(ejtsd: ferüszak) András István Jusztus Pascal József Ferenc (d'Audebard báró), francia természetbuvár, szül. Chartrouban (Tarn-et-Garonne départementban) 1786 dec. 30., meghalt Párisban 1836 jan. 21. A földrajzot és statisztikát tanította a párisi táborkari iskolában. Mint természettudós főkép atyja, F. Ker. János Lajos d'Audebard báró Histoire naturelle, générale te particuliere des mollusques terrestres et fiuviatiles c. munkájának (melyet aztán Deshayes folytatott, 4 köt., Páris 1821-1851) befejezésével szerzett érdemeket.
(lat.) a. m. forró, izzó, lángoló.
(ó-persául fravarti, zendül fravasi), a parszok védszellemei. Valószinüleg eredetileg a meghaltak lelkeit értették ez elnevezés alatt. Idő folytán a létező lények menybeli előképeinek gondolták őket, melyek megelőzték a földön megtestesült hasonmásaikat. A mazdaizmus utolsó korszakában még a jó istennek az Ahura Mazdának is volt egy ferverje, vagyis őrangyala. Számuk ezrekre megy, igy egy monda szerint Kereszászpa holt tetemét a föltámadásig 99999 ferver őrzi. Ugyanennyi őrzi azt a magot, melyből Zarathusztrának kell születnie. Az égbolton ragyogó 486000 csillaggal is szokták a fervereket azonosítani. - A mohammedán persák Ferverdin-nek hivják a március 20-ával kezdődő hómapot, melynek első napjára esik az ujév (neuruz ünnepe).
(ol. Fa bemolle; franc. Fa becutemol; ang. F. flat), a C normál skálában a negyedik természetes F. hangnak egy b-vel való lejebbítése. Az E-től csak irásilag különbözik a billenytüs hangszereken, de azért a kettő külön rezgési számaránnyal bir, mert az E a C.-hez mint tiszta n. harmad 25/32, a Fes pedig mint szükített negyed 4/5 arányban áll. A F.-re épített skála gyakorlatokon kivül esik (s igy vele a F-dur és F-moll is), mert mint hangnemet nyolc b-vel kellene jegyezni, azért helyette a négy #-et igénylő E hangnemet használják.
német zenészek neve: 1. F. Frigyes Ernő, szül. Magdeburgban 1789 febr. 15., megh. Karlsruhe-ban 1826 máj. 24. mint a nagyhercegi zenekar hangversenymestere. Ritka szép, meleg kifejező hegedüjátékához méltók művei: 20 vonósnégyes, 5 v. ötös, 3 szimfonia; operái jelentéktelenek. - Tehetségét második fia: 2. F. Sándor Ernő örökölte; szül. Karlsruheban 1820 máj. 22., megh. Braunschweigban 1849 február 22. Ügyes, de felületes zongoradarabjai és dalai ma is el vannak terjedve.
az itáliai népköltés legrégibb termékei az ős saturnusi versformában, de prózában is, amelyeknek nevét közönségesen Fescennia v. Fescennium (ma lita Castellana) etruriai város nevéből származtatják, mások pedig a fascinum v. fascinatio (igézés, mintha igézet elleni versek lettek volna. V. ö. Klotz (Lat. Litt. I, 192.) szóból eredeztetik, de Rossbach (Die röm. Ehe), valamint Ribbek (Róm. Költ. fordította Csiky I, 8. l.) szerint a Fascinum (a nemző erő mint istenség, l. Fallosz) szótól származott. Váltogató dalok vagy párbeszédek voltak (az énekkarok közt elosztva), amelyekkel a falusi (később a városi is) nép mulatott bor mellett élcelődve s egymást bosszantva, különösen az aratás és egyéb ünnepei alkalmával, később lakodalmakkor is, amidőn az ily csipős, sőt trágár elmésségeket még a műköltés is eltanulta.
latin állatnevek mellett Schulze Ferenc Eilhard (l.o.) nevének rövidítése.
József, francia bibornok, szül. Ajacción (Korzika szigetén) 1763 jan. 3., megh. Rómában 1839 máj. 13. Atyja a svájci testőrgárdában szolgált a francia udvarnál és 1757. nőül vette Ramolini özvegyet, I. Napoleon anyai ágon való öreganyját és e házasság révén Ramolini Leticia (I. Napoleon édes anyjának) mostoha fivére lett. F. papi pályára készült, de a francia forradalom folyamában beállt katonának és unokaöccsének, Napoleonnak köszönhette, hogy 1796. az Olaszországba rendelt hadseregnél mint hadibiztos helyet kapott. Ebben az állásban azonban annyi panaszra szolgáltatott okot, hogy Napoleon kénytelen volt őt elbocsátani. Mihelyt Napoleon 1801. mint császár VII. Pius pápával megkötötte a konkordátumot, F. visszatért az egyházi pályára és nehány hónap alatt kanonok lett Bastiában; 1802. ápril havában már lyoni érsek, 1803. pedig bibornok lett és egyuttal mint francia követ Rómába ment. 1804. elkisérte Pius pápát Párisba, a hol Napoleont a koronázás előestéjén az egyház törvénye szerint adta össze Josefine-nel. Unokaöccse viszont többrendbeli méltóságra emelte, gróffá és szenátorrá tette és kieszközölte, hogy Dalberg mainzi érsek-kancellár F.-t segédének és utódának fogadta (1806). Ennek dacára F. négy évvel később (a párisi zsinaton) határozottan elitélte azt a bánásmódot, amelyben Napoleon a fogoly pápát részesíté, amiért őt a császár Lyonba számüzte. Az osztrákok elől (1814) F. Napoleon anyjával együtt Rómába menekült, ahonnan azonban a száz napos uralom alatt Párisba tért vissza, hogy Napoleonnak segélyére lehessen. Ez alkalommal pair lett, de a waterloo-i csata hirére ujra menekülnie kellett és azóta állandóan Rómában lakott, hol csakis a tudományoknak és képek gyüjtésének élt. A Bourbon-kormány arra szólította fel, hogy lyoni érseki székéről mondjon le, amit azonban F. tenni vonakodott. Hires képgyüjteményét, mely 20000 képet számlált, rokonai utóbb eladták. I. Napoleonnal való levelezését kiadta Du Casse (Páris 1885, 2 köt.)
l. Fes.
Menyhért, német festő, valószinüleg Passauban született, életét Ingolstadtban töltötte és ott halt meg 1538. Főleg Altdorfer Albrecht után képezte magát. Művei közül említendők: Maria Aegyptiaca a regensburgi képtárban (1523), Róma ostroma Porsenna által (1529) és Alesia ostroma Julius Caesar által (1533) a müncheni képtárban. Egyéb képei Ingolstadtban, Nürnbergben, Bambergben vannak.