Bács-Bodrog vármegyének egy jelentékeny csatornája, mely századunk hetvenes éveiben a Ferenc-csatornából Kis-Sztapárnál kiágazólag Keresztur, Deszpot-Sz.-Iván, Kulpin, Petrovác és Piros érintésével Ujvidékig ásatott, ahol a Dunába torkollik. Hossza 74 1/2 km., építésének költsége 5 1/4 millió forint volt.
Alapította I. Ferenc József császár és király 1849 dec. 2., az alapítás dátumául azonban 1848 dec. 2., a trónfoglalás napja határoztatott. 1851 febr. 6. pátens által a rendszabályok kibővíttettek, s jelenleg három osztályból áll: nagykeresztesek, parancsnokok és lovagok. Nagymestere az uralkodó. A rend adományozása születés, vallás és állásra való tekintet nélkül történik, külföldiek épp ugy nyerhetik, mint belföldiek, kiváló érdemeik jutalmául. A rendjel tulajdonosa a nemességre vagy örökölhető kitüntetésre igényt nem tarthat; az udvari ünnepélyekre azonban a rend tagjai meghivatnak. Jelvénye nyolcsarku, karminvörös zománcu kereszt, melynek karjai végükön kikanyarodnak. Előlapján fehér paizs fekszik, elől «F. J.» monogramm, hátlapján «1849». A kereszt karjai között a fekete zománcos osztrák kétfejü sas látható, jogar és alma nélkül, csőrében zárt aranyláncot tartva, melynek alsó részén a «Viribus unitis» jelmondat áll. A kereszt felett van az aranyból készült osztrák császári korona. A különböző osztályok jelvényei csak nagyságra különböznek. Szalagja egyszinü vörös; a rendjelt a lovagok a gomblyukban, a parancsnokok a nyakukon, a nagykeresztesek jobb vállukon át viselik. Utóbbiak bal mellükön még egy nyolcsugaru gyémántozott ezüst csillagot hordanak, melyen a rendkereszt fekszik. A gomblyukban viselt miniaturdekoráció részére külön aranyláncocskák vannak előirva, melyek a nagykereszteseknél a koronás kétfejü sas, és «F. J.» koronás monogrammból, a parancsnokoknál csak a kétfejü koronás sasokból, a lovagoknál arany paizsocskákból állanak, utóbbiakon felváltva egy korona és «F. J.» monogramm látható.
osztrák főherceg, II. Ferenc császár második fia, Ferenc József atyja, szül. 1802. dec. 7., megh. Bécsben, 1878. máj. 8. Betegessége miatt sem atyja, sem bátyja Ferdinánd életében nem igen avatkozott a kormányügyekbe, bár igen fontos ügyekben megkérdezték és ismerték belátását és jóakaratát, melyet Széchenyi is kiemel. Helyette nejének, az erélyes Zsófia bajor hercegnőnek, kit 1824 nov. 4. vett nőül, volt nagy befolyása. Midőn Ferdinánd 1848. dec. 2. lemondott a trónról, F. mint legközelebbi örökös is lemondott jogairól fia javára. Azóta is visszavonultan él Prágában és Ischlben. Jótékonysága miatt sokan áldják emlékezetét, egyszerüsége is nagyon népszerüvé tevé, amellett pártolója volt az iparnak és kertészetnek. Négy fia volt: Ferenc József, Miksa Ferdinánd, a későbbi mexikói császár, Károly Lajos és Lajos Viktor.
(köznyelven franciskánusok v. minoriták, fratres minores), ama papi szerzet, melyet assziszi szt. Ferenc (l. Ferenc szentek) a XIII. sz. elején alapított. Az uj rend, amely szigoru szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben, s számuk oly nagy volt, hogy a XIV. sz.-ban dühöngött fekete halálnak 14000 ferencrendi esett áldozatul. Nagy szegénységük dacára a tudományokat is művelték s nem egy tag, mint p. Bonaventura, halesi Sándor, skót Duns, Baco Roger, Lyra Miklós, Ocam Vilmos s mások nagy hirnévre vergődtek. A művészetek terén is vannak jeleseik s nincs nemzet, amelynek hősei között ne tündökölne egy-egy ferencrendi szerzetes. Kiváló érdemeik vannak a pogány népek megtérítése körül is. Többen magas papi állásokat nyertek el, sőt pápákká is lettek, igy IV. Miklós, V. Sándor, IV. és V. Sixtus, XIV. Kelemen, F. voltak. A rend belső szervezete ugy van alkotva, hogy a kolostor élén áll a guardián; egy tartomány kolostorai fölött van a tartományfőnök (provincialis), s az egész szerzet fölött az általános főnök (minister generalis); ennek oldala mellett vannak a definitorok s mindnyájuk fölött az egyetemes káptalan. Ezen tisztségek választás által töltetnek be, de csak bizonyos időre. A szerzet alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, s az elfogultak makacssága sajnálatos szakadásokat idézett elő az áldásos működés s az egyház tekintélyének rovására. Már az alapító életében Cortonai Illés, akit szt. Ferenc távolléte alatt a szerzet vezetésével megbizott, megkisérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a szerzet tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, azért a szigoruak kiváltak, mint a coelesztinusok, sarutlanok stb. IV. Ince és IV. Miklós pápák az enyhébb szabályokat tartó szerzeteseket pártolták. A viszályok hosszu sora után, a szigoru fegyelem hivei nagy többségben voltak, s a végleges kiegyezés alkalmával 1517. X. Leó alatt observantes (szabályt megtartók) név alatt a rend egyéb házai fölött felsőbbséget nyertek. A rend két nagy ágra oszlott, t. i. observantes vagy franciskánusok és conventuales vagy minoriták. Az observantesek között azonban három különböző osztály van, aszerint, amint a szabályokat szigorubban v. szigoruan tartják, s e szerint nevük szabályszerüek (observantes), szigoruak (strictioris observantiae), a legszigorubbak (strictissimae observatiae).
Magyarországban a rend kevéssel a tatárjárás előtt telepedett meg s kolostorai nemsokára külön rendi tartományt képeztek. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kiváló kegyeletében részesült. IV. Béla kiváló szeretettel viseltetett a rend iránt; tagjai közül választotta gyóntatóját, sőt maga is szt. Erzsébettel együtt, szt. Ferenc harmadik rendjének tagja volt; éppen azért a rendnek esztergomi kolostorába temettette el magát nejével s ifjabb fiával együtt. Bizonyos az is, hogy a magyar nemesek szivesen léptek a rendbe. A rend következő kolostorai ismeretesek az Árpád-korszakból: a budavári, a Boldogasszonyról elnevezett esztergomi kolostor, mindkettőt IV. Béla alapította, a szt. Erzsébetről nevezett győri kolostor, 1260 előtti évekből, a nagyszombati, a nyitrai kolostor, mind a kettő 1299 előtt alapítva, a nyulszigeti 1278 előtt már fennállott, a pataki, a bold. szüzről nevezett pozsonyi, a radnai, a székesfehérvári, a XIII. sz. végén alapítva, a bold. szüzről nevezett szemennyei kolostor, alapította Mihály comes 1248. és a verőcei, hasonló időben alapítva. Nagy Lajos korában a rég itt lakó u.n. konventualis ferencrendieken kivül ezeknek másik ága, a szigoru F. is meghonosodtak hazánkban. Látván ugyanis a király, hogy e szerzetesek nagy sikerrel működnek a bosnyák félhitüek és bogumilok megtérítésében, az Al-Duna vidékére is áttelepítette őket s különösen az 1363. felállított bolgár bánságban Bodon (most Widdin) körül nagy sikerrel működtek. Ellenben sikertelen volt fáradozásuk a szörényi, bánsági, krassó- és hunyadmegyei oláhok megtérítésében, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vmegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Az első magyarországi kolostortól, Cseritől nevezték őket cseri barátoknak. Később az alvidéken birtokos v. tisztviselő főurak az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.) áttelepítették őket. 1444. egy időre, 1447. végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól s külön magyar rendtartományt alkottak. A cseri barátok utódai a mai Salvatorianus F. V. ö. Fridrich Orbán, Historia provinciae Hungariae ordinis Minorum st. Francisci strict. observ., Kassa 1759.
[ÁBRA] 1. ábra.
Hazánkban, beleértve Horvátországot is, jelenleg öt provinciát képeznek a F.; a Bold. Szüzről nevezett mariánusok, az Üdvözítőről nevezett salvatoriánusok (cimer az 1. ábrán); a szigorubb Kapisztrán Jánosról nevezett kapisztránusok, a Sz. Istvánról nevezett Stephaniták (cimer a 2. ábrán); a Sz. Lászlóról nevezett Ladislaiták provinciáját, s csaknem kizárólag lelkipásztorkodással foglalkoznak, holott a minoriták neve alatt ismeretes Szt. Erzsébetről nevezett konventuálisok néhány helyen a tanügy terén is működnek.
[ÁBRA] 2. ábra.
Ide tartoznak még a kapucinusok is (Capucini ordinis fratrum minorum), a F. egy ága, akiket Matteo di Bassi alapított 1525. Itáliában. E rendet megerősítette VIII. Kelemen 1528. Eredetök ama viszályokra vezethető vissza, midőn a szerzet kebelében a fegyelem szigora miatt kitört az egyenetlenség. Csak külsőségek által különböztették meg magukat a többiektől, amennyiben csúcsos csuklyát és szakállt viselnek, egyebekben a szigoru szabályokat tartják meg. A szabályszerüek Franciaországban a derékövüktől cordelier-eknek, máshol saruban járóknak neveztetnek; ilyenek vannak Olaszországban és Amerikában. A szigoruak v. mezítlábasok Portugáliában, Olaszországban és Amerikában birnak kolostorokkal. A legszigorubbak vagyis alkantáraik (l. Alcantara), akik egészen mezítláb járnak, csak Spanyol- és Olaszországban találhatók. A F. összes száma a XVIII. sz.-ban 150000 volt, akik 9000 kolostorban éltek, a forradalmak és a szekularizációk azonban jórészben megszüntették őket. Jelenleg legtöbben vannak Amerikában s az európai államok közül pedig Portugáliában. Spanyol-, Francia- és Olaszországban, továbbá Svájcban, Ausztria-Magyarországban és Bajorországban.
a legrégibb ismeretes magyar bibliafordítás, melynek töredékei a Bécsi, Müncheni és Apor kódexekben maradtak fönn. A fordítók ferencrendi szerzetesek voltak.
e néven a róm. kat. egyház több szentet tisztel.
1. F., Assisi, a Ferenciek rendjének alapítója, született Assisiban, Spoleto mellett 1182., megh. a Portiuncula-templomban, Assisiban 1226 október 4. Eredeti neve Giovanni Bernardone volt. Eleinte könnyelmü életet élt, de nehéz betegségbe esvén, teljesen megváltozott s felgyógyulása után minden idejét betegek ápolására, a nyomorultak gyámolítására fordította. Pénzt koldult és atyja üzletéből posztó-árukat adott el, hogy a begyült összegen a benedekrendiektől neki ajándékozott rombadőlt kis Mária-templomot (Portiuncula) helyreállíthassa. Miután atyja eltaszította magától, a magányba vonult s két évig remetéskedett. Aztán eladta minden örökölt vagyonát és bünbánást hirdetve bejárta az egész országot. Sokan csatlakoztak hozzá, kiket világszerte elküldött, hogy bünösöket térítsenek meg és betegeket ápoljanak. 1210. rendszabályt dolgozott ki társai számára s aztán Rómába ment, hogy szerzetének III. Ince pápa jóváhagyását is megnyerje. A pápa ezt vonakodott megadni és csak szóbelileg erősítette meg az uj rendet; az 1215. tartott lateráni zsinat is csak szóbeli határozattal nyilatkozott a szerzet megtürése mellett. 1219. F. tizenegy tanítványával Egyiptomba ment, meg akarta téryíteni Kamel szultánt, ki F.-t több kiállott hősi próba után sértetlenül elbocsátotta. 1223. végre III. Honorius e rendet formailag is megerősítette. 1224. F. az Alvernoba, magányba vonult. A legenda szerint itt jelent meg neki keresztrefeszített szeráfi alakban Jézus, ki reányomta sebhelyét F.-re, kinek ezért a szeráfikus melléknevet adták. IX. Gergely pápa 3 évvel halála után a szentek közé iktatta. F. egész élete történetét Giotto az assisi templom képein örökítette meg. F. kisebb munkáit, melyek közül többet tévesen tulajdonítanak neki, Joseph von der Burg adta ki: S. Patris Francisci Assisiatis opera omnia (Köln 1849); F. életrajzát, IX. Gergely pápa meghagyásából Celanoi Tamás (1226) irta meg; ezt az életrajzot Leo, Angelus és Rufus, vmennyien F. szerzetestársai, később (1246) kiegészítették. Arról a majdnem bálványozásig menő tiszteletről, melyben F. rendtársai részéről részesült, Bartolommeo degli Albizzi: Liber conformitatum vitae Patris Francisci ad vitam Jesu Christi c. könyve (először Milanó 1510) tanuskodik.
2. F. paolai melléknéven. Szül. Calabriában, Paolában 1416., megh. 1507. Szerzetesrendet alapított, amelyet a pápa 1474. erősített meg. 1482. XI. Lajos francia király halálos ágyához hivatván, miután XI. Lajos utódainál kedvező fogadtatásra talált, Franciaországban maradt. X. Leó pápa már 10 évvel halála után a szentek közé sorozta.
3. F. salesi, született Szavojában, Salesben a salesi grófok családjából 1567. aug. 21-én, megh. Lyonban 1622 dec. 28. Tanulmányait Annecyben, Párisban végezte, a hittudományokat Pádovában sajátította el, ahol doktori rangot is nyert. 1593. szentelték pappá és már 1602. genfi püspök lett. Különösen szelidsége, a szegényekhez való leereszkedése, általában szivjósága ismeretes. Ó alapította az u.n. salesita apáca-rendet 1610-ben. Annecybwen temették el az általa alapított apácák templomában. VII. Sándor pápa iktatta a szentek közé; emléknapja jan. 29. Munkái közül különösen kiemelendő a Philothea c. imakönyv, mely még a protestánsoknál is közkedveltségnek örvend.
4. F., xaveri, született a pampelonai egyházmegyéhez tartozó Xaveri várban Navarrában 1506., megh. 1552 dec. 2. Tanulmányait Párisban végezte s itt loyolai szt. Ignác rendjébe lépett. III. János Portugál királya kérte III. Pál pápát, hogy küldjön egy-két alkalmas egyházi férfit Indiába, a portugál indusok megtérítésére és a pápa F.-t bizta meg és apostoli követ hatalmával ruházta fel. F. bámulatos eredményeket mutatott fel, amiért is India apostolának szokták nevezni. Indiából átment Japánba, ahol a később oly sok viszontagságon keresztül ment ker. egyházat megalapította. Ismét visszatérvén Goába, indiai székhelyére s itt folytatta apostoli működését. 1552. Kinába vitorlázott; de ide már nem juthatott el, mert Santhian szigetén utolérte a halál. Holtteteme a goai székesegyházban nyugszik. A szentek sorába XV. Gergely iktatta 1622. - Ferenc néven különben még többet is tisztel az egyház, igy: borgiai szt. Ferencet (okt. 10.), Caraccilo szt. Ferencet (jun. 4.) stb.
Girálthoz tartozó puszta, Sáros vmegye topolyai j.-ban, szeszgyárral.
kisközség Mármaros vmegye técsői j.-ban, (1891) 299 német, oláh és magyar lak., üveghutával.
József, unitárius püspök, szül. Alparéton (akkor Belső-Szolnok vmegyében) 1835 aug. 9. A kolozsvári unitárius főiskolában tanult, 1855, papnak szentelték. 1857-ig a kolozsvári unitárius egyház segédpapja és gimnáziumi tanító volt, akkor megválasztatott rendes tanárnak és mint ilyen két évet külföldi egyetemen töltött. 1859. foglalta el tanszékét mint a számtan tanára, de már 1861. a püspökké választott Kriza János helyébe kolozsvári rendes pap lett. Sok része van abban, hogy Budapesten unitárius egyház alakult. 1869. tartotta az első nyilvános unitárius istentiszteletet Budapesten. 1876. püspökké választatott, 1878. kir. tanácsosi cimet nyert. 1884. a torockói választókerület országgyülési képviselővé választotta s három évig tagja volt a képviselőháznak. Az egyházi közigazgatás rendszeresítése érdekében több szabályrendeletet dolgozott és adott ki. Tanári hivatalt is teljesít a teologiai akadémián. Több tankönyvet irt, melyek kéziratban használtatnak. Rendkivüli tevékenységet fejtett ki az egyházi irodalomban. Önálló munkái: Unitárius káté (4 kiad. ért); Unitárius kis tükör, mely ném. is lefordíttatott; Egyházszertartási dolgozatok. Egyházi beszédet nagyon sokat adott ki, hasonlókép imákat. 1876. felolvasást tartott a protestáns egyletben a hitcikkeknek a vallásos élet alakulására való befolyásáról. Polemikus cikke több jelent meg a Prot. egyh. és isk. lapban, a Ker. Magvetőben.
János tanító és iró, szül. Szegeden 1838 ápr. 28., magán uton elvégezte az alreáliskolát, 1858-59. pedig a szegedi tanítóképzőt s tanítói oklevelet nyert. 1859. a szegedi pusztán tanyai tanító lett s mint ilyennek alkalma nyilt a magyar nép életét, szokásait, közmondásait tanulmányozni. 1861. a városnál nyert alkalmazást s 1877. mint osztálytanító működött; ez időtől fogva a Szeged belvárosi fiu- és leányiskolák igazgatója. Sok nyelvészeti adatot gyüjtött a M. Nyelvőr s a Nyelvtörténeti Szótár számára, azonkivül több tanügyi és más lapnak munkatársa volt. Egy önálló munkája is van. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.