(épít.), a kettős, hármas stb. függesztő és feszítő szerkezeteknek egyik lényeges alkatrésze; vizszintes gerenda, mely a függesztő szerkezetekben a függesztő oszlopokat fölül a behajlás ellen védi, a feszítő szerkezetekben pedig a hidaló gerendát támasztja alá. Mindig összenyomásra használják, keresztmetszete quadratikus.
Szilárd testek alakváltozásánál, nevezetesen azok megnyulásánál, a megnyulást léteítő erő. Lemezalaku testeknél a lemez szélein működő erőt, mely a lemez kitágulását létesíti, szintén F.-nek nevezzük. Előbbi esetben a F. felület eloszolva arra merőlegesen hat, utóbbi esetben vonalra idomulva arra merőlegesen. Szilárd testek alakváltozásánál belső erők lépnek fel, melyek a külső - alakváltozást létesítő erővel egyensulyt tartanak; a felület egységére működő belső erőt feszültségnek nevezzük. - Kapilláris jelenségeknél a folyadék hártyában, a hosszegységre a felület mentén működő feszítő erőt kapilláris felületi feszültségnek nevezzük (l. Kapilláritás). - A hőtanban sokszor a gázok nyomása a gázok feszültsége alatt is szerepel. Gőzök feszültsége alatt pedig rendszerint a telített gőz nyomását értjük.
vagy nyujtók (musculi extensores), ellentétes működésüek a hajlító izmokkal, azaz a behajlított testrészeket, p. végtagokat egyenes irányba terelik. A felső végtagon a hátulsó oldalon vannak, az alsó végtagon a külsőn. A felső végtagon a legnevezetesebb feszítők: a háromfejü karizom (musculus triceps brachii) és kéztő-, valamint ujjfeszítők (musculus extensores carpi et digitorum). Az alsó végtagon van a négyfejü combizom (musculus quadriceps femoris) és ujjfeszítők, valamint az elülső sipizom (musculus tibialis ant.). A törzsököt a hátfeszítő izom (musculus extensor trunci) egyenesíti ki. A nyaknak egyik leglényegesebb feszítője a szijjizom (musculus splenius).
vizszintes gerendákon nyugvó terhét alul el nem mozdítható támpontokra átvivő szerkezet, mely ferde ducokból - a feszítő bakból, - a hidaló gerendából és feszítő bornából áll. A F. célja abban áll, hogy a gerenda teherbiróssága lényegesen fokozódjék. A feszítő bak alul erős oldalnyomást okozván, a F.-vet magas építkezésnél ritkábban és csak bizonyos körülmények között lehet alkalmazni; igen helyén van azonban ott, hol ezen oldalnyomást a fal vagy pillér kibirja, mint p. hidaknál (l. Fahid), mestergerendák alátámasztásánál stb.
[ÁBRA] 1.-2. ábra. Egyszerü feszítő mű
Alkalmazunk egyszerü (1. ábra), kettős (2. ábra), hármas (3. ábra) és négyes (4. ábra) F.-vet. Az 1.-ben feszítő borna nincs - a ducok közvetlenül a gerenda közepét támasztják alá.
[ÁBRA] 3. ábra. Hármas feszítő mű.
[ÁBRA] 4. ábra. Négyes feszítő mű.
A többinek van feszítő bornája, mely a hidaló gerendával csapos kötéssel van egybekötve. Ha a ferde ducok hosszuak, ugy azoknak kihajlását fogók akadályozzák meg, melyek a ducokat a hidaló gerendával összekötik; ezen fogók vagy a ducra (4-ik ábra a oldal), vagy a hidaló gerendára (4-ik ábra b oldal) merőlegesek.
oly 1 1/2-2 m. hosszu vasrud, v. alul vasalt farud, melynek segélyével nehezebb tárgyak felemelhetők, avagy ajtók, ajtótokok stb. a falból kifeszíthetők. Alsó vége kissé előrehajlós, néha két ágra oszló, miért is hasonlatosságánál fogva kecskekörömnek is nevezik. Alkalmazása az egyszerü emeltyükar törvényén alapszik, amennyiben alakjánál fogva kis teherkar mellett nagy erőkart nyujt.
Gőzgépekben dugattyugyürü kifeszítésére használt acélrugó, mely a dugattyugyürüket a henger belső falához feszíti. Alakja rendeltetéséhez képest körben vagy csigavonalban hajlított acélszalag. Előállításában különösen az anyag megválasztása és edzése játszik nagy szerepet. Edzését sötétvörös melegen olajba hűtve végzik.
(tengerészet, ném. Taljenreeps, ol. Corridori, ang. Laniards), a macskafejeken átdugott azon kötelek, melyekkel a csarnokok és patrások a párkánycsatlókhoz, a tarcsok a megfelelő helyekhez köttetnek és feszesre huzhatók. (L. Árbocozat képmelléklete 54, 55, 56.).
az ácsmunkában vizszintes gerendák és ferde ducok összekötésénél alkalmazott fakötés. l. Csap.
fészkes növények, fészkes viráguak, (növ, Compositae, Synantherae, Syngenesia, Cassiniaceae), a kétsziküek forrtszirmuak, de általában a növényországnak legnagyobb családja, többnyári füvek, kevesebb az egynyári vagy a félcserje, még kevesebb köztük a cserje vagy fa. Levelük állása váltakozó vagy átellenes, némelyiké örves. Melléklevél nincs. Virágzatjuk mindenkor fészek (l.o.). A F. közös sajátsága: a magrejtő alsó v. külső, a párta 5 sziromból forrad össze, az öt him a párta metszeteivel váltakozik, a him szála a párta csövéhez nő, a szabad része egymástól külön marad, de az öt himfej egymással cső módjára összeforrad (Synantherae, csőhimesek, forrthimesek), a himport egyszerre szórja ki (Syngenesia, együttporzók, együttnemzők). A bibeszál a termő tetejéről, a virág aljáról, a himek csövén nyulik ki, a tövön gyürüalaku diszkusz fogja körül, a teteje két bibekarra válik. A bibeszál felső részén ecsetszőrü kis daganat látszik (Anthrostylae Borb., tagolt bibeszálasak) v.nincs ilyen (Anarthrostylae Borb., nem tagolt bibeszálak) s tudományosan a F.-et eszerint szokás két nagy csoportra választani. A bibe ágait gyakran surló szőrök fedik s kefe módjára működnek, hogy a virágpor a bibére juthasson. A magrejtő egyrekeszü s a fenéken egyetlen egy visszafordult petéje van. A F. kelyhének (calyx proprius) a bóbitát (l.o.) tartják, de igazi kelyhük, mint más kétszikünek, nincs. Nagyon sok fészkesnek a kehely helyén a gyümölcsfejlődéssel egy időben a bóbita vagyis szőrüstök készül el. Némelykor a bóbita csak kis koronaforma szél vagy száraz pikkelyecske vagy fognyulvány, melyen hátranéző, bojtorján módjára ragadó fogacskák vannak. A bóbita leggyakrabban mégis hosszabbra nyult, sugaron egyesülő szőr- v. serteképlet, ezenfelül a bóbita szálai egyszerüek, szőrösek v. egészen tollszerkezetüek (l. 1. ábra)
[ÁBRA] A fészek, illetőleg a fészkesek ábrázolása. B a cickafark virágfészke nagyítva, ra a szélső virágok, m a belső virágok, i a fészekpikkelyek. C a fészek hosszmetszete nagyítva, r a vacok, i a pikkelyek, d a pelyvák, ra a szélső, m a belső virágok, c a párta csöve, c ra alatt a párta lemeze, f a magrejtő, n a bibe. D a Tanacetum gyümölcse, p a koronanemü bóbita, E a gyermekláncé, p a sugárszerü bóbita, h ennek a nyele, F a napraforgó csövesvirága lent a termőjével.
E szőr- v. tollkoszoru segítségével szórja szét a szél a F. gyümölcsét, sőt a vizbe esett gyümölcs se merül le, hanem a partra vetődvén, még csirázhatik is. A horgokkal, tüskékkel vagy más ragadó részekkel tapadó gyümölcs v. gyümölcsös rész (bojtorján fészke) holmival vagy az állatok szőrében könnyen széthurcolódhatik, azért a F. már mindenfelé eljutottak. A gyümölcs különben egymagu szemgyümölcs (achenium, kaszat), magalaku, vagyis a legnagyobb részét a mag alkotja, a gyümölcsnek megfelelő rész csak a magra rászáradt vékony hártya. A mag csirája egyenes, a sziklevele lapos, a gyököcskéje lefelé fordul, magfehérje nincs. Virágjuk részint hiánytalan, részint a himek vagy a termő elsatnyulása következtében hiányos, sőt bizonyos számu virág, t. i. a fészek szélén levő, gyakran másforma és más szinü, meddőn (flos sterilis sive neuter) is maradhat, azaz se himjük, se termőjük nincs (buzavirág, napraforgó).
A F. a mai virágzó növényeknek 1/10-ét alkotják. A fajoknak ez a nagy száma és a széleskörü földrajzi elterjedése, valamint az individuumok töméntelensége a mai viszonyoknak megfelelő célszerü szervezkedésükből, különösen a gyümölcséből magyarázható. Természetes felosztásuk majd a virágok alakján (Csövesek a. m. tubuliflorae, Nyelvesek a. m. liguliflorae, Sugarasak a. m. radiatae, a külföldiek között Ajakosak a. m. labiatiflorae is vannak, l. Mutisia), majd a bibeszál tagoltságán alapul. Amattól van kivétel, mert sok, különben sugaras bélyegü F. sugártalan (Tanacetum, bérclapu), vagy némely fajnak (Bidens, Matricaria discoidea) van sugártalan fészke. A sugarasak csoportját Corymbiferaeazaz sátorozóknak is nevezik. A nyelves F. vegetativ része gyakran tejel. A kerti F. gyakran teljesednek, tudniillik belső csöves virágjok helyett nyelvalakuak fejlődnek (százszorszép, georgina), de magtalanok maradnak.
A F. közt sok a hasznos növény. Sok faj táplálék, élvezeti, füszeres, ipari, orvosi, festő v. kerti növény, más faj kövér vagy éteres olajat nyujt, nagy része pedig takarmány. Legnevezetesebb orvosi növények az Arnika, a szikfü, a római kamilla (Anthemis nobilis) virágja, a citvorvirág v. üröm, a szattyu, a pápafü levele, a fekete üröm, a bojtorvány, az Anacyklus, az örvénygyökér gyökerei, a gyermeklánc gyökere és füve, a fehér üröm füve, a Tanacetum vulgare elpárolgó olaja, végre a mérges és kerti saláta megmetszéséből kifolyó és megszárított tejnedv, mint lactucarium. A délamerikai Mikania Guaco s Horvátországban a Buphthalmum (ökörszem) salicifolium kigyómarás ellen használatos. A kaukázusi Pyrethrum carneum fészke szétdörzsölve a bolhapor. Mint veteményt termesztik a kerti salátát, az endiviát, az articsókát, a tárkonyürmöt, az artifiolát. A porsáfránt virágjáért termesztik, belőle sárga és piros festéket készítenek. Említést érdemel a hófehérke, a kerti immortella (Helichrysum), a gyopár, a körmice, a büdöske, a Zinnia, az őszi rózsa, a Cineraria, a százszorszép, az aranyvessző, a cickafark, a montika (ebkapor), az aranyvirág, a Senecio, a bogács aszott, a Carlina, a buzavirág, a bakszakál és a változékony Hieracium. A Xanthiumot (l. Ambrosiaceoe) helyes a F. köréből kirekeszteni.
l. Fene.