A jég tudvalevőleg könnyebb a viznél és uszik rajta s ez okból a jégképződés a folyók fölszinén szokott kezdődni. Ahol a viz elegendő mély, ott a folyó bármily nagy hidegben sem fagy be fenékig, hanem alól mindég marad nyilás a viz lefolyására; melyet az áradó viz az által nagyobbít, hogy a nálánál könnyebb jégburkot fölemeli. A meder szélein azonban, v. ahol a folyó tulságosan kiszélesedvén v. több ágra szakadozván, elsekélyesedik, a jéghez a kavics és egyéb hordalékrészek is hozzáfagynak. Az ilyen jeget hivják F.-nek; mert a hozzáfagyott idegen részek a jeget a viznél sulyosabbá teszik, miért is tavasszal az áradó viz nem képes azt fölemelni, hanem legföljebb a meder fenekén csusztatva tolja maga előtt. A F.-ből tehát sokkal könnyebben képződhet veszélyes jégtorlódás.
(ném. Loth, ol. Scandaglio, ang. Lead), készülék, mellyel a hajóról a tenger mélységét mérik. Áll egy megfelelő hosszu mérőzsinegből, mely gulaalaku, alul kivájt és faggyuval kitömött ólomdarabot kötnek. A zsineg a métermérték szerint van megjelölve, s mihelyt az ólomdarab feneket ér (amit érezni lehet, ha a mélység nem nagy), a viznek mélysége könnyen leolvasható. A fenékre ütődött ólomdarabnak sulya folytán az ólomnak faggyuval kitömött üregébe a tengerfenéken levő sár, kavics, iszap stb. behatol és a faggyuhoz ragad és igy a F. felhuzása után alkalmat nyujt a tengerfenék minőségének (fenékpróba) megitélésére, miután ez a horgonyvetés alkalmával sokszor mérvadó. L. Mélységmérő.
azon nyomás, melyet folyékony testek az őket tartalmazó edény fenekére gyakorolnak. Kisérletileg kimutatható, hogy ezen nyomás nem függ az edény alakjától, hanem csak a fenék nagyságától, a folyadékoszlop magasságától és a folyadék fajsulyától, ugy hogy a fenéknyomás oly folyadékoszlopn sulyával egyenlő, melynek alapját a fenék alapja, magasságát az oszlop magassága alkotja. Ezen függetlensége a fenéknyomásnak az edény alakjától (hidrosztatikai paradoxon) legcélszerübben a Pascal-féle készülékkel igazolható. Ez t. i. egy hidrosztatikai mérleg, melynek röviden függő serpenyőjére sima sárgarézlap van függesztve, mely pontos fenékül szolgál egy föléje illeszthető rézgyürünek. A rézlapot a mérleg tulsó oldalán sulyokkal egyensulyozzák. A rézgyürüre különböző oldalu (hengeres, fölfelé táguló, fölfelé szükülő) üvegedények csavarhatók, melynek alapja és magassága pontosan megegyező. Ha ezen alul a rézlappal elzárt edényekbe egyenlő magasságig vizet öntenek, a mérleg másik oldalán ugyanazon sulynak kell lennie, hogy egyensuly álljon be, ami csak ugy lehetséges, hogy a rézlapra nehezedő nyomás minden esetben ugyanaz. Ujabban a Pascal-féle készüléket többféleképpen módosították; p. mérleg helyett beosztott köriven mozgó mutató van alkalmazva az egyenlő nyomás kimutatására. Oka a nyomás ezen egyenlőségének az, hogy a fölfelé táguló edényben a fenékre csupán azon viztömeg nyomása hat, mely a fenék fölötti függélyes oszlopban foglal helyet, mig az ettől oldalt levő folyadékrészek az oldalfalakra nyomnak, mig a fölfelé szükülő, tehát kevesebb folyadékot tartalmazó edényben, az egyenlő nyomás elve szerint az oldalfalakra gyakorolt nyomás a fenék felé is terjed és ez pótolja a folyadék csekélyebb tömegét. E körülményt használják fel a Real-féle sajtónál, mely tágasabb hengeres edényből és ehhez fölül csatlakozó szük, de hosszu csőből áll. A hengeres edény fenekére valami kisajtolandó növényt vagy egyéb testet helyezve, a csövet és edényt betöltő viz oly nyomással nehezedik reá, mintha a hengeres edény a cső egész hosszáig terjedne; ezen jelentékeny nyomás által kisajtolt nedv alul csapon keresztül felfogható.
A viz különböző magasságokban szivárog az aknába; a szivattyukat is különböző magasságokban helyezik el, arra törekedvén, hogy a vizet ott, ahol az aknához érkezett, fölfogják és kivezessék, anélkül hogy az aknában mélyebbre folyni engedjék. Eme felsőbb szivattyuk gyüjtő medencéjébe önti vizét a F. is, melynek az akna fenekét kell szárazon tartani.
l. Üllő.
(bány.), a talppászta-fejtés előkészítése végett mélyített ereszkedésnek legmélyebb pontjából kiinduló vágat, melyet rendesen azért hajtanak, hogy a viz levezetésére az aknához utat nyissanak és az ér minőségét megvizsgálják, l. Bánya.
(halászat), a folyó fenekére sülyesztett szárnynélküli varsa, melybe néhol gilisztát is raknak.
(bány.), a zuzóköpü fenekét képező nehéz öntöttvas- vagy acéldarab, melyen a nyilak a zuzóércet porrá törik, l. Előkészítő eljárás. - F., faragónál oly véső, mellyel a faragvány mélyebb sikrészeit kisimitja. - F. a dobozgyártónál egy a szijgyártók lyukasztóira hasonló kisebb-nagyobb átmérőjü nyeles, alul éles, körkerek v. kerülékes szerszám, mellyel faskatulyák fenekeit és födeleit vékony falemezekből kiverik.
a hajón s az akna fenekén beszivárgó s összegyülő viz. L. még Földárja.
Ferenc de Salignac de Lamotte, cambray-i érsek, szül. Perigordban, a Fenelon várban, 1651 aug. 6. grófi családból, megh. 1715 jan. 7. Már kora fiatalságában bámulatos haladást tett a tudományokban, tanulmányozta a klasszikus irókat, ami sokban hozzájárult irói talentumának fejlesztéséhez. 24 éves korában pappá lőn s hittérítő akart lenni, azonban Harlay, párisi érsek lebeszélte ezen szándékáról s a protestantizmusból visszatért nők tanításával bizta meg. Ezen állásában, 1687. irta első munkáját a leányok neveléséről (De l'education des filles), egy évre rá pedig a lelkipásztorkodásról szólót (Traité du ministere des Pasteurs). Ez utóbbival magára vonta XIV. Lajos figyelmét, aki őt a nantesi ediktum visszavonása után a hugenották megtérítésére Saintongeba és Poitouba küldötte. Visszatérvén Párisba, a király őt bizta meg unokájának, a burgundi hercegnek nevelésével. A herceg éles eszü, de indulatos természetü volt s hogy ezt legyőzze benne, erkölcsi meséket irt számára (Dialoges des morts), fejedelmi kötelmeire pedig a Direction pour la conscience d'un roi könyve által tanította. Öt évi odaadó működése után a király cambray-i érsekké nevezte ki. Két évre rá irta F. az Explications des maximes des Saints c. munkáját, amely által a quietizmus gyanujába jött s Bossuet-vel vallási vitába keveredett.
Ennek folytán vesztette el királya kegyét, XII. Ince pápa pedig könyvéből 23 tételt mint téveset elvetett, amelyeket ő azonban nyilvánosan, a szószéken visszavont. 1699. irta: Les aventures de Telemaque c. művét, amelyet, ugylátszik növendékének emlékül szánt. XIV. Lajos azonban e műből uralkodási rendszerének elitéltetését vélte kiolvasni s azért F.-t udavarából eltávolította és soha többé kegyeibe vissza nem vette. Ekkor megyéjébe visszavonulva egészen hiveinek élt. Eközben elhalálozván a trónörökös, növendékének volt a legtöbb igénye és kilátása a trónra, már ki is dolgozták a jövő kormányzati rendszert, midőn a herceg 1712-ben váratlanul sirba szállt. A sok bánat megtörte F. szivét. Halála előtt még a következő műveket irta: Instruction pastorale, Demonstration de l'existence de Dieu, Sur eloquence en general et sur celle de la chaire en opartie, Ouvres spirituelles. F. összes műveit Bausset adta ki (Versaill. 1820-24). Ezen gyüjteményből azonban hiányoznak a Lettre a Louis XIV. és Correspondence de Fenelon (Pár. 1828). A Dialogues des morts-t Jullien B. adta ki utoljára (Páris 1894). Magyarul megjelent: Telemakus bujdosásának történetei, ford. Haller László (Kassa 1755.) - Telemakusnak az Ulisses fiának bujdosásai. Ford. Zoltán József (Kolozsvár 1783.) - Nagy emberek beszélgetései az Eliziom mezején. Ford. Czinke Ferenc (Buda 1816.) - Nőnevelés. Fordította Szalai B. Barkóczy László (Pest 1842.) - V. ö. Bausset, Histoire de F. (Pár. 1808); 1856, 4. köt. és 1862; Tabaraud, Supplément aux histoires de Bousset et de F. (Pár. 1822); Hunnius, Leben Fénelons (Gotha 1873); Wunderlich, F., Erzbischof von Cambray (Hamb. 1873).