földön közösen éneklik és mennek a feltámadási körmenetet tartani, mely gyertyafény és világítás mellett megy végbe. A körmenet végével a templom nyugati bezárt ajtaja előtt megáll a pap és a hivek, és ott kint kezdődik a husvéti utrenye. A pap áldást mond és azután énekli a husvéti tropárt: Krisztus feltámadt halottaiból stb., melyet a hivek is énekelnek; azután a pap a kereszttel megnyitja a templom ajtajait és bemennek a templomba. Ezután következik a nagy ektenia (l.o.) és a husvéti kánon, ennek végeztével a pászkai sztichirák; ezalatt a pap a keresztet a hiveknek csókra nyujtja, mondván mindenkinek, hogy Krisztus feltámadt, mire azok felelik: Valóban feltámadt. V. ö. Némethy és Melles szertartástanait.
a bányászatban a fölfedezett, fölkutatott hasznosítható ásványok telepeinek megvizsgálására szolgáló munkálatok. Csak e munkálatok végrehajtása után itélheti meg biztosan a vállalkozó, hogy mivelheti-e a telepet jövedelmesen, v. nem. - F. mezőgazdasági értelemben azon folyamat, mely által a termőföldben foglalt oldhatatlan s a növények által fel nem vehető növényi tápanyagok, részint mechánikai, részint kémiai erők közreműködésével felvehetőkké válnak. A feltárást leghathatósabban az elmállás s a korhadás, illetve az azoknál közreműködő erők mozdítják elő, mesterségesen a talaj okszerü mivelése s trágyázása, nevezetesen a közvetve ható trágyák mész, márga, gipsz alkalmazása által fokozható. Jelentősége abban rejlik, hogy a F. a föld termőképességét növeli.
l. Epe.
gyülölettel kapcsolatos félelem, hogy egy kedves személynek v. dolognak a birtokát mással kell megosztani. A F. minden birtoklásra érdemes jóra vonatkozhatik: hősök, királyok, művészek, tudósok féltékenyek egymás hirére; barátok, testvérek, szülék a szeretetre, mellyel másoknak adózunk. Szorosabb értelemben a F. nemi szerelemre vonatkozik; szeretők és hitestársak legkönnyebben féltékenyek egymásra, mert egyik a másiknak kizárólagos birtokára vágyik.
a volt urbéri telek (l. Egésztelek) fele; birtokosát féltelkes gazdának mondják.
(növ.), l. Élősködő.
v. félvérü testvérek. Az ugyanazon egy szülői pártól eredő, v. u.n. telivérü (édes) testvérekkel (germani) szemben azok, akik csak a szülőknek egyikétől származnak. A római jog a közös atyától származókat consanguinei, a közös anyától származókat uterini-nek nevezi. A félvérü rokonságnak különösen az örökjogban nagy jelentősége van, amennyiben az édes testvérek mindkét szülőjük után, a F. pedig mindenik csak saját szülője után örököl, ami az oldalrokonoknak a képviselet elvén alapuló örökjogánál is irányadó. L. még Euraszi és Germani.
(condicio) az, aminek feltevése mellett más valamit gondolhatunk, v. más valami meg fog történni. Amaz logikai és itéletet tesz fel; emez reális és eseményt tesz fel. Mindkét esetben érvényes a törvény: Posita condicione ponitur condicionatum, et sublata condicione tollitur condicionatum (a F.-lel a feltételezett is tételezve van és a F. megszüntetésével a feltételezett is meg van szüntetve). Logikai tekintetben a F. alap (ratio), a feltételezettnek következmény (consequens) a neve. P. Ha a világot igazságos istentől kormányozottnak tartom, akkor tulvilágban is kell hinnem; itt az első az alap, melyből a tulvilágba vetett hitem mint feltételezett a következmény. Reális tekintetben a F.: ok (causa), a feltételezett okozat (effectus). P. Ha a nap süt, meleg van. Itt a nap az ok, a melegség az okozata. Logikai F. tehát az olyan, melynél fogva valamely gondolat igaz v. hamis; reális F. pedig az a mulhatatlan feltevés (condicio sine qua non), melynél fogva más valami létezik. Minthogy valami csak akkor F., ha van valami, ami tőle feltételeztetik, azért F. (condicio) és feltételezett (condicionatum) kölcsönfogalmak (correlata). De azért a tétel, hogy a F.-lel megszüntetjük a feltételezettet is, csak azon esetben fordítható meg, ha valamely gondolat v. dolog csak egy F.-től van feltételezve; de ha több F.-től függ, a megfordítás mindenesetre hamis. Szólhatni fő- és mellékes F.-ről, épp ugy igenlő és tagadó F.-ről.
F. a jogban oly bizonytalan, jövendőbeli, és nem már a jogügylet természetéhez tartozó esemény, a melytől a jogügyletnek létezése v. annak tartalma egészben v. részben függővé tétetik. A F., melytől a jogügylet kezdete függ, felfüggesztő F. (c. suspensiva); a F., melytől a jogügylet megszünése függ, feloldó F. (c. resolutiva). A F., mely abban áll, hogy valami történjék, állítólagos F. (c. positiva), ennek ellenkezője a nemleges F. (c. negativa). A jogosítottnak önkényétől függő F. (c. potestativa), a véletlen eseményben álló F. (c. causalis), részben ilyen, részben olyan F. vegyes F. (c. mixta). Ismerünk továbbá lehetséges és lehetetlen F.-eket (c. possibilis és impossibilis). A lehetetlenség lehet természeti v. jogi (c. turpis) C. pendet azt jelenti, hogy a feltétel bekövetkezése még bizonytalan, függőben van: ha a feltétel teljesült, akkor C. existit, ellenben C. deficit, ha bizonyos, hogy beállani nem fog. A felfüggesztő F. alatt kötött jogügylet pendente condicione még nem érvényes. S érvényessé csak a feltétel bekövetkeztével existence c.-es lesz. A feloldó F. alatt kötött jogügyleteknél épen az ellenkezője áll. Mindkét esetben a F. visszaható erővel bir. C. existens retrotrahitur ad initium negotii. A római jog nyomán általános szabály, hogy a lehetetlen és u.n. ocsmány (turpis) F.-ek mellett létrejött jogügylet semmis; semmivé teszik a jogügyletet azok a F.-ek is, melyek annak lényegével összeférhetetlenek. Végrendelkezésnél ellenben a lehetetlen F. nem létezőnek tekintetik (pro non adjecta habetur).
F. (latin propositio), az epopoiiák szerkezetében hagyományos sajátság, abban áll, hogy a költő mindjárt műve bevezetésében - a segélykérés előtt v. után - röviden kijelenti tárgyát, melyről énekelni fog. (P. Vergiliusnál Arma, circumque cano..., Zrinyinél: Fegyvert s vitézt énekelek...). Helyesebben tétel. A szónoki beszéd elején is szerepel, mint a tárgy rövid, világos és szabatos foglalata; a tételt követi a felosztás (l.o.), s a kettő együtt teszi az előterjesztést (expositio), a beszéd bevezetésének egyik részét, mely már a tárgyalásra vezet át.
(condamnation conditionelle; sursis a l'éxécution de la peine, conditional release; sospensione della pena). A rövid tartalmu szabadságvesztés büntetések hátrányainak kellő felismerésén alapszik a F. intézménye, mely abban áll, hogy első elitélés esetében a rövidebb tartamu szabadságvesztés büntetés végrehajtása a bünös által bizonyos határidő alatt elkövetendő ujabb büncselekménytől tétetik függővé, olyképen, hogy ha a bünös a meghatározott határidő alatt ujabb büncselekményt nem követett el, a büntetésnek végrehajtása elmarad, és pedig némelyek szerint oly hatállyal, hogy az elitélés meg nem történtnek, mások szerint pedig oly hatállyal, hogy a büntetés kiállottnak tekintendő. Az intézményt először Bérenger hozta javaslatba «sur l'aggravation progressive des peines en cas de récidive et sur leur atténuation en cas de premier délit» (a büntetéseknek fokozatos szigorításáról visszaesés és enyhítéséről első elitélés esetében) cim alatt a francia szenátushoz 1884. beterjesztett törvényjavaslatban. Törvényes elismerést először Belgiumban nyert, a feltételes szabadság és feltétlen elitélés tárgyában 1888. évi máj. hó 31. hozott törvényben, melynek 9. cikke szerint, ha a fogházbüntetés hat hónapot meg nem halad, s az elitélt büntett v. vétség miatt még elitélve nem volt, a biróság 5 évet meg nem haladható időre a büntetés végrehajtását felfüggesztheti. Ha az elitélt biróság által megállapított határidő alatt ujabb büntett v. vétség miatt el nem itéltetik, az elitélés meg nem történtnek tekintendő, ellenkező esetben a büntetés az ujabb büncselekményért kiszabott büntetéssel együtt végrehajtandó. Franciaországban az intézményt az 1891. évi márc. 27. törvény: «loi sur atténuation et l'aggravation des peines» (a büntetések sulyosbításáról és enyhítéséről) fogadta el. A kedvezményben itt is csak oly bünösök részesülhetnek, kik büntett v. vétség miatt még büntetve nem voltak: helye van pedig minden pénzbüntetésre vagy fogházbüntetésre szóló elitélés esetében. Minthogy a fogház legmagasabb mértéke öt év, a francia törvény a F.-nek a belga törvénynél sokkal nagyobb, sőt aggályos terjedelemben ad helyet. Ha az elitélt az itélet keltétől számított 5 év alatt büntett v. vétség miatt uj büntetésbe nem esik, az elitélés meg nem történtnek tekintendő: ellenkező esetben nemcsak a büntetés hajtandó végre, hanem a bünös az ujabban elkövetett büncselekmény miatt mint visszaeső büntetendő.
Angliában az 1887. évi aug. 8. «The Probation of first Offenders Act» cimü törvényben F. alapeszméje akként nyer érvényesülést, hogy ha a vádlott büntetlen előéletü, s oly büncselekmény miatt kerül vád alá, a melynek törvény szerinti büntetése két évet meg nem halad, a mennyiben a vádlott állandó lakhelyet s azt, hogy önmagát fentartani képes, kimutatja, a biró jogosítva van az itélethozatalt bizonyos meghatározott időre elhalasztani. A vádlottnak kezesség mellett vagy a nélkül köteleznie kell magát arra, hogy idézésre a biróság előtt meg fognak jelenni. Amerikában ez az u.n. «Probation System» (próbarendszer) még előbb lépett életbe, s épen az azzal elért kedvező eredmények indították Angliát annak utánzására. Az amaerikai rendszer az, hogy ha remény van arra, hogy a vádlott büntetés nélkül is megjavul, a biróság a «Probation officer» (a hatóság által arra rendelt magánszemély) indítványára megengedheti, hogy a vádlott elitélés helyett «Probation» alá helyeztessék. Az ily vádlott a biróság által megállapított határidő alatt (rendesen 2-12 hónap) a «Probation officer» felügyelete alatt áll, aki őt tanáccsal és tettel támogatja, rossz magaviselet esetében letartóztatja és a biróság elé állítja. Az eszme mind szélesebb körben terjed, s a fogadtatás után, melyet jogászi köreinkben talált, alig lehet kétséges, hogy a legközelebbi jövőben hazánkban is törvényes elismerést nyerend. Hazánkban különben a F.-t már a mult századbeli birósági gyakorlatunk ismerte. A F. intézménynek a nemzetközi büntetőjogi egyesület (internationale kriminalistische Vereinigung) a legmelegebb pártfogója.