A sik felföld. A hegységtől sik volta, az alföldtől magas volta különbözteti meg. A F.-ot rendesen hegység foglalja körül. v. legalább hegységszerü lejtő a széle. Ritkább az oly F., mely egyenletesen, észrevétlen ereszkedik valamely alföld felé. Ilyen p. a Szahara fensikjának nagy része. Ellenben hegységi kerettel végződik Ázsiának minden nagyobb fensikja, p. Keleti-Turkesztán. Európában hegykeretbe foglalt fensik a két Kasztilia és a bajor fensik.
(bányajog) azok, melyek a bányaregálénak képezik tárgyát; bányaregálé v. bányaurjog alatt az a fejedelmi jog értetvén, melyhez képest bizonyos természeti telepeken előforduló ásványok a fejedelem kizárólagos rendelkezése alá tartoznak. F. nálunk mindazok, melyek fém-, kén-, timsó-, gálic- v. konyhasótartalmuk miatt használhatók, továbbá a gálicviz. Az 1864 máj. 23.-iki osztrák bányatörvény szerint még a rajzla és földszurkok s mindennemü kő- és barnaszén, melyek azonban nálunk az 1861. orgb. ért. óta F.-at nem képeznek. A só tekintetében fennálló államegyedáruságot (monopoliumot) külön törvények szabályozzák.
(bány.) A bányavárosok vidékén fekvő erdők régente fenn voltak tartva a bányamivelés számára; ezeket ez erdőket a bányabiró kezelte, a bányapolgárok házi szükségletét is csak az ő engedelmével lehetett abból fedezni. A mult század harmincas éveiben az erdőket szakértő külön erdészek kezelésére bizták a bányaigazgatók, főkamaragrófok felügyelete alatt. 1871. megszünt a bányaigazgatók felügyelete is, és ez óta általában megszüntek a bányászat számára F.-k.
(növ., hypogynus) az olyan virág, amelynek termője valamivel fentebb áll, mint ahonnan a himje meg a szirma ered. Ilyen a legtöbb virág, p. a szegfü. L. Epiygnus.
(ejtsd: fentn) 1. város, Michigan E.-amerikai államban 69 km.-nyire Detroittól, (1890) 2182 lak., nagy gyapjuvásárokkal. - 2. város Stafford angol grófságban 1 1/2 km.-nyire Stoke-upon-Trenttől, vasut mellett, (1891) 16998 lak., nagy gyárral, amelyben vasuti fölszereléseket készitenek, agyag és porcellániparral.
1. régente vastagszáru hajító dárda; 2. a székelyeknél néhol a kerék küllője; 3. a palócoknál egy fonás hagyma; 4. kis sajtár, dézsa (Marcal mellékén); 5. F. v. fenterő, mézes, mákos, sült tészta (Gömörben). - 6. F.-fü a. m. zsurló (l.o.); a székelységben fü neme, melynek minden izeinél nagy, felfelé álló szakálla van. - 7. F. a fenekes horgoknak vizben való felkeresésére és fölszedésére szolgáló, kősullyal nehezített ágasbogas fadarab.
county Tenessee É.-amerikai államban 1475 km2 területtel, 5540 lak., Jamestown székhellyel.
l. Hajóskölcsön.
1. kisközség Szatmár vmegye n.-károlyi j.-ában, (1891) 1336 német és magyar lak. - 2. F. (Főény), nagyközség Torontál vmegye párdányi j.-ában, (1891) 2098 oláh és szerb lak.; vasuti megállóval, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.
A külvilágban végbemenő változásokról tulnyomólag szemünk által nyerünk tudomást; a változások legnagyobb része szemünkre inger gyanánt hat s ezáltal láthatóvá válik; mi által pedig a tárgyak láthatókká válnak, azt fénynek nevezzük; azt mondjuk, hogy a tárgyakról szemünkbe fény érkezik. A fénynek mibenlétére vonatkozólag a tudomány mindeddig csak hipotézissel rendelkezik. A jelen század elejéig voltak sokan, kik a fényt a fénylő testből kiáramló rendkivül finom és sulytalan anyagnak tartották (emissziós elmélet). E hipotézis azonban számos jelenséget nem volt képes megfejteni; azért jelenleg a fizikusok azon feltevést fogadják el (undulációs elmélet), hogy a fény egy mérhetlen kis sürüségü anyagnak, az éternek - mely mindent áthat - különös mozgási állapota, t. i. részeinek rezgő mozgása, melyet azután szemünk mint fényt vesz észre. A fizikának azon részét, mely a fény-jelenségekkel foglalkozik, optikának v. fénytannak (l.o.) nevezik.
A F. ásványtani szempontból nagyon fontos, amennyiben az ásványok megkülönböztetésére szolgál. Minden ásványnak megvan a maga F.-e, melynek minőségét és erősségét szoktuk megkülönböztetni, de csakis empirikusan az érzéki benyomás alapján. Mennél simább az ásvány felülete, annál fényesebb; az érdes ásványok fénytelenek, v. pedig csak bágyadtan csillognak. A fényességnek fokait igy szoktuk kifejezni: erősen fényes (p. a galemit), fényes (p. a mészpát), kevéssé fényes (p. a kalcedon), csillogós (p. a tömött mészkő v. alabástrom felülete) és bágyadt fényü, vagyis fénytelen (p. kréta, kaolin). A fényesség foka függ egyrészt az ásvány tükröző lapjának simaságától, másrészt pedig magának az ásványnak természetétől. Minőség szerint: 1. Fémesfény, átlátszatlan, sima felületü ásványok, nevezetesen fémek és ércek tulajdonsága; a legerősebb fény, a reáeső fénynek 0,66.0,50 mennyiségét tükrözi vissza; a fény erőssége szerint van tökéletes fémes F. (p. termésfémek, egyes ércek), és tökéletlen vagyis félig fémfény (p. uránérc, tantálérc). 2. Gyémántfény, a fémes fényességre emlékeztető, eleven ragyogás; a gyémántnak sajátsága, innen a megnevezés. Némelykor nagyon közel áll a fémes fényhez és akkor fémes gyémántfényről beszélünk (p. a pirargirit). 3. Üvegfény, a legközönségesebb fény, mely a reáeső fénynek csakis 0,025 mennyiségét tükrözi vissza; az üveg, a kvarc, a smaragd, a barit jó példák rá. 4. Zsirfény, zsirral v. olajjal bekent testek fényességére emlékeztet; különösen jól észlelhető a kén törési lapján, a gránáton, az eleoliton stb. 5. Gyöngyfény, a kagylók gyöngyházának fényességére emlékeztet, csakis az oly ásványok mutatják, melyek csupa átlátszó, de egymást tökéletesen nem érintő lemezkék tömegéből állanak, v. pedig viztiszta, esetleg fehér, áttetsző ásványok. Példa rá a talk, csillám, gipsz. 6. Selyemfény, nem egyéb mint rostos ásványok gyöngyfénye; p. azbeszt, rostos gipsz. A minőség csakis összehasonlítás által határozható meg, és ha valamelyik a felsoroltak közül nem illik a kérdéses ásványra, akkor körülirással segítünk, vagyis megmondjuk, hogy melyikhez áll közelebb, esetleg melyik fénytől képez a másikhoz átmenetet. Az ásványoknak,valamint általában sok egyéb testnek, mesterséges uton is lehet fényt kölcsönözni,, aminthogy általában a fény mesterségesen fokozható. A csiszolás, köszörülés s utána a simitás célja a fénykölcsönzés, ill. fényfokozás.
A F. botanikai szempontból. A Nap világa törékenységére és szinére nézve különböző fényfaj egyesülése. Majdnem természetes, hogy más-más fényfaj hatása a növény életére különböző. A növény legnevezetesebb vegyi folyamata, a szénsav szétbontása meg az oxigén kiválasztása, a narancs, sárga és zöld szinek vegyülékében, mely a fotográf-papirra csak gyengén és igen lassan hat, majd oly erélyesen történik, mint fényes napvilágon. Ellenben a kék, lilaszin és lilán tuli sugaraknak, melyek a fotográf.-papirt tüstént erősen megbarnítják, az oxigén kiválasztására semmi vagy csak igen csekély hatásuk van. A függetlenségnek ezt a viszonyát némely moszatban a keményítő képződésére is észrevették, sőt már a benne levő amylum is eltünik kevert kék világosságnál, épp ugy mint sötétben. Az egy- és kétszikü növény megzöldülését ugyan a szinkép mindegyik részével elősegíthetjük; a sárga sugaraknak azonban a legerősebb hatásuk van; lassabban hat már a piros és zöld, igen lassan a kék, lila és a lilán tuli. A levelek periodikus mozgását, meg a spórák rajzását a kék, a törékeny lila és lilán tuli szabja meg.
A F. a festészetben valamely szin világosságának foka. Ha a fény valamely sima siktól közvetlenül (megtöretlenül) veretik vissza, megszünteti a szint s fehéren jelentkezik, ha pedig valamely siktól tökéletesen felemésztetik, szintén megszünteti a szint s feketén jelentkezik. Ezen két szélsőség közt van egy középső pont, amelyben a szin szabályszerüen jelentkezik; ezen tul a világos véglet felé fokonkint növekedő világosságban, a fekete véglet felé fokonkint növekedő sötétségben jelentkezik, anélkül, hogy a szin változnék. Az első oldalt ez okból a szin F.-oldalának, a másodikat árnyékoldalának nevezik. A F. helyes kezelése a festészet egyik legnehezebb és legfontosabb feladata, mivel éppen ebben áll annak tulajdonképeni fensőbbsége a plasztikával s egyéb ábrázoló művészetekkel szemben.