Régi a használatból már kiment vonós hangszer, mely alakja s terjedelmére nézve a gordonka és a gordon közti helyet foglalta el s a Viola di gamba hangszercsaládhoz tartozott. Hurjainak száma 3-5 közt váltakozott s leginkább kisebb zenekarokban használtatott, hol majd a cello, majd meg a contrabassz szerepet vitte. Német basszusnak is nevezték.
(eszt.), a dráma (l.o.) egy része, az egyfelvonásosokban néha maga is egész dráma. Minden F.-nak megvan a maga jellege aszerint, mily távolságban van a dráma végétől. Az első F. nyugalmas, második izgatott, a harmadik indulatos, szenvedélyes, a negyedikben remény és félelem váltakoznak, az ötödik a tragédiában gyászos, a vigjátékban fölötte derült, mert minden félreértés feloldódik, minden akadály megszünik, a könnyelmü könnyen megbünhődik, a törekvők boldogulnak. A F. fiziológiája nincsen még megirva. Csak általában mondjuk, hogy az egyes F. éppugy megkivánja a szerves felépítést, azaz egy csucspont felé kidomborodást, mint az egész darab. Minden F.-ban megkivántatik egy főjelenet, mely jól legyen előkészítve és villámcsapáskép hasson. Ebben a főjelenetben vagy a jellemek zörrenjenek össze, vagy a szivek nyilatkozzanak, v. a titok leplei hulljanak le, vagy egy érdekes személy mutassa be magát, v. a cselekvés főszálai köttessenek össze. Eme főjelenet után legfontosabb a F. bevégzése, a véghatás, melynek erősnek, meglepőnek és kiváncsiságot gerjesztőnek kell lenni. Legkönnyebbnek látszik az első F. megcsinálása, legnehezebbnek az utolsóé. Az utolsóban a költők rendszerint nem tudják jól megoldani az erősen megkötött csomót, vagy nem tudnak ujat mondani, vagy ha ujat mondanak, kimerítik a hallgató türelmét. Legjobb szabály, hogy a vég F. minél kurtább legyen, ámbár a régiek éppen a vég F.-t huzták mindenféle melodramatikus eszközzel és a modern virtuózok a haláljelenetből egész fölvonást szeretnek csinálni. Fontosabb a F.-nak fő-, mint a végjelenete. A főjelenetben a cselekménynek plasztice kell kidomborodnia, a költő akkor ne szép dikcióval, általános szentenciákkal vagy elbeszéléssel hasson, hanem magukat a személyeket hozza indulatba és cselekvésbe és beszéltesse és cselekedtesse őket ugy, mint azt a természet előirja. A végjelenetek inkább technikai ügyességet, leleményességet kivánnak és itt egy tapasztalt szini rendező nagy segítségére lehet a poétának.
azon 10-15 percnyi idő, melyet a szinpadi munkások a szinpad belső képének megváltoztatására s a szinészek átöltözésre, v. pihenőül használnak.
bányákban, gyárakban, malmokban és nagyobb emeletes lekóházakban tárgyak és személyeknek szállítására való gép. Mozgatása leginkább transzmisszóval, gőz-, gáz-, vagy egyéb motorral hajtva, vagy pedig hidraulikus erővel történik. Szerkezete egy erős kötélen függő szekrényből áll, melyek hosszan felnyuló oszlopok között vezetnek s tárgyak vagy személyek befogadására szolgál. Az 1. ábrán egy transzmisszióval hajtott egyszerü málha-felvonót látunk, melyet raktárakban s malmokban szokás alkalmazni.
[ÁBRA] 1. ábra. Egyszerü málha-felvonó.
Az a transzmisszió tengelynek egy kisebb szijkerekéről megy a hajtószij a g faállványon nyugvó nagyobb b szijkerékre, mely a tengelyen levő c kötéldobot forgatja; erről a dobról felnyulik az emelőkötél d csigára, hol megtörve lenyulik s h pontban e emelőszékbe kapaszkodik. A transzmisszió tengely forgása csak akkor vitetik el az emelő b szijkerék tengelyére, midőn a szijkereket f kötélnél fogva megemeljük s a hajtószij kifeszül.
[ÁBRA] 2. ábra. Gőzgéppel hajtott bánya-felvonó.
A 2. ábra egy gőzgéppel hajtott bányafelvonót mutat. Az a gőzgép b forgattyuja c fogaskerékkel egy nagyobb fogaskereket forgat, melynek tengelyére d és e kötéldobok ékelvék, a d kötéldobról f kötél felülről, az e kerékről pedig g kötél alulról indulva, h illetve i kötélkerekeken át a felvonó kosarakhoz. Ezen elrendezés folytán a gép forgása közben az egyik kosár felfelé, a másik pedig lefelé halad.
A 3. ábrán egy közvetetlenül müködő hidraulikus felvonó látható. A C emelő kosár A hosszu hengeres rudhoz hasonló dugattyura van erősítve s DD oszlopok vezetik, a kosár önsulyát EF kötelekre függesztett GG ellensulyok veszik fel, emelését pedig a H csőből J szellentyün át a B hengerbe ömlő viz végzi.
[ÁBRA] 3. ábra. Közvetetlenül müködő hidraulikus felvonó.
A 4. ábra egy közvetve müködő hidraulikus emelőt láttat. Az LL oszlopok között vezetett P kosarat J H F kerekeken át menő k1 kötél huzza felfelé. A kötelet, melynek egyik vége G-ben meg van erősítve, F csigánál fogva az alant álló hidraulikus emelő huzza lefelé. Ezen hidraulikus nyomásu gépek szerkezete B hengerből, A dugattyuból és a reájuk erősített C D kerekekből áll. A kötél egyik vége B hengerhez van erősítve s miután C D kerekeken többször áthajtat, másik végével F kerékbe kapaszkodik. Midőn a B hengerbe ömlő nagy nyomásu viz C kereket feltolja, az egész kötél mozogni kezd s F pontnál fogva a kosarat felemeli.
[ÁBRA] 4. ábra. Közvetve müködő hidraulikus felvonó.
Az 5. ábrában egy pneumatikus felvonó gép van rajzolva. Ehhez hasonlót készített a Ganz-féle gépműgyár a rimamurányi-salgótarjáni vasmű részvénytársaság likéri vasolvasztóihoz. Ennek szerkezete egy hosszu D csőből áll, melynek belsejében C dugattyu BB kötelekkel az AA kosárhoz van kapcsolva. Ha D csőből E csövön át a levegő kiszivattyuztatik, akkor a külső levegőnek C dugattyu felső felületére ható nyomása folytán AA kosár a benne levő teherrel együtt emelkedni kezd.
[ÁBRA] 5. ábra. Pneumatikus felvonó.
vár- és városkapuk előtt található oly hid, amelyet a kapu alá lehet vonni, vagy pedig a kapunál levő tengelye körül a kapu elé lehet felállítani.
Hadseregnek, vagy seregrésznek, a vezér által számára kijelölt elhelyezésbe való menete. A szerint, amint F. csatára, v. pedig a hadmüködések megkezdésére rendeltetett el, az első esetben harcászati, második esetben hadászati F.-nak nevezik.
A zárlat sokféle válfaja közt a zenében, a F. játsza a legfontosabb szerepet. A dallam s általában a zene gondolatait a F. teszi érthetővé s könnyebben vagy nehezebben felfoghatóvá, melyeket rendesen két egyenlő részre oszt, hasonlóan a szóbeszéd vagy irásban a kettősponthoz (:), mely valamely mondatot fefüggeszt s azután a következő egyes pontnál (.) értelmileg befejez. A F. voltaképen harmoniai nyugvó pont, mely mindenkor, minden zenészeti periodusban csak egyféle lehet, u.m.: a kiinduló hangnemnek az uralgó kemény hármasa, még pedig kizárólag egyenes állásban. Egy zeneműben tehát, mely p. C. dur- vagy mollban van komponálva, a F. mindig az annak felső ötödére mint uralgó hangra épített kemény hármas: g, h, d képezi. Ha a zenemű F.-ban van irva, akkor a kemény C. hármas s igy tovább, l. még Zárlat.
(lat. rubrum), kérvényeknél azok tartalmának a hátsó oldal felső lapján való jelzése.
(kőzet). Savas földpátoknak (ortoklas) és quarcnak igen finom szemcsés (tömött) keveréke, gyakran kovasavval annak átjárva s optikai tekintetben a calcedon tulajdonságát mutatják. A quarcporfirok tömegében vagy azok határain, néha még mint telért alkotólag is fordulnak elő. A F. sok porfirnak alaptömegét képezi. F. nevet a német petrosilex vagy eurit a francia, elvanit az angol helleflinta a skandináv iskola adta. Nevezetesebb lelőhelyek: Svédhon (Sala, Danne-Mora), Drezda mellett szienitben, Lipcse mellett mint diluviális görkő, Angolország (Snowdon), Franciaország (Rust, Rochesson, La Serre-Jura), minálunk Rézbánya, Zalathna stb.
(quarcporfir). Mikrofelzites alapanyagu eruptiv kőzet, melyben ortoklas és quarc porfirosan vannak kiválva, továbbá csillám és plagioklasz földpátok akcesszorikus elegyrészei, amfibol, augit, pinit, magnetit, titánvas, apatit. Szinök többnyire vörösbarnásak, szürke, sárga, néha zöldesszinüek; tömöttségük 2,56-2,69, kovasavtartalmuk meghaladja a 74 százalékot is. A F. mind paleozoos eruptiv tömeges kőzetek, magános kupokat vagy a régibb üledékes kőzetekben dikéket képeznek. Magyarországban, valamint Németországban (Érchegység, Thüringiai erdő, Siebengebirge), Sziléziában, Cseh- és Közép-Franciaország több helyei gazdagon képviselvék.