l. Szállítmány-ügy.
(latin műszóval condicionalis, az óhajtó mód szerepében pedig optativus) a nyelvtanban az igének az a módalakja, mely föltétes állítást v. föltétes kivánást fejez ki, p. jönne (l. Igeragozás). A jelentő mondat maga is kétféle lehet: v. egyszerüen kijelentünk, föltétlenül igaznak és megtörténőnek állítunk valamit, vagy pedig csak föltételesen állítjuk, azaz ugy, hogy igazsága egy vagy több megmondott vagy hozzágondolt föltételtől függ. P. föltétlen jelentés ez: Sirva futnak a fiucskák pitvarból a palotába (valóban futnak). Föltételes jelentések ezek: Futna széllyel a leányhad (nem futnak valóban). (Ha élnének), tán ekkorák lehetnének. Mi csak elmennénk éd's apánkhoz (Gyulai). Enné már a farkast, farkas is fölébred (Gyulai). Az igének is más-más alakja van ebben a két esetben: az egyszerü kijelentésben a jelentő módot használjuk, a föltételes állításban pedig a föltételes módot. A föltételes jelentő mondathoz sokszor hozzá van gondolva az is, hogy az alany kivánja a cselekvést, igy az imént idézett példákban a leányhad szeretne szétfutni, a fiuk óhajtanak elmenni, a róka kivánja enni a farkast. Ilyenkor néha az egyszerü ige helyett ható igét használunk, p. a helyett, hogy ennék mindegyik, azt is mondjuk, hogy «eEhetnék mindegyik, kiváltkép a farkas». (Gyulai). Mulathatnám, táncolhatnám, az ebédet ide hagynám. (Gyulai). Nem játszhatnék, midőn haragszik a magyar. (Arany, Toldi e.) Néha föltétes módot használunk kétkedő, bizonytalan állításban, szerény, félénk nyilatkozatban is anélkül, hogy valami föltételt gondolnánk hozzá, p. kérnék egy tollat; szolgálatot keresnék. Továbbá szerény, tétovázó kérdésben, p. Melyik volna kegyelmetek között szószóló? Nemde a Toldi Lőrinc fia volnál! (Arany, Toldi XII.) Az óhajtást, vagyis a föltétes kivánatot épp ugy fejezzük ki, mint a föltétes jelentést, mert külön óhajtó módunk nincsen. Csakhogy az óhajtó mondatokban a föltétes módu ige mellett rendesen még egy.egy óhajtást kifejező indulatszó vagy határozó áll, p. Oh, bár födözné még sötét a hajnal csillag üstökét! oh a nap is bár még soká emelné fényes homlokát! (Arany). Bár maradtam volna benne végig! (Petőfi). Volna bár e pohár borban halálom! (Petőfi). Elvennélek én, csak adnának! (Petőfi) Röpülsz, égi vándor, föld s viz felett; vajha szállni tudnék én is veled! (Kölcsey).
(nobiles conditionati), Erdélyben voltak az u.n. puskások (sclopetarii) és a fiskális jószágokban mentségesítettek. F.-eknek azért nevezték, mert a katonáskodási kötelességnek - melynek fejében a nemességhez hasonló jogaikat nyerték - nem teljesítése a nemességnek elvesztését vonta maga után.
Eredete az ausztráliai angol gyarmatokban keresendő. Ott ugyanis szokássá vált, hogy a kormányhatóságok a deportált büntetteseket igazolvány, u.n. ticket of leave kiadása mellett szabadságolták, s ezáltal a tartási költségeket megtakarították, az elitélteket pedig arra utalták, hogy fenntartásukról maguk gondoskodjanak. A közbiztonság érdekében az ekként szabadságoltak rendőri felügyelet alatt állottak. A helyesnek bevált gyakorlat csakhamar törvényes szentesítést nyert. Az európai büntetőjogban a F. intézményét Crofton hozta be s az általa megállapított ir vagy progressziv rendszernek lényeges kiegészítő részét képezi. A F. abban áll, hogy a büntetésének bizonyos részét kiállott elitéltek, akikre nézve a törvény által megkivánt feltételek fennforognak, büntetésök hátralévő tartamára szabad lábra helyeztetnek; a büntetési időnek a szabadság visszavonása nélkül leteltével a büntetés kiállottnak tekintendő. Büncselekmény elkövetése v. a szabadságoltakra megállapított magatartási szabályok megsértése esetében a F. visszavonandó, mely esetben az elitélt büntetésének egész hátralevő részét kiállani tartozik, a szabadságban töltött időnek beszámítása nélkül. Elméleti igazolását a tudomány Holtzendorffnak köszöni, kinek 1861. megjelent «Ueber die Kürzungsfähigkeit der Freiheitsstrafen» c. művében foglalt érveit megcáfolni senkinek sem sikerült, az intézmény által elért fényes eredmények pedig gyakorlatilag igazolták.
A F. eredetileg királyi kegyelem ténye volt, a későbbi helyesebb felfogás igazságügyi közigazgatási ügynek tekinti; a büntetés kimérését helyesbítő eljárásnak, a javulás céljának különös tekintetbe vétele mellett. Az alapgondolat körülbelül ekként fejezhető ki. A biró a büntetés kimérésénél az elitéltnek jövendőbeli magatartására, mint előtte a dolog természete szerint ismeretlen, mert előre nem látható mozzanatra, nem lehet tekintettel. Ha az elitélt a biró által megállapított büntetésnek lejárta előtt erkölcsi javulásának komoly és kétségtelen jeleit adja, ez bizonyítékát képezi annak, hogy a büntetés - főcélja: a javítás szempontjából - tulszigoru, teljesen indokolt azért annak a szerzett tapasztalatok alapján mérséklése és helyesbítése. A magyar btkv. szerint a F.-ban oly elitéltek részesülhetnek, kik jóviseletük és szorgalmuk által a javulásra alapos reményt nyujtanak, illetve a javulás reményét megerősítették, ha büntetésüknek 3/4 részét, az életfogytiglani fegyházra itéltek pedig legalább 15 évet kitöltöttek. A legalább 3 évi fegyházra v. börtönre itéltek azonban rendszerint csak a közvetítő intézeten át juthatnak F.-ra. Ezek ugyanis tanusított javulás esetében büntetésük 2/3-nak, illetve életfogytiglani fegyház esetében 10 évnek kitöltése után közvetítő intézetbe szállíthatók, s ha itt a javulás reményét megerősítették, a fennebbi feltételek mellett F.-ra bocsáthatók. A F.-ra bocsátásnak csak az elitélt kérelmére van helye. A javaslat tételével megbizott hatóságok különös tekintettel tartoznak lenni arra, vajjon a F.-ra helyezendő képes-e önmagát fenntartani. A F.-ot az igazságügyminiszter engedélyezi a felügyelőbizottság ajánlatára, amelynek tagjai a törvényszék elnöke, a kir. ügyész, a fegyintézeti igazgató, lelkész, tanító, s a törvényhatóság közigazgatási bizottsága által megválasztott két egyén. Nem bocsáthatók F.-ra a külföldiek; továbbá a visszaesők, lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, orgazdaság, csalás, gyujtogatás eseteiben. A F.-ra bocsátottak tartózkodási hely, viselete és életmód tekintetében külön rendőri szabályok alatt állanak, melyeknek megsértése esetében, F.-ukat az igazságügyminiszter visszavonhatja. Visszavonás esetében az itéletben megállapított büntetés megszakított végrehajtása tovább folytatandó, de a szabadságban töltött idő a büntetésbe be nem számítható. Ha a büntetés ideje a F. visszavonása nélkül telt el: a büntetés kiállottnak tekintendő. Sürgős esetekben a letartóztatást a rendőri hatóságok s a kir. ügyész rögtön eszközölhetik, arról azonban az igazságügyminiszternek haladéktalanul indokolt jelentést tenni tartozmak.
A vasuti építkezéseknek végrehajtásakor használandó anyagok átvételére vonatkozó szabályokat, a megtartandó próbák módozatait, a jótállási kötelezettségeket, a végzett munkák leszámolását, szóval az általában érvényes és mindig azonos eljárásokat tartalmazó füzeteket nevezik F.-nek. A vasuti nagyobb munkálatok kiadásakor kötött szerződéseknek mellékleteit a vállalkozóktól szintén aláirott ama füzetek képezik.
az, mely csupán erdőművelésre alkalmas, ellenben másnemü gazdasági művelésre (szántóföld, rét, kert vagy szőllő) állandóan nem használható. Az ily talajon álló erdők az erdőtörvény értelmében föltétlenül fentartandók, illetve ha letaroltattak vagy teljesen kihasználtattak, legfeljebb hat (6) év alatt ujra beerdősítendők. L. még Erdőtalaj.
oly természetes legelőterület, mely természeti tulajdonságainál s helyzeténél fogva más célra, mint állatok legeltetésére egyáltalában nem alkalmas, vagy legelőül használva szolgáltatja a legnagyobb jövedelmet. Ide sorolandók a silánytalaju, róna s dombos fekvésü, apró füvet termő feltétlen juhlegelők, a domborzati alkotásoknál fogva egyéb célokra alkalmatlan hegyi és havasi legelők, valamint a tulnedvességben szenvedő mocsári legelők. Gazdasági értelemben azonkivül a majortól távoleső s nemcsak legelőnek, de esetleg szántóföldnek is alkalmas területek, ha távolságuk miatt előnnyel szántóvá nem alakíthatók. A F. ellentéte a feltételes legelő, vagyis jelenleg legelőül szolgáló oly terület, mely minden akadály nélkül más mivelési ággá: szántófölddé, rétté stb. is átváltoztatható.
az oly terület, mely természeti alkotásánál s helyzeténél fogva mint rét szolgáltatja a legnagyobb jövedelmet. Ide számítandók első sorban a folyamok s patakok, tengerek s tavak mentén elterülő, alacsony fekvésü, gyakran áradásoknak alávetett vagy öntözésre berendezhető, rendszerint nyirkos, üde talaju területek, melyeken a sok nedvességet igénylő réti növényzet kitünően diszlik, továbbá tulnedvességben szenvedő lápos területek (savanyu, berki rétek) s csapadékdus éghajlat alatt füvet bőven termő hegyoldalok és fensikok. Gazdasági értelemben azonkivül még a majortól távol eső s fütermelésre alkalmas területek is F.-nek tekinthetők, habár könnyü szerrel más mivelési ággá (p. szántófölddé) alakíthatók s a belterjesség terjedésével át is alakíttatnak, mig az előbbiek még belterjesebb viszonyok között is réteknek meghagyatnak. A F. ellentéte a feltételes rét, azaz oly terület, mely jelenleg rétül szolgál ugyan, de épp ugy egyéb használatra p. szántóföldnek, kertnek stb. is egyaránt alkalmas.
(Kászon-), község, l. Kászon-Feltiz.
nagyközség Moson vmegye nezsideri járásában, a Fertő-tó partján, (1891) 2263 német és magyar lakossal. Postahivatallal, telefonállomással és postatakarékpénztárral. F. III. Károly magyar király kedvelt mulatóhelye volt.