(ném. Auftact). Olyan kezdése valamely zenemű ritmusának, mely nem a rendes első méreti sullyal kezdődik, hanem a kijelölt taktusnem bizonyos értékét könnyü felütéssel előlegezi, vagyis olyan kezdés, melynek első mérete értékileg hiányos. Minden nemzet használja zenéjében, - kiváltképen a német - kivévén a magyart, melynek zenéje egyik fősajátságai közé tartozik, hogy a F.-t nem ismeri, ellenkezvén az nyelvi hangsúlyával, mely mindig a kezdő szó első tagjára esik. A magyar szózenének ehez szorosan kell ragaszkodni. Kevésbé az instrumentális magyar zenének, mely e tekintetben - kivált a régi stilusu hallgató nóták, verbunkosok, palotások stb. műformákkal szemben - nem egyszer használ oly bekezdéseket, hol az első taktus értéke hiányos, s ép ugy csak az utolsó méretben találja kiegyenlítését, mint a kozmopolitikus zenében. A felütés leggyakrabban fordul elő a különféle tánczenéknél, kiváltképen pedig keringők, mazurkák, polkák s francia négyeseknél.
az olyan ló, mely legalább félig telivért (l.o.), de azonkivül közönséges vért is tartalmaz. F.-nek nevezik tehát a 3/4, 7/8 stb. angol vagy arab vért tartalmazó lovat is. F. minden állat, mely két eltérő fajtához tartozó szülőtől származik. L. még Féltestvérek.
topográfiai alatt értjük általában azt a mérnöki munkálatot, amelynek segítségével valamely vidék domborzati, vizrajzi és határ viszonyairól esetleg építményeiről térképet készítünk. A művelet, mint a mérnöki tudománynak egy ága, az alsó geodéziának képezi részét. Topográfiai F. alkalmával a föld elméleti felszinét, amelyre a fizikai felszin alakját vonazkoztatjuk, mindig vizszintes siknak tekintjük és az ábrázolás is ortogonális, horizontális projekció szerint készül. (L. Térképek.) A szerint, amilyen eszközzel dolgozunk, nevezhető el a F. p. lánc-, asztal-, tachimeter-, fotogrammeter F. stb. Bármilyen eszközt használjunk azonban, két esetet kell megkülönböztetnünk: 1. Ha a F. egy már meglevő háromszögeléshez csatlakozik. Ebben az esetben t. i. már adva van egynehány fix pont s ezek körül kell a vidéket részletesebben felmérni. A háromszögelés csak vázat ad, a részleteket a F. szolgáltatja. Természetesen a háromszögelésnek sokkal pontosabban kell történni, mint a top. F.-nek. 2. Néha csak egyes, kisebb vidékekről kell térképet készítenünk, amikor nincs háromszög hálózat. Ilyenkor okvetetlen fel kell mérnünk legalább egy hosszat direkt (bázis, l. háromszögelés), mig az első esetben rendesen elég a szögmérés.A F.-hez régebben a lépést, a láncot, a busszolát, később az asztalt a dioptriával, ujabban az asztalt távcsöves vonalzóval, a tachimetert, a teodolitot és a fotogrammetriát használják, de ezek mellett történhetik a felvétel más eszközökkel is. Mindenkor először egy vázlatot készítünk (croquis) a vidékről, azután megjelölünk egyes, jól kiváló pontokat, ahova a műszerrel fel lehet állni. Ha háromszögelés áll rendelkezésünkre, akkor először a fixpontok egyikében állunk fel és tájékozunk. Mérő asztalnál, melyre már megelőzőleg a fiyxpontokat felrajzoltuk ugy, hogy azoknak egymáshoz való helyzete pontosan megfeleljen a valóságnak, a tájékozás ugy történik, hogy az asztalt addig forgatjuk, amig az asztalon felrajzolt fixpontok épen ugy feküsznek a világtájakhoz képest, mint a természetben. Teodolitnál és tachimeternél pedig a tájékozás abban áll, hogy a felveendő pontokon kivül mindig legalább egy olyan pontot is beirányozzunk, mely az előbbiekből már ismeretes.
Miután tájékoztunk, megkezdődik a részletek felvétele, a műszereknek megfelelő módon. Ha egy ponton be van fejezve a mérés, átállunk egy másik pontra, amelynek helyzete vagy már az előbbi állásokból meg van határozva (előmetszés), vagy pedig csak most határozzuk meg (hátrametszés, oldalmetszés). Akár asztallal, akár egyéb műszerrel történt a F., a mezei munka után következik a térkép kidolgozása. Tachimeter és teodolit felvételnél természetesen ezt egy hosszabb számítás előzi meg. A térképen azután fel kell tüntetni a domborzati viszonyokat u.n. rétegvonalakkal, vagy szintgörbékkel (l.o.) és esetleg vonalkázással vagy árnyékolással. A folyók, tavak, tengerek kék szinnel, a szántóföldek sárga, a rétek zöld, az erdők sötétszürke, vagy szürkészöld, a középületek vörös, a faépületek élénk sárga szinnel; az utak minőségük szerint különböző vonallal és szinnel jelöltetnek. Azonkivül egyes részletek: romok, emlékek, hidak, kőfejtők stb. lerajzolásával is segíthetünk a térkép tökéletességén. Különben erre nézve minden mérnöki testületnek megvan a maga hivatalos jelzése.
(vasut, Aufnahmsgebäude, batiments de voyageur; station-houses). A nagyobb állomásokon az érkező és induló csarnokokkal (l.o.) kapcsolatban csakis a személyforgalom lebonyolítására szolgál, a kisebb állomásokon azonban az összes szolgálat a F.-ben bonyolíttatik le. Külalakjuk és belső beosztásuk tehát a fennebb jelzett szükséglethez alkalmazkodik, mig a nagyobb városokban diszépületként állítják elő, a kisebb állomásokon a legegyszerübb, sőt primitiv modorban építik. Ez utóbbiaknál a földszinti részben vannak a forgalmi és pénztárkezelő személyzet irodái és a váróhelyiségek; az emeleten pedig az alkalmazottak lakásai. A vasuti forgalom növekedésének mértékét az épületek tüntetik fel legszembeötlőbben, s rendesen igen szükké válnak az első években pazar nagyságunak tartott épületek is.
(l. a mellékelt képet), a szövőiparban a láncfonalaknak egyenlő hosszra való lemérése és párhuzamos sorrendbe való elhelyezése.
[ÁBRA] Felvető gép 600 fonal egyidejü felvetésére.
A F.-t kézi eszközzel vagy gépekkel végzik. Bármely módon végezzék, a fonalak előbb hengeres csévére csőrlendők, hogy a F. akadálytalanul eszközölhető legyen. A hengeres csévék keretes állványba helyeztetnek, még pedig a kézi felvetésnél egyszerü keretbe, amelybe legfeljebb 40-50 cséve fér el, mig a gépies felvetésnél ékalaku keretbe, melyen 400-500 cséve fér el. A kézi felvető lényege az állandó motolla (l. 1. ábra), melyet közvetlenül vagy közvetve forgatnak. A felvetendő fonalak helyzetének biztosítására az E keretről jövő fonalakat F bordába vagy felvető lapocskába füzik. Ezen lapocska H zsineggel a motolla tengelyéhez olyképen van kötve, hogy a zsinór felcsavarodása folytán felemelkedik és lecsuszik, minek folytán a fonalak csavarmenetü elrendezést nyernek. A csavarmenetek száma a felvetendő hossztól függ, A motolla ellenkező irányu forgása folytán a felvető lapocska felfelé irányítja a fonalakat. Felérve a fonalak két hengerszeg körül csépbe szedetnek és egy harmadik szeg körül haladási irányukat megváltoztatják. A felvetett fonalak fogas segélyével a lánchengerre hengerlendők.
[ÁBRA] 1. ábra. Kézi felvető karó.
A gépies felvetésnél jelenleg legszokásosabb a mellékelt képen látható elrendezés. Az ékalaku tartón elhelyezett 400-500 csévéről jövő fonal az irányító pályákon, a k1 bordán áthaladva a G hengerre jő. A G hengert Do dobok forgatják, melyeknek forgásszámával arányos a felhengerelt hossz, miért is a forgásszámot mutató számlappal a felhengerelt hosszt jelzik. A k1 jelző készülék lényege a következő: a fonalak rostélyszerü lap felett haladnak, minden fonalra drót patkót akasztanak és ezt egy rostélyüregbe helyezik. Ha egy fonal elszakad, a drótpatkó leesik, és az alatta levő tölcsérszerü lappal felfogva egy forgásban levő hengerpárhoz vezettetik. A hengerpárt a drótpatkó szétnyomja s mert az egyik henger elmozdulásával egy tengelykötés kioldódik, a gép minden fonalszakadásnál önmüködően megáll. A felvető gépen nyert fonal még nem helyezhető a szövőszékre, mert a hengeren levő fonalak száma csekély és a fonalak nem elegendően ellenállók. A fonalszám növelésére több hengeren levő fonalat egyesítenek egy lánchengeren, és egyidejüleg ellenálló képességük növelésére állati enyvvel vagy főtt keményítővel vonják be.A gyapjufonalakat állatenyvvel telítik és légárammal szárítják. Az e célnak megfelelő gépet a 2. ábra mutatja. A felvető gépen nyert hengerekről (aa) a fonalak c telítőgépen áthaladnak és az A szivóval előállított légárammal száríttatnak.
[ÁBRA] 2. ábra. Enyvező vagy irizelő gép légáramos szárítóval.
A szárított fonalak részben összeragadnak s ezért hh rudakon átvezetve elkülöníttetnek. Ezután fogason átvezetve k lánchengerre hengereltetnek fel.
Pamut-, len- és juta-fonalakat főtt keményítővel szokás telíteni s ezt irizelésnek mondják. Az irizelt fonalak közvetlenül száríttatnak vagyis gőzzel fütött rézdobbal hozatnak érintkezésbe. Finom pamut- és lenfonalakat az irizelés után, de a szárítás előtt kefélni szokták, hogy a bolyhok lesimuljanak. A simító kefék változó vagy forgó mozgást végeznek. Ez utóbbi elrendezés a 3. ábrán bemutatott kettős irizelő gépen látható. E gép jobb oldalán a fonalak közvetlen szárítása, baloldalán légárammal való szárítása van bemutatva. Az irizelt és szárított fonalat a gép közepén levő s lánchengerre hengerlik fel.
[ÁBRA] 3. ábra. Irizelő gép, simító kefékkel.
Nyers lenfonalakat irizelés nélkül szövik, a F.-hez azért egyszerübb gépet használhatnak. Ilyen a 4. ábrában bemutatott felvető is, amely ép oly alaku csévetartóval bir, mint a mellékelt képen jelzett, csakhogy a csévékről haladó fonalak, miután a bordán átmentek, motollára hengereltetnek fel. A F.-nél a fonalakat a szövéshez megkivánt tömöttségben helyezik el s igy az egyszerre felvetett 200-300 fonal a motolla csekély részét foglalja el.
[ÁBRA] 4. ábra. Felvetőgép nyerslen- s kernderfonalakhoz.
E részlet két oldalról alátámasztandó, nehogy a szélső fonalak lecsusszanak. Az alátámasztást sugaras irányban elhelyezett drótszegekkel végzik. Az első csoport felvetése után a többi csoportokat egymás mellé helyezik el, ugy hogy a motollán végre kellő számu láncfonalakat kapnak, amelyeket ezután a szövőgép lánchengerére áthengerelnek.
mind a tagok számára, mind vagyonára, mind tevékenységére és fontosságára nézve a második helyet foglalja el. Székhelye: Nyitra. A keletkezésének oka a felvidéki panszláv mozgalomra vezethető vissza és azon törekvésre, hogy az ellensulyoztassék és egyuttal a tót nép hazafias irányu művelődési biztosíttassék. Az első lépés a régen szükségesnek érzett és ismételve megbeszélt megalakulás felé 1882. történt, midőn Galgócon Libertinyi Gusztáv kir. tanácsos és tanfelügyelő és Orbók Mór tanár társszerkesztése alatt az egyesület céljait később is szolgáló, kéthetenként Nyitrán megjelenő Felvidéki Nemzetőr keletkezett, mely az egyesület megalakulását szorgalmazta. A tervező gyülés herceg Odescalchi Gyula elnöklete alatt 1882 nov. 28., az alakuló gyülés pedig 1883 nov. 20. tartatott meg Nyitrán. Az egyesület védnöke: József főherceg. Elnöke Károlyi István gr. Az egyesület ügyeit a szakosztályokra osztott központi igazgató választmány vezeti; közgyüléseit felváltva tartja nagy számban levő választmányai székhelyein. A tevékenyen működő megyei és városi választmányok a központtal szerves összefüggésben, egyenlő szervezettel, mégis jelentékeny önállósággal müködnek. Az egyesület céljait főleg a felvidéki községekben elhelyezett számos ovodájával törekszik elérni. A magyar nyelv tanulásában sikert felmutató néptanítók jutalmazására évenként jelentékeny összegeket fordít; A felnőttek oktatását több helyütt sikerrel kezdeményezte és folytatja napjainkban is és e tanfolyamokat hallgatók között értékes jutalmi könyveket oszt ki évenként. A hazafias irányu tót lapokat segélyezi. Időszakonként működéséről Időszaki Értesítő-t adott ki. 1886. terjedelmes naptárt is közrebocsátott, mely a magyarországi rokoncélu egyesületeket is ismerteti. Kossuth Lajos, az egyesület felhívására «Társadalmi tevékenység a magyar közművelődés mezején» cimü cikket bocsátott az egyesület rendelkezésére, melyet az egyesület egyik estélyén felolvastak és mely a «Pesti Napló» 1885. évi 309-311. számaiban jelent meg. Ez egyesület volt kezdeményezője azon országos kongresszusnak, melyet a magyarországi közművelődési egyesületek az 1887 okt. 9. és 10. Budapesten tartottak és melyen a közös teendőket, a munkaprogrammot, az egyöntetü eljárást beszélték meg.
l. Demimonde.
a műveltségnek az az állapota, melyben az ítéletek világossága és a meggyőződések elfogulatlansága megóv a babonától és fölszabadít az előítéletek alól. A törekvés a felvilágosodás előmozdítására felvilágosítás. E célra legalkalmasabb a tudomány, mint amely első sorban arra van hivatva, zavaros képzetek és megokolatlan nézetek helyébe szemléletre és tudásra alapított itéleteket tenni; a tudományok közt pedig a felvilágosítást leginkább a filozófia szolgálja azzal, hogy az ingadozó v. szük körben érvényes nézetek helyébe általános érvényü, bebizonyított igazságu fogalmakat tesz. A filozófiai F. nagy kulturai hatását Descartes indítja meg a XVII. század második harmadában, minden hagyományba kapott nézetet, mielőtt elfogadná, az ész itélőszéke elé vonván; az általa adott impulzus oly erős volt, hogy a XIX. század elejéig intézte az európai gondolkodás menetét. Főleg a XVIII. és a XIX. sz. első negyedét nevezzük a felvilágosodás századának, akkor a F. feladatában résztvettek Angolországban a deisták, Franciaországban az enciklopedisták, Németországban a racionalisták, de mint magukat nevezni szokták: populárfilozofusok. Bessenyei és társai: aufkläristáknak mondták magukat: végül ide tartoznak a «filozofusok», a trónon: II. József, Nagy Frigyes és II. Katalin. Midőn azt némelyek a fölvilágosítók közt, mint Nicolai, Holbach stb. végletbe csaptak és minden érzékfölöttit babonának, minden misztikusat csak csalásnak és papi fortélynak hireszteltek, a F. elvesztette hitelét és már Kant is fölszólalt tulzásai ellen. V. ö. Kant, Was ist Aufklärung? c. értekezése összes műveiben (Hartenstein 1867. kiad. 4 k.); Lecky, History of the rise and influence of the spirit of rationalism in Europe (1877. 2 köt.), magyarra Zsilinszky Mihály fordította. (Budapest, 1872.)
(Vintiu de sus), rend. tanácsu város Torda-Aranyos vármegyében, (1891) 403 házzal és 1856 magyar lakossal; a régi Aranyosszék székvárosa volt, ma járásbirósága, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala-, postatakarékpénztára van; régi kastélya Martinuzzi korából való. F.-nek élénk marhavásárai vannak. 1848. a fellázadt oláhok csaknem teljesen felégették a várost és lakóinak nagy részét lemészárolták. V. ö. Orbán Balázs. A Székelyföld leirása. V. köt. 89-102.
1. György, szinműiró a XVII. század végén, szegény szülőktől származott Erdélyben, s már gyermekkorán árván maradt. Tanult Tordán és Kolozsvárott az unitárius kollégiumban s innen a torockói iskolába ment tanítónak. 1671-ben visszatért a kolozsvári kollégiumba, ott egy évig tanár volt s egyuttal a szintaxistákat tanította, de egy szerelmi kaland miatt el kellett hagynia a kollégiumot. Ezután többféle életmódba fogott, de mindenütt üldözte a szerencsétlenség. Tatárok, labancok kirabolták, adósságba keveredett, hitelezői zaklatták, ugy hogy bujdosnia kellett. Végre arra a gondolatra jött, hogy szintársulatot alakít. Az engedélyt 1696. meg is kapta I. Lipóttól, ami nagy dolog volt; a vállalkozás azért nevezetes, mert ez lett volna az első magyar szintársulat; de ha létre jött is, hamar megbukhatott, mert előadásairól nincs az egykoru iróknál emlékezet, csak a szóhagyomány említi, hogy szinpadul a hiu (vagyis nyitott elejü padlás) szolgált és a közönség az utcáról nézte a játékot. Hol és mikor halt meg F., nem tudjuk. Irt egy bibliai tárgyu példázatot. Igen szép historia c. 1689., s magyarra fordította s magyar és latin szöveggel kiadta a Schola Salernitana egészségi szabályait De conservanda bona valetudine (Lőcse 1694). Irt néhány olyan udvarló verset is, melyek árán hivatalba kivánt jutni; sok más munkájának csak cime maradt fenn. Nevezetes Comico-Tragoediája, melyet még a szini engedély megnyerése előtt, 1693. kiadott; gyarló drámai kisérlet ez, mely Plutó és Jupiter villongását tárgyalja; öt megjelenésre van osztva, minden megjelenés ismét cselekedetekre. Formája verses, s minden jelenet más versalak szerint van irva, melyhez oda van téve mindenütt az ad notam is, s igy énekelve adták elő. Ma már csak irodalomtörténeti értéke van (ujra kiadva: Pótkötetek az Egyet. Philol. Közlönyhöz I.: F. engedélylevelének eredetije Váli Béla gyüjteményében, hasonmása Váli Szinészettörténete előtt és a Beöthy-féle képes Irodalomtört.-ben).
2. F. Sándor, ref. lelkész, született Lécfalván (Háromszék) 1642. körül, meghalt Debrecenben 1686. márc. 29. Tanult Felvincen, Nagyenyeden, Nagyváradon, 1660-tól Debrecenben, majd Sárospatakon, hol 1665. szept. 9-től a következő évi májusig senior volt. Ekkor Kassára ment iskolaigazgatónak, innen pedig külföldre, hol 1669 jul. 22. iratkozott be a lejdeni egyetemre. Volt gröningeni egyetem hallgatója is, de már 1670. visszatért Kassára ismét elfoglalni előbbi hivatalát. Három év mulva, az üldözések beálltával elmenekült Kassáról s Debrecenbe huzódott, honnan 1675. Zilahra ment lelkésznek. Itt mindjárt azután esperes lett, de már 1679. debreceni lelkész volt s 1684 jun. 20. itt is esperessé választatott. Művei: Disputationum theol. absurditates papistica exhibentium (V. Partes. Lejda, 1669.), De ecclesia. (U. o. 1670.), A Jehova nevében a pestisről való rövid beszélgetés. (Debrecen 1679.), A jó Istennek nevében lelki diadalomról való oktatás. (U. o. 1682.), Haeresiologia. (U. o. 1683.), Igaz özvegy (Halotti beszéd özvegy Isaak Péterné Csapó Borbála felett, u. o. 1684.) Gyászverset irt a Nográdi Mátyás halálakor 1681. Kéziratban is maradtak művei. A debreceni Kalocsa János és szőnyi Nagy István temetésén tartott beszédek, valamint a halála alkalmával irt gyászversek (Hedera poëtica) még abban az évben megjelentek nyomtatásban.