(ejtsd: feri dö belmár) Gábor, francia iró, ki inkább Gabriel Ferry álnéven ismeretes, szül. Grenobleban 1809 nov., meghalt Kaliforniába való utaztában, az Amazone hajó égésekor 1852 jan. 5. Sokat utazott és uti benyomásainak leirásai, melyek a Revue des deux Mondes-ban jelentek meg, hiressé tették nevét. Nevezetesebbek: Le coureur des bois, La chasse aux Cosaques, Costal l'Indien, Scenes de la vie militaire au Mexique, Les Squatters stb. Magyarul megjelent: A cserkésző. Ford. Hanthó Lajos (Bpest 1875). - Fia, kit szintén Gábornak hivnak, szül. Párisban 1846 máj. 30., atyja álneve alatt ir. 1868. jelent meg L'éclipse de la lune c. egyfelvonásos darabja, melyet több operett követett; 1878. Réginah cimmel háromfelvonásos drámát irt. Azonkivül több regénye és irodalmi munkája van; nevezetesebbek: Les dernieres années d'Alexandre Dumas, 1864-70 (1883); Les deux maris de Marthe (1884); Cap de fer (1887); Balzac et ses amies (1888); Les exploits de César (1869); Les exploits de Martin Robert (1890).
l. Tayport.
a Visztula 112 km. hosszu mellékfolyója; Danzig porosz kerületben a Turnbergtől D-re ered és Mewenél torkollik.
Hans Axel, gróf, svéd marsal és diplomata, szül. Stockholmban 1755 szept. 4. megöletett u. o. 1810 jun. 20. F. előbb a katonai pályán működött és mint a Royal Suédois francia ezrednek vezére, az amerikai háboruban is vett részt. Megismerkedvén a francia udvarral, romantikus hajlamot táplált Mária Antoinette királynő iránt. Midőn a királyi pár helyzete a forradalom folyamán egyre komolyabb lett, égett a vágytól, hogy XVI. Lajos és nejének sorsán segítsen. Érintkezésbe lépvén Bouillé marquis és fiával, továbbá Breteuil marquis-val és Mercy gróffal, a királyi pár futását tervezte és mindenképpen arra törekedett, hogy e menekülés sikerüljön. Azután Drezdában és Bécsben élt egy ideig és a francia emigránsokkal is összeköttetésben állott. Végre hazájába tért vissza, mire IV. Gusztáv király birodalmi marsallá és az upsalai egyetem kancellárjává tette. A svéd nemzet azonban nem szerette és midőn Keresztély Ágost VIII. Károlytól adoptált trónörökös korai halála után abba a gyanuba keveredett, hogy ő és nővére, Piper grófnő, okozták a herceg halálát: a stockholmi nép a herceg temetése alkalmával F.-t megrohanta és megölte. Nővére megmenekült. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy F. az ügyben ártatlan volt.
Henrik, báró, osztrák építész, szül. Bécsben 1828 jul. 7., megh. Grinzingben, Bécs mellett 1883 jul. 14. A bécsi akadémián Siccardburg és van der Nüll alatt tanult, a gyakorlati építéstanba nagybátyja, Stache vezette be. Első műve az 1856-79. korai-gót stilban épült bécsi fogadalmi templom volt; majdnem ugyanebben az időben építette a nemzeti bankot, a protestáns templomot Brünnben és a Teplitz melletti schönaui egyházat. Ő készítette Viktor Lipót főherceg, Wertheim, Ofenheim és Liechtenstein bécsi palotáját. 1866. F.-t a bécsi politechnikum tanárává nevezték ki, 1869-ben lovaggá, 1871. építészeti főtanácsossá, majd báróvá tették. 1868. az osztrák művészeti és iparmuzeum (renaissance) építését bizták rá; ugyancsak tőle való a Ringstrassén lévő olasz renaissance-stilü egyetemi épület. Későbbi alkotásai: a Lloyd-épület Triesztben, a schottentemplomi főoltár Bécsben. Eitelbergerrel együtt: Das bürgerliche Wohnhaus und das Wiener Zinshaus (Bécs 1860) cimü munkát irt. V. ö. H. Freiherr v. F., Festschrift (Bécs 1884).
(La-), 17 község neve Franciaországban, köztük a jelentékenyebbek: 1. La F.-Bernard, város Sarthe départementban, 33 km.-nyire Mamerstől az Huisne és vasut mellett, (1891) 5239 lak., vászonszövéssel, vasolvasztással és malomiparral. Érdekes az 1450-1544-ig épített, de be nem fejezett Notre-Dame temploma, pompás kórussal és gyönyörü üvegfestményekkel; a XIV. sz,-ból való falai részben máig is fenmaradtak, különösen egy kapu két toronnyal, amelybe a városháza van beépítve. - 2. La F.-Macé, város Orne départementban, 22 km.-nyire Domfronttól, a Gourbeba folyó és vasut mellett, (1891) 8121 lak., jelentékeny szövőiparral, paszománt-, szalag- és gummicipőkészítéssel. - 3. La F.-Milon, község Aisne départementban, 12 km.-nyire Neuilly-Saint-Fronttól, az Ourcq és vasut mellett, (1891) 1592 lak., a XV. sz.-ból épített, de későbben lerombolt erősség homlokzatával (3 óriási torony és egy szép kapu). F. Racine szülővárosa, emlékét David d'Angerstől készített szobor hirdeti. - 4. La F.-sous-Jouare, város Seine-et-Marne départementban, 19 km.-nyire Meauxtól, a Marne és Petit-Norin összefolyásánál, vasut mellett, (1891) 4670 lak., jelentékeny malomkőbányákkal, amelyekben mintegy 1200 munkás foglalkozik, nagy gabonakereskedéssel, 1814 febr. 9. Macdonaldot itt az orosz csapatok megverték.
(lat.) a. m. termékeny.
(Dar-F. Dsenakhera), K.-Szudán egyik vidéke a nyam-nyamoktól D-re és Darfurtól É-ra, amattól az Uelle, emettől a Biri választja el. A Kurutól és Pongótól öntözött vidék nagyobbára el van pusztítva; a khartumi rabszolgavadászok (dsellabák) egyes tanyákat (zeribákat) építettek, amelyekből kitörve, a környéket elpusztították és a lakókat összefogdosták; ugyanezekben tartották meg a vásárokat is, e zeribák közül a Dem Ziber volt a legfontosabb, amelyet, midőn az országot Gessi basa elfoglalta, Bahr-el-Gazal fővárosává tettek. A lakosok számos törzsre oszlanak, ilyenek a bongok, golok, nduggok, szerek, beják, jongbongok.
1. Régente egy márkának negyedrésze, egy magyar forint; 2. a XVII. sz.-ban F. vagy ferdunk, ferdung egy latnak ötödrészét nyomó suly (eredetileg nyilván negyedrésze, mert alig lehet más, mint a német verding, mely a félmeszelyt jelentő népies magyar verdungban is megvan, sőt talán a fityingben is. V. ö. Magyar Nyelvőr XXII.).
a Balaton után Magyarország legnagyobb tava, mely Sopron és Moson vármegyék közt, hazánk nyugati határszéléhez közel terül el. Hosszan nyulik el É-ról D-felé, némileg félholdalaku, mert K-felől messze nyulik be a viz tükrébe Moson vármegye rónája (Fertőzug), mig Ny-on csak a Vulka-folyó alkotta okkai lapály szökik ki tagolatlan félsziget gyanánt a partnak különben szabályos és kanyargás nélküli vonalából. A tó tehát közepe táján összeszükül s ezáltal két egymástól megkülönböztethető tágabb medencére oszlik s ez eloszlást a tó medrében Okka felől Illmic felé huzódó magasabb földhát s a viznek ennek folytán észlelhető csekélyebb mélysége is igazolja. A tó legnagyobb hossza É-től D-felé, Nyulastól Hidegségig 36 km., legnagyobb szélessége É-i felében Fehéregyháza és Védeny közt, ugy D-i felében Balf és Pomogy közt 15, legkisebb szélessége közepetáján 6 1/2 km2; partjainak hossza mintegy 100 km., térfogata 335 km., tenger feletti magassága 116 m. (Ez adatok a tó legnagyobb területére vonatkoznak). A F. siksági tó, melynek medre igen sekély, legnagyobb mélysége 6-7 m., de átlagos mélysége 1-2 méternél nem több. Csekély mélységénél fogva hajózásra soha sem volt alkalmas s a csónakázás is csak időről-időre vált lehetségessé. Hozzá K-felől a Hanság (l.o.) mocsár csatlakozik. Sem ennek, sem a F.-nek rendes lefolyása nincs; ez a talaj azon sajátságos és jellemző alakulatából ered, hogy a F., mely szorosan véve a Rába vizkörnyékéhez tartozik, az egész vizrendszer legmélyebb helyét foglalja el; a viz levezetésére szolgáló Rábca és a főcsatorna esése a Rába, illetve a Dunáig oly csekély, hogy a magasabb fekvésü Duna medréből a viz a Rábán és a Rábcán magas vizálláskor felfelé tódul s igy a folyók a F.-t inkább táplálják, semhogy vizét levezetnék. A F.-be csak két jelentékenyebb patak ömlik: a Vulka és a Rákos, mind a kettő Ny-felől. A F. vize csöndes időben tiszta, csillogó kékes szinü, de ha szelek korbácsolják, megzavarodik s szürkés szinüvé válik; ize sós lugos, mivel sok glaubersó, konyhasó és sziksó van benne feloldva; a viz eszerint az alkalikus vizek közé tartozik s igy mint fürdő is számba jöhet. A tó tükrének gyakori változása azonban a fürdők fellendülését megakadályozza; annál élénkebb nádasaiban a vadászat s a halászat is bő zsákmánnyal (ponty, kárász, sügér és keszeg) fizeti a parti lakók fáradságát.
A F. eredete és multja sokat vitatott kérdés; a hires kőkorbeli leletek, melyeket gr. Széchenyi Béla a tó kiszáradt medrének déli széléhez közel, Boz és Hidegség közelében 1874. felfedezett, kétségtelenné tették, hogy a tó környéke már az ujabb (neolitikus) kőkorban lakva volt, habár az a kérdés, hogy helyén cölöpépítmények léteztek-e, eldöntöttnek még nem tekinthető. A rómaiak Peiso, Pejso v. Pelso név alatt ismerték (e nevet egyébiránt a Balatonra is alkalmazták); a német Neusiedler See elnevezés ama (valószinüleg besnyő) uj telepről való, melyet Zoltán fejedelem a X. sz.-ban telepített a tó É-i partjára, hogy az országot a németek beütései ellen megvédje; a telepítvényt a szomszédos németek Neusiedlnek nevezték el; a magyar F. név mocsarat, ingoványt jelent. Kétségtelen, hogy a F. alakját és kiterjedését gyakran változtatta; erre utal azon körülmény, hogy a F. a régi oklevelekben tó, tócsa, mocsár, sőt folyó név alatt is említtetik. A IV. sz.-ban Kr. u. Galerius császár állítólag kiszáríttatta, de csakhamar ismét megtelt vizzel; valószinü azonban, hogy a XIV. sz.-ban sokkal kisebb volt, mint jelenleg, s főleg közepe táján (ahol vámot szedtek rajta) igen keskeny lehetett. Igy azon mondának, hogy a F. több község (Feketetó, Jakabfalva, Fertő, Sárvölgye, Kendervölgye, Lányvölgye és Jókut) elöntése által Giletus fraknói herceg korában jött volna létre, semmi történelmi alapja nincs. Tény azonban, hogy a XIV. és XV. sz.-ban a F. vidékén számos község létezett, melyek azóta eltüntek. A tó gyakori apadása és áradása oklevelekből is kimutatható. Legnevezetesebb volt azonban a tónak e században történt teljes kiszáradása és vizzel való ujból megtelése. 1855-ben vették először észre, hogy a F. vize rendes partjaitól visszahuzódik, eleintén igen lassan, később szemmel láthatólag beljebb huzódott s 1866 julius közepén egészen eltünt; a fenmaradt iszap azonban annyira telítve volt vizzel, hogy abban járni veszélyes volt. A tó déli medencéjében 1867 nyarán apadt ki a viz s 1869-ig teljesen száraz volt a meder, ugy hogy gazdasági épületek keletkeztek benne s a meder nagy részét felszántották. A kiszáradás oka a nagy szárazság volt, melynél fogva a tóba ömlő patakok vize elapadt s a Rába és Rábca sem szaporítá kiöntéseivel a tó vizét. A kiszáradás után a tó belsejében sók képződtek, melynek porát («szikpor») a szelek a Lajta-hegységen tulig vitték. A sziksó különösen a K-parton virágzott ki nagy mennyiségben s a lakók összesöpörték és szappankészítésre használták fel. A kiszáradás alkalmával a délibáb tüneménye is mutatkozott. A tó medrében eszközölt kutatások azt eredményezték, hogy a F. iszapja szántóföldnek nem alkalmas, inkább erdőnek és rétnek való talaj; dr. Szabó József szerint pedig a tónak csak külső szegélye, mintegy 60 km2 térség volna földmivelésre alkalmas, mig többi 5/6-része merőben használhatatlan talaj. 1869 óta ismét meggyült a viz a tóban, 1876. déli fele már teljesen megtelt, a nyolcvanas években pedig nagyobb volt, mint valaha. Az utolsó években azonban ismét tetemesen megapadt, nádasai megszaporodtak s a tó partján megalakult fürdők is tönkre mentek. Legujabban a F. lecsapolása van tervbe véve, mint a Rábaszabályozás kiegészítő része. A F. K-i partja teljesen sik, Ny-on a Fertő-melléki hegylánc (l.o.) kitünő bortermő dombjai szegélyezik, É-on a Lajtahegység lép a tó partjáig. Ny-i partvidéke igen termékeny, népes s kultivált, melyet csak a vasut hiánya zár el a nagyobb forgalomtól. K-i partja kevésbbé népes s nagyrészt mocsaras. A F.-ben Ruszton és Sopron mellett fürdőintézetek létesültek.