a szinházi személyzetnek egyik lényeges kiegészítő része, mely nélkülözhetetlen nagyobb darabok előadásához, vagy általában oly férfitársaság, mely különböző dalok szabatos összevágó betanulása- és előadásában nyujt élvezets szórakozást. Már a régi görög drámákban nagy szerepet játszottak az ily énekkarok, a cselekményt beszéddel és énekkel követő népet ábrázolva.
az egykori Khokand khánság, jelenleg orosz Turkesztán tartománya Zerafsan, Szir-Darja, Szemirjecsinszk, Kasgaria és a független Pamir közt, 92342 km2 területtel, (1891) 804949 lak. (1 km2-re 8,7). Minden oldalról hegyek környékezik, kivéve Ny-on azon medencét, amelyen a Szir-Darja középső folyása van, s a mely F. magvát alkotja. E hegyek É-on Csotkal nevet viselnek, közép magasságuak s az Ala-Tauhoz csatlakoznak. D-en azonban, ahol Lai-Tagnak hivják s a Tien-San folytatásai, 4-5000 m. magasra emelkednek. A Szir-Darja az északi hegylánc áttörése után lép a F.-i medencébe Narin néven; Namangan közelében fölveszi a Kara-Darját, ezenkivül az Usszun-Achmedet, a Kasszan-Szut; egyéb folyók: az Iszkidsan, az Iszfairan, a Sakimardan, a Szok és az Iszfara. Mindezen folyók nagyobb részének vizét öntözésre használják fel és igy a földet termékennyé teszik. Az öntöző csatornák különösen jelentékenyek a Szir balpartján Bis-Ariktól Osig; a jobb parton a Narin és a Kara-Darja közt, amely rész Turkesztán legtermékenyebb földje, az Iszfara és Szok meg Uadil közt, amelyet Ravat és Baimak közt egy köves puszta szakít meg, végre a hegyek közt É-on, K-en és D-en egy harmadik öv gazdag buja legelőkben. E termékeny részeket kopár, sok helyen köves vagy homokos puszták választják el egymástól és csak a folyók völgyei, amelyeket gazdag növényzet takar, füzik össze. A három nagy néptörzs, amelyek F. birtokában osztoznak, e három termékeny részt tartja elfoglalva; az elsőn a szártok és öszbégek, a másodikon a tadsikok és a harmadikon a kara-kirgizek élnek. A kirgiz-kaizakok, a kara-kalpakok, a turukok, a lulik és maszangok részben a Szir-Darja parjain nomadizálnak. F. éghajlata nagyobbára nagy különbségeket tüntet föl; a nyár forró; Margalinban a hőség gyakran 40°-ra emelkedik föl az árnyékban; Andidsan és Namangan mérsékelt éghajlatnak örvendenek; Osban pedig csaknem örökös a tavasz; a Garmszal, a Szir völgyének forró szele, ott nem érezhető. A homokos és köves területeken a nyár különösen forró és a szélviharok gyakoriak; télen ennek dacára a hideg dermesztő és a hőmérő -22, sőt -25°-ra is leszáll. A hegyeken a forróság nem oly nagy, de a hideg dermesztő; legzordabb az Alai felső völgye és a Kara-Kul medencéje. A növényzet az egyes tájak szerint változik. A Szir partjait nagyobbára magas fü takarja, az öntözött vidékeken nagy számmal vannak a nemes és déli gyümölcsök, kitünő szőlő- és dinnyefélék; a gabonanemüeken kivül termesztenek rizst, kukoricát, pamutot, sorghum vulgarist; a köves és homokos puszták kopárak; a havasi növényzet a magasabb hegyeken él; az É-i részeken nagy kiterjedésüek a fenyőerdők is. A szántóföldek 660000 ha-t, (9%), a legelők 3300000 (44,8%), a puszták pedig 3410000 ha-t (46,2%) foglalnak el. Az állattenyésztésre az éghajlat és a nagy kiterjedésü legelők igen alkalmasak; a házi állatok erősek és igen jó munkabirók. Kosztenko szerint van 38294 teve, 213760 ló, 220717 szarvasmarha és 1260000 juh; azonkivül tartanak szamarakat, kecskéket és ujabban az orosz kormány ösztönzésére a selyemhernyó-tenyésztés ujra jobban kezd elterjedni. Értékes ásványokban a hegyek igen gazdagok; ólom- és vasércek, kőszén, ametiszt, ezüst ércek, Andidsán kerületben pedig kitünő minőségü nafta található. A házi ipar a legszükségesebb ruházati iparcikkek előállítására szorítkozik. A tartomány 5 kerületre oszlik; ezek: Kokand, Andidsan, Margilan, Namangan és Os. A nagyobb helységeket szekérutak kötik össze; a főváros Kokand, nagyobb helységek még Namangan, Andidsan, Os, Gulcsa, Margitan, Uszkend és Ucs-Kurgan. - F. a régi görögök Szogdianajának É-i részét alkotta; az ujkorban Kokand (l.o.) néven Közép-Ázsiában jelentékeny szerepet játszott. 1876. az oroszok elfoglalták és 1891. a Pamirnak tőle D-re fekvő részeit szintén megszállották, ami ellen Anglia és Kina tiltakoztak ugyan, de látható hatás nélkül. V. ö. Fedsenko, Reise in Kokan. Pet. Mitth. 1871.; Mitchell, F. Geogr. Magazine 1876.; Schuyler, Turkistan 1876.
(Vermes, l. a mellékelt képet). Az állatországnak alulról fölfelé számítva negyedik, a Tüskebőrüek és Izeltlábuak között álló, meglehetős széleskörü állatköre, amelybe a többi állatkörökbe be nem osztható állatokat sorolják, de amelyek mindazáltal a többi körökhöz többé-kevésbbé átmenetek. Innen van aztán az, hogy a F. állatköre valamennyinél változatosabb s néha egyes csoportjai csupán egy állatnemet foglalnak magukban. A legmagasabb F. igen közeli viszonyban vannak a Gerincesekkel, ha ugyanis a Zsákállatokat (Tunicata) még a F.-hez soroljuk, nemkülönben közeli viszonyban vannak az izeltlábu állatokkal is az Annulaták és Rotatoriák révén, valamint a Bryozoák révén a Lágytestü állatokkal (Mollusca). Éppen ez az oka annak, hogy a férgek állatkörének határvonalai igen határozatlanok, s hogy terjedelme még ez idő szerint is igen ingadozó. Linné annak idején az Izeltlábuak és Gerincesek kivételével az összes többi állatokat F.-nek tekintette. Cuvier a mai férgek köréből kizárta az élődieket. Goldfuss Euthelminthos és Anulata csoportokra osztotta; Diesing a F.-kel egyesítette az Infusoriákat és Gyökérlábuakat (Rhizopoda) is mint Prothelmintheseket, sőt még a Mohaállatokat és Zsákállatokat is ide sorolja, mig Huxley a Tüskebőrüekkel egyesítette Annuloidea név alatt.
[ÁBRA] Örvényféreg. (Tetrastemma obscurum).
A magyarban a F. kifejezés igen használatos és egyes vidékeken a legkülönbözőbb állatfajok összefoglalására alkalmazzák. Tudományos nézőpontokból indulva ki különben a F. körébe sorolt állatosztályok rövid jellemei a következők: Kétoldali részarányos, gyürüs, de nem izelt, vagy pedig egynemüen izelt test; tagolt szelvényfüggelékek hiánya; páros vizedény-, vagy kiválasztó edénytörzsek; bőralatti izomtömlő.
[ÁBRA] A búza fonálférge (Tylenchus scandens) erősen nagyítva
A F. szervezeti viszonyait illetőleg különben általánosságban a következőket mondhatjuk. Testük kétoldali részarányos, megnyult, igen gyakran jóval hosszabb, mint a minő széles, vagy lapított, vagy hengeres, igen gyakran izeletlen, a magasabbaknál azonban izelt (Gyürüsférgek).
[ÁBRA] Hermella csövei.
Az izek jelentőségét igen szépen megmagyarázzák a Galandférgek tetstnek izei; amelyek tulajdonképen nem egyebek, mint egymással huzamosabb ideig benső összeköttetésbe lépett, később különváló ivaregyének s illetőleg az ivaregyének ismétlődései, amelyeknek sarjadzás utján a galandféreg feje, a dajka ad életet. De már a Gyürüsférgek-nél az izek, illetőleg szelvények teljesen elvesztik önállóságukat, de azért valamennyi feltünteti még eredeti jelentőségét azzal, hogy belsejökben megtalálhatjuk az összetett egyént felépítő szerveknek részeit.
[ÁBRA] Bélgilliszta (Ascaris lumbricoides) nagyítva. a. A hím hátulsó testvége; b. A mellső testvég hátoldalról; c. Ugyanaz hasoldalról; d. Pete.
Tulajdonképeni végtagokat, a Rovarok, Rákok stb. izelt függelékeire emlékeztető képleteket a F.-nél nem, hanem csupán u.n. lábcsonkokat találunk; ezek helyét sörték, csillangók és különböző szerkezetü szivókorongok foglalják el. A testen rendesen jól megkülönböztethető a hát- és a hasoldal, s az állat helyét a hasoldallal változtatja, vagy pedig annak segélyével idegen testekre tapad s rendesen itt van a szájnyilás is.
[ÁBRA] Tengeri hernyó (Hermione hystrix).
Fejet, tort s más ezekkel egyenértékü testtájat nem igen különböztethetünk meg, de a magasabb F.-nek a szemeket, tapogatókat stb. viselő szelvényeit mindazáltal fejnek tekinthetjük. Az alsóbb F. bőre leggyakrabban puha és egész felületén csillangós, a magasabbaké ellenben vastag chitin, vagy chitinszerü állományu réteggel takart, amely egészen emlékeztet az izeltlábu állatok chitinpáncéljára.
[ÁBRA] Tengerparti giliszta (Arenicola piscatorum).
A bőr alatt terül el az izomzat, amely leggyakrabban a bőrrel bensőbb összeköttetésben álló csövet, u.n. bőrizomtömlőt képez s ez hossz- és gyürüs rostok váltakozó, elkülönült rétegeiből áll. A bőrizomtömlő működése eredményezi az u.n. féregszerü mozgást. Egyes F.-nél a bőrizomtömlőn kivül találunk még ferdén, vagy a hastól a hátig futó izmokat is (Galandférgek), mig másoknál a bőrizomtömlő hiányzik s ezt különböző irányokba futó önálló izmok helyettesítik (Rotatoria).
[ÁBRA] [ÁBRA] Csillagféreg (Priapulus) Csöves féreg (Hermella)
Az idegrendszert még ez ideig nem ismerjük az összes férgeknél, de amelyeknél megvan, azoknál a test mellső sarkán a garat felett egy vagy két ducból áll, amelyekhez járul aztán a Gyürüsférgeknél a garat alatti duc és hasducláncolat. A hasducláncolat két főtörzsből áll, a melyek ductól-ducig haladva ezeknél haránteresztékek segélyével közlekednek. Látószerveik vagy ideggel közlekedő egyszerü festékfoltok, amelyek néha lencsét is tartalmaznak (Rotatoria), vagy pedig meglehetős bonyolódott szerkezetü szemek (Annulata). Egyeseknél halló és szaglóérzékeket is találunk. A tapintás végkészülékei gyanánt igen különböző szervek és függelékek működnek, a Bélférgeknél például idegekkel összefüggő bőrszemölcsök szolgálnak e célra, mig ellenben a szabadon élő F.-nél, különösen pedig a Gyürüsférgeknél a fejnek s a szelvényeknek fonálforma tapogatói, az u.n. cirrusok végzik a tapogatást.
[ÁBRA] Csöves féreg (Vermillia)
A bélcsatorna a különböző csoportoknál feltünően elütő szerkezetü. Egyes Bélférgeknél teljesen hiányzik (Galandférgek), s ezeknél a táplálkozás endoszmozis utján történik az egész test felületén. Azoknál a F.-nél, melyeknél a bélcsatorna megvan, megkülönböztethetünk izmos falazatu garatot, gyomrot és végbelet (Rotatoria, Annulata).
[ÁBRA] Heteroneresis Oerstedi.
A Gyürüsférgek bélcsatornáján néha befüződések, oldalzacskók és vakbélfüggelékek is jelennek meg, amelyek valószinüleg a májat helyettesítik, különösen sok oldalzacskója van a Piócák bélcsatornájának, amelyek a táplálék, vér felszivásakor mindannyian megtelnek és reservoir gyanánt szerepelnek. A szájnyilás rendesen a test mellső sarkán fekszik, vagy ennek közelében a hasoldalon, mig ellenben az alfelnyilás, amely különben a gyomor megléte mellett is hiányozhatik (p. egyes Rotatoriák), mindig a test hátulsó sarkán nyilik a szájnyilás átellenében. Azoknál a F.-nél, amelyeknél a táplálkozás a bélcsatorna hiánya miatt endoszmozis utján történik, vérkeringési szervek, edények nincsenek (Galandférgek), sőt még számos más, tökéletes bélcsatornával biró F.-nél sem találunk ilyeneket (Fonálférgek, Rotatoriák), mig ellenben a Gyürüsférgeknél teljesen zárt, lüktető edénytörzsekkel biró véredényrendszer fordul elő. A vér szine néha sárgás, zöldes vagy pirosas, de a vérsejtek szintelen, ugynevezett fehér vérsejtek.
[ÁBRA] Tok nélküli izom-trichina.
A lélegzés leggyakrabban a test egész fölületével történik, s ilyenkor lélegző szervek nincsenek, mig a tengerekben élő nagy Sörtelábu gyürüsférgeknél fonál-, pamat- vagy ágas kopoltyu-függeléket találunk a lábcsonkok tövén.
[ÁBRA] Betokozott izom-trichina.
A kiválasztó szervek egy F.-nél sem hiányoznak, de szerkezetükben egymástól meglehetős elütőek és működésük sem egészen bizonyos, általában vizedényrendszernek nevezik, de lehetséges, hogy a vesék feladatát teljesítik. A vizedénytörzsek vagy egyszerüek, vagy elágazók s közvetlenül a külvilágba nyilnak s vagy egész lefutásukban zártak (Galandférgek), vagy pedig tölcsérforma bevezető nyilásokkal birnak (Rotatoriák reszkető szervei), egyes esetekben az ivartermények kiürítésére is szolgálnak (Gyürüsférgek). A Gyürüsférgeknél a vizedénytörzsek minden szelvényben párosan ismétlődnek és burkoltak, miért is szelvényszerv nevet viselnek.
[ÁBRA] Diplozoon paradoxum, nagyítva.
Az alsóbbrendü F. szaporodása sok esetben sarjadzás és oszlás utján történik, e szaporodásmódok azonban legtöbbször a lárvakorszakban szerpelnek, az u.n. dajkakorszakban. Máskülönben az alsóbbrendü F. legtöbbször himnősök (hermafrodita) s az ivartermények készítésére bonyolódott szerkezetü készülékkel birnak (p. Galandférgek), mig a váltivaru férgek ivarszervei meglehetős egyszerü szerkezetek (Fonálférgek, Rotatoriák). Az ivaregyének a legtöbb esetben feltünően elütnek egymástól, igy p. a Rotatoriák-nál a himek mindig kisebbek a nőstényeknél, testformájuk emezekétől teljesen elütő, továbbá bélcsatornájuk egyáltalán hiányzik. A F. egy nagy része átalakuláson megy át és lárváik a legtöbb esetben egész testén csillangós, csillangó koszorus. Számos féregnél a lárva a leendő féregnek csak fejéből és utolsó testszelvényéből áll s a többi szelvény csak a fejlődés további folyamatában ékelődik be sarjadzás utján, minek következtében az állat lassanként meghosszabbodik. A Galandférgeknél és Mételyféléknél az átalakulás nemzedékváltássá bonyolódik, amelynek folyamában a lárva nemcsak külső formáját és belső szervezetét változtatja, hanem nemzedékeket hoz létre, életmódját változtatja, egyik gazdából a másikba vándorol, az elősködő életmódot szabad életmóddal is felcseréli (p. Distoma). A F. valamennyien nedves helyeken, v. vizben, vagy nedves füben, vagy más állatok belsejében élnek s illetőleg élősködnek, sőt egész nagy csapatokat is találunk olyanokat, a melyek más állatokon, vagy azoknak belsejében élősködnek (p. Galandférgek, Mételyek, Piócák).
[ÁBRA] Májmétely (Distomumhepaticum) lárvájával
A csak fiatal korban élősködőket Xenositák-nak, a csak ivarérett korban élősködőket Nostoriták-nak s a csak kivételesen élősködőket Planositák-nak nevezik. Kihalt férgeket már a felső silurban találtak, de tömegesebben a jurában lépnek fel, miután azonban legtöbbjük igen lágytestü, nem is lehet csudálkoznunk azon, hogy a kövületek között aránylag ritkán fordulnak elő. Mintegy 2000 élő és 300 kihalt faj ismeretes. A kétségen fölül álló F.-et ez idő szerint 5 osztályba osztják s ezek a következők: 1. Fonálférgek (Nemathelmintes), 2. Laposférgek (Platyhelmintes), 3. Csillagférgek (Gephyrea), 4.Kerekesférgek (Rotatoria), 5. Gyürüsférgek (Annulata). Különben az egyes buvárok a F. állatkörében a különböző időkben ezen 5 osztályon kivül többet is vettek fel, igy Gegenbauer a következő osztályokat különböztette meg: 1. Laposférgek (Platyhelmintes), 2. Fonálférgek (Nemathelmintes), 3. Buzogányfejüek (Acanthocephali), 4. Nyilférgek (Caetognathi), 5. Béllélegzők (Euteropneusti), 6. Csillagférgek (Gephyrea), 7. Mohaállatok (Bryozoa), 8. Kerekesférgek (Rotatoria), 9. Zsákállatok (Tunicata), 10. Gyürüsférgek (Annulata). Ezen osztályok közül azonban ujabb időben egyeseket külön állatköröknek vettek, igy p. Claus a Mohaállatokat (Bryozoa) a Karlábuakkal (Brachiopoda), a Molluscoidea, a Zsákállatokat (Tunicata) pedig a Provertebrata külön állatkörének tette; a Buzogányfejüeket és Nyilférgeket egyesítette a Fonálférgekkel.
neve alatt a házi állatok oly tüdőbetegségeit szokás összefoglalni, melyeket a lélekző szervekbe, nevezetesen a hörgőkbe és a tüdők léghólyagocskáiba kivülről bejutott fonalszerü férgek okoznak. A férgek fiatal ébrényei tavasszal vagy nyár elején kerülnek eddig ismeretlen módon az illető állatok légutaiba, a tüdők hörgőibe, hol tovább fejlődve elérik ivarérettségüket, sőt itt még a petékből ébrények is fejlődnek, mire azután a beteg állat a kifejlett férgeket a petékkel és az ébrényekkel együtt kiköhögi. Legnagyobb jelentőséggel bir a juhok megbetegedése, mert némely években igen tömeges elhullásokat okoz, mig sertések és szarvasmarhák jobban kiállják, ugy hogy ez állatfajok ily okból eredő pusztulása egészben csak ritkán észlelhető. Kevés kivétellel csak a fiatal, legfeljebb egy éves állatok szokták a betegséget megkapni, mely többnyire ősszel kezd kifejlődni a következő főbb tünetek közt: az állatok köhögnek, a köhögés mind fájdalmasabbá és izgatottabbá válik, majd gyöngül és végül igen erőtlen. Köhögés közben nagyobb nyálkatömegek löketnek ki, melyek sokszor a kis gombolyagokká összefonódott cérnavastagságu fehér férgeket tartalmazzák; ezek meglelése biztosítja az adott esetben a kórismét. Egyidejüleg azonban az állatok nehezen, erőltetve és szaporán lélekzenek (pihegés), majd étvágyuk leromlása következtében soványodnak és gyengülnek, s végül elhullnak. A könnyebb esetekben s ilyenek a borjuknál s a malacoknál a leggyakoribbak, de a bárányoknál is észlelhetők, a betegség kifejlődése valamely szakaszában megállapodik és a férgek köhögéssel kiüríttetvén, az állatok lassankint feljavulnak és ha krónikus tüdőbaj nem marad vissza, tökéletesen meggyógyulnak.
A betegség gyógyításánál első sorban a betegek megfelelő táplálása és jó erőben tartása fontos, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy előzőleg jól tartott, erősebb állatok sikeresebben küzdenek meg a bajjal, mint a kedvezőtlen viszonyok közt élók és ezért gyöngébbek. E célból fehérjében gazdag szemes takarmány etetésén kivül, főleg a vastartalmu gyógyszerek beadása ajánlatos. A férgek eltávolítása végett a tüdőkből régóta különböző bűzös anyagokkal történő füstölések vannak szokásban, melyek a légutakat izgatván, a betegeket erősebb köhögésre ingerlik; e kezelés értéke azonban nagyon problematikus. Sikeresebbnek igérkezik oly anyagoknak egyenesen a légcsőbe való fecskendezése, melyek a férgeket elbódítani vagy el is ölni képesek, mely célra különösen a terpentinolaj látszik alkalmasnak. Mindezek a gyógykezelési módok azonban kétes értéküek lévén, a baj megelőzésére fordítandó a főfigyelem, mely célból a beteg tüdők hatásos megsemmisítésén kivül a nedves, állóvizes legelőkön való legeltetés kerülendő, mert a tapasztalat szerint az ilyen legelőkön történik az állatok megfertőztetése, mivel összefügg az, hogy a baj igen esős tavasz és nyár után szokott nagyobb elterjedésben fellépni.
(ejtsd: förgessz falsz), Otter Tail county székhelye Minnesota É.-amerikai államban, a malmokat hajtó Red-river és több vasuti vonalnál, (1890) 3772 lak., papirgyártással és gyapjukelme-készítéssel.
(ejtsd: förgessz'n), 1. Ádám, angol történettudós és bölcsész, szül. Logieraitban (Pert skót grófságban) 1723 jun. 20., megh. St. Andrews-ben 1816 febr. 22. 1739 óta természettudományokkal, bölcsészettel, államtudományokkal és teologiával foglalkozott St. Andrewsben, ugyszintén az edinburgi egyetemen. Miután 1744-1748-ig egy skót ezred tábori lelkészeül működött, 1757. Bute lord gyermekeinek nevelője, 1759. a természettannak, 1764. pedig a morálfilozofiának tanára lett az edinburgi egyetemen. 1773-74-ig mint az ifju Chesterfield lord kisérője bejárta a kontinenst, 1778.pedig titkári minőségben Amerikába kisérte azt a bizottságot, melynek a gyarmatosokkal alkudoznia kellett. 1784. lemondott tanárságáról s Olaszországba ment a római köztársaságról tervezett munkája érdekében. Visszatérése után St. Andrewsben telepedett le. Nevezetesebb művei a következők: Essay on the history of civil society (London 1767); Institutes of moral philosophy (London 1769); Observations on civil and politice liberty (London 1776); History of the progress and termination of the Roman republic (London 1805, 5 köt.); Principles of moral and political science (Edinb. 1792, 2 köt.)
2. F. Jakab, angol csillagász és mechanikus, szül.Keithban (Bauff skót grófságban) 1710., megh. Edinburgban 1776 nov. 16. Ifjukorában juhpásztor volt; 1743. Londonba került, a hol kiadta csillagászattani tábláit és felolvasásokat tartott a természettudományokról. Művei: Astronomy explained upon Newton's principles (London 1756, ujabban kiadta Brewster, u. o. 1811); Lectures on subjects in mechanics, hydrostatics, pneumatics and optics (London 1760); Select mechanical exercises (u. o. 1773; a szerző önéletrajzával).
3. F. Munro, angol politikus, szül. 1851. Oxfordban tanult s azután a politikai pályára lépett, melyen a liberális párthoz csatlakozott. 1894 márciusában Roseberry miniszteriumában a kincstár második lordjává nevezték ki és ez okból uj választásnak kellett magát alávetnie. Márc. 24. Leithben 1194 szavazatnyi többséggel ujra megválasztották.
(ejtsd: förgessz'n), 1. Jakab, angol építész és művészettudományi iró, szül. Ayrban (Skócia) 1808., megh. Londonban 1886 szept. 1. Mint egy exportkereskedés sok éven át volt tagja nagy vagyonra tett szert s beutazta a Keletet, ahol a legrégibb építészeti emlékeket tette tanulása tárgyává. Idevágó művei: Illustrations of the rockcut-temples of India (London 1845); Picturesque illustrations of ancient architecture in Hindostan (1848); Essay on the ancient topography of Jerusalem (1847); The palaces of Niniveh and Persepolis restored (1851); An illustrated handbook of architecture (London 1855, 2 köt.; 3. kiad. 1875). Irt számos, az ázsiai építészetre és művészetekre vonatkozó munkát is, melyeket mind sajátkezüleg illusztrált. Legnevezetesebb a Historical inquiry into the true principles of beauty in art (1849). F.-t bizták meg a Sydenhamban levő kristálypalota Ninive-termének dekorációjával is. Irt azonkivül erődítéstani műveket, minők: Essay on a proposed new system of fortification (1855); The peril of Porsmouth, on french fleets and English forts (1852); s ennek következtében 1859. tagja lett annak a bizottságnak, melyet Nagy-Britannia véderőműveinek a megvizsgálására küldtek ki.
2. F. Jakab, baronet, angol államférfiu, szül.Edinburgban 1832. Rugbyben és Oxfordban tanult, részt vett a krimi háboruban (1854-55) s Inkerman mellett megsebesült. 1854-57-ig és ismét 1859-68-ig az ayrshirei kerületet képviselte az alsóházban s a konzervativ párttal szavazott. 1866. (jun.) az indiai hivatalnak, 1868. aug. pedig a belügyminiszteriumnak helyettes államtitkára lett. 1868-73-ig Dél-Ausztráliában, 1873-74-ig Uj-Zeelandnak, 1880-85-ig pedig Bombaynak volt kormányzója. 1885. Manchesterben választották képviselőnek, 1886. aug. pedig, Salisbury lord második kormányzása alatt a külügyminiszterium helyettes-államtitkárául működött. 1891. szept. főpostamester lett, 1892 aug. pedig az egész kabinettel együtt leköszönt. Jelenleg Manchestert képviseli az alsóházban, az ellenzék soraiban.
3. F. Róbert, skót költő, szül. Edinburgban 1751 október 17., meghalt az őrültek házában 1794 okt. 16. Edinburgban és St. Andrewsben teologiát és jogot tanult. F.-t, ki skót dialektusban irt költeményeket, Burns Róbert előzőjének tekintik. Összegyüjtött költeményei Edinburgban (1773) és Perthben jelentek meg (1789, 2 köt.). Ujabban Irwing (Glasgow 1800, a költő életrajzával), Peterkin (Edinburg 1807), Fullarton (Greenock 1810) adták ki őket.
4. F. Vilmos, skót sebész és anatomus, szül. Prestonpasusban, Skóciában 1808 márc., megh. Londonban 1877. febr. 10. Tanulmányait Edinburgban végezte, szorgalmasan dolgozott Knox Róbert, majd Turner János mellett, kinek 1826. asszisztense lett. 1831. már ő maga adta elő a boncolástant, 1840. mint a King's College sebészeti tanára Londonba ment. 1870. a Royal College of Surgeons elnöke, előadta a boncolástant és sebészetet; emellett udvari sebész is volt. Sokat irt a litotómiáról, litotripsiáról, az aneurismákról stb. és számos sebészeti műszert talált fel. Főmunkái: System of practical surgery (5. kiad. London, 1870); Lectures on the progress of anatomy and surgery (1867). Magyarul megjelent: Sebészi bonctani kalauz. Ford. Plihál Ferenc. (Pest 1862.)
(lat.), a régi rómaiak ünnep- és szünetnapjai, amelyeken csupán a legsürgősebb munka volt megengedve, s amelyeket első sorban az istenek tiszteletére, áldozatok bemutatására szenteltek, azután pedig lakomázással és játékokkal töltöttek el. Többfélék voltak: közünnepek (F. publicae) és magánjellegü ünnepek (F. privatae). A közünnepek ismét v. álló ünnepek régtől fogva meghatározott napokon (F. legitimae v. stativae), p. a vásárnapok (a nyolcnaposnak vett holdhét első napja, tehát minden 9-ik nap, azért nundinae, l.o.), vagy mozgó ünnepek (F. conceptivae), amelyek évenkint ismétlődtek ugyan, de napjukat évről-évre a papok határozták meg és adták köztudomásul (ilyenek voltak p. a F. Latinae); voltak végre rendkivüli alkalmakkor parancsolt közünnepek is nagy öröm v. országos gyász esetén (F. imperativae). A magánünnepek egyes személyek, családok és nemzetségek öröm- vagy gyászünnepei, születés- vagy halálozás napjai stb. voltak. A törvénykezés szünetei F. forenses v. dies nefasti; ilyen évenkint 53 nap volt, melyeket a kalendáriumok N betüvel jelöltek meg. Voltak ezenkivül megszakított napok is (dies intercisi), amelyeken csak bizonyos órában szünetelt a törvénykezés. - Egyházi értelemben a hét egyes napjai a hétköznapok: F. secunda (hétfő), F. tertia (kedd) stb. Már Tertullianus (megh. Kr. u. 240.) igy nevezi a szerdát és pénteket. A régi jelentés ily gyökeres elváltozását ugy magyarázzák, hogy a husvét hetének elnevezéseit vitték át a többi hétre is. A husvét hetében pedig első nap a feltámadás napja, a zsidó szombatra következő nap, s a többi napot is az egyház az első ünnephez hasonlóan ülte meg, tehát ezek is feriák, ünnepek voltak: a hétfő volt a második, kedd a harmadik feria stb. A szokásos elnevezést törvényileg szentesítette s általánossá tette I. Sylvester pápa (314-335). A hétköznapok a vasárnapokhoz hasonlóan kétfélék: F. maiores és minores. Az elsőkhöz tartoznak p. az adventi és a nagyböjt napjai stb.
falu Tunisz D-i részében, 50 kmnyire Gafszatól, terjedelmes sikságon, a Bu-Haja mellett, 600 lak., datolyapálmákkal és déligyümölcs-termeléssel. Közelében vannak Medinet-el-Kedima-nak terjedelmes (szinháznak, fürdőnek, erősségnek stb.) romjai, amelyeket Theleple nevü római gyarmat maradványainak tartanak.
község Horvát-Szlavonországban, Verőce vmegye nasbreveicei j.-ban, (1891) 1425 horvát-szerb és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 5112 lakosa van, közte 604 magyar.