l. Ferromangán.
(ejtsd: ferronier), La belle F., Ferron párisi vaskereskedőnek (v. ügyvédnek) bájos felesége, ki 1538. férje tudtával I. Ferenc francia király kedvese lett. Róla F.-nek nevezték el az ékszer gyanánt használt, fémből készült homlokszalagot. Nevét viseli Leonardo da Vincinek a Louvreban található egyik arcképe is.
a Ferro szigetétől 24 perc 30 másodpercnyire nyugatnak átmenő u.n. első, helyesebben kezdő délkör, amelytől keletre és nyugatra számíttattak, illetve gyakrabban még most is számíttatnak a földrajzi hosszuságok. A franciák a hosszuságokat már régebben a párisi déllőtől számítják, mely Ferrotól 20°-nyira van keletre, az angolok - és általában a tengerészek - Greenwichtől, 17° 39' 37''-nyire keletre F.-tól; az amerikaiak Washingtontől, 59° 23' 13''-nyire nyugatra F.-tól. A F.-nek az egész Föld ábrázolása tekintetében megvan az az előnye, hogy egyrészt az óvilági földrészeket - Európát, Ázsiát és Afrikát - másrészt az ujvilágot magában foglaló két félgömbre osztja a Földet.
a vas és szilicium ötvénye, ha benne a szilicium 5 %-nál több (mintegy 16 %), ez keletkezik akkor, ha vasat, kovasavat és szenet magas hőmérsékletnél összeolvasztanak. A F. a nyersvas egyik alkotó részét képezi. Legtöbb a szürke és legkevesebb a fehér nyersvasban van. A tiszta fehér, de ha szén volt a vasban, szürke, mert a szilicium elősegíti a vas karbontartalmának grafitalakban való kiválását. Mivel a hólyagtalan öntvény képződését is elősegíti, a F.-ot acélfürdők, különösen a tégelyacél tisztítására használják.
(gör.-lat.). Valamely kép természet utáni fölvétele kollodiumra, melyet aszfalttal bevont fekete vaslemezre öntenek, félig-meddig megszárítanak s azután megezüstöznek. Az ilyenformán nyert s a világosság iránt érzékeny réteget a kamarában rövid ideig tartó megvilágításnak teszik ki, kifejtik, rögzitik és megmosás után rögtön szállítják. A vékony kép tulajdonképen negativ, de a vékony alapon pozitivnak látszik. Németországban már 1850. állítottak elő ilyen képeket fekete üvegen (Pannotyp), de mivel az üveg törékeny, az amerikaiak feketére v. barnára lakkozott vaslemezzel cserélték föl. Azóta a vaslemezre fényképezést világszerte fölkapták s különösen vásári alkalmakkor, népünnepélyeken használják az u.n. «amerikai fotografusok».
(ejtsd: ferruccsi) András, olasz szobrász és építész, szül. Fiesolében 1465., megh. Firenzében 1526, Francesco di Simone Ferrucci és Maini tanítványa, Imolában a Salvator-kápolna diszítésével bizták meg, 1490 körül pedig Nápolyba ment, ahol I. Ferdinánd szolgálatába állott. 1493. biráló volt a firenzei székesegyház homlokzatának mintái fölött, 1495. pedig az ottani Sta. Annunziata templom számára dolgozott, még 1508 előtt a firenzei székesegyház építésénél szolgálatot vállalt, 1512-1518 a székesegyház főépítőmestere volt. 1515. a S. Lorenzo templom homlokzatának főépítőmestere lett. Dolgozott Magyarország számára is. E műveiről Vasari «Le vite de piu eccellenti pittori, scultori ed architettori» c. művében (Ed. Sansoni, Firenze 14. köt.) igy szól: «Készített egy márvány kutat, melyet a magyar királynak küldött s mely nagy becsületére vált. Az ő kezéből került ki egy márvány siremlék is, mely szintén magyarországi városba, Esztergomba került. Ezen a bold. Szüz volt igen szépen kidolgozva más alakokkal együtt. E sirba helyezték el utóbb az esztergomi bibornok hamvait.» Életirója nem mondja, hogy melyik magyar királynak küldé a kutat. Tudjuk, hogy II. Lajos volt az (1517). A siremlék Bakocz Tamás bibornok, esztergomi érsek számára készült, de nem siremléknek, hanem oltárnak volt szánva, fölállíttatott a Bakocztól épített (1506-1507) sirkápolnában és ma is ugyane kápolnában áll. F. inkább dekorativ szobrász volt és nagyobbára diszítő szoborműveket készített; ilyenek: a keresztkut és négy domborumű a pistojai székesegyházban, a fiesolei székesegyház szentségháza, egy márványoltár Frascatiban, két márvány angyal Volterrában stb. 1512-1514. elkészítette szt. Andrásnak életnagyságot meghaladó márványszobrát, 1521. Marsilio Ficino mellszobrát a firenzei székesegyház számára; mindkettő meglehetősen rideg, akadémikus munka. Élete vége felé fafaragással is foglalkozott; a fiesolei Sta Felicita és Assunta templomokban látható egy-egy szép fafeszülete.
(lat.) a. m. rozsda.
(lat.) a. m. vas. - F. hydrogenio reductum, a. m. hidrogénnel szinített vas. - F. limatum, vasreszelék. - F. oxydatum dialisatum, igen bázisos ferrikloriloldat, l. Vas oxidjai s hidroxidjai. - F. sesquichloratum a. m. kristályviztartalmu ferriklorid. - F. sulfuricum oxydulatum, ferroszulfát.
1262. a johanniták magyarországi nagy mestere.
Gyula, francia államférfiu, szül. St.-Diében (Vosges) 1832 ápril 5., megh. Párisban 1893 márc. 17. Jogot végzett és 1851. mint ügyvéd telepedett le Párisban. 1865. belépett a «Temps» szerkesztőségébe s hatalmas támadásokat intézett Páris városának rossz közigazgatása ellen. E cikkeit azután «Comptes fantastiques d'Haussmann» cim alatt 1865. összegyüjtve is kiadta. 1869. a törvényhozó testületbe választották, 1870 szept. 4. a nemzeti védelmi bizottságának tagja, szeptember 5. annak titkára s szept. 6. a Seine département préfet-je lett. Az okt. 31-iki szociál-demokrata fölkelés alkalmával fogságba került, de a nemzetőrség kiszabadította, mire nov. 15. Arago helyébe Páris maire-jévé nevezték ki. 1871-ben a nemzetgyülésbe választották, máj. 24. pedig Thiers, a kommün leveretése után, megint a Seine-département élére állította; azonban F. ez állásáról tiz nap mulva leköszönt. 1872. máj. havában követnek ment Athénbe, de ez állásáról Thiersnek 1873. történt visszalépésével lemondott. Ez időtől fogva a nemzetgyülésben és 1876 óta a képviselőházban mint a köztársasági opportunista balpárt egyik vezére szerepelt és több izben működött mint miniszter is. Igy 1879 febr. 4. közoktatásügyi miniszter lett a Waddington-miniszteriumban. Ebben az állásában fontos reformokat vitt keresztül. Nagy nehézségek árán megszavaztatta az antiklerikális tanügyi törvényt (1880). Freycinet visszalépése után maga állott a kabinet élére (1880 szept. 24.), nemsokára azonban, 1881 nov. havában, Gambettának engedte át az elnöki széket. 1882. jan. 30. megint közoktatásügyi miniszter lőn a Freycinet-kabinetben és ennek, valamint a Duclerc-miniszterium gyors egymásutánban bekövetkezett bukása után, 1883 febr. 21. ismét F. alakított uj opportunista kabinetet, melyben eleinte a közoktatásügyet, utóbb pedig a külügyet vezette. F. főtörekvése a köztársaságnak megerősítésére irányult s ennek érdekében ideiglenesen még a radikálisokkal is kezet fogott, kiknek sürgetésére az alkotmány revizióját és a lajstromos szavazást is keresztülvitte. A külügyi politika terén szakított az 1870 óta hagyományos politikával és Németországhoz közeledett, mellyel egyetértőleg lépett fel Egyiptomban és a nyugat-afrikai gyarmatkérdésben. Hátsó-Ázsiában pedig teljes erővel fáradozott egy hatalmas és gazdag francia gyarmatország megalapításán, mely célból Anam és Tongking országokat elfoglalta. Tongking megszállása következtében Kinával keveredett háboruba, melyben a fekete bandák (l.o.), a kinai hatóságok álnok magaviselete és a borzasztó égalj dacára elvégül mégis a francia zászlóknak kedvezett a szerencse, ugy hogy a kinai kormány már-már békére hajolt, midőn 1885 márc. 30. annak hirét hozta a táviró, hogy a kinaiak egy francia hadosztályt megsemmisítettek. Ennek hírére a képviselőházban már régebben lappangó elégületlenség oly elementáris dühvel tört ki, hogy a miniszternek a teremból menekülnie és állásáról azonnal lemondania kellett.
Egy ideig ő volt Franciaország leggyülöltebb embere. 1887 óta a Boulanger tábornok és az opportunisták közötti hatalmi versengésben vezérszerepet játszott. A köztársasági elnök választásakor 1887 december 3-án az első szavazásnál 212 szavazatot kapott; mire azután maga kérte hiveit, hogy a második szavazásnál Carnot-ra szavazzanak. A boulangisták és intranzigensek lázításának tulajdonítható az a merénylet is, melyet a hóbortos Aubertin december 10-én F. ellen intézett. F., ki csak könnyen sebesült meg, nem rettent vissza a Boulanger és a radikalizmus elleni küzdelemtől és a köztársasági nemzeti egyesületet alapította 1888. a boulangismus leveretésére. 1891. Epinalban szenátornak választották. 1893 febr. 12. az Association républicain gyülésén programmszerü beszédet mondott, melyben mintegy kijelentette, hogy a közelgő elnökválasztáskor mint Carnot versenytársa fog fellépni. Miután kiderült, hogy a Panama-botránytól teljesen távol tartotta magát, hirneve egyre emelkedett és a szenátus 1893 febr. 24. 148 szavazattal (249 közül) Leroy helyébe elnöknek választotta. Febr. 27. tartott székfoglaló beszédével még a radikálisokat is lefegyverezte. Igy hát ujra mosolygott reá a népszerüség napja, midőn a halál váratlanul elragadta. A képviselőház 296 szavazattal 1270 ellen azt határozta, hogy a nagy férfiut az állam költségén temessék el. V. ö. Robiguet Pál, J. F., Discours et opinions (Páris 1893-94).