1. Artur, genre- és arcképfestő, szül. Galkovitzban, Ausztria- és Németország határán; 1867. Nagyatyja Szabó Ferraris magyar ember volt, de atyja Ausztriába költözvén, már osztrák állampolgárrá lett, fiát: Arturt Bécsben neveltette és sokáig mindent elkövetett, hogy őt művészi hajlamairól és terveiről lebeszélje, F.azonban csak festővé akart lenni, s husz éves korában Párizsba utazott, hol Gerome és Lefevre voltak első mesterei. Különösen az előbbi gyakorolt reá nagy befolyást. Párisban festette meg Cassagnac nejének, valamint Lesseps Ferdinándnak és nejének arcképeit, melyek általános feltünést keltettek. Innen tett gyakori kirándulásokat Sudanba és Egyiptomba, melynek élete őt különösen érdekelte. Keleti genre-képeiben jellemző ereje fényesen érvényesült, s ujabb és ujabb műveit mindig elkapdosták a műárusok. Igen sok képe ezek révén Amerikába vándorolt. Nálunk 1892. szintén keleti életképpel: A tudós majommal tünt ki. Ugyanekkor volt kiállítva nejének arcképe is, melyen közönség és kritika egyaránt megbámulták az ábrázolás finomságát és a jellemzés nem közönséges erejét. Ferraris 1893 telén Budapestre költözött, magyar állampolgárrá lett s már mint ilyen szerepelt az 1894-ki téli kiállítás egy Megkötött alku cimü képével, melyet a király ő felsége vásárolt meg a budai kir. palota gyüjteménye számára. F. legörömestebb kelet napfényes világát festi, de ujabb időkben a magyar népéletben is talált motivumokat.
2. F. József János, gróf tábornagy, szül. Luneville-ben 1726 április 20., megh. 1814. ápr. 9. 15 éves korában mint hadapród a gróf Grüne nevét viselő 26.gyalogezredbe lépett. A Csaszlau melletti ütközetben halálosan megsebesült (1742 máj. 17.). Ugyanez évben kapitány lett. A hét éves háboru elején ezredes. A Hochkirch melletti csatában (1758 okt. 14.) ezrede élén kitünt és a Mária Terézia-rend lovag keresztjét kapta. 1761. vezérőrnagy. Később Németalföldön az összes tüzérség igazgatója. 1773. altábornagy, 1775. Fermonde kormányzója. Nevezetes az általa tervezett Németalföld katonai térképe (Carte des Pays-Bas autrichiens, du Brabant, du Duché de Luxembourg). Nagy mértékben birta Mária Terézia császárnő és II. József császár bizalmát. 1784. táborszernagy. 1798. II. Ferenc császár, a negyedik uralkodó, ki alatt szolgált, belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az 1793. hadjáratban gróf Colloredo hathatós támogatásáért a Mária Terézia-rend középkeresztjét, ugyanazon évben Valenciennes vár ostrománál a rend nagy keresztjét nyerte el. 1806. tábornagy. I. Ferenc császár Ferraris nagy érdemei elismeréseül megengedte, hogy veje gr. Zichy Ferenc és annak utódai a Ferraris nevet viselhessék.
1. Galileo, olasz elektrotechnikus, szül. Livornóban 1847. Tanulmányait a torinói egyetemen végezte. Egyetemi tanulmányainak bevégezte után tanársegédje lett a torinói iparmuzeum technofizikai tanszékének. Nevét a geometriai optikára, valamint elektromosságra s mágnességre s elektrotechnikára vonatkozó kiváló kutatásai tették ismertté. Legkiválóbb optikai műve: Le Proprieta degli Strumenti Diottrici. Az elektromosságra vonatkozó kutatásainak sorát a telefonnal végzett kisérletei s erre vonatkozó elméleti fejtegetései nyitják meg. Az 1882. párisi elektromos kongresszuson mint az olasz kormány kiküldöttje szerepelt, s itt, valamint 1883. mint a bécsi elektromos kiállítás olasz biztosa, majd mint a torinói olasz kiállítás elektromos osztályának elnöke nagy szolgálatokat tett az elektrotechnikai tudománynak. E gyakorlati irányu kutatásai között legértékesebbek a Gaulard és Gibbs-féle transzformátorokra, valamint a Zipernovszky-Déri-Bláthy-féle zártkörü transzformátorokra vonatkozó kisérletei. 1885. ismertette először a két különböző fázisu váltakozó áramok együttes hatásából eredő forgómágneses mező tulajdonságait, s az elv alapján szerkesztett forgómágneses mezejü váltakozó áramu motorának tulajdonságait. A különféle feltalálóktól eredő forgómágneses mezejü motorok változatainak alapeszméje tehát F.-től ered. Az 1891-ki frankfurti elektromos kiállításon mint a nemzetközi mérőbizottság tagja szerepelt.
2. F. Károly Ferenc, olasz nemzetgazda és statisztikus, született Moncalvoban (Alessandria) 1850 aug. 15. Eleinte a statisztikai hivatal alkalmazottja volt, 1878 a paviai egyetemen rendkivüli tanár lett, 1883. az olasz földmivelés, kereskedelmi és iparminiszteriumban igazgatónak, 1885. a pádovai egyetemre a statisztika rendes tanárává nevezték ki. 1886 és 1887. képviselő is volt. Művei: La statistica e la scienza dell' amministrazione nelle facolta giurioiche (Pádova 1878); Moneta e corso forzoso (Milanó 1879); Saggi di economia, statistica e scienza della amministrazione (Torinó 1880); La statistica del movimento dei metalli preziosi fra l'Italia e l'estero (Róma 1883); L'assicurazione obbligatoria e la responsabilita dei padroni ed imprenditori per glo infortuni sul lavoro (2 kiad. u.o 1890); Die Banken in Italien (a Handwörterbuch der Staatswissenschaften c. mű, 2 köt., Jena 1891); Principii di scienza bancaria (Milanó 1892) stb.
(arab) a. m. szőnyeg- vagy ágyrendező. Értik alatta azon, rendszerint a vakuf-alapokból fizetett egyént, kinek kötelességében áll a mecset belső berendezését tisztán tartani.
(ejtsd: ferradzi) József Jakab, olasz bibliografus és Dante-buvár, szül. Cartiglianoban Bassano mellett 1813 márc. 20. Vicenzában teologiát tanult. 1835. pap lett, majd Bassanóban gimnáziumi tanár volt. Tanári állásától hazafias érzülete miatt Radetzky 1849-ben megfosztotta, 1852. pedig Gorzkowsky osztrák tábornok mint Velence kormányzója a nyilvános prédikálást is megtiltotta neki. Később tanár és iskolafelügyelő lett Bassanoban. Művei: Di Bassano o dei Bassanesi illustri (Bassano, 1847); M. Zaccariai Briesto, arcivescono di Udini (u. o. 1852); Vergiliusnak magyarázatos fordítása (u. o. 1853-55, 3 kötet); Antologia italiana (Bécs, 1858-1859, 2 köt.); Manuale Dantesco (Bassano, 1864-67, 5 köt.); Bibliographia Petrarchesca (u. o. 1877); Torquato Tasso (u. o. 1880); Bibliografia Ariostesca (u. o. 1882).
1. Antal, portugál költő, sz. Lissabonban 1528., megh. u. o. az 1569. dühöngött pestisben. Jogot tanult, de sokat foglalkozott a klasszikus költőkkel és portugál nyelven utánozta is őket. Ő a coimbrai, ugynevezett klasszikus nemzeti költői iskola egyik megalapítója. Később tanár lett a coimbrai egyetemen, majd főtörvényszéki tanácsos s királyi kamarás. Költeményein: Poemas lusitanos (1598) a klasszikus hatás érzik. Leghiresebbek: Ines de Castro (1558 irt) tragédiája és Comedia do Bristo és Comedia do Cioso (A féltékeny) c. vigjátékai. Az utóbbit, melyet franciára és angolra is lefordítottak, a legrégibb uj-európai jellemvigjátéknak lehet tekinteni. Összes művei első izben Lissabonban (1771, 2 köt.), majd ugyanott ujból 1771., 1829. és 1875. jelentek meg. V. ö. Castiho, A. F., poeta quinhentista (Madrid 1874. 3 köt.).
2. F. Tamás Antal Ribeiro, l. Ribeiro.
(ejtsd: - divaszkonszélus) György, portugál költő, szül. Coimbrában, mások szerint Monte mór o Velhoban, megh. Lissabonban 1585. A pénz- és gyarmatügyi osztályban irnokoskodott. Vigjátékai: Eufrosina (iratott 1527., nyomtatásban megjelent Coimbrában 1560-ben, Lissabonban 1786); Ulyssipo (iratott 1547., nyomattatott u. o. 1616. és 1787); Aulegraphia (u. o. 1619. és 1787), klasszikus modorban irt erkölcs- és jellemképek, melyek különösen azért nevezetesek, mert szerzőjük a régi népköltészetet és népies nyelvet érvényesítette bennök. Irt egy Triumpho de Sagramor (Coimbra 1554) c. lovagregényt, mely utóbb (u. o. 1567 és Lissabon 1867) Memorial das poezas da segunda tavola redonda cimmel jelent meg. E műhöz több költemény is van csatolva.
(Farrera), 9 km. hosszu, keskeny völgy Graubünden svájci kantonban, amely a Schamsi-völggyé szélesedik ki; e vad hegyszakadékokból és szük völgyüstökből álló F.-n az Aversi-Rajna folyik végig, sellőket és vizeséseket alkotván. Két kis falujában összesen mintegy 170 lak. van, akik leginkább állattenyésztéssel foglalkoznak.
János, spanyol történetiró, szül. Labanezában 1652 jun. 7., megh. 1735 jun. 8. Madridban pap, Portocarrero bibornok tanácsosa, az államtanács tagja és főkönyvtárőr volt. Főtevékenysége azonban a történelem tanulmányozására irányult. Érdemes műve, a Historia de Espana 1598-ig terjed (Madr. 1700-1727: 16 köt; uj kiad. 1775-91: 17 köt.). Megemlítendő még Varias poesias c. műve (Madrid 1726) stb.
Vince, szent, spanyol dominikánus, korának legkiválóbb szónoka, szül. Valenciában 1346., megh. Vannesban 1419 ápr. 5. 18 éves korában a sz. Domonkos rendjébe lépett; 1363-1394. évek közti időt tanulással, a szabad művészetek, a dialektika és teologia tanításával és szónoklással töltötte el. 1384. teol. tudor lett. Midőn VII. Kelemen pápa halála után de Luna Péter bibornok választatott pápává, ki XIII. Benedek nevet vett föl, 1394. Avignonba ment, ahol a pápa gyóntatója és magister sacri palatii lett.1398. kivánságára apostoli misszionáriusnak kinevezve, 1419-ig nemcsak Spanyolország majdnem összes tartományait, hanem Francia-, Olasz-, Angol-, Ir- és Skótországokat is beutazta, mindenhol nagy sikerrel prédikálván. Magában Spanyolországban 25000 zsidót és 8000 szaracenust térített meg, azonkivül a különféle megtérített eretnekek számát 100000-re teszik. Már 1416. elhagyta XIII. Benedek pápát. III. Kalixt pápa szentté nyilvánította 1455. Több aszketikus művet irt.
Col de F. (ejtsd: ferré), 2536 m. magas hágó, a Montblanc-hegy K-i lábánál, a Drance és Doravölgy közt, 7 1/2 km.-nyire a Nagy Sz. Bernáttól; Wallis svájci kantonból az olasz Torino tartomány Aosta nevü járásba visz rajta keresztül az ut.