Corr. és F.-mézga (növ.), l. Elefántalma.
brit indiai város és disztrikus, l. Firozpur.
régi magyar szó, ugyanazt jelenti, amit az ujabb időben idegen mintára faragott köbfogat v. köbtartalom.
spanyol gabonamérték; Corunnában gabonára nézve 16,16, tengerire 20,82, Ferrolban 18,5 literrel. Továbbá Corunnában földmérték 4,36 és 6,28 arral.
József, l. Ferrara (2.)
város Potenza olasz tartományban, 26 km.-nyire Materatól, a Busento jobb partja közelében, vasut mellett, (1881) 7545 lak., szőllő- és olajfatermeléssel.
1. tartomány Olaszországban Modena, Ravenna, Rovigo és az Adriai-tenger közt, 2617 km2 területtel, (1881) 215369 lak. Az egészen sik és sok helyen mocsáros tartományt a Pó torkolatának néhány ága és több mellékfolyója öntözi és számos csatorna szeli át. A bő termékenységü, de meglehetősen egészségtelen vidékek főtermékei: gabona, kender, rizs és szőllő; jövedelmező a halászat is. Járásai: Cersto, Comacchio és F. - 2. F. az ugyanily nevü tartomány fővárosa, érseki székhely a Po di Volano és több vasut mellett, mocsáros és egészségtelen, de termékeny sikságon, (1892) 86000 lak. San-Luca és San-Giorgio külvárosokat, továbbá a hozzája mint községhez tartozó Marrarat, San-Martinot és Vigarano Mainanzát is beleszámítva. Az egykor élénk és virágzó város megtartotta ugyan széles utcáit, gazdag palotáit, de egyébként csendes, csaknem kihalt várossá lett. Élénkséget még főképpen egyeteme kölcsönöz neki; az egyetem (Libera Universiata di F.), amelyet 1264. alapítottak, 1394. beszüntettek, egy ujabb felállítás és beszüntetés után pedig 1815. ujra megnyitották, jogi, mat.-természettudományi és orvosi fakultásból áll; összeköttetésben van vele egy botanikus kert, fizikai kabinet, régiséggyüjtemény és egy kitünő könyvtár (90000 kötet, közel 2000 kézirat), amelynek egyik termében Ariostó siremlékét őrzik. Jelentékenyebb egyházi épületei: a San-Giogio székesegyház a XII. és XIII. sz.-ból, nagyszerü homlokzattal, belsejében számos falfestménnyel, déli szögletében hatalmas campanillevel, amelyet a XVI. sz.-ban II. Ercole herceg építtetett; a kupolás San-Francesco templom, Pietro Benvenuti (1494) műve, az Este-család több siremlékével; A San-Paolo-templom Bonoi és Scarsellino festményeivel: a San-Cristoforo szép renaissance-templom a campo santoban és a Santa Maria della Rosa, amelyben IV. Jenő pápa 1438. a F. firenzei zsinatot megynyitotta. Az É-i városrészben két főutca van, a Corso Vittorio Emanuele és a Corso di Porta Po; ahol ezek egymást metszik, 4 pompás palota van; a legszebbek a Palazzo Prosperi szép portalével és a Palazzo de Diamanti, amelyben a városi képtár van elhelyezve; az egykori, festői külsejü, négytornyu hercegi kastély (Castello) a város közepén áll, Dossi freszkóival. Egyéb paloták még a Palazzo Costabeli, Ercole di Giulio Grandi freszkóival; az Ariosto háza, amelyben a költő élete utolsó éveit törtötte; a Sz. Anna-kórház, amelynek egyik cellájában Tassot 157ö-1586-ig fogva tartották. A város szülöttei: Ariosto, Savonarola, Guarini, Galvani; az első kettőnek emlékét szobrok hirdetik. F.-ra, amely alkalmasint csak a középkorban keletkezett, a pápák tartották igényt; mint pápai hübér a X. sz. végén a tusciai őrgrófok tulajdona volt. 1208. az Estek vették birtokukba, akiknek e város felvirágzását első sorban köszönheti. Az Este-családot 1312. V. Kelemen pápa rövid időre a városból kiszorította, de ezek a XIV. sz.-ban nemcsak a pápa beleegyezését eszközölték ki visszahelyeztetésökhöz, hanem azonkivül ujabb birtokokat is szereztek és ezekhez a császár jóváhagyását is megnyerték, 1471. pedig II. Pál pápa által birtokaikat hercegséggé emelték. A XV. és XVI. sz.-ban F. volt a renaissance szellemi életének egyik középpontja; itt tartotta az fenn magát legtovább. Hires volt majolikáiról, melyek legnagyobbrészt magában a fejedelmi udvarban készültek. Az agyagipar e felvirágzásának alapját I. Alfonso herceg (1505-1534), Lucrezia Borgia férje vetette meg. Állítólag ő találta volna fel a ferrarai majolikát jellemző, hires fehér mázat. F.-ban tanult Janus Pannonius és sok más magyar ifju. II. Alfonso halála után, kinek törvényes gyermeke nem volt, VIII. Kelemen pápa 1598. a várost az Egyházi Államba kebelezte be. 1797. az Alpokon inneni köztársaságnak, illetőleg az olasz királyságnak vált részévé, 1814. a pápai birtokhoz került vissza, 1859. pedig az uj olasz királyságba kebeleztetett be. V. ö. Ferranti: Compendio della storia sacra e politica di F. (1808); Conti: Storia di F. in compendio (1851.) Piva, La guerra di F. 1482. (Padova 1892).
1. Ferenc, olasz nemzetgazdasági iró, szül. Palermóben, 1810 dec. 7. 1834. a siciliai statisztikai hivatal főnökévé nevezték ki. Mivel 1847. a siciliai forradalmi mozgalomban részt vett, a kormány elfogatta s Palermóban elzáratta; 1848. azonban kiszabadult, s az ideiglenes kormány tagjává lett. Miután hivatalos küldetésben Turinba ment, hogy ott a genuai hercegnek fölajánlja a siciliai koronát, ott megtelepedett s az egyetemen a nemzetgazdaságtan tanszékét foglalta el. 1867. a Rattazzi-kabinetben pénzügyminiszterséget vállalt, amelyet azonban csak nehány hónapig viselt, bár később is élénk részt vett az olasz pénzügyi vitákban, ugy is mint a képviselőház pénzügyi bizottságának, ugy is mint később a szenatusnak tagja. 1868. a velencei kereskedelmi akadémia élére állították. F. munkái közül az Importanza dell'economie politice (1849); Bibliotece dell'economista (1850-68. 27 kötet; F. előszavaival) a legnevezetesebbek.
2. F. József, másként Ferrandi v. Carnot, olasz anarkista, kit az 1891. Hágában tartott nemzetközi anarkista-kongresszus az angol anarkizmus vezetésével bizott meg, mely alkalommal a Carnot nevet is kapta. Ez az igénytelen termetü, körülbelül 45 éves ember azt a szerepet játszotta az anrkisták között, mint a rettegett N. I. a feniek összesküvéseiben. Minden, a párt számára érkező pénz az ő kezén ment keresztül, ő parancsolta meg a párt tagjainak az Angliában és a kontinensen tervezett merényletek elkövetését. 1894. tavaszán a kontinensre küldendő bombákat készített, de ekkor a londoni rendőrség Polti anarkista nyomán épr. 23. őt is kézre keítette. Jelenleg vizsgálati fogságban ül.
l. Firenzei zsinat.
1. Benedek, olasz zenész, szül. Reggioban 1597., megh. Modenában 1681 okt. 22. Verseket, operaszöveget költött Velencében, hol 1638. Musiche varie a voce sola c. kiadott zenemüvei közt, Burney szerint már Cantate is van, holott e műfajt 20 évvel utóbb Strozzi Borbála a maga alkotásának állította. Il principe giardiniero c. dalművének nagy hirére Bécsbe hivta őt III. Ferdinánd császár, kit F. a regensburgi birodalmi gyülésre kisért 1653., hol L'inganno d'amore c. operája hódította meg Németországot e műfajnak.
2. F. Gaudenzio, olasz festő, a XVI. sz.-i lombardiai iskola egyik mestere, szül. Valduggiában a piemonti Alpok között, 1841 körül, meghalt Milanóban 1545 és 1547 között, első kiképzését a vercellii iskolában nyerte, azután Luini révén megismerkedett Lionardo da Vinci művészetével, utóbb Rafael hatása alatt állt. Sok freszkóképet festett. A varallói S. Maria della grazie freskóképei különböző időben keletkeztek, legszebb közöttük a keresztrefeszítést ábrázoló nagy festmény (1513); utolsó (1542) és talán legnagyszerübb freszkófestményei a S. Maria della grazie templomban vannak. Függőképei közül a legrégibbek, melyek még a régibb lombardiai iskolára vallanak, a turini képtárban vannak. Legszebb és legjellemzőbb oltárképe Canobbióban, a Lago Maggiore mellett, Krisztus utját a Golgothára ábrázolja. Nagyon jellemző képei vannak a milanói S. Maria presso S. Celso templomban és a Brera képtárban, továbbá a turini képtárban. F. a legerőteljesebb, legdrámaibb renaissance-festők egyike. V. ö. Colombo, Vita di G. F. Turin 1881.
3. F. Guidó, olasz történetiró, szül. Novaraban 1717., megh. 1791. A jezsuita rendbe lépett és sok művével nagy hirre emelkedett. Hazai történetünket érdekli a szavójai Jenő hadjáratairól irt munkája: De rebus gestis Eugenii bello Pannonico, továbbá a Res bello gestae auspiciis M. Theresiae és a De vita austriacorum quinque imperatorum c. művei. Összes művei Milanóban jelentek meg Opera historica c. alatt (6 köt).
4. F. József, olasz filozofus, szül. Milanóban 1812., megh. Rómában 1876. jul. 1. Miután Párisban tanulmányait befejezte, a hires olasz filozofusról, Romagnosiról - ki mestere volt - irt tanulmányával az irodalom terére lépett. 1837. megjelentek tőle a jog- és történetfilozofusnak, Viconak összes művei Milanóban, 6 kötetben, bevezetéssel; majd külön, francia nyelvü könyvet adott ki róla: V. et l'Italie, Páris 1839. Rochefortban az irodalom tanára lett, de szocialisztikus nézetei miatt kénytelen volt visszalépni. Gousin közbenjárására a strasszburgi egyetemen a filozofia tanára lett, de az ultramontán párt Platon egy helyét az övének tüntetvén föl, kivitték, hogy már 18 nap mulva ez állását is elvesztette. Felolvasásait e c. alatt: Idées sur les politique de Platon et d'Aristôte (Páris 1842) a maga igazolására is közzé tette. Ismeretes történetfilozofiai műve: Essai sur les principes et les limites de la philosophie de l'histoire (Páris 1843). Filozofiai főműve: Filozofia della rivoluzione, 1851, 2 k. (2. kiad. 1873), melyben egyházellenes tanai és kritikus szkeptikus nézetei rendszeresen vannak kifejtve. Ehhez csatlakozott politikai hitvallása: La federazione republicana (Capolago 1851). 1859. visszatért hazájába, hol Turinban és Milanóban tanároskodott. Mint a piemonti képviselőháznak tagja s a federativ eszmék hive, hevesen ellenezte Cavour egységesítő politikáját. Nagyszámu művei közül fölemlítendők még: Histoire des révolutions de l'Italie, de Guelfes et Gibelins (Páris 1856-58 4 k.); Histoire de la raison d'Ecutetat (1860); Storia della rivoluzione d'Italia (Milano 1871-73, 3 k.); Teoria de' periodi policiti (u. o. 1874).Életrajzát megirta Mazzoleni G. F., Milano 1876.
5. F. Lajos, olasz szobrász, szül. Velencében 1810. Főleg Canova művei után képezte magát. 1840. készítette el a hamvvedres nő alakját Canova siremlékén a velencei Santa Maria dei Frari templomban Velencében. Következő művei: egy Laokon szoborcsoport; Endymion; Madonna della Concenzione, a Melancholia ülő márványszobra; Marco Polo szobra; Dávid Góliáth legyőzője (Emo palota Velencében); Atyja sirján imádkozó leány; Madarakat etető Ártatlanság; Dante, Rafael mellszobrai stb.
6. F. Lajos gróf, olasz politikus, szül. a Romagnában 1849. Sok tekintetben igen érdekes alak. Grófi rangja dacára sokáig radikális, sőt szocialista elveknek hódolt és még abba a gyanuba is keveredett, hogy a romagnai gazdasági válságban gyökerező munkásmozgalmakban is van része. Mig elvált neje a királyi udvarnál némi szerepet játszott, F. tüntetőleg távol maradt az udvartól. A képviselőházban ritkán, de ekkor kimétletlenül támadta meg a kormánypártot és tagja volt az erythraei gyarmat viszonyainak megvizsgálására kiküldött bizottságnak. Midón azután 1892. végén a szélső balpárt frakciókra bomlott, F. elvált radikális szocialista társaitól és a Giolitti-miniszteriumhoz közelgett. Vele tartott Fortis képviselőtársa is. E politikai szinváltozást természetesen sokan elitélték, igy kül. Colombo volt pénzügyminiszter (1892 okt. 8.). Még nagyobb feltünést okozott F. belépése a miniszteriumba. 1893. máj. 26. ugyanis hely. államtitkár lett a Giolitti-miniszteriumban. Erről az állásról azonban még u.a. év dec. havában a miniszterium bukása következtében meg kellett válnia. Giolitti kijelölt utóda, Zanardelli (1894 dec.) megkinálta ugyan F.-t a posta- és távirdahivatal tárcával, de ez a kabinet nem bizonyult éltrevalónak. Erre Crispi alakított kabinetet és a nevezett tárcát F.-ra bizta (1893. dec. 15).
7. F. Márk Aurél Antal, Castaldo császári tábornok titkára, ki urának megbizásával többedmagával Martinuzzit 1551 dec. 17. az alvinci kastélyban tőrrel megölte és e gyilkosságról több hivatalos jelentést is szerkesztett. (V. ö. Buchholtz és Hatvani gyüjteményében). Castaldo titkárának, Goilel Vidának jelentéseit ugyancsak ezen eseményekről szintén Hatvaninál (II. 293). Azután a szentszék által elrendelt pörben mint tanu szerepelt (1552), de társaival együtt felmentetett. 1553. visszaköltözött hazájába, Olaszországba, ahol más gonosztett miatt felakasztatott.
8. F. Pál, olasz vigjátékiró, szül. Modenában 1822 épr. 5., megh. Rómában 1889 márc. 9. Szülővárosában elvégezvén felsőbb tanulmányait, huszonöt éves korában adatta elő első szindarabját; első sikerét azonban csak hét évvel később aratta Goldoni e le sue sedici commedie c. történelmi vigjátékával, mely az olasz szinpadoknak máig is kedvelt műsor-darabja, éppugy mint a hasonló irányu Parini e la satira (1857.) E magasabb stilü darabokat a hatvanas években számos társadalmi drámája követte, melyekben F. egészen a franciák iskoláját követte. Főkép az olasz társaság felsőbb rétegeinek korhadtságát szerette rajzolni; többnyire hatásos szinpadi technikával építette fel darabjait, melyekben a mi Csikynkkel hasonló erényeket és egyuttal hasonló hibákat is találni. Némelyik, kivált a nálunk is szinre került Párbaj (ford. Csepreghy L. Pest. 1872. «Il duello») a legjobb e nemü francia szinművekkel is megállja a versenyt. Még megemlítjük ezeket is: Prosa, Un suicido, Le due donne. Összes művei: Opera drammatiche Milanóban jelentek meg 14 kötetben (1877-1880).